Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

mam Itt-Hon Interjú Hernádkércs (ÉM-BGY) - Sikeres eszten­dőről számolhatott be a hernádkéresi Me­zőgazdasági, Ipari Kereskedelmi Szövet­kezet vezetése zárszámadó közgyűlésén. Áz adózás előtti eredmény 35 millió forint volt 293 millió forintos árbevétel mellett. Az egy főre jutó bruttó béreket 28 száza­lékkal növelték. Csákány Béla elnökkel arról beszélgettünk: mik az esélyei annak, hogy folytatódjon az idén is a térségben szinte példa nélkül álló sikerszériájuk.- Több összetevője is van eddigi eredményes tevékenységünknek - jelentette ki Csákány Béla. - A jó termésátlagunk annak is köszön­hető, hogy évek óta gondoskodunk a megfele­lő mennyiségű műtrágya-dózisok talajba jut­tatásáról. Ez hektáronként 250-300 kilogramm hatóanyagot jelent. Zárójelben jegyzem meg, hogy az országos átlag hektáronként csak 50 kilogramm. Növényvédelmünk célszerű, mert az egyes növényi kultúrákat mindig a legide­álisabb védőszerekkel kezeljük. De ügyelünk a vetőmag kiváló minőségére is. Betartjuk a technológiai fegyelmet is, tehát időben alkal­mazzuk a mezőgazdasági műveleteket. Szövet­kezetünk igen korszerű és fiatal gépparkkal A mezogazdasag is lehet nyereséges! rendelkezik. Tavaly például 20 millió forintért vásároltunk egy John Deare kombájnt, 10 mil­lió forintért pedig egy 150 vagonos gabonatá­rolónk épült. Mindezek együttes hatásaként rendkívül jó terméshozamot produkált szövet­kezetünk. Búzából az országos 3,2 tonnával szemben 5 tonnát értünk el hektáronként, ár­pából 3,7 tonnát (az országos 2,9 volt), repcé­ből pedig hektáronként 2,7 tonnát (az orszá­gos csak 1,9 volt). A napraforgó nálunk is gyen­gébben fizetett: hektáronként 2 tonna volt (az országos átlag 1,7 tonna ), a kukorica hektá­ronként 6 tonnát hozott (5,5 az országos átlag). Csákány Béla szövetkezeti elnök arra is büszke, hogy az elmúlt évben 43 millió forint értékű fejlesztést, beruházást hajthattak vég­re. Az ipari tevékenységük összesen 108 mil­lió forintos árbevételt hozott a konyhára. Ez az eredmény a tervezett szinten alakult. A ve­gyi üzemüknek hosszútávon igen jó esélyei vannak. De a lakatos-forgácsolóknak sincse­nek gondjaik. A munkavédelmi kesztyűgyár­tás forgalma visszaesett ugyan, mert a koráb­bi évi 230 ezer párról lecsökkent 55 ezerre. Ez természetesen összefügg a megyei nagyvál­lalatok megszűnésével, látványos és draszti­kus leépülésével. A veszélyes hulladéktároló üzem a szokásos rendben működött. A hemád­ákány Béla elnök Fotó: Buzafalvi Győző | Abból nem élünk meg, hogy panaszkodunk... | Buzafalvi Győző | Edelény, Szendrő (ÉM) - Milyen le- ! gyen a Bódva-völgyi jövőkép? Ez | a kérdés foglalkoztatja leginkább | a régió 47 önkormányzatának ve- | zetőit. Szilagyi Adolf, Edelény pol- ! gármestere azon fáradozik már | esztendők óta, hogy egyeztessék I a kistérségi stratégiát és végre si- j kerüljön közös álláspontot kiala- I kítani, mert biztató Bódva-völgyi I jövőkép csak úgy vázolható fel, ha | az itt élők valamennyien komple- § xen kezelik e témakört. Szilágyi | Adolffal, a Borsod-Abaúj-Zemplén | Megyei Fejlesztési Tanács tagjá- | val arról beszélgettünk, hogy mik 1 az esélyei a Bódva-völgyi embe- | reknek a krízis túlélésére. | □ Hogyan diagnosztizálná a jelenlegi I helyzeted | ® Nem rózsás, ezt mindenki jól tudja. 