Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-28 / 98. szám
1997o Április 28.« Hétfő Levelezés, Szólástér ÉSZAK-Magyarország 5 __Szólástér T úlfizetés és hálapénz nélkül is odaadóan Az elmúlt hetekben kórházban voltam két alkalommal is, ahol nemcsak diagnosztizálták a különböző betegségeket, de anyagi viszonzás és hálapénz reménye nélkül is minden beteget lelkiismerettel kezeltek. (Hiszen azt egy orvos sem tudja előre, hogy kap-e anyagiakban kifejezett köszönetét a lelkiismeretes munkájáért.) Nekem az a tapasztalatom, hogy akár elismerjük, akár alábecsüljük az egészségünk visszaadása érdekében dolgozókat; az orvosok, az ápolók, az ápolónők minden tőlük telhetőt jószándékkal megtesznek még akkor is, ha a jövedelmük messze elmaradt és elmarad mind a napig is az érdem szerinti összegtől. Azt is megfigyelhettem, hogy többnyire idős emberek kerülnek tartós, kórházi ápolásra, akik a kis nyugdíjból paraszolvenciát nemigen tudnak adni, még ha értékelik is az értük hozott áldozatos orvosi munkát. A fiatalok viszont még betegen is dolgoznak, hiszen állásuk megszűnésétől jogosan félhetnek. Talán ezért van az, hogy nagyon sok a középkorú elhalálozás, mivel a betegséget az állandó félelem miatti stresszhatás csak súlyosbítja. Kik azok a lelketlenek vagy túl egészségesek a legfelsőbb fórumon, akik igaz szóval nem állnak az egészségmegóvást vagy visszaszerzést biztosító egészségügyi dolgozók bérrendszerének optimális rendezése mellé - vagy éppenséggel hallgatnak róla?! Netán arra gondolnak, hogy kiegészítik az érintettek jövedelmét a betegek? Nos, ez csak egy teória, amit könnyen meg lehet ingatni. Hiszen a gyógyítókra szorulók zöme (!) egyre nehezebb anyagi körülmények között él, így egyáltalán nincs miből adnia. A tehetősebbek pedig?! Binder Ivánná Tiszaújváros „Nem akarunk veszekedést, de még vitát sem” A Miskolci Katolikus Gimnázium fel kívánja venni a Fráter György nevet.-A közelgő név- változtatásnak sokan örülnek. Elsősorban azok a régi öregdiákok, akik az 1950-ben hatalmi szóval, egyik napról a másikra megszüntetett Fráter György Gimnázium növendékei voltak. A mai Földes Ferenc Gimnázium egykori és mai növendékei és tanárai úgy tűnik, sértőnek érzik ezt a névváltoztatást. A kívülállók, az emberek nagy többsége pedig értetlenül áll a hírek hallatán. Nagyon is átérezzük, hogy nem vitákra és veszekedésekre van szükségünk, hanem összefogásra, egyetértésre és békességre. A béke alapja pedig az igazság. Mi az igazság ebben a Földes-Fráter vitában? Először is senki nem vitatja, hogy a Földes Ferenc Gimnázium az ország egyik legjobb tanulmányi eredményét felmutató gimnáziuma. Az elmúlt negyven évben a városban és a régióban élő sok katolikus szülő is ide íratta be gyermekét, többek között az én két gyermekem is itt érettségizett. Az iskola egykori növendékei joggal büszkék az iskolájukra és ragaszkodtak mindeddig az iskola nevéhez is. Ugyanígy meg kell érteni akkor azokat is, akik a kommunista hatalomátvétel előtt a Fráter György Katolikus Gimnázium növendékei voltak. Szerették és szeretik, értékelik egykori iskolájukat, azt az iskolát, melyet P. Kelemen Didák minorita atya alapított 1729- ben, melyet a minoritáktól 1886-ban a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap vett át és tartotta fenn 1948-ig, az államosításig. Büszkék voltak és vagyunk az 1911-ben elkészült „pirostéglás” épületre