Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-03 / 77. szám
4 ÉSZAKtMagyarország Helyi Hírek 1997. Április 3., Csütörtök, □ 8 4 A putnoki városháza híreiből Putnok (ÉM - SZN) - Az önkormányzat önálló költségvetésű intézményeinek tavalyi pénzügyi-gazdasági és cél jellegű ellenőrzései során helyszíni vizsgálatokat tartottak a hivatali szakemberek a hiányosságok, szabálytalanságok feltárása és a gazdálkodási tevékenység színvonalának, hatékonyságának fokozása érdekében a Serényi László Általános Iskolában, a Városi Kommunális Gondnokságon, a Városi Egészségügyi és Szociális Központban, a sportegyesületnél, valamint téma- ellenőrzések voltak az önkormányzati oktatási intézményeknél. Az idén átfogó pénzügyi ellenőrzés lesz a Soldos Emília Óvodában, és további célellenőrzések várhatók egészségügyi és sport területen. Néhány millió részvényekért Február 14-én írták alá az illetékesek azt a szerződést, amelynek értelmében LIBRA- részvényeit a város eladja és letétbe helyezi. Ez az értékesítés Putnok számára mintegy nyolcmillió forintot eredményez. A helyiek nyerték a pályázatot A korábbi sikertelen pályázat után a képviselő-testület által a központi orvosi ügyelet ellátására kiírt újabb pályázatra három ajánlat érkezett, Kazincbarcikáról, Miskolcról, illetve Putnokról. Ezeket a Putnok és Térsége Társuláshoz tartozó települések polgármesterei értékelték. A polgármesteri hivatal külső egészségügyi szaktanácsadója szakvéleménye szerint a miskolci Oxynet Bt. és helyi Dr. Laczkovich Bt. pályázata tartalmazott gazdasági és szakmai oldalról is kidolgozottabb kötelezettségvállalást. Előnyben volt azonban a putnoki vállalkozás, mert helyi ismeretekkel rendelkezik, s részt vállalnak a munkából a helyi háziorvosok. A polgármesterek vita után 12 egybehangzó szavazattal javasolták elfogadásra a Dr. Laczkovich Bt. pályázatát, így a nyertes április 1-jétől meghatározatlan ideig, havi 12 forint/fő tb-kiegészítő önkormányzati támogatás mellett látja el feladatát. _Ém-portré A számlaellenőr Miskolc (ÉM - SZA) - Édesapja több erdésszel állt kapcsolatban. Ezzel magyarázza Krizsek Péter, hogy megtetszett számára a szakma. Az általános iskola negyedik osztályában így már nem volt kétséges a számára, milyen úton indul el a nagybetűs életben. ‘ Középiskolai tanulmányait a mátrafüredi Er‘ dészeti Szakközépiskolában végezte. Innen í kikerülve rádöbbent: az erdő, az állatok iránt érzett szeretet kevés a megélhetéshez. így J csupán egy hónapot töltött a Bükki Nemzeti 1 Park alkalmazottjaként. Ezután messze került a fáktól. Az alsózsolcai betongyárban raktárosként helyezkedett el. Mint mondja: « óriási felelősség hárult rá, hiszen ő felelt a * gyár teljes készárú- és alapanyag készletért. ” Ot év után állást ajánlottak számára egy üdí- ' tőitalt forgalmazó cégnél. Ott raktár és szál- ] lítmányvezető lett, de pár hete megkérték távozzon a cégtől. Nem búslakodott sokáig. Ismerőse által rögtön munkába állt. Jelenleg egy tejdiszkontban dolgozik, mint számlaellenőr, vagyis ' ő ellenőrzi azt hogy az van-e a vásárló kosarában, amit a pénztárban a számlára feltüntet- ‘ tek. Erre azért van szükség, mert nagy forgási lom esetén nagy az esély is arra, hogy a cég * anyagilag károsodjék. Ha probléma adódna, ő l lenne az első, akit felelősségre vonnának. „Ez a nem hiányzik senkinek!” - osztja meg elvét a j fiatalember. í Péter arra a kérdésre: szereti-e a tejtermé- « keket, határozott igennel válaszol. Azonban * tudja jól: a tej nem elég ahhoz, hogy teste ál, landóan fitt legyen. Ennek érdekében szabad1 idejében különböző vízisportoknak hódol. « A segélyezők is segítséget várnak