1 Ezt igen sokszor elmondtuk már, is- | mételjük unos-untalan. De az az ér- | zésem: abból nem élünk meg, hogy pa­naszkodunk, mert ezt nem veszik fi­gyelembe és nem vevők erre a főható­ságok sem. Egyszerűen saját magunk­nak kell kezünkbe venni sorsunk jobb­ra fordítását, mert arra hiába várunk, hogy mások segítsenek. Az is jól lát­szik, hogy az állami hatóságok sem a bányabezárások, sem más munkahely megszűnések helyett nem teremtenek újakat. A szociális problémákat ugyan áthárítják az önkormányzatokra, de forrást nem adnak hozzá, hogy eze­ket kezelhessük. Ennél fogva folyama­tosan egyre nagyobb a feszültség. Eb­ben a pillanatban a legnagyobb gon­dot az okozza, hogy még azt a kicsi lehetőséget is elvették tőlünk, hogy közmunka pályázat útján foglalkoztas­suk a lakosság azon részét, akiket leg­alább lehetne, mert sokan úgy sem fog­nak dolgozni akkor sem, ha lenne is elegendő munkahely. □ Az Országos Közmunkatanács pá­lyázatot hirdetett, ahol az volt a kri­térium, hogy 100 fő feletti munkaerőt alkalmazzanak. Ez a lehetőség azért is jelentős, mivel nemcsak a munka­bért, de a költségeket is finanszírozza a közmunkatanács. Ismételje el ne­künk részletesen, hogy a Bódva völgyé­ből közösen, Edelény koordinálásával kik pályáztak és milyen célokra? • Épp az a probléma, hogy nem Ede­lény gesztorságával pályáztunk. Meg­győződésem: ha így történik a jelent­kezés, akkor biztosan nyerünk, mert a mi pályázatunk jó volt és a kiírás­nak megfelelően adtuk be. A szempon­tok szerint is, de a formai, alaki kö­vetelményeknek megfelelően is. A Me­gyei Fejlesztési Tanács pályázataként nyújtottuk be, mert arra biztatott ben­nünket Halmos Csaba, a Közmunka Tanács címzetes államtitkára, hogy' nagyobb az esélyünk a nyerésre, ha a fejlesztési tanács pályázataként ad­juk be. Illetőleg sokkal kedvezőbb a dologi költségek finanszírozási lehető­Szilágyi Adolf polgármester sége, ha ezt a megoldást választjuk. Éppen ezért volt nagyobb csalódás számomra is, hogy a Megyei Fejlesz­tési Tanács pályázatát sem vették fi­gyelembe. A pályázatot egyébként a megyei fejlesztési főosztály készítette el, de a magunk adatait (létszámot, munkaügyi elképzeléseket, programo­kat) hozzátettük. □ Az elutasításnál formai hibákra is hivatkoztak... ® Úgy gondolom lényegesen kevesebb volt a keret, mint amit erre leoszthat­tak és erre valamit mondani kellett, ezt látom az ügy hátterében. Az azon­ban biztos, hogy nem szerencsésen döntöttek, mivel hogy lehet egy tele­pülésnek nagy összeget leosztani ak­kor, amikor a megyének semmit sem adnak? Nem értem az egészet. □ Pályáznak-e ismét? • Erről nem mondhatunk le. Beadjuk külön is, együtt is. Más célra és más programmal indulunk. Május 31. a határideje az újabb pályázatnak, ám ennél jóval kevesebb idő áll rendel­kezésünkre, mert a Megyei Fejleszté­si Tanácsnak április 25-ig nyilatkoz­nunk kell, hogy együtt vagy külön kí- vánunk-e pályázni. Szerintem is-is... □ Mit veszítettek azzal, hogy korábbi pályázatukat visszautasították, külö­nös tekintettel arra a körülményre, hogy a hasznos nyári időszak esett ki. Köztudott ugyanis, hogy télen már jó­val nehezebb bármit is építeni... • A nyár elmegy, mire ebből valami