Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1997« Április 1«, Kedd, Igazán jó ez a játszóház! Az ESZAK-Magyakokszáí; levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó A miskolci Katowice úti Óvodában már második éve minden második csütörtökön szeretette] fogadják a 1,5-3 éves játszani vágyó gyerekeket és szüleiket. Az összejövetel „Játszóház” néven tartja foglalkozásait, melyet az óvoda pedagógusai vezetnek és egy dadusnéni serénykedik a gyermekek körül. Am a kicsik hamar belevetik magukat a különböző tevékenységekbe, a játékos forgatagba a szülőkkel együtt. Megismerkednek a „nagy” óvodásokkal is, akiktől kedves mondókákat, gyermekdalokat tanulnak és együtt táncolnak.A szülőknek igen kellemes kikapcsolódás ez a 2-3 órás foglalkozás, találkozás. Igény szerint - minimális térítés ellenében - ebédet, teát, gyümölcsöt kaptunk. Gyermekeink is nagyon jól érezték magukat a játszó közösségben. Köszönet illeti a játszóház minden segítőjét, köszönet a lehetőségért, ahol szabadidőnket gazdag, tartalmas program között tölthettük el. A vidám délelőtti élmény alapján örömmel várjuk a következő alkalmat, remélve, hogy rendszeresen találkozhatunk. Köszönettel a gyermekek nevében is: Ágotha Péterné, Koroknainé Mezey Mária, Voithné Hajdú Bernádelt, Durstné Tóth Irén szülők. Répáshutától Drazsovig majd Klacsnóig Az ötven évvel ezelőtti szlovák-magyar lakosság- csere akcióhoz kapcsolódó események a szlovák nemzetiségű szülőfalumat, Répáshutát is érintették. Ez az oka annak, hogy régóta foglalkoztat az áttelepültek sorsa. Tudatosan kerestem a rokoni és ismerős családokkal való találkozások lehetőségeit, hogy megtudjam, az akkori ígéretek alapján megérte-e a nem kis létszámú családoknak elhagyniuk szülőföldjüket a jobb és biztosabb megélhetés reményében. Az áttelepült 33 család (149 ember) Répáshuta legszegényebb rétegéhez tartozott. Az első generációból még heten élnek. Gyermekeik - a második generáció - többsége nyugdíjas, s beszéli a magyar nyelvet. A harmadik generáció, az unokák már nem éreznek kötődést nagyszüleik hazájához, magyarul nem tudnak. Az áttelepülteknek körülbelül a fele 1953-ban Csehországból többszöri kérésükre a szlovákiai Klacsno községbe került. Öt csalód a honvágytól vezérelve visszaköltözött Répáshutára. A kezdeti éveket bizonytalanságban élték át. Életszínvonaluk a cseh, illetve szlovák családok életszínvonalához hasonlítva valamelyest az átlag alatt, illetve annak közelében stabilizálódott. A férfiak többsége állami alkalmazásban állt, a nők hagyományosan a háztartást vezették. Életviszonyaik alakulásának okai között - az említett bizonytalansági tényező mellett - a szakképzettség hiánya játszotta a fő szerepet. Ez határozta meg a második generáció helyzetét is, s ez hatással van az unokák iskolázottsági szintjére, leendő egzisztenciális helyzetükre is. Jelenleg nem kevesen szükségből folytatják a szüleik által korábban végzett háztáji gazdálkodást, néhányan vállalkozók, többen munkanélküliek. Nem nevelődött ki közölük értelmiségi csoport, sőt még erős szakmunkás gárda sem. Az unokák közül csupán ketten kerültek értelmiségi pályára. Magyarországi rokonaikkal kapcsolataik megmaradtak, egymást látogatják, leveleznek, részt vesznek családi és egyéb ünnepeken. Ilyenkor a beszélgetés témája a közösen átélt múlt. Az évtizedek során beilleszkedtek az adott helyi közösségekbe, átvették szokásaikat, kultúrájukat és hagyományaikat. Könnyen birtokosai lettek az irodalmi nyelvnek. Olyan érzelmi, új emberi, rokoni kapcsolatokat építettek ki, amely számukra a magyarországi otthonból az új országban itthon lett. Az 1200 lelket számláló Klacs- nóban feszültség nélkül él együtt a cseh nemzetiségű, a francia születésű, a