Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-22 / 93. szám
Itt-Hon MWWMtCONOMWKmWMHtCHOtHWMmWWOHHOtMOWmMWMWKCNWgWSetOMNtt»^^ 4lNTERJÚ Szellemi kalandozások a múltban - a jelennek Zsíros Sándor falumonográfiája ma egy helyi tankönyv alapjául szolgál lit-Hon Riport Bodnar Ildikó Felsőzsolca (ÉM) - Vannak fogalmak, amelyeket a még oly gazdag szókincset felölelő magyar nyelvünkön is nehéz szavakba önteni. Zsíros Sándor felsőzsolcai pedagógus a hazaszeretet fogalmával volt így. Ez a bizonytalan érzés késztette őt arra, hogy a megközelíthetetlennek tűnő szót először önmaga számára töltse meg tartalommal. Először a szülőfalujához, Felsőzsoícához kötődő földrajzi nevek eredete után kutakodott, ami aztán egy azóta sem múló szenvedélyben, a honismereti kutatómunkában teljesedett ki. Az összegyűjtött anyagból monográfia készült, s majd később még egy. Mostanában a helyi népszokások életre keltésén munkálkodik a helytörténész számos lokálpatriótával karöltve. Zsíros Sándor tősgyökeres felsőzsolcai. Szülei, nagyszülei, rokonai és barátai révén ezernyi szállal kötődik szülőfalujához. Tanulmányai befejeztével meg sem fordult a fejében,- hogy magyar-rajz szakos tanárként máshol helyezkedjen el. A jól felkészült pedagógusnak azonban egyre inkább hiányérzete támadt, amikor tanítványaival a hazaszeretetről beszélgetett.- Nehéz volt a magam számára is megfogalmazni, mi a haza, miért lehet, miért kell szeretni. Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményét sokadszorra tanítva éreztem meg, hogy e magasztos fogalomról csak felszínesen gondolkodhat az, aki nem ismeri lakóhelye történetét. Csakhogy községünk múltjáról, elődeink életéről szinte semmi olyat nem tudtam, amit átadhattam volna tanítványaimnak. Mindez a gyökértelenség kínos érzését váltotta ki bennem. De így volt ezzel még jó- néhány helyi lokálpatrióta is. Ez ellen szerettünk volna valamit tenni, amikor az 1970- es évek elején kilencen megalakítottuk a Helytörténeti Bizottságot azzal az elhatározással, hogy feldolgozzuk a község múltját. Sajnos megfelelő támogatás híján érdemi munka nem születhetett. Mindeközben Zsíros Sándor egyetemi szak- dolgozata témájaként a község tereptárgyainak és földrajzi neveinek összegyűjtésére vállalkozott. Ám minél többet tudott meg a múltról, annal inkább érezte: képtelen abbahagyni a búvárkodást.- Igen értékes korabeli dokumentumokra, írásos emlékekre, idősek elbeszéléseiből megismert történésekre bukkantam már a dolgozat megírásakor is. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált a számomra: olyan világba csöppentem, ahol, ha hosszú ideig elidőzök, nemcsak hézagos helytörténeti ismereteimet pótolhatom, hanem izgalmas szellemi kalandokat is átélhetek. Amikor csak tehettem, bújtam a levéltárakat, a könyvtarakat, a múzeumokat. Ám egy idő után felmerült bennem, jó lenne a kötetnyire duzzadt anyagot másokkal is megosztani. Elképzelésemet maximálisan támogatta a képviselő-testület, legelsősorban Zsíros Sándor helytörténész is régi tanítványom, Fehér Attila polgármester, aki ugyancsak lelkes lokálpatrióta. Nagy’ örömömre könyv lett a dokumentációból, amely Felsőzsolca története címmel jelent meg 1993-ban. Egy évvel később pedig egy újabb kötetben annak a kétszáz falumbéli férfinak állíthattam emléket, akiket 1944 novemberében az oroszok hurcoltak el ártatlanul, s akik közül csak nagyon kevesen (az ő elbeszéléseikre építve született meg az emlékirat) térhettek haza a hadifogságból. A front alatt címmel publikált könyv kiadója az Örökségünk Felsőzsolca Alapítvány. Az utóbbi létrejöttében a ma már nyugalmazott pedagógusnak, iskolaigazgatónak ugyancsak nagy szerepe volt.