Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-02 / 76. szám
Örök Harc a fiatal es a szülő között, mikor Hozhat éjszakára Hálótársat a lakásba. Az anyák ösztönösen Harcolnak ez ellen, mivel nem akarják tudomásul venni: Trabant az ágyuk áború- Ha én egyszer belezúgok egy fiúba, akkor én éjjel nappal vele akarok lenni. Engem nem érdekel az sem. ha este nincsen szex! Annak is örülök, ha a srác szuszogását hallom - gyújt rá egy cigarettára a 18 éves Viki. O már 15 évesen belekóstolt az éjszakai életbe. Iskolába csak néha meg)’, s szinte egyáltalán nem jár haza.- Az első hapsimat egy diszkó után akartam hazavinni. Azt hittem, mákom lesz és fel tudunk lógni az emeletre, de az őseim megvártak. Olyan cirkuszt csináltak, hogy napokig nem szóltam hozzájuk. Aztán egyszer megemlítettem. hogy járok egy fiúval. A faterom első megnyilvánulása az volt:,.Ide ne hozd!” Kész. Összecsomagoltam és elköltöztem otthonról - meséli. Azóta szülei állandó- __________ a n kérlelik, bármit megengednek neki, csak menjen vissza hozzájuk. Ám neki így most jó. Senki nem szól bele, mikor, hol és kivel alhat. De azért csendesen megjegyzi: egy darabig még makacsko- dik. aztán hazacuc- col. Napi ütközet A 46 éves asszony 15 éve elvált férjétől, s azóta egyedül neveli 24 éves lányát. Az ember első benyomása az, hogy haladó szellemeket képvisel erre utal fiatalos viselkedése és öltözködése. • Amikor én fiatal voltam nem volt divat az együtt alvás az éppen imádott fiúval. Jómagam 16 évesen ismerkedtem meg a férjemmel és öt évig talán kétszer ha együtt aludtunk, de úgy hogy egy szobában a szüleivel és én a mamájával. Pedig majd megvesztünk egymásért! • mondja. Ezt lányával is próbálta megértetni. • Sajnos az emberek ma sokkal pletykálkodóbbak mint valaha is voltak. Nem akarom, hogy a gyerekemről mindenféle rosszat teljesszenek, ugyanis tökéletesen egyetértek azzal a mondással, mely szerint a férfi bármennyiszer leejti a kalapját felveszi, de ha a lány csak egyszer leejti is örökre megjegyzik • teszi hozzá határozottan. Bevallja, emiatt már többször összetűzésbe került lányával, aminek az lett az eredménye, hogy ő ment aludni a fiú lakására...- Amikor először volt barátnőm, egyáltalán nem gondoltam arra. hogy haza vigyem aludni, vagy esetleg én menjek ezért hozzájuk -meséli a most 22 éves András. - Aztán egyik alkalommal olyan sokáig voltunk buliban, hogy már nem tudott hazamenni a lány és én - saját felelősségemre - invitáltam meg egy együttalvásra. Reggel, amikor felkeltünk anyám egymás után szívta a cigarettát, de nem mert szólni Anikó előtt. Persze én sem, csak bújtam mint nyúl a lyukban. Az eset után végül is nem lett komolyabb gond, mivel, ahogy ő mondja „Jó fej az anyám!”, és megbeszélték a dolgot.- Anyám először ellenkezett, hogy azért 17 évesen mégsem illik lányokat felhozni. de sikerült meggyőznöm arról, hogy mi van akkor, ha Anikó az igazi és ő pedig ilyen hülyeség miatt elválaszt bennünket. Ez hatott és belátta, ha így áll a dolog, akkor nem áll az együttal- vás útjába - teszi hozzá büszkén. Azonban a fenti érv, ma már kezd kissé cikissé válni, ugyanis azóta egyfolytában ezt mondja mamájának, ha lánnyal osztja meg esténként fekhelyét. __ _ __l^lSPfS; m§§ • A fiam a barátnőit 18 éves kora óta felhozza • a két gyermekes, 50 éves anyuka • , de még soha nem volt problémánk emiatt és ez a mai napig jó! működik. Dühítenek azok a szülők, akik mereven kezelik a témát, s ezért a fiatalok nem egyszer a Trabantban kénytelenek tölteni kapcsolatuk legszebb pillanatait! Soha nem ellenezte, ha a lányok éjszaka náluk aludtak. Talán azért, mert fia nem egy szoknyavadász típus. Ha így lett volna, biztos ő sem fogadta volna szívesen