németajkú, az áttelepült szlovák közösség a tősgyökeres szlovák lakosságRépáshuta látképe gal. Az együttélésből vegyes házasságok, rokoni kapcsolatok, barátságok jöttek létre. Ez jellemzi döntően egész Szlovákia vegyes lakosságú közösségeinek viszonyát is. Meggyőződéssel vallom, hogy a bármilyen formában zajló lakosságcsere ember-közösség ellenes, mert e mögött mindig valamilyen politikai szándék rejlik. Az ötven évvel ezelőtti propagandisztikus ígéretek döntően ígéretek maradtak, Fotó: Farkas Maya hiszen életük az új hazában nem vált könnyebbé, jobbá. Amellett sok-sok éven át lelkűket honvágy kínozta. Viszont megnyugtatónak azt tekintem, hogy végül is, bár hosszú idő múltával itthonnak kezdték tekinteni az új lakhelyüket, befogadta őket a számukra új társadalmi közeg, egyenrangú állampolgárnak érzik és vallják magukat. Havasi Béla Műkönnyeket sem sírhatok Körülbelül 30 éve használnom kell a múkönnyet, mert olyan száraz a szemem. Nos, egy idő óta kezdett nem használni az addig alkalmazott olcsó Visco- za. Jött a közel 200 Ft-os Hu- malac, ebből két-három hónapig a ,3” jelű használt, aztán ez sem volt elég jó, kipróbáltam az A és C jelűt is. Hiába. A szemorvosnőm mondta, ha ez sem jó, más műkönnyek is vannak, egyik közel 400 Ft, a másik közel 500 Ft. Ám ha még ez sem fog használni, akkor van még egy olyan, amelyik 3000 (Háromezer) Ét-ba kerül. A Visco- zánon kívül egyikhez sem ad támogatást az SZTK. Kérdem én, vajon az ember szeme menynyit ér? Ha nem használom a műkönnyet, sokkal súlyosabb baja támadhat szemeimnek. (Gondolom nem egyedüli vagyok ilyen ebben az országban!) Vajon miért nem ad támogatást az SZTK a drágább, sőt nagyon drága, több ezer forintos műkönny megvételéhez? Mennyivel lenne jobb, ha például megvakulnék? Vajon miért kerül egy nyugdíjasnak (ez is az én esetem többek között) két fog lecsiszo- lása, ami azért kell, hogy a kapcsos fogpótláshoz szükséges koronás fog meglegyen, összesen 4000 Ft-ba, a korona rá 5000 Ft-ba, ez összesen már 9 ezer forint. Maga a fogpótlás még 7000 Ft-ba??! Persze ez tavalyi ár, most nem tudom a sokféle áremelés mellett nem lesz-e az egész kb. 20 000 Ft? Mert most jön az alsó fogpótlásom, ha összejön rá a szükséges pénzem. Vajon azt akarják elérni, hogy mindenki húzássá ki a még megtartható fogait is, mert a teljes protézis csak a felébe kerül netán? Ezekre a problémákra szeretnék választ kapni, hogy vajon helyesnek találják-e az ilyen anomáliákat, hiszen mennyi pénzt eltűntetnek úton- útfélen abból, ami a betegeinket illetné meg. Az ország lakosainak nagyon nagy része testi- leg-lelkileg beteg. Ezeket az elillanó miihókat, százmilliókat nem arra kellene-e felhasználni, hogy egészségünk és lelkivilágunk helyrebillenjen? Rácz Ilona Hallássérültek ünnepeltek Az elmúlt napokban jól sikerült rendezvényen köszöntötték a Siketek és Hallássérültek Országos Szövetsége dé- destapolcsányi tagjai és családtagjaik a nemzetközi nőnapot a helyi általános iskolában. A megyei vezetőség nevében Viszlai Miklós mondott köszöntőt, majd a község iskolásai adtak kedves hangulatú műsort Laci bácsi irányításával. A hallássérültek nevében ezúton köszönöm a helyi ön- kormányzat, az iskola, dr. Kiss Miklós állatorvos, a kenyérüzem, s mindazok támogatását, akik segítségével növelhettük ünnepségünk színvonalát. Kulcsár Elemérné Déaestapolcsány Zsebbe nyúló „igazság” Itt az ideje az adókivetésnek. Mindenki azt kapja - remélhetőleg - amit az önkormányzatok képviselő testületé megszavazott. A nagy kavalkádban vétlen hiba is történhet a számításban. Ezt jóvá kell tenni. A hibák, jogtalanságok orvoslására - nagyon régen ki van találva - fellebbezést lehet benyújtani. A fellebbezések elbírálására egy másik - független felettes szerv - hivatott. Ezt a szervet nem erre az egy alkalomra hozták létre, azt az adózóktól is származó bevételekből tartják fenn, éppen azzal a céllal, hogy az állampolgár és az állam érdekei, a törvények - tehát az igazság - rendezettségével érvényesüljenek. Ez alapvető állampolgári jog, ezt nem volna szabad megvásárolhatóvá tenni. (De hát piacgazdaságban élünk.) Az adóhatóság jelen határozatában viszont egyértelműen le van írva, hogy a „fellebbezés” legkevesebb 2000 (kettőezer) forintba kerül, melyet illetékbélyegben kell leróni, még akkor is, ha a vitatható összeg kevesebb ennél. Hadd menjen el a kedve a polgárnak, a kispénzűnek vitatni az igazságot. Mert a „csakazértis” tudat vagyonhoz kötődik. Ha az ügyben az állampolgárnak van igaza, akkor is fizetnie kell. Aid nem fellebbez (mert nincs pénze) az viszi a rossz csomagot, mert az „Igazságot” is meg kell vásárolni. Szóval már „ő” is zsebbe nyúlkál. Jusztícia sem bekötött szemű, pártatlan, szép hölgy, ő is pénzt kér a „szolgáltatásért’? Csapó András Olvasóink Kedves olváisóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket téijedeími lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, .tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű,'a jogrendét, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhet- nek meg. „SZOLASTER Kívülállóként, elfogulatlanul Tiszteletreméltóan bátor hangvételű írást közölt az Észak- Magyarország ez év február 24-i számában a Levelezés-Szólás- tér oldalon. Szerzője Kiss László sályi iskolaigazgató, testnevelőszakos tanár, aki megalapozott türelmetlenséggel ítéli el a Mezőkövesden történt súlyos sportszerűtlen esetet. A levél elítélő, türelmetlen hangvételével én is egyetértek. Mégis miért kívánok hozzászólni a levélben közöltekhez? Azért, mert a jelenlegi társadalmi formáció górcsöve alá is akarom tenni az ominózus esetet, eseteket. Ugyanis sokkal többről van szó, mint „Farsangi matyó virtusról”. A mai emberek, elsősorban a gyermek, a fiatalok nagyon nehezen tudnak eligazodni egyre tarkább, egyre kaotikusabb társadalmi életünk jelenségei között. Felerősödött a békétlenség, a másik ember semmibevétele, a mindenkit eltiporni akaró egoizmus, ami a kapitalista szellemiség naturá- ja. Nehezen tudjuk megkímélni gyermekeinket, fiataljainkat a brutalitások érzelmi és gondolati hatásaitól. Naponként látják Ha nem csurran, cseppen Egy nap sem múlik el úgy, hogy ne esne szó a jövő nyugdíjrendszerének a legtökéletesebbnek vélt kialakításáról. Jómagam a részleteket, meg az ilyen-olyan módosításokat nem szoktam meghallgatni, mert úgy érzem, nem vagyok érdekelt az ügyben, noha még csak 30 éves vagyok. Bár érdekelne, és tudom, hogy nagy kíváncsisággal figyelném a fejleményeket, ha lenne egy stabil munkahelyem. De az meg nincs és ennek most már több mint négy éve, és ha valahányszor a média felveti ezt a létfontosságú problémát, nekem minden esetben felmegy a cukrom. Én meg önkéntelenül is megkérdem magamtól: mi lesz velem? Miként lesz és egyáltalán, miből fogok megélni, ha majd megöregszem? Mert nem fizet(he)tek tb-t és más sem fizet értem. Ha nem járulok hozzá, akkor honnan és miért is várhatnék valahonnan nyugdíjfolyósítást? Egyedül csak az a szomorú tény vígasztal, hogy nem egyedi az én problémám. (Az országban 600 ezren vagyunk.) Tudom, hogy ma ennyien ácsorgunk hiába a közvetítő irodák előtt munkáért, öreg korunkban meg majd megint koldulnunk kell valahol, mert mi akkor is feleslegesek leszünk ennek a társad»' lomnak. Talán legjobb lett volna meg sem születni. Legalább is ide Magyarországra. Ig»z’ hogy voltam már Tengizben is> de annak is vége lett. Most » szüleim tartanak el, bár oly kor-olykor kapok egy kis