Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-16 / 88. szám

Szárnyak, bontogatva Középiskolás A tehetség korán megmu­tatkozik — különösen, ha szakértő kezek segítik kibonta­kozását. A Brassai Műszaki Kö­zépiskola galériája hetedik alka­lommal rendezte meg a Hajdú-Bi- har megyei középiskolások tava­szi diáktárlatát. A példaértékű^ kezdeményezésre színvonalas^ pályázati anyag érkezett. Alábbi írásunk szerzője a kiállítást szervező tanár, festőmű­vész, a zsűri tagja. A hetedik tavaszi tárlat felhívásá­ra ebben az évben 224 alkotás ér­kezett be. Ilyen sok — 146 — ké­pet még sohasem fogadott el a zsű­ri, mint most. 19 középiskola 86 diákjától kaptunk anyagot, hely­szűke miatt 76 alkotó 113 műve te­kinthető meg április végéig galé­riánkban. Több — összesen 30 — lett a vízfestékkel készített mű, ezenkívül 23 szén, 28 pasztell, 19 olaj, 23 klasszikus ceruzagrafika, 16 linómetszet látható. A legtöbb di­ák a Bessenyei György Szakközép- iskolából, a Kézműves Szakiskolá­ból, a Medgyessy Ferenc Gimná­ziumból, a Bocskai István Görög Katolikus Gimnáziumból, valamint a Dienes László Szakközépiskolá­ból pályázott. Az illem úgy kívánja, hogy először a lányokat mutassuk be. Gábor Júlia (Bocskai István Gim­názium) csendéletbeállításai a klasszikusabb stílusok között fog­lalnak el méltó és dicséretes helyet. A gimnázium alkotógárdájából színvonalas munkájáért dicséretet érdemel még Bujdosó Enikő, akinek Tavaszi nyírfák és Dézsás csendélet című pasztellképe kiemelkedő. Fe­kete Erzsébet, Rákos Viktória, Gyu­lai Szilvia alkotásai is méltóak a tár­latlátogatók figyelmére. Szilvia Idős ember című szénraj za fáradt, az élet által meggyötört embert áb rázol jó plasztikájú megfogalmazásban. Halasi Dóra a Fa­zekas gimnáziumból a pasztell- és az olaj­technikát kedveli Portrépasztellje ki­emelkedő. Az ar­cot, a tekintetet örökítette rm jelezve az en bér egyszerűsé gét és szépsé­gét. Az em- berábrázo az egyik le nehezeb képzőmű­alkotók hetedik képzőművészeti tárlata Debrecenben Agárdi Lajos (Hőgyes Endre Gim názium, Hajdúszoboszló), Drávicz- ki Péter (Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen), Furák Éva és Mile Ad­rienn (Bessenyei György Szakkö­zépiskola, Berettyóújfalu), Gábor Júlia (Bocskai István Gimnázium, Hajdúböszörmény), Gál Andrea „ (Kézműves Szakiskola, Debrecen), i Halasi Dóra (Fazekas Mihály Gim % názium, Debrecen), Horváth Bíbor f és Nagy Gabriella (Medgyessy Fe- r fene Gimnázium, Debrecen), Ma­kula Zsol t (Pe tri Pál Szakképző. I., «<*» m Püspökladány), Serfűző Krisztián :g- § (Jókai Mór Gimnázium, Debre- ib § cen). vészeti feladat, szerencsére több pályázó, így Nagy Gabriella, Tomyi Zsuzsa, Gyulai Szilvia, , Kiss Judit, Domokos Kata- _______________Un, O rosz Róbert, Dráviczki Péter, Hárshegyi Zol­tán, Kovács László, Nagy Levente és Tóth József témája volt. Furák Éva (Bessenyei György Szakközépiskola) fény-virág pepita és optikai játékai mintha tisztelgé­sek lennének a napjainkban el­hunyt, világhírű Victor Vasarely emléke előtt. Éva a már kicsit fe­ledésbe merülő ex libris témával is jelentkezett. Ebben az elmúlt években, mint most is, a Bessenyei szakközépiskola alkotói jeleskedtek. Szintén a Bessenyei szakközépisko­la diákja az itt kiállító Mile Adri­enn, aki tus- és akvarellképein az örökké megújuló természet válto­zatos színvilágát és oszthatatlan ál­landóságát megbízható tudással közvetíti számunkra. A kiállításon több olyan mű ta­lálható, amelyen az alkotó élmény- körét a táj, a természet és a kör­nyezet adja. A hajdú-bihari világot többen művészien közvetítik. Van­nak, akik hasonló technikával, ecset-, szín- és tónuskezeléssel úgy festettek meg egy tájat, hogy igye­keztek azzal azonosulni, ami magá­val