is, melyet a város és a megye hozzájárulásával szintén a Katolikus Tanulmányi Alap építtetett. Meg kell érteni: mindmáig sérelmezik azt, hogy ezt a történelmi előzményeiben értékes iskolát úgy szűntették meg nevében és szellemiségében, hogy sem tanárt, sem diákot meg nem kérdeztek, rájuk nem voltak tekintettel egy percig sem. A Miskolci Katolikus Gimnázium azzal, hogy felveszi Fráter György nevét, ezt az igazságtalanságot is orvosolni akarja. De jelezni akar egy ettől fontosabb dolgot is. Azt, hogy Miskolcon a katolikus oktatás és nevelés évszázados előzményekre nyúlik vissza. A Katolikus Gimnázium a katolikus keresztény szellemiséget akarja érvényesíteni és folytatni, amelyet a hajdan volt Fráter György Gimnázium nagyon komolyan vett és megvalósított. Ezen a ponton találkoznak igazában a régi fráteres növendékek és a mai Katolikus Gimnázium tanárai. Az a felfogásunk, hogy az oktatás, a tudás magas színvonala mellett éppen olyan fontos - ha nem még fontosabb -, hogy a keresztény világnézetet és erkölcsi felfogást tudjuk továbbadni a következő nemzedéknek. Nem mint ismeretanyagot, hogy ilyen is van meg sok más is, hanem mint az életünket meghatározó tényezőt. Az, hogy ide jutott ez az ország ahol van, az annak köszönhető, hogy ez az erkölcsi rend, és egyáltalán semmilyen erkölcsi rend nem érvényesül a közéletben. A név felvételével ezt az elkötelezettséget vállalja a Katolikus Gimnázium, vállalják tanórai, ebben segítjük és támogatjuk őket mi, régi fráteres diákok. Ebben a szellemben megértnek, toleránsak akarunk lenni minden érték és felfogás iránt és nem provokálunk. Nem akarunk veszekedést, de még vitát sem. Ferenci Tibor fráterista öregdiák Jó hírnevéhez méltóan a TIT ismét meghirdette a Magyar Nyelv Hetét. A rendezvénysorozat mindig nagy figyelmet keltett, mert nyilvánvaló volt és napjainkban különösen az, hogy veszélyben van a magyar nyelv. Offenzívát kell kezdenünk széles társadalmi méretekben nyelvünk védelmében. Ebben segítenünk kell a határainkon kívülre- kedt magyarokat is. Fájdalmas tényként tudomásul kell vennünk, hogy minden halogatás veszélyezteti nyelvünk tisztaságát. Már nemcsak a hazánkkal határos területeken igyekeznek rafinált törvényekkel és sok más átlátszó módon korlátozni és sorvasztani a magyar nyelvet, de immár néhány év óta hazánkon belül is megsokasodtak a veszélyek. Segítene ezek leküzdésében természetesen egy sikeresen megvalósítható, nyelvünket védő törvény is, de jelentősebbnek tűnik nyelvi önvédelmünk érdekében az a szerep, amit a független szervezeteknek kell felvállalniuk hazánkban éppen úgy, mint határainkon túl. Egyetlen percre sem szabad felednünk: „Nyelvében él a nemzet”. Ha elsorvad a nyelvünk: elhal a nemzet is. Ezt jósolta, jövendölte annak idején Herder német költő is. Örömünkre és szerencsénkre nem lett igaza és a jövőben se legyen. Idegen nyelvű feliratok úton-útfélen Fotó: DK Aki magyarnak vallja magát, bizonyítsa magyarságát azzal is, hogy magyarnak neveli gyermekeit, unokáit s a nevelésben döntő fontosságot kapjon a szép magyar nyelv ápolása. Az új társadalmi rendszerben minden olyan hozzánk közelálló ésszerűt fogadjunk el és támogassunk, ami hazánkat erőteljesen igyekszik felzárkóztatni az európai kultúrához, de utasítsunk el mindent, ami veszélyezteti és sorvasztja népünk szellemi erejét. Nem elég a már veszélyessé vált angliciz- mus ellen fellépni, de