Jövedeiempótió támogatás helyett szociális alapon fizethetnek Edelény, Kazincbarcika, Ózd (ÉM - PTA) - Szűkítette a jövedelempótló-támogatásra jogosultak körét tavaly a törvény azzal, hogy a jogosultságot 90 napos munkaviszonyhoz kötötte. Azok számára, akiknek nem sikerült 90 napra sem munka- viszonyt létesíteni, egy többé- kevésbé új segélyformát vezettek be: a rendszeres szociális segélyt. Az új kötelezettség megjelenését számos város félelme kíséri, mivel a tekintélyes összeg kifizetését egy fillérrel sem támogatja az állam. Az idei esztendő kötelezettségei kemény kihívás elé állítják Edelény önkormányzatát - tudtuk meg Ambrusics Tibor hatósági osztály- vezetőtől. A város szűkös költség- vetése ’97-ben is csak a lehetőségek - és nem az igények - szerint támogathatja a rászorulókat. Akik megfelelnek a törvény szabta feltételeknek - kiestek a jövedelempótló támogatásban részesültek köréből, és három éven belül kétéves együttműködést tanúsítottak a munkaügyi központtal —, azoknak Ózd (ÉM - BTGY) - Megállapodást írt alá a napokban Ózd küldöttsége az olaszországi Novarában a város vezetőivel a két település kulturális, sportkapcsolatainak kiépítéséről, a gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázásáról. Mint arról annak idején hírt adtunk: február elején négynapos munkalátogatást tett Ózdon a Milánó közelében fekvő, 100 ezer lélekszámú Novara önkormányzati küldöttsége. Az Essa Giuliani polgármester-helyettes vezette delegáció itteni útja elsősorban a testvér- városi kapcsolat lehetőségeinek felmérését, az együttműködés területeinek feltérképezését szolgálta. A puhatolózó látogatás viszonzásaként március utolsó hetében Novarában vendégeskedett az ózdi városháza háromfős delegációja. A tanulmányút tapasztalatairól mindenképp juttatni kell rendszeres szociális segélyt. Az ehhez szükséges pénzt maguknak az ön- kormányzatoknak kell „kigazdálkodniuk” (miközben előzőleg a jövedelempótló támogatás 25 százalékát központilag finanszírozta az állam). Ambrusics Tibor kijelentette: várhatóan rendkívül magas lesz a rendszeresen járó'szociális segélyt igénylők száma a városban. Eddig már több mint 70-en jelentkeztek igényükkel a polgár- mesteri hivatalnál, és 800 ezer forinthoz közelít a kifizetendő összeg mértéke. A januártól havonként adandó 8 ezer forint kifizetéséről visszamenőleg is gondoskodnia kell a városnak. Az ózdi önkormányzat képvise- lő-testülete márciusban tárgyalta az ügyet, és alkotta meg helyi végrehajtási rendeletét - ismertette lapunkkal Pallagi Istvánná osztályvezető. Szűk három hét alatt 280 ember adta be a hivatalhoz igényét a szociális segélyre, de a szakember szerint ez a szóm a legjobb esetben is 600-ra is emelkedik év végéig. Egyenlőre ugyan csak becsülni lehet a számokat és a köStrohmayer László polgármester, Almási Csaba, a városháza jogtanácsosa és Boda István, az ön- kormányzat pénzügyi ellenőrző bizottságának elnöke tájékoztatta lapunkat. Mint elmondották: Novara valóban a korlátlan lehetőségek városa. A település ugyanis a régió kereskedelmi, pénzügyi központja, ráadásul fejlett a könnyűipara és mezőgazdasága is. Az ózdiakat - érthető módon - főleg a testvérvárosi kapcsolatban rejlő üzleti lehetőségek érdekelték. Puhatolózó kérdéseikre végül is kedvező választ kaptak, miután az önkormányzat mellett működő, üzletemberekből álló tanácsadó grémium is megerősítette: a novarai vállalkozók fantáziát látnak Ózd- ban, s ezen szándékukat konkrét szerződések formájában is hajlandóak megerősíteni. Lehetőséget kínál például a tésztagyártás, de nem kizárt a kapcsolatfelvétel a vetkezményeket, de Ózdon így is 40-43 millió forintos