az alkalmi, egyestés vendégeket. • Ha egy fiú és egy lány valóban jól ismeri egymást, akkor a szülőnek igenis meg kell engednie, hogy együtt aludjanak. Nincs abban semmi rossz! Úgy legalább nemcsak lelkileg, de testileg is megismerik egymást. Egyébként nem biztos hogy megtörténik a dolog, de ha történik is, lehet, kiderül, hogy szexuálisan nem felelnek meg egymás elvárásainak. Amennyiben ezzel tisztában vannak, megelőzhetnek egy rossz házasságot______________________________________ Sz ilágyi Anit a tf hondd. miért pont egy denevér? JVJl- Nem ez a kedvenc állatom, hiszen nincs is kedvencem. Nem is hi- • r Iszem. hogy lehetne, hiszen mindegyikben van valami különleges, valami igazán figyelemre méltó. A denevér például az egyetlen emlős állat, ami aktív repülésre képes... De volt már három yagy négy verebem és egy kékcinkém is. Akkor ők voltak kicsik és árvák, reménytelen helyzetűek.- Azért verébbel kicsit gyakrabban lehet Miskolcon találkozni, mint denevérrel...- De felnevelni semmivel sem könnyebb. Nekem például csak egyet sikerült. Pedig azt hiszszük, a veréb igénytelen állat, de az anyamadár és a többi fajtatárs, mondhatjuk azt is, hogy a szociális környezet nehezen, szinte egyáltalán nem pótolható. A denevér pedig nemcsak a városban, de sajnos máshol is egyre ritkábban fordul elő. Ezért is védett. Viszont őt éppen Miskolcon találtam, méghozzá egy templom padlásán. A kolóniát akartam ellenőrizni, mert a tetőt bontották, és ez nagyon zavarja az állatokat. A denevér ugyanis nehezen viseli el a zajt, az embert. Ez fialó kolóniáknál, tehát tavasszal és nyár elején különösen veszélyes, hiszen ha megzavarják, repdesni kezdenek, az anyák a mellükön viszik a fiaikat, akik azonban erre nincsenek felkészülve, hiszen normális esetben nem szállítják őket. Ezért ilyenkor sok apróság leesik. Ez történhetett Concorde-dal is.- Akit hazavittél. Miért nem tetted vissza a többiekhez - vagy vitted ki a Vadasparkba?- Hogy tettem volna vissza a 4-5 méter magas ácsolatra? És honnan tudjam, ki az anyja, aki úgy sem fogadta volna vissza, ha megérzi rajta az emberszagot. Segítséget pedig kértem szakemberektől, állatorvosoktól, de mindannyian reménytelennek látták az esetet, és nem tudtak érdemlegeset javasolni.- Az ácsolat és a: anyatej után miféle kon foltot tudtál adni neki?- Hogy el tudd képzelni: 1-2 napos volt, vak és csupasz, és mindössze 5 grammot nyomott. Először is, egy ilyen apróságnak még fejletlen a hőszabályozó rendszere. A megfelelő hőmérsékletet az anyja, a kolónia biztosítja számára. Mivel ő kései denevér volt. már június végét írtuk, így elég volt a szoba melege. Aludni pedig egy zsákba tettem.-Mibe?- Egy' tenyérnyi zsákba. Nem tudnak repülni, alig igénylik a mozgást, így abban jól érzik magukat. Hogy mennyire, arra jó bizonyíték volt. amikor készítettem neki egy érdes falú dobozt, szépen kibéleltem, de amikor beletettem, kitört a botrány.- Mégis, egy 5 grammos apróság miféle botrányt csaphat?- Először is, tikkor már súlyosabb volt néhány grammal. Másodszor pedig ész nélkül próbált kimászni belőle. De ha igazi „botrányra” vagy kíváncsi, akkor meg kell hallgatni, hogy jelzi, ha éhes. Az ember ki sem nézne belőle olyan iszonyatos hangerői. Olyan volt a hangja, mint egy ideges, kiabáló tücsöknek. Ráadásul 2-3 óránként megéhezett, természetesen éjszaka is... Még jó, hogy már nem volt suli.- És mivel etetted? Fogtál neki legyet?