olyan francia, német, olasz kifejezések, reklámfeliratok, szóhasználatok ellen is, amelyeknek megvannak nyelvünkben a magyar megfelelői. Elszomorító a tévében, városainkban az idegennyelvű feliratok látványa. Ebbe nem nyugodhatunk bele! A sikeres cselekvésnek ezer módja van. Legdöntőbbek azonban a családok, az iskolák, az egyházak tennivalói. Végezzük nyelvünk védelmi tennivalóit ági', hogy közben tiszteletben tartjuk és segítjük a hazánkban éló nemzetiségeink nyelvi kultúrájának ápolását is. Fülöp Gyula Sály Tipikus vagy nem tipikus? A közismert legenda szerint a bibliai Szodoma vesztét az okozta, hogy nem lehetett benne tíz igaz embert találni. Ez akkor jutott az eszembe, amikor arról olvastam, hogy a jászberényi hűtőgépgyár növelni szeretné a termelését. Ezért már jó ideje keres, de nem talál széles e hazában 10, azaz tíz megfelelő szakmunkást. így kénytelen lesz az utánpótlásról-fel- töltésről idegenből gondoskodni. Igaz, emiatt nem kell a kénköves esőtől rettegnünk, legfeljebb egy kissé magunkba szállnunk. Csak a töredékét próbáljuk felidézni annak, amit általában és konkrétan felháborodott hangon és átkozódva e témáról eddig leírtak és elmondtak. Mindössze arról van szó, hogy keresnek valahol az országban olyan szakmunkásokat, akiktől precíz, pontos, lelkiismeretes munkát várnak el az európai normáknak és gyakorlatnak megfelelően. Erre kiderül, hogy szaktudás és munkamorál tekintetében senki nem maradt fenn a rostán, amelyiket véletlenül se tévesszünk össze azzal a bizonyos szociális hálóval. Az „egy cseppben a tenger” tipikus esetével állunk szemben. Lehet róla vitatkozni, hogy kik és hol rontották el. Nevelési problémákról, az elméleti és gyakorlati képzés hiányosságairól, vagy a „vad” kapitalizmus farkastörvényeiről van-e szó. Az viszont kétségtelen, hogy az ilyen és ehhez hasonló malőrök nehezítik legjobban előrehaladásunkat az Európa felé vezető úton. Kiss József, Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Tisztázó adatok Nem egyházellenes államosítás volt - írja az április 21-i Szólástér rovatban Apró Zoltán. Levelére néhány mondatban reflektálnék. 1886-ban (és nem 1883- ban) megerősödött a már 1776-tól a Tanulmányi Alapból működtetett Miskolci Királyi Katolikus Gimnázium királyi katolikus jellege. Véleményem szerint az 1948. évi államosítás egészen más volt! Egyházellenes, népellenes, hiszen hivatalosan megfosztotta katolikus vallási jellegétől és fenntartójától ezt az iskolát is. Engedtessék meg néhány további helyesbítés, valamint rövid fogalommagyarázat. Tanulmányom pontos címe (ellentétben a levélben feltüntetettel): A miskolci katolikus fiúgimnázium története, amely nem a Földes Ferenc Gimnázium Évkönyvében, hanem A miskolci Földes Ferenc Gimnázium 425 éve című kötetben (Miskolc, 1985.) jelent meg. Egyébként nem 1948-ig, hanem 1950-ig volt Fráter Györgyről elnevezve a gimnázium. Valamennyi tisztelt olvasó figyelmébe ajánlom az iskola nevét közvetlenül az államosítás előttről, az 1946/47. tanévtől. Egyúttal világossá téve a fenntartó nevét is: A Magyar Katolikus Tanulmányi Alap Miskolci „Fráter György” Gimnáziuma. A fenntartó, működtető alap azonos az 1776-ban Mária Terézia rendelkezésére létrehozott, katolikus oktatási intézményeket működtető, eredetileg katolikus egyházi vagyonrészből kialakított alapítvánnyal. Mádai Gyula Miskolc Szerkeszti: Bodnár Ildikó Tiltás, a