- Az alapítvány a múlt értékeinek feltárásában, ápolásában részt vállalókat kívánja támogatni. Sokan állunk mögötte, s mindannyian azzal a szándékkal, hogy mecénásai legyünk azoknak, akik tovább gyarapítják szellemi örökségünket. És nagy’ örömünkre egyre többen - zömében egyetemeken és főiskolákon tanuló zsolcai fiatalok - éreznek késztetést erre. Ezek a dolgozatok számunkra nagy' értéket képviselnek, mert kiegészítik a falumonográfiában helyenként vázlatosan feltárt dolgokat. A kuratórium döntése alapján az idén először jutalmazhattunk a népművelésben, a helytörténeti ismeretek elmélyítésében élenjárókát. Az alapítványi tőkéből ugyanakkor értékmentésre is áldozunk, mostanában éppen egy régi kőkeresztet felújítására. Az a szervező, irányító, mozgató szándék, ami az 1970-es években nem terebélyesedhetett ki egy honismereti mozgalomban, négy évvel ezelőtt ismét erőre kapott. Az újonnan megalakult Honismereti Bizottság agilis tagjai vonzó programokkal igyekeznek felkelteni a helybéliek érdeklődését. Még alig zárult le a neves előadók részvételével hónapról hónapra klubkeretben zajló történelmi előadássorozat, máris újabb ötlettel rukkoltak elő a bizottsági tagok.- Februárban indítottuk útjára a felsőzsolcai szokásokat, hagyományokat feltáró sorozatot. Most azonban az elmélet mellett nagy' hangsúlyt kap a gyakorlat is. Amit csak lehet megjelenítünk, felidézünk. Az első rendezvényiünk a régi fonóházak világát keltette életre. Szerencsére vannak hagyományőrzők szép számban a faluban, elsősorban is a férfi és a női népdalkörösök, akik szépen csengő nótázásukkal igazi fonóházi hangulatot teremtettek. És vannak olyan öregjeink is, akik szívesörömest fontak kenderből fonalat a ma már csak relikviaként őrzött kerekes és talpas guzsalyokon. Nagy érdeklődés kísérte a rendezvényt és reméljük ez jellemzi majd a soron következőket is, amikor a keresztelőhöz, a lakodalomhoz, a szürethez kapcsolódó szokásokat elevenítjük fel. Hasonló indíttatásból született meg a felsőzsolcai történelemkönyv is Putz József iskolaigazgató kezdeményezésére. Zsíros Sándor monográfiájának tankönyv formában való átdolgozásával az elvont történelmi adatok, tények érthetőbbé váltak a 8-14 éves korosztály számára is. Az 1996/97-es tanévtől valameny- nyi általános iskolás táskájában ott lapul a „Szülőföldünk Felsőzsolca”, amelyet haszonnal forgathatnak a diákok a legtöbb órán: A pedagógus tankönyvírók ajánlása, miszerint: Felsőzsolca földrajzi, természeti szépségeinek felfedezése, elődeink küzdelmes élete, szorgos munkájuk tisztelete tovább erősítse bennetek a szülőföld, a haza szeretetét - önmagáért beszél. Fonóházi hangulat Fotó: magánarchívum Felsőzsolca (ÉM - SZA) - A restaurátor szó hallatán legtöbben a megrongált műtárgyak helyreállítóira gondolnak. Csakhogy nemcsak az értékes régiségek kopnak meg az idő múlásával, hanem a ruhadarabok is. De akkor hogyan láthatjuk mégis épen azokat a kiállításokon? Erre ad választ Bakó Ádámné, aki harmadik évtizede textil-restaurátor. A művész szívesen fogad munkahelyi birodalmában. A szobában hatalmas asztal, körülötte különböző vegyszerek, vasalódeszka és az asztal közepén egy vastag szabásmintakönyv.- Lassan harminc éve annak, hogy elkezdtem ezt a nagyon szép és igazán nőiesnek számító szakmát. A maga nemében kuriózumnak számít, hiszen Kelet-Magvarországon összesen hárman vagyunk textil-restaurátorok. A beszélgetés során elmagyarázza, milyen munkafolyamatokon is megy keresztül a konzerválandó darab. Első lépésként desztillált vízzel puhítja meg a szövetet, hogy az „megközelíthetővé” váljon. A legfontosabb fázis azonban az anyag megerősítése, szaknyelven szólva: alátámasztása. Ilyenkor selyem kreplint illeszt a sérült darab alá, majd gyöngyfűzőtűbe fűzött selyemszállal, kézi öltéssel hozzáilleszti azt az eredetihez. Ezzel az eljárással a szövetek egy része 100 százalékosan helyreállítható, vagyis fölvehető, viselhető.