Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

Itt-Hon 4 pHI| Riport A harcsa az igazi tiszai hal, de a kecsege is előfordul Nagy Zoltán Ároktő (ÉM) - A természetet, vizet kedve­lő embernek ideális lakóhely a vízpart. A halásznak pedig kifejezetten szerencsés adottság, hogy csak kinyitja a porta hát­só kapuját, csónakba száll és máris ellen­őrizheti a varsákat, avagy horgászhat, ha ahhoz támad kedve. Kovács Béla ároktői halászt éppen a háza mögötti Tisza-holt- ágban találtuk, csónakjából kértük part­ra egy kis beszélgetésre.- A legtöbbször itt halászok a kert alatt, ezen kívül a Tiszára járok le. A geleji Halászati és Juhászati Szövetkezet jóvoltából halászhatok őstermelőként, ugyanis ebből a szövetkezetből vonultam rokkantnyugdíjba - mutatkozik be az ároktői halász. A községben hárman halásznak hivatáso­san, engedéllyel. Kovács Bélán kívül az ugyan­csak erre a névre hallgató fia és Vancza Béla.- Az idén, legalábbis eddig nem dicsekedhe­tünk nagy fogásokkal. Nincs elég víz, áradás, és ez nem kedvez a halaknak. Emellett bor­zasztó nagy errefelé a zsiványság. Lopják a ha­lat, a szerszámainkat is. Halőrök nincsenek, a folyami rendőrséget sem láttuk erre még az idén. Jellemző a helyzetre, hogy három-négy évvel ezelőtt kibéreltem az önkormányzattól a volt révházat. Feltörték, elvitték minden szer­számomat, köztük egy akkor 70 ezer forintot érő hálót, a csónakmotorom sem került elő. A biztosító sem fizetett, nem volt már érvényes a va­gyonbiztosítás. Semmi sem került elő, a rendőrség is csak azt állapította meg, hogy a tettes ismeretlen. Az embe­rek meg úgy vannak, hogy az sem szól, aki lát valamit, fél­nek a bosszútól, nem vállal­ják a tanúskodást. A tavasz nem ígér sok ha­lat az ároktői halászoknak. Csak a keszeg és a törpe har­csa jáq'a. A rekordok a koráb­bi években születtek.- A legnagyobb harcsát, 51 kilósat vagy hat éve fog­tam varsával, pontyból 23 ki­lós fogás volt a legnagyobb. :- Es a különlegességek, az angolna, a kecsege?- Az angolna ritkaság a Tiszán, jó ha ötöt­hatot sikerül fognom egy évben. A kecsege már inkább előfordul a harcsa és a keszeg mellett. Kecsegét jobbára évente kétszer lehet fogni: Katalin nap körül és augusztus végén. Ez a halfajta a medret szereti. A fiam területén van egy jó szakasz, olyan medret is találtunk, hogy három méteren belül 15 méteres volt a szint- különbség. Katalinkor már hűvösebb van és szívesen nuzoaiK íae a Kecsege. AugusziusDan magasabb fekvésű mederben is jól érzi magát. A Kovács család szereti a halat, kedvencük a halié, de nem csak a háztartás ellátása a cél. A halat legutóbb a csáti vásáron kínálták az érdeklődőknek és a tiszacsegei halászcsár­da is szívesen vesz tólük. Időnként helybe jön a vevő, de a szomszéd falvakban is megveszik a ,felesleget”. A halászcsárdák Mezócsáton és Miskolcon korábban nagyobb vendégforgalmat bonyolítottak le, de mostanra megcsappant a fizetőképes kereslet. Ároktőn ezzel együtt vall­ják: a halászatból nem lehet meggazdagodni, de megélhet belőle a család, csak nagyon oda kell figyelni a szakszerű munkára, no meg a zsiványokra. A Tisza-parti településen jelenleg mindössze három hivatásos halász található - igaz ennél jóval több a nemkívánatos orvhalász -, de ho­gyan is lesz valakiből halász - kíváncsiskod­tunk Kovács Bélánál.- Én horgászom már 6-7 éves korom óta. Annyira megszerettem a vi­zet, hogy szinte csak a csó­nakban érzem jól magam. Igaz, szakmailag nem halász­nak készültem. Kereskedő tanulóként kezdtem a Dél­borsodi Áfésznél, Tokajban jártam kereskedelmi szak­munkásképzőbe, később elvé­geztem az egységvezetői tan­folyamot. A hatvanas évek elején a téesz-szervezés ide­jén azonban nem hagytak bé­kén, mert a szüleim nem lép­tek be az akkor alakuló szö­vetkezetbe. Meguntam a zak­latást, otthagytam a munka­helyem és a Volánhoz kerül­tem Tiszaújvárosba ’68-ban. Itt lehúztam húsz évet. Szak- szervezeti bizalminak is meg­választottak. Én igyekeztem képviselni munkatársaim ér­dekeit, emiatt viszont a veze­tőimmel gyűlt meg a bajom. Következett a geleji szö­vetkezet, előbb alkalmazott­ként, majd tagként halászkodott, hódolhatott régi szenvedélyének. Rokkantnyugdíjasként ma is tagja a környéken jól ismert szövetkezetnek...