Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-29 / 99. szám

Itt-Hon 4 Riport Bodnár Ildikó Elhivatottságból védik a természetet Miskolc (ÉM! - A természet és a környezet védelméért elhiva­tottságot érző - környezetvédelmi technikus képzésben részt­vevő - diákokból és felnőtt szakemberekből alakult meg négy évvel ezelőtt a Miskolci Környezetvédő Diákok Baráti Köre (Miskolci Öko-Kör). A környezetvédelmi oktatóközpontként nyilvántartott szervezet a Környezet- és Természetvédő Ne­velők Egyesületével szoros együttműködésben ma a Fagus Stú­dió égisze alatt működik. A Nagy Lajos király útja 46. szám alatti stúdióban éppen rövid meg­beszélésre gyűlt össze: az elnökség. Az április 19-i bükki nagytakarí­tásról folyik a szó, melyről kedvezőek a vélemények.- Föld napi felhívásunkra több mint négyszáz általános és középis­kolás fiatal jelentkezett, akiket — az Északerdő Rt. jóvoltából - külön kisvonat szállított a helyszínre, ahol már konténerek, zsákok és egyéb kellékek vártak rájuk. A szervezett akciónak köszönhetően igen jól haladtak a diákvés felnőtt önkéntesek a munkával, segítségükkel több tonnányi szeméttől szabadíthattuk meg a Garadna-patakot és völgyét. Az előkészítésben és a hulladék elszállításában az idén is partne­rünk. volt a miskolci önkormányzat. A környezetszépítésre vállalkozó miskolci és városkörnyéki fiatalok igencsak kitettek magukért, ami azért is örvendetes, mert a mostani, megmozdulást egyben a 20 éves Biikki Nemzeti Park születésnapi ajándékának is szántuk - summázza röviden legutóbbi kczdeményesüket Balog Ákos ügyveze­tő elnök. A kör tagjai nem rejtik véka alá negatív tapasztalataikat sem, sőt, éppen ezek késztetik őket a környezetszépítő kezdeményezésekre.- Elhanyagolt volt az egész Garadna-völgy, bármerre is indul­tunk, szemétbe botlottunk. Most megint rend honol a környéken, de sajnos csak ideig-óráig. Jobb esetben néhány hétig, s aztán lassan is­mét gyűlni kezd és beborít mindent a szemét. Pedig semmiből sem tel­ne a hátizsákban hazavinni a zöldben elfogyasztott étkek csomagoló­anyagát - jegyzi meg Szabó Zseraldina.- A kívülálló számára hiábavaló munkának tűnhet igyekezetünk, ám mindannyian jól tudjuk, több van mögötte: a Szinvát tápláló Ga- randa patak szabad folyásának biztosítása, a víz teljes elszennyező­désének megakadályozása vagy bármilyen, később már helyrehozha­tatlan környezetszennyezés meggátolása - fűzi tovább Lipták Balázs társai bólogatásától kísérve az előbbi gondolatot. Am azt sem titkol­ja: nemcsak a kirándulók, hanem a közelben-lakók is ludasak a ter­mészet megcsúfításában. Majd örömtelibb témára terelődik a szó. Az elnökségi tagok büsz­kén mutatnak körbe a szépen felújított két helyiségben, ahol közpon­ti helyet foglal el az Internet-hálózatba bekapcsolt számítógép, az üze­netrögzítős telefon, a nyomtató és a sokszorosító.- Tavaly nyáron kaptuk az önkormányzattól ezt az irodát, ame­lyet ingyen és bérmentve bocsátottak a rendelkezésünkre. Ügy vélem, ez a felajánlás munkánk elismerését kifejező gesztus volt a város ré­széről. No persze nem néztünk akkor így' ki, mint most, hetekig dol­goztunk azért, hogy otthonossá varázsoljuk a központot - emlékezik vissza Balog Ákos. Az öko-körösök zömét ma is a miskolci Gábor Áron Szakközépis­kola környezetvédelmi szakos tanulói alkotják. Az utódok szintén eb­ből az intézményből kerülnek ki, akik mellett azonban továbbra is ott serénykednek - bár jóval kisebb létszámban - az iskola volt di­ákjai. A mozgalom azonban nem állt meg az iskola falain belül.