kiadásra számítanak. Reményt a nehézségek elkerülésére jelenleg csak a foglalkoztatási lehetőségek bővítése nyújthatna, de a munkalehetőségekben egyébként is szűkölködő város kénytelen pályázaton elnyert pénzekre „alapozni”. Fóris István társadalompolitikai osztályvezető elmondta: a szociális segélyezéshez kapcsolódó helyi rendelet megalkotásával már februárban foglalkozott a kazincbarcikai képviselő-testület. A rendszeres segélyek kifizetésére 35 millió forintot különített el a város, mintegy 340 ember várható igényére alapozva. Azt is hozzátette: a potenciális lehetőségeket számba véve megoldottnak tekinthető Kazincbarcikán a rendszeres segélyezés ügye, s a tervezett nagyságrendig a város képes finanszírozni a költségeket. Ha a vártnál mégis többen jeleznék igényüket a rendszeres szociális juttatásra, az osztályvezető véleménye szerint az önkormányzati pénzek átcsoportosításával még mindig zökkenőmentesen biztosíthatja a kiadásokat Kazincbarcika. novarai pénzintézetekkel, befektetői csoportokkal, vállalkozói illetve kereskedelmi kamarákkal sem. Az ózdi delegáció különben valóban szívesen látott vendég volt Novarában. A programok sokasága egyértelműen jelezte, hogy az olaszok potenciális partnerként kezelik az egykori kohászváros küldöttségét és bíznak abban, hogy előbb-utóbb konkrét hasznot is hajtanak majd kelet-európai „kalandozásaik”. Novarának egyébként Németilletve Franciaországban már vannak testvértelepülései. Ózdot - elsőként a keleti régióból - most akarja keblére ölelni Novara. Erre jók az esélyek, hiszen a látogatás végeztével aláírt megállapodás egyértelműen leszögezte, hogy a jövőben a két város kiépíti kulturális és sportkapcsolatait és kiaknázza azon adottságokat, melyek a gazdaságfejlesztés terén kínálnak kölcsönösen gyümölcsöző előnyöket és lehetőségeket. Egyelőre csak a védőruhára telik Sárospatak (ÉM - PT) - A város idei, jelentős költségvetési hiányának lefaragása érdekében a képviselő-testület legutóbbi ülésén arról határozott, hogy csak a kötelezően előírt munkavédelmi védőruhák megvásárlását engedélyezi dolgozóinak. Kiinga Ágnes jegyző szerint az ön- kormányzati intézmények munkáltatói rendkívül eltérő gyakorlatot alkalmaznak a munka- és védőruha megítélésekor. A polgármesteri hivatal által végzett felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az intézmények dologi kiadásai között tervezett összeg nem elegendő a munkavédelmi jogszabályokban előírt, és időközben megdrágult kötelező védőruhákra. Ezért az ön- kormányzat az intézmények közötti és az intézményen belüli személyi juttatások átcsoportosítása után 3 millió 327 ezer forint kifizetését engedélyezi. Ez kizárólag kötelező védőruhára költhető. A további, mintegy másfél millió forint ruhapénz sorsáról a város költségvetési hiányának függvényében később döntenek. Időseket is visz az iskolabusz Sajómercse (ÉM - SZA) - Iskolabusszal járhat február óta 24 sajómercsei óvodás és iskolás Sa- jóvelezdre, valamint Putnokra. A 25 személy szállítására alkalmas Hunday buszhoz pályázat útján jutott a település. A jármű az idős korúak utazási igényét is kiszolgálja. Megújul a tokaji Tisza-híd Nyíregyháza, Tokaj (ÉM - PT)Az acélszerkezet feletti rész teljes felújítása miatt május közepétől augusztus végéig csupán fél sávon közlekedhetnek a járművek a tokaji közúti hídon. Vetczán László, a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei Állami Közútkezelő Közhasznú társaság osztályvezetője arról tájékoztatta lapunkat hogy az Útalapból és a Világbanktól kapott összegből 180 millió forint értékű beruházás keretében születhet újjá a leromlott állapotú híd. Új