feke" temünkét is, de a keresmény sok esetben még cigarettára sem elég. Az az idényszer“ munka, amit a vállalkozón»1 végzünk, nem folytonos. Bizj?' san nem is fizet utánunk. mi, a feketén munkát vállald» még ennek ellenére is örülünk a kevéske keresetünknek. De hogy is szólnánk mi a tb-ügT ben azért, hogy fizessen értünk, a világért sem haragig' nánk magunkra a főnököt. Hí' szén tudjuk, hogy kiszolgálj tottak vagyunk, ezért még JÓ1 is jön az a hetenkénti 2-3 n»' pos kereseti lehetőség. Nej dehogy is haragszunk mi az »1' kalmi munkaadónkra, inkát»» mint jótevőnket szeretette tiszteljük. Megérdemli. Ezért hát kérem a T. szerkesztőséget, hogy a nevem eS címem maradjon inkognitóban, ugyan mit is kezdenék mag»111' mai, ha ezen panaszos levele»1 miatt elcsapnának. Onn»»’ ahol vagy ahonnan, ha nem >; csurran a megélhetésem bőségé, de legalább cseppen szamomra egy kis sóra való... Tüntetések és tiszteletdíjak „Ha gonoszság fészkelte be magát a közügyekbe, nem gyűlölet támad a gonoszok között, hanem erős barátság, mert akik a közjó megrontására törnek, összetartva cselekszenek.” (Hérodotosz) Napjainkban országszerte demonstrálnak. A földművelők utakat zárnak le vagy legalábbis gépeikkel lassítják a forgalmat. Kivonultak és nem azért, mert a téli nagyjavítások után ki kell próbálni a gépeket, hanem mert elégedetlenek a kormány agrárpolitikájával. A korábbi tüntetéseken láttuk és hallhattuk a tévében több megkérdezett tüntetőt, amint arról nyilatkoztak, hogy ha a termelésükhöz szükséges költségüket lerendezik, akkor csak nulla haszonnal zárul a működésük. Tehát egy fillér haszon nélkül kapálja a szőlőt, üzemelteti a traktort, eteti a jószágot. Régiónkban egy kicsit később került sor a demonstrációra, a miskolciak, mármint a járókelők hangos, együttérző tapssal üdvözölték a megmozdulást, mintegy jelezve nekik, hogy ne hagyják magukat félrevezetni. Legalább azok éljenek embermódra, akik azért becsülettel meg is dolgoznak. Jelenleg ugyanebben a cipőben járnak a közalkalmazott^ is, akiknek a beígért béremelés még mindig várat magára, lehet, hogy nekik is az utcára kell menni azért, hogy a jog°s követelésükre felfigyeljen a kormány? Mert a kormány ügy szereti, ha békésen, minden nyögés nélkül viselik el a terheket, ha minden parazita tevékenysége felett szemet huny- (Lásd a Tocsik, a Zemplén^1 meg a mindenfajta eltusolt olajügyeket.) Persze, tudunk mi olyan, ® rendszerrel megelégedett réteg ről is, amelyik biztosan nem kimenni az utcára, s akik mar időben gondoskodtak a magú* béremeléséről. (Az Országiméban, a polgármesteri hivatalokban az úgynevezett tiszteletaljakról van szó.) Végül is elége/j" jünk meg azzal, hogy legaIabD a vezetőink legyenek elégedettek a maguk kovácsolta rendszerükkel. Aztán meg, ma.) csak lesz valahogy. * * > * ** a filmekben a durvaság, az erű szak ezernyi változatát. A fiata lók, a gyermekek azt élik meg hogy az ember csak a másil ember rovására érvényesülhet Nehéz helyzetben vannak az is kólák nevelői, mert nem, vág) alig képesek lebontani az ifjú Ságban a felerősödött negatív ei veszélyes, a társadalomból er kezó hatásokat és érvényt sze rezni az emberhez méltó neme sen szép gondolatoknak. A je lenlegi betegesen és veszélyeset eluralkodott modernesked< szemléletmód rengeteg emberi elbizonytalanít(ott), mégis bátran, összefogottan kell küzde nünk az embertelenségek min den megnyilvánulása ellen mint azt Kiss László is igyeke zett megtenni. A „matyó virtus megfogalmazással azonbat nem értek egyet, mert nine-1 specifikus „matyó virtus”, nine* magyar virtus sem. A virtus sz< latin. Azt jelenti bátor, hős, vitéz. Ilyen értelemben a virtus fogalom minden népre vonatkozhat. Fülöp Gyula nyugalmazott igazgató-tanai Sál)