- Hozzájárultak a halászkodáshoz, ehhez te­rületet biztosítottak, hogy kiegészíthessem a kis nyugdíjamat. 8400 forinttal kezdtem, most 9300- nál tartok. Hát csak ebből nehéz lenne megél­ni, mert közben a feleségem munkanélkülivé vált a tiszakeszi cipőgyárból. O most szociális járadékot kap 8050 forintot. Leleményes a Ko­vács házaspár. A halászat mellett művelik a szü­lőktől örökölt két hektárnyi földet. Terem annyit, hogy elég a ház körüli állatállománynak. Hizlalnak négy sertést, saját anyakoca biztosít­ja a szaporulatot. Vásároltak egy kis keltető gépet is, így nem kell pénzt költeni a csirkékre. Libát is tartanak, ugyan csak egy párat. Most, talán a hideg miatt későn kezdett munkához a tojó, pedig lágy tartják, hogy Lídia napjától, azaz február 12-től kellene raknia a tojásokat. Nagy a család, négy gyermeke van a házaspárnak, igaz már önállóak, de elkél a segítség. Sétálgatunk a porta mögött a vízparton. Va­lóban nem magas a vízszint. Áradást kívánnak a halászok. No nem kell amolyan nagy árvíz­re gondolni, csak némi mozgásra, hogy szapo­rodna a halállomány. Ehhez bizonyára tervsze­rűbb telepítés is szükségeltetne, de egyenlőre erre csak a helybéüek gondolnak.- Csak bírnám jobban, ez az ízület nagyon fájdalmas, a gerincemmel is baj van. Szeren­cse, hogy közel a víz, így csónakba ülök, ha egy kicsit jobban érzem magam. Az idén csak törpeharcsát és keszeget sikerült fogni nak olyan dalcsokrok - mint pél­dául a dunántúli bordalok is amelyek minden csoportban ked­vencek voltak az elmúlt tizenhét év alatt. Ezekre általában a dalla­mos, egyszerű szerkezet jellemző. Az egyszerű dallamokhoz nem is találhattak volna ki egykor job­ban illő hangszert mint a citera, mert a hangszer maga is igen egy­szerű. A lelkét tulajdonképpen a pontos hangolás jelenti. Minden tájegységnek, térségnek, sőt, ma­napság már az iskoláknak is van egyéni citerázási stílusuk. Az ede- lényi iskolában igyekeznek hagyo­mányos stílusban játszani. Az alapvető citerafajtákon kívül - szoprán, tenor, basszus - az egyes hangszerek is különböznek. Égy azonban mindig fontos, hogy a da­lok, dallamok mindig harmonizál­janak. A hanghatások így nagyon változatosak lehetnek. A citera- hanghoz azonban énekhang is jár”, ami a kamaszkori mutálás miatt néha gondot okoz.- Egykor a férfiak kiváltsága volt a citerázás, manapság azon­ban sikerként könyvelhetem el, hogy már nem csak lányokból áll a citerazenekarom. Persze ez sem mindig előnyös. A férfiasodó, mu­táló hangok miatt volt, hogy az évente, Kazincbarcikán megtar­tott citerazenekarok megyei talál­kozójára a zenészek mellé külön énekeseket kellett vinnem. Nemcsak citeratalálkozókon, de a város különböző rendezvé­nyein is fellép a csoport. Az ede- lényi szociális otthonban rendsze­resen szerepelnek. Az ország több pontjára kaptak már meghívást, néhány éve Szlovákiába is kiutaz­tak műsorukkal. A szakkör életében a legna­gyobb közös fellépés az a műsor volt, amikor a zenekar fennállá­sának tizenötödik, a régi citeraze- nekar alapításának pedig több mint húsz éves évfordulóját ünne­pelték tavaly előtt. Az iskolában citerázni tanuló'valamennyi egy­kori diákot meghívták egy közös estre, ahol elsősorban saját örö­mükre zenéltek.- A művelődési házban volt a program, nem is férhettünk volna el kisebb helyen, de nem csak a citerások miatt. Renge­teg ember volt kíváncsi ránk, és a dalokra amiket játszottunk. Szerintem ez volt az utóbbi negyven év legsikeresebb, leg­több embert érdeklő eseménye a városban. Mintegy 50-60 ember lépett fel saját műsorával a színpadon, zá­róműsorként pedig közösen ját­szottak el néhány dalt. Mindösz- sze két próba kellett ahhoz, hogy felelevenítsék a régi kézmozdula­tokat, még azoknak is, akik már egy évtizede nem játszottak a hangszeren... tak a gyerekek a hangszertől. Szép­érzéket és egy darabot őseik kul­túrájából. A próbákra járáshoz va­lamelyest korábban kell felkelni­ük a citerásoknak, mint más di­áknak, hiszen a foglalkozások nul­ladik órában kezdődnek. Igaz, nem tartanak túl sokáig - mint­egy 15-20 percig -, de mindenna­pos programot jelentenek. A rend­szeres, de rövidebb próbák sokkal hatékonyabbak, mint a több órás heti gyakorlások. Néhány hónap után már mindenki elsajátítja a citerázás technikáját, a magyar népdalok hangjait.