Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-25 / 120. szám
4 ESZAK-Magyarqrszág Levelezés, Szólástér 1997, Május 26«, Hétfő Szép hagyományt ápolnak Nemes és szép hagyományt ápol az Unió Afész vezetősége és szakszervezeti bizottsága. Már jóval korábban meghívót kaptunk, amolyan felmérő jellegűt, ’hogy kik és hányán tudunk elmenni az idei nyugdíjas találkozóra. Nagy várakozással tekintettünk a május 16-i rendezvény elé. A közel 400 meghívottból mintegy 250-en jö(he)ttek el, de a vezetőség az otthonmaradottakra is gondolva, mindenkihez eljuttatta ajándékát. A fogadtatás nagyon kedves és udvarias volt. Jóleső érzés volt, hogy egymásnak is tudunk örülni. Ügy éreztük, igazi szeretet és tisztelet övezi a volt dolgozókat. Tóth László elnök űr egy rövid tájékoztatást adott az elért eredményekről, de megosztotta velünk a gondokat is. Jó volt hallani, hogy a szövetkezet a tavalyi évet jó eredménnyel zárta. Majd a szb-tit- kár számolt be a szakszervezet és a szövetkezet jó együttműködéséről, aminek egyik szép bizonyítéka ez a mostani találkozó is. Az ünnepi hangulatot a „terülj asztalkám” és a göröm- bölyi kultúrcsoport színes műsora fokozta. Mindenki jól érezte magát és örült a viszontlátásnak. Mindezért nyugdíjastársaim nevében is köszönetét mondok. Jaczkó István Nyékládháza A parkoló miatt vágták ki Diósgyőri olvasónk sérelmezi, hogy az Árpád utca 2. szám alatti abc előtt, mintegy 50 méteres szakaszon kivágták a növényzetet, pedig a bokrok - köztük tuja is nőtt - jól felfogták az út porát. Vajon miért és ki engedélyezte ezt? - kérdezi. Lévai István, a miskolci polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruházási osztályának előadója a kérdésre válaszolva elmondta: az elmúlt évben a Zöldért Rt. az abc - így a vevők - parkolási gondjának megoldása érdekében kérvénnyel fordult a hivatalhoz, mint a zöldterület tulajdonosához. A leállósáv megépítéséhez az idén meg is adták az engedélyt, s ennek nyomán indult el a cég saját beruházása. A parkoló megépítésének valóban áldozatul esett néhány cserje, de egyetlen útmenti fától sem kellett megválni azon a részen - kaptuk a tájékoztatást. Fotó: Jármy L. „SZÓLÁSTÉR Ingyenes kiadványok az „Európa Háztól” Sokáig úgy voltam az Európai Unió-s csatlakozással, hogy szinte semmit nem tudtam róla, s ez engem zavart. Elkezdtem különböző forrásokból megismerni a témát, ami csak még jobban elmélyítette a káoszt a fejemben. így nagy örömmel kaptam kézhez a Magyar Történészhallgatók Egyesületének meghívóját, mely a május 9-i Európa Napra szólt, s amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen rendeztek meg. Itt végre „megtört a jég” a színvonalas előadók által, akik beszédeikben megvilágosították előttem Magyarország és az Európai Unió közös(l) jövőjét. A szakértők (Palánkai Tibor, Gerő András, Kádás Béla, Balás Péter stb.) mindannyian egyetértettek abban, hogy Magyarország számára az Európai Unió-s csatlakozás elsődlegesen gazdasági jellegű és ez ilyen szempontból az országunk számára a kisebbik rossz rövidtávon, s a csatlakozás 2002 előtt semmiképpen nem valósul meg. Ez mind a két félnek nagy anyagi és szellemi ráfordítás, melynek eredményei először az infrastruktúrában fognak megjelenni, de ha hosszútávon Magyarország kirekesztődik az európai piacokról, az az ország teljes elszegényedéséhez vezethet, amely azt hiszem, senkinek sem az érdeke. A nap csúcspontja Hans Beck, az Európai Unió magyarországi nagykövetének az előadása és az azt követő beszélgetése volt a hallgatókkal. Beszédében rávilágított a legfontosabbra, miszerint nekünk sokkal nagyobb támogatást jelentene az európai tagság az elzártsággal szemben. Azt is hangsúlyozta, hogy országunk őrizze meg, erősítse hagyományait, nemzeti identitását. S nagyon rossz megfogalmazásnak tartotta azt, hogy „Magyarország csatlakozni akar Európához”, hiszen Magyarország Európában van és az Unió kapuja országunk előtt nyitva áll. Azt viszont nagyon el- keserítőnek tartotta, hogy a magyar polgárokat alig világosítják fel az Európai Unió szerkezetéről és a csatlakozás feltételeiről, annak ellenére, hogy az Unió ingyenes kiadványokat készít, csak azokat nem juttatják el az érdekeltekhez. