Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-21 / 92. szám
4 ESZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997. Április 21., Hétfő ®sfA Az ESZAK-Magvarokszág levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Visszaadták a hitemet Nagy fájdalom szerettünk elvesztése. Ilyenkor alig van erő, energia az intéznivalók garmadájára. így voltam ezzel én is. Ezernyi kétellyel, félelemmel, sok ismerőstől, ismeretlentől hallott, sajtóban olvasott negatív élménnyel kerestem fel és adtam megbízást egy temetés összes procedúrájának (anyakönyv, koporsó, koszorú, szállítás, újsághirdetés, testőr, stb) elvégzésére egy miskolci kfit.- nek (cím. a szerk. ben). Kételyem, félelmem elmúlt, amikor a vállaltak utolsó betűig való teljesítésével látták el a szolgáltatást. Kegyeletteljes, figyelmes, tapintatos hangon, a temetésen észrevehetetlen, de észrevehető részvéttel - mi jellemezte a temetési vállalkozó munkatársait - voltak jelen, melyet itt és most köszönök meg. Hihetetlen nagy fájdalmamban visszaadták hitemet: a becsületes munka, a szolgáltatás hitét. S. Katalin Miskolc Szerkesztői üzenetek Nyugdíjas olvasónknak: Ha sajátjogú és özvegyi nyugellátást, baleseti nyugellátást együtt folyósítanak, azok együttes összege január 1-től 20 400 forint. (Ha bármelyik ellátás az egyébként ahhoz járó emeléssel a havi 20 400 forintot meghaladja, ezt a magasabb ellátást kell folyósítani.) * R. Andor, Miskolc: Véleményét - kérésének megfelelően - továbbítottuk. * „Társasház’’ jeligére: A jövőt illetően a lakás-takarékpénztárakról szóló jogszabály lehetővé teszi, hogy a közös képviselő la- kás-előtakarékossági szerződést köthet a pénztárral a társasházközösség nevében; kétharmados közgyűlési határozattal, a közös tulajdonban álló épületrészek fejújításához, korszerűsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából (1966. évi. CXIII. tv.). * L. J-né, Miskolc: A végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül. A bíróság a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti kapcsolatában nyilváníthatja érvénytelennek vagy hatálytalannak, a kereseti kérelemhez kötve egészben vagy részben. A döntés: a város kezében Rozsdatemető a város szívében címmel jelent meg egy írásom az Észak-Magyarország 1994. augusztus 29-i számában. Ebben szóvá tettem, hogy egy parkolónak alkalmas helyen (amely városképi szempontból ilyen célra talán a legalkalmasabb lenne)'rozsdatemető díszük évek (!) óta. Az ügy - a változás - érdekében sokat fáradozott a körzet önkormányzati képviselője, Nyíró Pál, sajnos eredménytelenül. Aztán megint hosszú szünet (1990-től) következett. A közelmúltban végre örömhírrel szolgált képviselőnk: a rozsdatemető (a Dózsa György út és Fazekas utca sarkán) visszakerült a város tulajdonába. Ennek apropóján újra szólnom - szólnunk, hiszen sokak véleményét közvetítem - kell, mielőtt végleg hibás döntés születik. A telket nem szabad beépíteni. Ha a polgármesteri hivatal ablakán hajlandó valaki kinézni láthatja, hogy a Dózsa György utca egy túlzsúfolt parkoló a városközpontban. Itt van a bíróság,, az ügyészség, az APEH, a TÁKISZ, a tűzoltóság, sőt a börtön is. Ilyen közhivatalokhoz nappal rengeteg gépkocsi áll be. Az utca, a járda tele van velük. Ezt az állapotot hagyjuk meg a jövő századnak? A megoldás adott: a rozsdatemetőből alakítsanak ki a hivatalok részére egy autóparkolót. Maradjunk meg a józan észnél, erre szeretné felhívni a figyelmet a környék lakossága. Csak reméljük, hogy ez sikerül. A képviselőnket pedig az ügy érdekében ezúton is biztatjuk. Csapó András Miskolc Parkolónak lenne a legalkalmasabb Fotó: Végh Csaba SZÓIÁSTÉR Értelmetlen, érdemtelen dicséretek Nem ellenszenvvel, inkább megdöbbenéssel olvastam, hallgattam, néztem a médiákon keresztül azt a világraszóló dicséretet meg kitüntetés-sorozatot, amit a magyar sportvezetőség, plusz még kormányzati méltóságok is kifejtettek Puskás Ferenc, volt labdarúgó személyével kapcsolatban. Úgy gondolom - s valószínűleg nem vagyok egyedül a véleményemmel -, hogy a szervezők nagyon is túllőttek a célon. Mert olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak a személyének, mintha a magyar sportot legalábbis világszínvonalra emelte volna. Tagadhatatlan tény, hogy Puskás úr világhírnevet szerzett magának, de nem magyar