pénzünk lehet, s ez rendkívül nagy veszteség számunkra. Mindaddig, amíg munkát nem biztosítunk az embereknek, segélyként ugyanezt a pénzt kifizetjük azoknak, akik most már kiestek a jövedelempótló támo­gatásból, de kötelezően segélyezet­tekké váltak. A kötelező szó törvényi kötelezettség, de ugyanakkor ehhez az állam nem nyújt semmiféle fede­zetet, így óriási teher ez az önkor­mányzatoknak. A dolog másik része, hogy valóban az értelmesebb mun­kára alkalmasabb időszak múlik el így. A foglalkoztatás csak az őszi esős-sáros időben valósulhat meg, amikor lényegesen rosszabb hatékony­sággal lehet ugyanazt a munkát elvé­Folytatódik a hernádkércsi szövetkezet sikerszériája az idén is... kérési szövetkezet dolgozói bérmunkát is vé­geznek a hűtőházban és az útépítő cégeknél. Az átlagos létszám 160 fő, de csúcsidőszak­ban - májustól novemberig - eléri a 220 főt is. Az ipari tevékenység volumene az utóbbi 6-7 esztendőben visszaesett a szövetkezetben az 1989 évi 40 százalékára. Mindez érződik a törzslétszám alakulásában is, hiszen ez jelen­leg 130-140 között váltakozik az 1990-es 250 fővel szemben. Az idei kilátásokról szólva Csákány Béla kétkedésének is hangot adott. Ennek oka a rendkívül mostoha, hideg időjárásban keresen­dő, ráadásul csapadék sincs elegendő. Eddig mindössze 30 milliméter hullott le, de legalább 150 milliméterre lenne szükség. Még ugyan nem történt végzetes hiba, van idő a javítás­ra. Nem visszafordíthatatlan a folyamat. Az időjárás még jóvá teheti vétkét. Fokozottan ér­vényes lesz az a mondás, miszerint a májusi eső aranyat ér. Ebben az esetben még lehet jó a termés. Mert most késlelteti az időjárás a vetéseket, különösen a napraforgóét. A táp­anyagellátottság biztosításával segít be a nö­vényeknek a hernádkéresi szövetkezet, mert így valamivel könnyebben tudják átvészelni a csapadék és a meleg hiányát. A növények is úgy viselkednek a zord éghajlat idején, mint az emberek: összehúzódnak, dideregnek, véde­kező reflexeik kerülnek előtér­be. A búza, a repce, a tavaszi árpa vetése már kikelt. A ve­tésszerkezet ebben az eszten­dőben sem változik. Búza 950 hektáron lesz, tavaszi árpa 440 hektáron, napraforgó 350, rep­ce pedig 262 hektáron. Az ipari tevékenységnél az elmúlt évihez hasonlóra számítanak most is Hemádkércsen. Dinamikus beruházásban gon­dolkodnak: 55 millió forintos fejlesztést tervez­nek megvalósítani. Ebből 21 millió forintot John Deare traktor vásárlásra költenek, 15 milliót pedig a 75 vagonos gabonatárolóra. 5 millió forintot a magtisztító kapacitás növelé­sére szánnak. Ugyancsak 5 millió forintért old­ják meg a gázprogramot a telepen. Mindezt saját erő és pályázati pénzek felhasználásá­val kívánják elérni, de hitel felvétele nélkül. Az elmúlt évben a különféle pályázatokon összesen 16,8 millió forintot nyert a hernád­kércsi szövetkezet. Ezt az idén sem szeret­nék alább adni. Hosszabb távon szeretnék megoldani a burgonyafeldolgozást is. Meg­bízták a Budapesti Műszaki Egyetem terve­zési tanszékét egy tanulmányterv elkészítésé­vel egy burgonyaszesz-gyártó üzem létesítésé­re. Amennyiben 100-120 millióból kijönne a beruházás, akkor pályáznának 1998-ban a lét­rehozására és 1999-ben már át is adnák ren­deltetésének. A hernádkércsi Mezőgazdasági, Ipari