- Nemegyszer szegezik nekem a kérdést, nem félek-e attól, hogy a meglévőnél is naGyöngyfuzőtűvel és selyemszállal öltöget gyobb kárt teszek egy darabban. Ilyenkor határozott nem a válaszom. A Képzőművészeti Főiskolán oktatóimtól elméletben és gyakorlatban megtanultam mindazt, ami a kortörténeti dokumentum konzerválására vonatkozik. Legyen az egy tányér, vagy akár egy tenyérnyi, 5x10 centiméteres szövetfoszlány. Mivel a textil hamar bomlik, kevesebb kerül elő belőlük a régészeti feltárások során. Ugyanakkor sokan el sem hinnék, hogy a leheletvékony selyem tűri a legjobban az évszázadokat. Érdekességként megemlíti, hogy sokszor az is egyértelműen megállapítható, ki viselte egykoron a talált ruhadarabot. Azonban, ha azok feldúlt tömegsírokból kerülnek elő, akkor ott a restaurátornak minden szakmai tudását latba kell vetnie annak érdekében, hogy körvonalazza a viselő személyét. Ilyenkor stílusjegyekből következtet a századra, a korra. Hogy biztonsággal megállapíthassa a származást, milliméterről-milliméterre át kell vizsgálnia a szóban forgó emléket.- Erre a nagyon szép munkára is vonatkoztatható a jó pap holtig tanul mondás, mert mindig produkál valami újdonságot a szakma. Most például az öltögetés helyett alkalmazható ragasztásos módszert ajánlják. E technikai megoldás felé azért hajlok, mert egy víz- bemártás után a két darab egyszerűen kettéválik egymástól. Nagy felelősséggel tartozunk az utókornak, ugyanis a textil-restaurátori A textil restaurálásának visszafordítható folyamatnak kell lennie munkának is visszafordíthatónak kell lennie. Ezzel adjuk meg a lehetőséget az utánunk következő generációnak, amely talán tőlünk is sokkal tökéletesebb megoldással fogja a tárgyakat eredeti mivoltukban visszaállítani. Aki nap mint nap eszmei értékeket hordozó tárgyi emlékekkel dolgozik, annál a belső nyugalom nem elhanyagolható szempont. Ebben Bakó Ádámnét a családja tökéletesen támogatja. Nemrégen cserélték el miskolci bérházunkat egy felsőzsolcai parasztházra.- Első látásra beleszerettünk mostani otthonunkba. Jelenleg a fiam szobájában verjük le a vakolatot, s majd haladunk a felújítással sorban tovább. De mindez nem számít! A lényeg, hogy magamra zárhatom a kaput és a saját portámon azt csinálhatok, ami éppen jólesik. Amikor hazatérek a munkából e miliőben szellemileg teljesen felfrissülök, regenerálódok. Most látom, érzékelem igazán, hogy a megújulásra nekem is épp úgy szükségem van, mint azoknak a daraboknak, amelyek kikerülnek a kezem közül. IlilliÄS® — v- - I ■ Munkában a restaurátur Fotó: Bujdos Tibor A tánckari tag Miskolc (ÉM - SZA) - Ördögh Annamá- ria nem titkolja, hogy kövér kisgyerek volt. Ezért is gondolták úgy a szülei, ha táncolni kezd, a rendszeres mozgás jó hatással lesz alkati fejlődésére. Az ötlet annyira ha- : tásos volt, hogy ma már a táncért kapja fizetését.- Szolnoki vagyok. Az ottani művelődési házba jártam öt évig, ahol balettot és színpadi táncot tanultam. Tanárom javaslatára felvételiztem Szeged- ' re, a táncművészeti szakközépiskolába - meséli Annamária. Négy évet töltött az iskola falai között, majd állás után nézett. Először a Madách Színháznál kopogtatott szerződésért, végül is a Miskolci Nemzeti Színháznál sikerült elhelyezkednie. Azóta a miskolci társulat tagja.- Mivel a tánckarban többen dolgozunk együtt, ezért mindig oda kell figyelnem a többiekre az összhang és a mind tökéletesebb színpadi látvány érdekében. Persze ez azoktól, akik csoportban táncolnak, elvárás is, különösképpen akkor, amikor a koreográfia egyértelműen szinkronmozgásra épül. Talán éppen ez a kihívás ebben a szakmában. Ha pedig téveszt valamelyikünk, egy pillanat alatt, úrrá kell lennünk a helyzeten. A közönség nem érzékelhet semmit a bosszúságunkból. Mert bizony ilyesmiken is múlhat a siker - avat be egyik alaptörvényükbe. Annamária bármennyire szereti választott hivatását, döntés előtt áll. Ahhoz, hogy profi legyen, táncművészeti főiskolán kellene továbbtanulnia. így aztán bármennyire is sokat jelent életében az, amit most csinál, a jövőben gyógytornászként keresi majd kenyerét. Amatőr szinten azonban továbbra is hódol majd szenvedélyének. Hiszen életének oly annyira része lett a mozgás, hogy ha nem táncol, és ideje engedi, tornázik, vagy éppen kerékpárra pattan.