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az Euro-narkózis című cikkben (Szólástér, május 12.) a szocializmushoz hasonlította a szerző az EU-csatlakozást, hiszen a mai világunkban az embereknek szükségük van arra, hogy higgyenek (egy hitem szerint a magyarok számára előnyökkel járó) jövőben! Remélem írásom felkeltette az olvasók érdeklődését, melyet felvilágosításnak és nem kritikának szántam. Akik pedig többet szeretnének a témáról megtudni, a következő címről (levélben, telefonon v. telefaxon) ingyenes információs anyagot kérhetnek: EURO INFO SERVICE Európa Ház, Margitsziget, Budapest 1138. Telefon: 06-1/153-1676. Fax: 06-1/302-5035. Szűcs Gábor Miskolc A belépésről megoszlanak a vélemények Tito, az amerikai imperializmus láncos kutyája jelszó jegyében - valamikor az ötvenes évek elején - volt nálunk a mostam vízcsapból is folyó NATO-propa- gandához hasonló tömény agymosás. Nem múlik el nap, hogy valamilyen összefüggésben a közszolgálatinak csúfolt és pártsemlegesnek hazudott médiából a miniszterelnöktől, a főkül- ügyértől, vagy a főhadügyértől - esetleg közvetlen segédeiktől - ne értesüljünk arról, hogy ez a világ csak úgy képzelhető el, ha Magyarországot a NATO már az első körben a keblére öleli. Ellenkező vélemény az országos médiákban - nem azért, mintha nem lenne - ritka, mint a fehér holló. Gondolom, van rajtam kívül még néhány ember ebben az országban, akinek csömöre van ettől az ízléstelenségig eltúlzott /elvilágosító munkából”, melynek következménye esetleg a kívánt hatás ellenkezője is lehet. Mostanság egyébként a különböző közvéleménykutatások 37-52%-os támogatottságról számolnak be. Mécs Imre - az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke - a közelmúltban panaszolta, hogy a NATO szeretetével még a hadsereg hivatásos állományánál sincs minden rendben. Napjaink - szerintem - legtehetségesebb humoristája Hofi Géza, a NATO-nak való udvarlás tartalmát és lényegét a szilveszteri rádiókabaréban elhangzott műsorában nemcsak művészi módon érzékeltette, hanem nevén is nevezte. E lap olvasói között bizonyára szép számmal vannak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy a hozzájuk képest jól fizetett honatyák egy része miként csinál cirkuszt a Parlamentből, ahol néhányan pojáca módon viselkedve, ízléstelen blöffóléssel, sanda gyanúsít- gatással, téged szeretlek, őt utálom tartalmú és harsogó stílusban előadott máról-holnapra megváltozott véleményükkel hívják fel magukra a figyelmet. E cirkuszi előadásokból sokan azt a következtetést hajlamosak levonni, hogy a parlamenti pártok között nincs egység. Súlyos tévedés. A hét parlamenti párt frakcióvezetőjének a brüsszeli NATO-köz- pontban tett látogatása és más megnyilatkozások egyértelműen bebizonyította, hogy közöttük teljes egyetértés nemcsak a képviselői fizetések emelésének kérdésében van, hanem NATO-ügyben is létezik. A NATO-ba való belépés (beengedés) Magyarország részéről is elsősorban és alapvetően politikai kérdés. A dolog katonai vonatkozásai másodrendű- ek. Nem szükséges Vezérkari Akadémia annak ismeretéhez, hogy Magyarország nem - a Napóleon és Hitler által is csúfosan megjárt - a történelmi hadászati főirányban (Párizs- Berlin-Prága-Varsó-Moszkva) fekszik, hanem az ún. déli irányban, de annak fontos térségében. A NATO-nak Magyar- ország területére, légterére, a meglévő és a hadszíntérelőkészítés során kiépítendő katonai infrastruktúrára van szüksége. Ezt egyébként a mostani délszláv ügyben serénykedő, béke- fenntartónak becézett NATO- erők alkalmazása és a taszári repülőbázis általuk történt birtokbavétele is bizonyítja. A magyar hadseregnek európai viszonylatban - nemcsak a jelenlegi semmire nem használható állapotában -, mint katonai tényezőnek nincs és nem is volt komoly jelentősége. Politikailag teljesen más a helyet. A NATO-ban alapelv, hogy az egyes tagországokban a fennálló társadalom rendjét veszélyeztető esetleges megmozdulások alkalmával a többi tagállamnak az érintett ország segítségére kell sietnie. A rendszerváltozás során hatalomra került politikai elitnek és a nemzetközi tőke érdekeit képviselő, mára gyakorlatilag egyedüli világhatalomnak egyaránt fontos politikai érdeke fűződik ahhoz, hogy a közép-kelet-euró- pai térség minden országában - így Magyarországon is - a társadalom jelenlegi rendje megszilárduljon. A szomszédainkkal való ci- vakodás - bármilyen kérdésben is (kisebbségek stb.) - köztudottan nem szimpatikus a NATO vezető hatalmainak, és ezért néha - van amikor egy vezető világlap hasábjain megjelent áttételes üzenetben - fekete pontokat is kapunk. A mikor, melyik körben kérdést illetően a magyar vezetők nyelvüket is kilógató túllihegése az égvilágon semmit nem jelent, a döntést egyáltalán nem befolyásolja, azt kizárólag a NATO vezető hatalmainak politikai érdekei határozzák meg. Oroszország véleménye azonban a NATO bővítésének kérdésében - amint a legutóbbi hetek eseményei is mutatják - még sem hagyható figyelmen kívül. Horn Gyulának esetenként e témában elhangzó szerénynek nem nevezhető kijelentései egyáltalán nem méltóak egy tapasztalt diplomatához, az ország miniszterelnökéhez, de főleg nem egyeztethetnek össze az ország geopolitikai helyzetével. Pontosan nem tudom, hogy mit hoz a jövő az egyáltalán nem hamleti ihletésű belépni vagy nem belépni kérdésben, és meg lesz-e a beígért népszavazás. A Munkáspárt ez irányú teljesen jogszerű és alkotmányos kezdeményezését a magyar parlament szinte egyhangúlag elutasította. Lám még egy dolog, amiben egyetértés volt. Gyanítom, hogy egy „Natoügyis undoritisz” elleni szérum esetleges feltalálója a kormány jelentős elismerésére számíthatna, és a kötelező oltást az egészségügyi kormányzat azonnal minden szavazókorú állampolgár részére elrendelné. Szérum egyelőre nincs, marad az agymosás. Gáti Sándor ny. ezds. a Munkáspárt tagja „Csak azért is kivárom a nyugdíjstabilizációt” Rovatunk fogadóórái Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. A vendég fizeti a mosogatást Május 16-án a miskolci Nagy Lajos király utcai Kisgergely fagyizóba tértem be a barátnőmmel egy fagylaltra. Kehely- be kértem a gombócokat, az egyikbe ötöt, míg a másikba négyet, melléjük pedig egy-egy szál roletti ostyát. Már készítettem is a 280 forintot, ám az eladó 290 forintot kért tőlem. Amikor a többlet iránt érdeklődtem, tudtomra adta, az 5+5 Ft a két kehely „mosogatási összege”. Kisebb vita támadt köztünk, mire odajött hozzánk a fagyizó helyettes vezetője, aki megerősítette kollégája állítását, hozzátéve: a főnök rendelkezett így. S mert nem hagyott nyugodni a dolog (nem a 10 forintért!), más maszek cukrászdában utánajártam, hogyan lehetséges is ez. A szakmabeliek egyöntetűen kijelentették: a mosogatás megfizettetése szabálytalan. Az 5 Ft többletszámolás bizony nem rossz meggazdagodási forma. Az említett helyettes egyébként azt is értésemre adta, ha nem tetszik, menjek más boltba. Miután