színekben, állampolgárságával ellentétben. Megcsillogtatta rendkívüli képességeit egykét esetben itthon is, de erejének aranykorában hátat fordított hazájának, a sporttársainak, akik részesei voltak az ő teljesítményének. Ezzel nagy kárt okozott az akkori magyar sportéletnek. Pedig nem a szegénység, sem pedig az éhenhalás késztette erre a csúfos cselekedetre. Nincs nekem semmiféle személyes ellentétem vele kapcsolatban. Sőt, csodálom idegenbeli szerepléséért szerzett hírnevét, de mint magyar ember iránt, nem érzek tiszteletet. A helyében szégyellnék ebben az országban emelt fővel járni, inkább bűntudatot érezve lesütött fejjel tenném. Ezt az ünneplést ha megérdemelte, annak az országnak kellett volna rendeznie, ahol teljesítményét kamatoztatta. De azok inkább megfizették. (Név és cím a szerkesztőségben) Nem egyházellenes államosítás volt Örömmel olvastam a minap az újságban, hogy a miskolci Katolikus Gimnázium - ápolva a hagyományokat - felveszi Fráter György nevét. Arról is értesülhettem a cikkből, hogy az egykori „Fráter” ingatlant, ahol jelenleg a Földes Ferenc Gimnázium működik a katolikus egyház visszaigényelte. Ha már ennyire ragaszkodnak a tradíciókhoz, engedjék meg, hogy felelevenítsek néhány fontos fordulópontot az egykori Fráter Gimnázium múltjából (Mádai Gyula: A Fráter György Királyi Katolikus Gimnázium története - Földes Ferenc Gimnázium Évkönyve), amelyek valószínűleg elkerülték figyelmüket. Mindenekelőtt az ősi név: Fráter György Királyi Katolikus Gimnázium. „Királyi”, azaz állami. Az intézmény államosítása tehát nem a szocializmus ideje alatt történt. 1883-ban rendelkezett így Trefort Ágoston miniszter, mert a rend a Tanulmányi Alap támogatása mellett sem tudta biztosítani a tanításhoz, a tanuláshoz szükséges alapfeltételeket. Az iskola épületét, amely 6 tanteremből álló, meszelt falú, földszintes ház volt, 1910-ben végleg le kellett bontani, mert használhatatlanná vált. Az 1911-re elkészült mai épületet a minisztérium, a megye és a város pénzéből építették. Az államiként működő intézmény 1922 és 1948 között viselte Fráter György nevét, a keresztény szellemiséget továbbra is őrizve. Nem egyházellenes államosításról volt tehát szó, nem is lehetett az egy olyan rendszerben, amelynek vezető ereje volt a katolikus egyház. Egy ilyen egyházbarát-rendszerben 64 év állt a rendelkezésükre, hogy az igazságtalanságnak vélt államosítás ellen tiltakozzanak. Nem tették. 114 évvel az államosítás után a katolikus egyház egykori düledező, földszintes viskójáért cserébe kétemeletes, jól felszerelt épületet követel vissza... Apró Zoltán, a Földes volt diákja Miskolc Hasonló szelek híjnak a Kiliánban is Tele van a város... Sajnos nem akácfavirággal, hanem szeméttel, kosszal. Ilyen piszkos, elhanyagolt, a vandalizmus jegyeit viselő állapotban talán még soha nem volt Miskolc. Úgy tűnik, nincs a városnak igazi gazdája. A képviselők is csak a választások idején hallatják szavukat, ragasztgatják tele fényképükkel, ígéreteikkel az amúgy is elcsúfított, összefirkált hirdetőket, falakat. Elszomorító kép fogadja a Kihánba érkező idegent is, hasonlóan Tapolcához, Lillafüredhez vagy a többi lakótelephez. Példaként említem, hogy húsvét előtt, nagypéntekre lomtalanítást hirdettek az újságok. A lakók által kirakott lomokat még a húsvét utáni kedden is hordta a szél, húzták szét a guberálók. Többszöri telefonhívásba került, amíg végre elvitték az Irinyi utca 19. és 15. elől. Egyébként az már megszokott - de szerintem nem bevált módszer a takarítás idején sem —, hogy összekaparják a szemetet, majd otthagyják. Rendsze„A futballpálya szeles időben ontja a port" Fotó: Bujdos Tibor rint megjön a szél és újra széthordja. Régebben azonnal kocsikra rakták, mert a távolság és a szállítási költség ugyanannyi. A fákat kivágni még csak- csak megjelennek az illetékes hivatal dolgozói (ültetni, pótolni a régit azt már évek óta nem), füvet nyírni annál ritkábban. Az elmúlt évben is talán kétszer ha jártak a Dél-Kiliánban. Északon többször! Nem lehet tudni, hogy miért. Az Irinyi utcán lévő játszótér elhanyagolt, a futballpálya ontja a port a szemben lévő házak ablakaira, erkélyeire. A szakvélemény szerint a körülmény: megfelelő. Valószínűleg, ha a szakértők laknának itt, nem volna az. Sőt, már régen portalanították volna vagy odébb