- 1994. március 30-án alakultunk. Két hónap múltán lettünk ok­tatóközpont, de alapító tagjai vagyunk a Környezetvédelmi Oktató- központok Országos Szövetségének is. 1995-ben léptünk be a Magyar Természefvédők Szövetségébe, míg tavaly a Természet és Környezet- védő Mozgalmak Országos Találkozójának egyik rendező szervezete voltunk. Közeli tervünk, hogy' regionális központként legyünk jelen a miskolci régióban, melynek feltételeivel már nagyrészt rendelkezünk - foglalja össze rövid, de amiál gazdagabb pályafutásukat Balog Ákos, aki tanári és környezetvédelmi szakértői munkája mellett látja el az oktatóközpont ügyvezető elnöki teendőit. Büszkén említi, hogy más iskolákból is sokan szegődtek már hoz­zájuk az évek folyamán, s a jövőben is számítanak újabb érdeklődők­re, belépőkre vagy akár pártoló tagokra. Sokan szimpatizálnak törek­A Miskolci Öko-kör a oktatóközpontja véseikkel, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy' nagy' tömegeket tud­nak mozgósítani közös cselekvésre - mint amilyen a legutóbbi, Föld napi akció is volt. ÉvtőI évre bővül támogatóik köre is, akik nagyra értékelik, és emiatt szívesen patronálják az értékmentésben élen járó fiatalokat. Az önállóan gazdálkodó egyesület mindezeken túl pályázatokkal igyekszik tő­kéjét gyarapítani, amit aztán továbbképzésre, tanul­mányútokra és számos környezetvédelemmel kapcso­latos ötletük megvalósítására fordítanak.- Az oktatóközpont .jellegéből fakadóan nagy hang­súlyé fordítunk a természeti- és környezetvédelmi is­meretek elsajátítására, begyakorlására szabadidős programok, terepgyakorlat és egyéb foglalkozások ke­retében. De fennmaradásunk érdekében részt veszünk számos olyan programban is, ami pénzt hoz az egye­sületnek. Tavaly például többek között ilyen meggon­dolással vettünk részt a Védjed a folyódat! projekt­ben, amelyet a kassai Sosna Egyesület indított útjá­ra a Hernád folyóra vonatkozó vizsgálati anyag összegyűjtése érdekében. Az idén tovább folytatjuk a bükki karsztforrások vrtrninóségének feltérképezését, s miként a Kis-Fennsík forrásairól, erről a tapaszta­lati anyagról is szeretnénk egy' kiudváúyt: megjélen- tétni. Nagyon izgat bennünket a bükki kaszálórétek visszaerdősüiésének problémája is, amelynek áldoza­tul eshetnek különleges és pótolhatatlan növényidt- kaságok. E témakörben szintén komoly vizsgálódást folytatunk. —Már nagyon várjuk a nyári szünetet, amikor vég' re kutatómunkára is jut időnk - jegyzi még Pecse­nye Éva, a kör szervező titkára. - De bármilyen vizs­gálatba is kezdünk, sohasem feledkezünk meg leg­főbb vállalásunkról, a termeszen értekek védelméről, így amikor annak szükségét látjuk, forrást, patak­medret tisztítunk, vagy éppen visszaállítjuk eredeti állapotába az emberi beavatkozás nyomán pusztuló élőhelyeket - sokszor igen kemény-.fizikai munkával. Az elnökség a bükki nagytakarítást értékeli régió reg címre pályázik Miskolc (ÉM - SZA) - Amikor az ember meghall egy dalt, azt vagy rögvest meg­szereti, vagy gyorsan elfelejti egyszer és mindenkora. Aki a Twist Olivér kórus énekszámait hallgatja, annak - sokak véleménye szerint - biztosan a fülébe mászik a gyerekek által elénekelt dalla­mok valamelyike. Ha nem éppen mind­egyike. Három évvel ezelőtt a 33. Számú Általános Iskola Széchenyi István nevének felvételére készülődött. A névadó ünnepség színvonala­sabbá tétele érdekében Báthori László ének­tanár száz diákot verbuvált össze, hogy szín­padra „állítsa” őket. A szereplés olyan nagy sikert aratott, hogy már akkor biztosnak lát­szott: nem lesz tiszavirág életű a kórus.