Ke­reskedelmi Szövetkezet vezetése nagy gondot fordít arra, hogy a tagság elégedett legyen a bérekkel. Már múlt év november elsején ki­adták az 1997-es 26 százalékos bérfejlesztést. Tavaly a fizikai dolgozók éves bérük 17 szá­zalékát is felvehették december 15-én, ami plusz két ha\ú fizetésnek felel meg! Az idén csak egy havi jutalmat terveznek, de minden­képpen bíznak abban is, hogy a végén majd is­mét sikerül kifizetniük a 14. havi fizetést is a tagoknak. Egyszeri jutalomként 7 ezer forin­tot kaptak a nyugdíjasok. Erről a szokásuk­ról az idén sem szeretnének lemondani. Éven­te 400-500 ezer forinttal támogatja a szövet­kezet telephelyük sportkörét, iskoláját és egy­házát. Saját tárolást akarnak megvalósítani az új beruházásukkal, mert csak így enged­hetik meg maguknak, hogy termelvényeiket késleltetve adják el a piacon. A jövedelmező­ség szempontjából ugyanis ennek nagy jelen­tősége van. A számadatok tükrében is egy jól prospe­ráló cég a hernádkéresi szövetkezet. Éz Aba- újban és a Csereháton ritkaságnak számít. Receptjük titkát is hajlandó megadni Csá­kány Béla elnök: - Mindig a jövőbe nézünk, nem nyalogatjuk a sebeinket. Önmegtartó módon nem osztjuk szét a jövedelmet, hanem fejlesztünk a jövő érdekében. Már január vé­gére mindig elkészül az az évi terv. A közép­vezetők is előre ismerik feladataikat. Ponto­san tudja mindenki kinek mi a dolga. Nem ragadunk le a siránkozásnál. Az újat és a jö­vőt kutató progresszív gondolkodásunknak köszönhető sikerünk: mert az elvitathatatlan tény, hogy egy kis szigetet jelent Hernádkércs régiónkban. Együtt, de külön is kívánnak pályázni a Bódva- völgyi önkormányzatok geztetni, vagy egyáltalán nem. □ Megtörtént-e a kistérségi stra­tégia egyeztetése a Bódva-völgyi települések között? • Kezdettől fogva azon voltam, és most is azt szeretném, hogy - és remélem ez a véleményem, el­képzelésem most már teljesen otthonra talál a települési önkor­mányzatoknál is - térségben gon­dolkodjunk és ne egy-egy község­ben. Csak térségeket fognak tá­mogatni a jövőben, ezért ilyen szellemű koncepciókat és straté­giákat kell kidolgoznunk, mert egy-egy települést figyelembe se vesznek. Az április 2-i edelényi tanácskozáson polgármester kol­légáimmal finomítottuk a prog­ramunkat. A Bódva-völgyi önkor­mányzatok 95 százaléka eddig is részt vett volna a projektekben olyan mértékig, amilyen aränjü náluk a munkanélküliség. Akadt olyan község, ahol csak öt-tíz, máshol viszont 30-40 munkae­rőt is tudnának alkalmazni. De például Szendrő önmagában is képes lett volna a minimumelvá­rást - azaz a 100 főt foglalkoztat­ni - teljesíteni, de Edelény is. 47 település tartozik ide: délről kezdve Boldvától Hangácson, Zi­lizen, Nyomáron át a laki völgyig, Irotáig, Szakácsiig, Tomorig, be­leértve természetesen Hegyme- get, Damakot, aztán Szendrót, Szuhogyot, Galvácsot érintve a Rakaca völgyig, egészen Hidvé- gardóig, Bódvaszilasig, Szöglige­tig, majd a Jósva- és az Éger-völ­gyét. A hajdani edelényi járás­ból csak Aggtelek nem számít ide, mert az az 504-es statiszti­kai körzethez tartozik. Itt húzó­dik a határ. A Szuha-völgye már amoda esik. Azt is látnunk kell, hogy sem a mezőgazdaság pályá­ra állításának nincsenek meg a feltételei, sem egy komoly iparte­lepítésnek, mivel