helyeztették volna, netán megszüntették volna a pályát. A közvilágítás sem nevezhető közvilágításnak. Még az a szerencse, hogy az Émász Rt. III. kerületi szerelői bejelentés után szinte azonnal elhárítják a hibát. A 34-es számú iskola felé vezető út, amely az Irinyi és a Kempelen Farkas utcát köti össze, a játszótér mellett vezet el. S mert itt nincs világítás, a randalírozók, az italozók törzshelyévé vált sötétedés után, de különösen a késő esti órákban. A közbiztonság a környéken lejjebb van attól a bizonyostól is. Sürgős intézkedésre lenne szükség itt is, miként Tapolcán, ahol a képviselők és a lakosok elkezdtek együtt dolgozni. Jobb későn, mint soha! Soós György Miskolc Tisztelgés neves és névtelen vitézeink előtt A Reformátusok Lapjából ismeretes, hogy 1996. szeptember 21-én megtörtént a debreceni Nagytemplomban a hazai ötödik vitézzé avatás. Azóta a vitézi fogalom benne él köz- és egyházi életünk szótárában, lekicsinylő vagy elismerő értelemben. Most ezen írással kívánok tisztelegni azon vitézeink előtt, akik nevesek vagy névtelenek, egyházközségekben dolgoznak, egyházi emberek. Többen kárhoztatják az ifjúságot és a középnemzedéket, hogy nem tudnak mit kezdeni a történelem egyes eseményeivel és fogalmaival. Ennek az az oka, hogy nem nevelték - mert nem is nevelhették - őket a családi nevelés szerint. A jelenlegi ünnepeket és ünnepeltjeinket azok értjük, akiknek szívében benne él a családjuk története, hiszen ebből áll össze a történelem. A mi (szülők, nevelők) dolgunk tudatosítani a fiatalokban, hogy kik voltak a szüleik, honnan származnak, mit tettek a szülőföldjükért, neveltetésük folytán miért és kiknek tartoznak úgy élni, dolgozni, tenni, hogy ne legyenek kevesebbek, mint elődeik. Soha ne szégyelljék honnan jöttek. Történész nem vagyok, a Horthy-kor- szakot nem akarom elemezni. Csupán tényként említem meg, hogy Magyarország akkori kormányzója 1920. augusztus 20-án felszólítást intézett a földbirtokos osztályhoz, hogy a haza védelmében hősiesen har- coltakat vitézi címmel és telekkel tüntesse ki. A vitézi intézmény Kiskátéja erről így ír: „Az összegyűjtött drágakövek a vitézi tettek végrehajtói: a vitézek, a foglalat a magyar földnek egy darabja: a vitézi telek; a palást pedig, mely édes hazánkra ráborul: a Vitézi Rend. “ (Budapest. 1921. 6. p.) Ha pedig elolvassuk az 1995. július 2-án bejegyzett Vitézi Rend Rendi Kódexét, akkor látjuk, hogy a rend célkitűzései mindig időszerűek lesznek, mint a helytállás, lovagiasság, megbízhatóság, tisztesség, a hazához, Istenhez, egyházhoz való hűség. Nagyon megragadott a Kiskátéból az a gondolat is, hogy á vitézek ne csak a háborúkban, hanem a mindennapi, polgári életben is mutassák meg hősiességüket, minták legyenek. Akkor tehát, amikor a vitézekről, a rendről véleményt mondunk, bárhová is tartozzunk világszemléletünk szerint, akkor azt nézzük meg, a köz- és mindennapi életben milyenek a felavatottak. A fenti jellemzők megtestesítését látom ismeretségi körömből a következő testvéreinkben: v. Sipos Zoltán tanár, v. Szigethy Lehel ny. ezredes, akik a Hadak Útjára léptek, mindketten reformátusok; megemlítem a görög katolikus v. Almássy Károly Kossuth- és Pod- maniczky-díjas professzort, akinek neve diákjai szívében és az iskolatörténetben fogalom; folytatom a sort v. Nagy Lajos ny. vasutassal; Sajtos László tűzoltó őrnagy a tokaji református egyházközség gondnoka és egyházmegyei világi tanácsbíró; Csobaj - ahol megválasztott lelkész vagyok - szülöttje Tar Mihály, aki az elhurcoltak és elesettek emlékére parkot és emlékművet adományozott illetve készített; v. Hetei Péter ny. főkönyvelővel, mint rk. egyházközségi elöljáróval a helybeli ünnepélyek szervezésekor dolgozunk együtt. A fiatalság történelemlátását munkáltuk akkor, amikor a Nemzeti Panteon Alapítvány segítségével Rácz Ábrahám, az egykori csobaji lelkész és 48-as főhadnagy sírját tettük rendbe. Kívánom, a saját vagy édesapja jogán vitézzé avatottak találják meg a gyülekezetekben is az őket megillető helyüket, hogy jelenlétükkel is segítsenek a nemzetépítés és öntudat formálásában, még akkor is, ha többen idős korukban kapták meg a kitüntetést. Papp Borbála, ref. lelkész Csobaj-Taktakenéz-Taktabáj Jogsegélyszolgálat Ma, április 21-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. D