- Először is elónevet választottunk. Hosszas gondolkodás után végül a Twist Oli­vér névnél maradtunk. Részben azért, mert a twist szó már önmagában egyfajta ritmu­sosságról árulkodik, másrészt pedig a szto­riból jól ismert utcafiú mindnyájunk egyik kedves regényhősei közé tartozik - magya­rázza a választás okát Báthori László kó­rusvezető. Kiderül, a gyerekek szüleik tinédzserkori nagy slágereit éneklik, így többek között a Skorpió, az Omega és Zorán sikereit. Mind­emellett az önálló szerzemények is említés­„Ha ezt Twist Olivér hallaná...” re méltóak. Báthori Lász­ló bátyja és Madarasi Jó­zsef írja ugyanis a szöve­geket, ő pedig a zenét szer­zi hozzá.- Ezek a dalok főképp az iskola mindennapjairól szólnak. Olyan életérzése­ket, problémákat vetnek fel, amelyek az általános iskolás gyermekek lelké­ben a leggyakrabban ott motoszkálnak. A kórus felállása válto­zatos, harmadiktól hatodik osztályig vesznek részt az énekkari munkában a gye­rekek. Az énektanár jó ér­zéssel jegyzi meg, hogy egyetlen diákot sem kell rábeszélnie a belépésre, sőt, inkább a gyerekek a kezdeményezők e téren.- Mindig lelkiismeret- furdalásom volt egy-egy jól sikerült fellépésünk után, mert bántott, hogy semmi Nyolcvan gyermeki torokból zeng a dal Fotó: magánarchívum A gyerekek gyakorta a folyosón felvételiznek a kórusba nyom nem marad utánunk. Szülőknek, barátoknak, is­merősöknek akartunk ked­veskedni akkor, amikor elké­szítettük első, második és nemrégiben harmadik kazet­tánkat, - persze csak kis pél­dányszámban. Elképzelésünk viszont az, hogy kiadjunk hivatalosan is egy olyan színvonalas kazet­tát, amin az eddig lejobban sikerült dalaink szerepelné­nek, majd azt követően - bár ez kicsit még odébb van - egy olyat, amire csupa új zenei anyagot énekelnének fel a gyerekek - avat be terveibe a kórusvezető. Azt sem titkolja, nagyon is tisztában van azzal, hogy mindezek megvalósításához a lelkesedés korántsem elég. A pénz itt is nagy szerepet játszik. Abban bízik, ta­lálnak olyan céget, vállalko­zót, amely támogatná műkö­désüket. Ok viszonzásként szívesen eleget tenné­nek meghívásoknak, felké­réseknek. Báthori László megjegy­zi: a gyerekek óriási lelkese­déssel énekelnek, élvezik a szereplést és azt, hogy dala­ikkal örömet szerezhetnek olásoknak. Ezért volna jó, ha a Twist Olivér kórus 80 gyermekarca továbbra is mosolyoghatna a színpadról. A kónisvezető Miskolc (ÉM - SZA) - Báthori László rockzenész alkat. Zenei berkekben már fiatalon szerencsét próbált, de ahogy ó fogalmaz: ez idáig még nem került be a halhatatlanok közé. Jelenleg énektanár­ként és kórusvezetőként ténykedik. Abban az időben, amikor gimnázium­ba járt óriási szám volt, ha valaki gitároz­ni tudott. Mivel jól értett a húrok penge­téséhez, rögtön alakított egy együttest, mellyel bejárták Szerencset és környékét. Próbára tették önmagukat egy iskolai Ki mit tud?-on is, ahol első helyezést értek el. Egyetlen szépséghibája volt csupán en­nek a megmérettetésnek - meséli nevet­ve -, hogy nem volt ellenfelük. A középiskola után a fővárosba költözött abban a reményben, hogy va­lamelyik élvonalbeli zenekar tagjaként megismerheti majd őt is az ország. Számtalan okból - legelsősorban is az anyagiak miatt - nem jött össze a dolog, azaz nem indulhatott el a siker útján. Hazaköltözése után elvégez­te Sárospatakon a tanítóképző főiskolát, majd friss diplomával a zsebében elhelyezkedett a miskolci Széchenyi István Általános Iskolában, ahol egy­ben a három éve megalakult Twist Olivér Kórus vezetője is. Szavaiból kiderül, mindig időzavarban van. Szabadidejének nagy' része a kórus ügyeinek intézésére, a próbákra megy el, de ez - mint mondja - megtérülő „befektetés”. Nagy öröm számára, ha láthatja a gyerekek igye­kezetét és lelkesedését. A kórusvezetó-énektanár zsúfolt programjai mellett a Flamingó zene­karban hódol zenész szenvedélyének.

Next

/
Thumbnails
Contents