burkolatot és szigetelést kap az útfelület, valamint a gyaló* gos járda. A kivitelező ISOBAU Kft. október végére ígéri a teljes felújítás befejezését. Ózdot keblére ölelte az olasz Novara Keresik az együttműködést a tésztagyártástól a kultúráig „Én a gyerekemnek akartam őt...” Fogadott lánya kisfiának is a nevelőanyja lett a nagymama Cs. Kelemen Andrea Négyes (ÉM) - Az idős házaspár nevelőszülőként már megjárta ugyan a poklok poklát is, de e hivatás szeretetteljes oldalát is sikerült megtapasztalniuk. Most nevelt lányuk gyermekét gondozzák saját fiukként, de mire idáig eljutottak, sok könny csörgött le az arcukon.- Három gyermeket veszettünk el a férjemmel. A legidősebb hét évig élt - mondja az ötvenhárom éves asszony, akit a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIV1) munkatársával kerestünk fel. - Attól kezdve minden időmet a temetőben töltöttem. A féljem, és a családom unszolására mentünk el végül egy nevelőintézetbe egy évvel a harmadik kisfiam halála után, hogy valakit magunkhoz vegyünk. Amikor megláttam ott a kétéves Krisztinát összetört arccal, nem tudtam otthagyni. Elhoztuk. Ez húsz éve történt - idézi fel a régmúlt pillanatot az asszony. A történet úgy folytatódik: eleinte nem voltak problémák. De amikor nőni kezdett a kislány, tizenévesen már többször megszökött. Mindenhová utána mentek a nevelőszülei, akik megpróbálták megadni neki mindazt a szerete- tet, gondoskodást, amire szüksége lett volna.- Úgy érzem: ő ezt nem akarta elfogadni tőlünk. Nem egyszer, nem kétszer elszökött, fiúkkal csatangolt, a nyolc általánost is alig tudta befejezni. Akkoriban mindenki azt mondta, hogy miért nem viszem vissza a nevelőintézetbe - mélázik el a régebben a környezete által nekiszegezett kérdésen. - Talán azért nem, mert mi, egyszerűen embert akartunk nevelni belőle. Nem voltunk jók neki. Mondhatnám: éveket sírtunk át miatta a férjemmel. Aztán egyszer végleg elment... Pedig én a gyermekemnek akartam őt... - tör fel a zokogás az idős asszonyból. A házaspár története nem ért véget azzal, hogy nevelt lányuk otthagyta őket. Krisztina alig tizennyolc évesen egy fiúgyermeknek adott életet. A kicsi most hatéves, s édesanyja nevelőszülei gondozzák őt. Ákárcsak ha a vér szerinti unokájuk lenne - újfent nevelőszülőkként.- Levélben írta meg Krisztina, hogy unokánk született. A kórházban láttam meg a kisfiút, s nem akartam többé kiadni a kezemből. Persze ezt nem lehetett, hiszen az anyja szülte, de Krisztina nem változott meg. Nem törődött a gyerekkel, aki szinte mindig beteg volt. A szórakozás maradt az élete. Nagyon sokat volt nálunk a fiúcska, de amikor egyszer arra érkeztünk hozzájuk, hogy a mamája egy fakanállal eltörte a karját, s bezárta egyedül a lakásba - elegem lett. Krisztina ránk bízta két hétre a kétéves gyereket. Ez a két hét még most is tart. Közben persze mi jelentkeztünk a GYTVI-nél, hogy szeretnénk a kisfiú nevelőszülei lenni. Ez megtörtént. Semmiért nem adnám őt oda. Ő a mindenünk. Okos, értelmes, nagyon szeretjük. Mamának és papának szólít bennünket. Úgy érzem, ha én szültem volna, akkor sem szerethetném jobban... - jelenti ki az asszony, akit ezek után nehéz lenne pótanyának és pótnagymamának nevezni. Az idős házaspár „vesszőfutása” azonban ezzel még egyáltalán nem ért véget. Tudomást szereztek arról is, hogy a fiúnak van egy kishúga, akit az anyja - Krisztina - otthagyott a kórházban, amikor megszülte őt. Áz élet feladta öregkorukra a leckét: vajon magukhoz vegyék-e őt is...? A családi fotókat nézegeti az asszony, akit - szívében ennyi szeretettel - igencsak nehéz lenne pótanyának, vagy pótnagymamának nevezni Fotó: Gál Péter