ez százmillió­kat igényelne. Az is biztos, hogy csak vékonyan fog csordogálni a pénz mihozzánk a megyei integ- i rált szerkezetátalakítási prog- | ramból is. Az elmaradott társé- i gek méginkább fokozatosan el- | süllyednek, mert nincsenek meg | azok a vállalkozások, azok az | üzemek sem, amelyek legalább pályázhatnának, hogy kiegészí­tést vagy fejlesztést hajtsanak végre. Ez folyamatos lemaradást jelent, hiszen az önkormányzatok is szegények: a legtöbb helyha­tóság a saját erőt is képtelen le­tenni egy-egy pályázathoz. Ez a rendszer azzal jár, hogy a szegé­nyebb még szegényebb lesz. A ci­vil szférában is ez az elv érvénye­sük aki már megszedte magát, ahhoz könnyebben érkezik a pénz. Aki lemaradt, úgy tűnik véglegesen elveszti reményeit a felzárkózásra. AbaTji-Tornai Póriké Az Eszterházy-díjas Torramádaska (ÉM - BGY) - Szabados Miklós, a Tor- nanádaskai Gyógypedagógiai Intézet testnevelő tanára áz Eszterházy Miksa-díjat vehette át Úrvári Sándortól, a sportot felügyelő belügyminiszter tanácsadójától, E nem mindennapos kitüntetést a sportban elért kiváló teljesít­ményeiért kapta a tornanádaskai Szabados Miklós. A történelmi Torna megyében, Szesztán látta meg a napvilágot 1943. december 3-án Szabados Miklós. Édes­apja görög katolikus pap volt. A családnak Miklós szü­letése után másfél esztendővel át kellett települnie Szlo­vákiából. 50 kilogrammos csomaggal érkeztek meg hazánkba. Egy évig Kány- ban éltek, majd két esztendeig Szikszón, aztán Abaújszánton várta a lelkészi állás az édesapát. A népes család - hat fiú és két lány gyermek - 1963-ig a Hegyalja kapujában. Abaújszánton lakott. Érthető, hogy Miklós az abaújszántói mezőgazdasági technikumba iratko­zott be. Ennek elvégzése után a szántói tejipari vállalatnál dolgozott, majd Aba- újkéren a Gyógypedagógiai Intézetben vállalt munkát. A katonaságtól 1967- ben szerelt le, de nem vették vissza Abaújkérre. Képesítés nélküli nevelőként Tornanádaskán kapott megbízatást. 1970-ben felvették a gyógypedagógiai fő­iskolára, melyet levelezőként végzett el. Azóta a tornanádaskai intézet testne­velő tanára. 1970-ben nősült meg, felesége Gógán Márta ugyanitt gyermek- felügyelő. Házasságukból két fiú született: Miklós 26 éves, Zsolt pedig 25 esz­tendős. Szabados Miklós fiatalabb korában atletizált, súlyt emelt, de a labdajátéko­kat is kedvelte. Időközben autodidakta módon szakkönyvekből megtanulta az edzőség fortélyait. A gyerekekkel mindig is szót tudott érteni, jelenleg Torna­nádaskán a 110 férőhely ellenére 135 tanulót helyeztek el. A gondjaira bízott diákokat fanatizálni tudja, így aztán az intézet „dicsőségfalán” sorjáznak az érmek. Tanítványai világversenyeken öregbítették a bódvavölgyi település hír­nevét. Horváth Sándor például az atlantai speciális olimpián szerepelt sikere­sen. Bartus Erzsébet New Havenben a 100 méteres síkfutásban utasította maga mögé a speciális olimpia mezőnyét, Szabados Miklós bízik abban is, hogy három esztendő múlva a Sydneyben rendezendő paraolimpiára is küld­het majd versenyzőt Tomanádaskáról. Rendkívül fontosnak tartja a sportver­senyeken való résztvételt, mert ez sokat segít az értelmileg fogyatékos tanulók rehabilitációjában, a társadalomba való beilleszkedésben.

Next

/
Thumbnails
Contents