- A kis denevér csak akkor eszik rovart, ha már magának meg tudja fogni. Tehát az anyja nem vadászik neki, mint a madaraknak. Anyatejjel táplálja, aminek viszont nem ismerjük az összetételét. Hosszas konzultációk után tápszerrel próbálkoztam. Az is szép volt, mikor megvettem e gyógy szertárban. Merthogy a legolcsóbbat kértem. Mire furcsán rám nézett a gyógyszerész, hát gyorsan megmagyaráztam, hogy állatnak lesz. Milyen állatnak? Denevérnek. Paff!!! Se ő, se a kollégái nem szóltak egy szót sem. csak felnéztek. Ezután hosszasan beszélgettünk, míg végleg elmúlt a csodálkozásuk.- Es, ízlett a tápszer?- Úgy tűnt, igen. Pipettával etettem, és annyira pici volt, hogy az elején még rendesen látni lehetett, amikor megtelt a gyomra. Az alatt a 12 nap alatt, amíg velem volt, 5 millimétert nőtt az alkarja, ami a denevéreknél fontos mutató. A tápszer pedig végül is jó volt, de hiányzott például belőle az anyatej egyik legfontosabb összetevője, az immunanyag. Meg nem biztos, hogy jók voltak a szeren belül az arányok. A másik denevéremet például kamillateában oldott kutyatápszerrel etettem, hiszen az is emlős és ragadozó, tehát már közelebb áll a denevérhez az emésztőrendszere, mint az emberé, aki emlős ugyan, de mindenevő.- Másik denevér?- Igen, őt egy barlangban találtuk. Jenőt (a kisöcsém ránézett és csak ennyit mondott: Jenő, így lett meg a névadó) jóval idősebb korában találtuk. Már szőrös volt és látott. Viszont biztos pusztulás várt rá. Valószínűleg az ő kolóniájukat is megzavarhatták, ketten feküdtek a földön egymás mellett, teljesen gyengén. Mire kiértünk a barlangból, a társa el is pusztult. Ő 21 napig volt velem. Amikor etettem, az ujjamra akasztottam. Ha hirtelen lesüllyesztettem a kezem, már tárta szét a szárnyait, próbálta a repülést.- Végül mi lett velük?- Mindketten elpusztultak. A szakirodalomban eddig csak néhány napos táplálásokról olvastam, tehát valójában jó eredményt értem el. És tudom, hogy nekik nem ártottam. Hogy mi lehetett a baj? Tulajdonképpen már elmondtam: az anyatej, az anya, a társak hiánya. De ha megmaradnak, ugyanolyan nehéz lett volna a visszavadítás. Hiszen Concorde például engem látott meg először, és a bevésődés szerint én voltam a mamája. De egyébként is, hogy tanítsam meg ama, ahogy féljen az embertől, mikor addig egy ember táplálta? Márpedig a visszavadítás ezt is jelenti. És nem csak az elmélet szerint. Valóban félniük kell. Hiszen felelőtlen emberi megnyilvánulás szakíthatta el őket a kolóniától. De az ember csak megbontani tudja könnyen a természet rendjét. Visszaállítani már nem. Csörnök Mariann Ökológia A természet világának megértése megtaníthatja az embert arra, miként élhet környezetével összhangban úgy, hogy a jövő számára egy , jól karban tartott” bolygót hagyjon maga után. Az ökológia (környezettan) tudománya ráébreszt minket arra, hogy Földünket nem egymás mellett élő fajok kusza halmaza népesíti be. Minden növény- és állatfaj - köztük az ember is - úgy fejlődött ki, hogy együtt éljen egy remekül összehangolt egyensúlyi rendszerben. Ez a rendszer azonban igen könynyen összeomolhat. Bizonyítja ezt a világméretű környezetszennyezés, amelynek szenvedő alanya éppen az, aki okozza, okozta: az ember, aki a tudomány vívmányait gyakran felelőtlenül használja. Környezetpusztító „munkáját” kihalt, vagy éppen kihalófélben lévő állat és növényfajok, letarolt erdők, vegyszerrel mérgezett szántóföldek és folyóvizek szegélyezik, miközben ő maga a fullasztó levegőjű városokban az autók és gyárak füstjét szívja, s gyógyszereket szed a környezetszennyezés kiváltotta betegségei ellen... Michael Scott Ökológia című könyve (Fiatalok Oxford Könyvtára, Holló és Társa Kiadó, Kaposvár) felszólítás arra: ne csak észrevegyük szűkebb és tágabb környezetünk problémáit, hanem gondalataink- ban és cselekedeteinkben egyaránt tegyünk ellene. S tegyük mindezt ne csak magunkért, de azokért is, akik utánunk jőve ugyanezen az egyetlen * Földön szeremének élni.