- A mi csoportunk kizárólag magyar népdalokat játszik. Van­A jelenlegi gyermekekből álló ci- teracsoport előtt már volt egy ci- terakör Edelényben. A régi járá­si művelődési központban rend­szeresen találkoztak azok az „öregek”, akik talán már gyer­mekkoruk óta ismerték a citerát, és mestereivé váltak az ősi hang­szernek. Akkor, régen, még a min­dennapi élethez tartozott ez a má­ra már sokak által elfeledett né­pi hangszer. A régi citerások azon­ban kiöregedtek a zenélésből, utánpótlásuk nem volt. A szak­körvezető, Kalocsai István emlé­kei szerint a tizenhét éve alapí­tott gyermek citeracsoport ezt a hiányt próbálta pótolni. Az időseket is rendszeresen köszöntik a citerások Fotók: Papp Tímea- A citera nagyszerű hangszer, könnyű megtanulni játszani raj­ta. Egy kis gyakorlat után gyönyö­rű dallamok csalogathatok ki be­lőle. Az egyszerűségéből adódik, hogy igen gyorsan sikerélményt ad gazdájának, ami nagyon fon­tos. Úgy látom, szívesen járnak a foglalkozásokra a gyerekek, és ez így van már több generáció óta.. Az elmúlt tizenhét évet kilenc ge­neráció „citerázta át” az akkor még 1. Számú, Általános iskola szakkörében. Sokan közülük még ma is zenélnek alkalmanként.- Művészek nem kerültek ki közülünk, viszont a citerázás nem is az a műfaj, amellyel karriert le­het csinálni. Úgy gondolom azon­ban, hogy így is nagyon sokat kap­A város különböző rendezvénye­in is fellép a csoport Papp Tímea Edelény (ÉM) - Bár kiemelke­dő művészek nem kerültek ki köreikből, megalakulásuk, azaz 1980 óta folyamatosan és sikeresen működik a cite­ra szakkör az edelényi Szabó Lőrinc Általános Iskolában. A szakkört tizenhét éve ala­pította - és vezeti jelenleg is - Kalocsai István, az iskola tanára. IA citera az ősi kultúra darabja A pályaválasztó Mezőcsát (ÉM - BÁG) - Sok középis­kolás negyedikes diák töpreng mostaná- ban családjával együtt, hogyan alakítsa tovább az életét. A mezőcsáti Szőke Ri­ta a továbbtanulás mellett döntött. — Szőke Rita első iskolás éveit lakó­helyén, Mezócsáton töltötte. Az akkori osztálytársakkal csak felszínes barát­ságot kötött, a mostani kapcsolatai szo­rosabbak. Abban az időben tanítókép­zőbe akart menni, és a családja is erre inspirálta. A helyi gimnáziumot azért választotta, mert nem tu­dott még kiszakadni a megszokott környezetéből. Á jelenlegi osz­tályközösségét elég jónak tartja, igyekszik mindenkiben meglát­ni azt, ami jó. Alapvetően humán beállítottságú, de az első két évben semmi nem érdekelte igazán. Harmadik osztályban kezd­te érdekelni a logopédia, de mindig is olyan foglalkozást szere­tett volna választani, ami révén emberekkel, gyerekekkel foglal­kozhat. Most a pszichológia mellett döntött, mert saját elmondá­sa szerint mélyebben foglalkozik az emberi lélekkel. Fontosnak tartja, ha valakinek segíteni tud. Az igazi vágya a pécsi egyetem lenne, mert vonzza a város, a felvételhez azonban „központit” kellene írnia biológiából. A má­sik lehetősége Debrecen, ahol viszont pszichológia felvételin kell megfelelni, és ehhez elengedhetetlen némi jártasság a tudomány­ban. Érdekli még a magyar is, de valószínűleg kihagy egy évet, azalatt pedig felkészül a pszichológia felvételire. Az idén is el­megy felvételizni, felmérni a lehetőségeket és a követelményeket. A továbbtanulásban komoly támasza a családja, akik segítik a. problémák megoldásában. Rita édesanyjával és nagyszüleivel él, kapcsolatuk alapja és fő mozgatója az őszinteség. Imádja az ál­latokat, van két kutyája. Meggyőződése, hogy mindkettő saját sze­mélyiséggel rendelkezik. Az álma egy kék német dog, de még nem tudja vállalni a tartását. aját keltetőgép biztosítja a csirkeutánpótlást Fotók: Farkas M.

Next

/
Thumbnails
Contents