nagyon finom fagyi kapható itt, nem biztos, hogy megfogadom „kedves” tanácsát - írja Szigeti Lászlóné miskolci olvasónk. * Olvasónk észrevételével megkerestük a Kisgergely Kft. vezetőjét, Kisgergely Zoltánt. Elmondása szerint nem a mosogatásért, hanem a kehely elkészítéséért (tálalásért) kérik a többletet, ami más vendéglátóhelyeken szintén gyakorlat. Erről egyébként jól látható helyen tájékoztatják is a betérő vendégeket. Hogy miért hangozhatott el végül is a „mosogatási díj” az ominózus napon, arról egyelőre - kollégája tartós távolléte miatt - nem tud nyilatkozni. A kákán csomó volt, van és lesz is... Csak észre kell venni! A minap állok a buszon - szabad hely híján - és mit látok? Egy ifjonc - ültében - két ujjal kéjesen huzigálja kis pofijából sípcsontjáig rágógumiját, felém árasztva mentolos leheletét. No lám, marad a gyermek (ülve), ha játszik. Engem meg megihlet, ahogy visszagyömöszöli a ragacsot a startvonalig. Aszociális témára asszociálok, pontosabban kissé másmicsodára, a nyugdíjtörvény eljövendő arculatára, vajúdó kitalálmányára. E ,juttatásra” gondolva mindig édesapám jut eszembe, ki Romániából, pontosabban Erdélyből települt át Miskolcra, majd 6 év múltán - 46 évesen - betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte. Havi 286 pengőjéből ugyanennyi napszámost dolgoztathatott volna napestig. Igaz, ezt Gömbösék (miniszterelnök volt) kétszer is apasztották némelyest, de anyám özvegyi nyugdíja (50 %-os) még mindig 120 pengő feletti maradt 1936-tól számítva. Ebből még a jogakadémiára is beírattathatott. Napjainkban - alig hihetően másfél évtizedes nyugdíjasként - szánakozó könnyeimet hullajtom, amikor a nyugdíjalap előteremtésének sirámait fájlalom. Sajna, talán már a múltat megelőző időkben is elkótyavetyélték szorgos járadékbefizetéseimet, s most ezt a ma élők zsírjából csöpögtetik markomba. Tök hülye lennék, ha úgy tenném fel a kérdést, hogy kiszoroz- ta-e már valaki - kamatos kamataival tu- pírozva - 42 évet meghaladó járulékbefizetésemet. Dőre gondolat ez, mert számjegytömegére csak pislogna, mint az a bizonyos helybéli illetékességű béka a kocsonyában. Cinikusan mondhatnám, ne magyarázkodjanak, ne sajnáltassák magukat, mert ha megharagítanak, még kivárom a nyugdíjstabilizáció ránk virradását, ami több nap lesz ám, mint kolbász. Az lenne csak igazándiból borúra derű, az a Kánaán, amelyet bölcs előrelátásból még az Értelmező Kéziszótárból is kiűztek vala. No, talán majd a Paradicsomban, ha csak pokolfaj- zatként nem a Gyehenna lesz a nádfedeles tanyám, bár - szerintem - ott is ég a kunyhó, ropog a nád. Hát csoda akkor, ha hajléktalanná válik az ember fia? Antal Ferenc Sajóbábony A félelem, mint csendestárs Ismerős a kép: a gyógyszertárban az idős nénike a pénztárcájában kotorászik. Csak annyi gyógyszert vált ki, amennyire telik, és csak azt kéri, amelyik a legszükségesebb, a legnélkülözhetetlenebb. Arcán folyik a könny. O szégyenkezik, pedig nem neki kellene. A boltban, a piacon az árakat látva úgy érezzük, mintha nem is ezen a bolygón élnénk. A munkanélküli már rég feladta, hogy állást találjon. Aki pedig még dolgozónak mondhatja magát, az rendszerint azzal a gondolattal ébred reggelente, hogy vajon meddig mehet be a munkahelyére. Embertársain sokasága konténerekből guberál. Nagy anyagi-jövedelmi különbségek választanak el bennünket egymástól. A félelem mindennapos társunkká vált. Milyen lesz a holnapunk, hogyan alakul a jövőnk? Igazzá válik az a jóslat, hogy életminőségünk zuhanórepülése tovább folytatódik?! Józsa Zoltán, Ózd Jogsegélyszolgálat Ma, május 26-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az,etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