busz takarásában Mozgáskorlátozott nyugdíjasként szinte minden vasárnap a 15-ös autóbusszal Ómassára utazom a Majálisparkból délelőtt 9 óra 45 perckor induló autóbusszal. Valahol az ómassai út közepén útleomlás lassítja a közlekedést már hosszú ideje. Az útszűkületben - amely beláthatatlan kanyart is magában foglal - nagyon helyesen villanyrendőrrel szabályozzák a szembejövő forgalmat. Hát akkor mi a baj? Elsősorban is az, hogy az útrekonstrukcióra nincs pénz (vagy akarat), de inkább maradjunk a mostani szituációnál. Amikor az autóbusz megáll a piros jelzésre, méreténél fogva akaratlanul is eltakarja a mögötte haladó - az útvonalat kevésbé vagy egyáltalán nem ismerő - elől a lámpát. S mindezt olyan helyen, ahol még teljes szélességű az úttest. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a leálló busz mögött haladó személyautók valamelyike előzésbe kezd, mire rádudál (jóindulatból, bosszúságból?) a sofőr. Am az úrvezető csak ekkor döbben rá, hogy az egész miért történt. Hiszen csak a nagy kék busz mögül kihajtva észleli a szembejövő forgalmat, ami akár végzetes találkozással végződhet. Ennek a balesetveszélyes helyzetnek a feloldására lenne egy javaslatom. A közlekedési lámpát a mostaninál magasabb helyen kellene elhelyezni, hogy azt mindenki érzékelhesse. Akár a mostani megmagasítá- sával, akár egy utat keresztező, levegőben kifüggesztett megoldással. Josovits Endre Miskolc Nagyothallók kirándultak Jól sikerült kirándulást rendeztek április 19-én, szombaton a Siketek és Nagyothallók Megyei Szövetségéhez tartozó dédestapolcsá- nyi nagyothallók. Közösen főztek bográcsgulyást, ami a jó levegő és a jó étvágy hatására mind el is fogyott. A kirándulás megrendezését támogatta és segítette Lezák Zoltán, a nagybarcai sütőüzem vezetője és Obrusánczky Zsolt, dédestapolcsányi gombatermesztő is. Viszlát Miklós Dédestapolcsány Felháborító rendelkezés Örömmel olvastam az április 14-i Észak-Magyarországban a „Receptíró gépek lettünk” című cikket, mely a Nootropil gyógyszercsoportba tartozó 5 típus felírásának körülményességéről szól. Örten évesen már évek óta agyi keringési problémával küszködök, fél évenként 10 napos infúziókúra, rengeteg gyógyszer, közöttük a Nootropil is, ami megítélésem szerint nagyon jó. III. kerületi lakosként a Diósgyőri Kórházhoz tartozók, és ott találtam meg a nekem megfelelő, betegségemet jól ismerő orvost is. Ő azonban nem írhatja fel a Nootropilt, csak 50 %-os kedvezményre, ami 60 db esetén (egy havi adag) 990 forint, nem beszélve a vérnyomáscsökkentőkről meg a többi medicina magas költségéről. Egyetértek Sági Ilona főorvosnó - akit nagyon jó szakembernek tartok - azon gondolatával, miszerint: ha egész nap gyógyszereket ír fel, a kórházban fekvő betegekre és az intenzív gyógyításra már ideje sem marad. Nagyon jó ötletnek tartom a cikkben javasoltakat: a háziorvos vagy legalábbis minden kórház idegosztályán felírhassák 90 %-os kedvezménnyel ezt az orvosságot. Végezetül: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elgondolkodhat az újságban leírtakon, mert ezzel a rendelettel lehet, hogy sokkal többet árt, mint használ önmagának. Szabó Józsefné Miskolc ■J p s* !>4pK s ■ p Ne 12C *■ y f\~ Nem mindegy, hogy milyen receptre írják fel... Fotók: lármy Loretta Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. r* k * IS l “ Nyelvtörvény és önvédelem - a magyar nyelvért