hozta a belülről látás képessé­gét. Ennek fejlesztését javaslom Szentpéter Zoltánnak, Bodogán Lász­lónak, Kovács Lászlónak, Papp Or­solyának, Nagy Szilviának, Gál And­reának, Szabó Beátának, Tóth Györgynek és Szabó Károlynak. Ké­peik derűt, fényt sugároznak, ame­lyekkel adott esetben harmoniku­san együtt lehet élni. Többen grafikával jelentkeztek. Szabó László elhunyt grafikus- művész barátunk írta a Kor­társunk a grafika című könyvében azt, hogy „a grafika a legfi­atalabb szuve­rén képzőművé­szeti ág — de a rajz a legöregebb és legsokoldalúbb művészi kommuni­kációs eszköz. Érté­ke felbecsülhetet­Díjazottak remtésre sokan törekedtek. A leg­ügyesebben Gál Andrea a Kézmű­ves Szakiskolából, aki főleg a réz- karc-hidegtű technikát kedveli, amit a Tavasz című lapsorral is bi­zonyít. Az e körbe tartozó többi fiatal: Kernele István, Makula Zsolt, Egeresi Brigitta, Tóth Péter, Kovács László, Gábor Júlia, Nyikos Eszter, Dráviczki Péter, Molnár Balázs, Vá­mos Krisztina, B. Nagy Szilvia és Zi- ma Róbert. Egeresi Brigitta Ritókos módon szövi vonalhálóit, ami egy­séges képi renddé áll össze. Kerne­le István templombelsője szinte tankönyvszerűen részletes és mér­tékadóan szemléletes. Makula Zsolt (Berettyóújfalu, Grafika kör) ci­sak, az ember fény felé fordulását hirdetik, a tragikum és a remény kettősségét hordozzák. Hasonló jő színmegnyilvánulásai vannak Sza­bó Beátának és Herczeg Gabriellá­nak . Ebben az évben is többen pá­lyáztak tűzzománccal. Ez a techni­ka izgalmas és kimeríthetetlen ar- tisztikum. A Debrecenből elszár­mazott Topor András szavai jutnak eszembe: „A művészet a legszebb imádságok egyik formája csak”. Az itt kiállító tűzzománcos diákok imádsága az életörömnek szól. En­nek az életörömnek hódol Bwn Zsófia, Görömbölyi Vanda, Botos Hajnalka a KLTE Gyakorló Gim­Botos Hajnalka: Kolumbusz hajója (tűzzománc) len.” Ilyen értékte­gánymotívumokkal díszített gyö­nyörű rajzai kiállításunk fénylő gyöngyszemei. Horváth Bíbor (Medgyessy gim­názium) több területen bizonyít. Örülök annak, hogy még „csak” el­sős a Medgyessyben, így az elkövet­kezendő években sok örömünket lelhetjük alkotásaiban. Pasztell csendéletbeállításai és rekeszzo- máncai is jó segítő szakemberhát­térről árulkodnak. Bíbort mesterek kezei irányítják. Biztatom, mert te­hetséges és szerencsés. Éljen vele! Dráviczki Péter aktkompozíciói a híres és ebben az évben jubiláló, a megye képzőművészeti életében mindig főértéknek számító Med- gyessy-körben készültek. Ez a mű­hely számtalan alkotót indított el a művészet útján, szinte a képző­művészet bölcsője városunkban. Agárdi Lajos (Hőgyes Endre Gimnázium) Harangok című pasz­tellképével érdemelte ki a zsűri el­ismerését. Csizmát Alicia (Kézmű­ves Szakiskola) Kinyíló mag és Tűzleány c. temperaképei izgalma­náziumából, Tóth Katalin a Kézmű­ves Szakiskolából, Horváth Bíbor a Medgyessy gimnáziumból, a gö­rög katolikus gimnázium lelkes al­kotógárdájából Molnár Balázs, Ma­gyar Eleonóra, Hamza Anita, Mur­vai Anikó, Bősi Edit, Pogácsás Anett. A művek után nem hagyhatjuk említés nélkül az ifjú alkotók taná­rait sem. Ők azok, akik kitartanak a tárlat mellett, bíznak tanítványa­ik tehetségében, és segítik őket ab­ban, hogy az önmegvalósításnak ezt a sajátos útját végigjárják. íme azok névsora, akik az ifjú művészek szár­nyait bontogatják: Brugós Zenóbia, Bíró Eszter, Deszpot Éva, Gajdán Zsuzsa, dr. Üveges Mária, Szabó Andrea, L. Ritoók Nóra, Nagy Gab­riella, Szabó Antónia, Lovas Miklós­áé, dr. Tóth Jánosné, Dombi Géza, D. Király Sándor, Bartha Károly, Bogdándy György, Brugós Gyula, Katona István, Lukács Gábor, Tóth Sándor, Valkovits Zoltán és Várko- nyi Zsolt. Komiszár János hmmh ........ .... . int két mesefigura. Vagy akárha Ter- sánszky Józsi Jenő történetéből, netán a Kakuk Marciból lépnének elő. Men­nek át a forgalmas főúton, az egyik alacsony, görnyedt és ma­gas a másik. Pocakos a kicsi, pi­ros atlétatrikót húzott foltos, pecsétes garbójára, hasa alatt íaffog a nadrágszíj, lábán szétta­posott sportcipő. És a fején, a fejebúbján, mert dús, göndör hajától nem fér rá jobban, pörge kalapka. Szalag­jában kornya- dozó őszirózsa. A magasabbik télikabátban van, svájci sap­ka a kobakjára, a füléig, pedig huszonnyolc fok meleget mutat a hőmérő. Mennek át Debrecen utcáján az italmérés felé. Üres műanyag palackokat tartanak a magasba, azzal adnak jelt a robogó autóknak, hogy ők itten most átkelnek, vigyázzon hát rájuk mindenki. At is érnek szerencsésen. A borkimérésbe néhány fok lép­cső vezet fel; az ajtó tárva a nyárvégi estére, árad ki a sa- vanykás, áporodott szag; füst is gomolyog a hordókra fektetett deszkalap fölött, mely ily mó­don pultként szolgál, kócos asszonyság hajol át a jövevé­nyekhez. Ismerőse valahány. Odabenn is támaszkodnak néhányan, a lépcsőn is üldögél a Kakuk Marci fajtájából bagóz- va, poharazgatva egy-két boros­tás legény, veres arcú vénség, puffadt szemhéjú, fogatlan alak. Köztük nők is, leplezendő álla­potukat hangoskodnak, hado­násznak. Egy selyemruhás, fél­retaposott cipőjében imbolygó asszony belékapaszkodik nem kevésbé dülöngélő párjába, és váltig hajtogatja: — Te jól ér­zed magad?! Nehogy mán! Ne érezd jól magad, öreg, amikor én kikészültem! Nehogy mán! Bánatom van, hallod-e, te meg képes vagy jól érezni magad?! Nehogy mán!... A férfi csak bólogat pislogva, az ivó felé venné útját, de az asszony ott áll előtte akadék- nak. Éltaszítja erőtlenül, az mégis nekitántorodik a falnak, ömlik belőle a szitok, amíg csak a kezébe nem nyomnak egy lő­rével teli palackot. — Ne ká- rálj, igyál! Mindjárt csend lesz. Nemsokára ölelgetik egymást a párjával, s mennek tétován új utakra. Megfigyeltem már, hogy az ilyenek párosával járnak. Asszony az urával. Vagy csak két cimbora. Álmos, lusta pil­lantásokat vetnek a világra, fel sem fogják, merre járnak, köd- fátyolon át látnak mindent, he­begve, habogva beszélnek. De némelyikük olykor mégiscsak követ el semmi törvénybe ütkö­zőt. Csak a város hulladékai kö­zött kutatgat, és hasznosítja, amit más elvetett már. Aztán elérkezik a pillanat, amikor megjutalmazhatja magát a na­pi áradozásért, markában a pénz, amiért tele mérik az ugyancsak talált flaskákat. Egyre többen vannak. Egyre több akad az ember útjába szer­te az országban. A fővárosban éppen úgy, mint a vi­déken. Szakonyi Károly: Bor és mélabú ügyel rá, hogy ne tűnjön fel züllöttsége. Megpróbál elfogadhatóan visel­kedni. Kihúzza magát, méla in­téssel utat enged a hölgyeknek, motyogva előzékenykedik. Bár keze, arca ödémás az italtól, s bőre is szaglik a szesztől, lesímít- ja gyérülő, zsíros haját a kopo­nyájára, inggallérját begombol­ja, és finomkodó gesztussal kér az utcán tüzet; a nők kipirosít­ják szájukat, de a rúzs elkenő- dik, gyűrött a szoknya, lyukas a harisnya, félrecsúszott a blúz. Járnak, mennek csoszogva, dülöngélve. Esteledvén összeve­rődnek páran, templomok előt­ti terecskén, parkokban helyet keresnek éjszakára. Nyűtt pok­rócot szednek elő piszkos bugy­rukból, letelepszenek, és pikni­ket rendeznek, megkínálják egymást uborkával, kenyérrel, szalonnával, eszegetnek, megbe­szélik kalandjaikat. Falatoznak testvériesen. Mutogatják, mit zsákmányoltak a kukákból, hány üveget tudtak összegyűjte­ni, micsoda jó szvetterre akadt az egyik, még használható nad­rágra a másik. Sok mindent le­het találni a szemétben, az em­berek jók, gondolnak rájuk. Ez a két, mulatságos figura itt, a debreceni borkimérés előtt csupa derű. Isznak, nevetgélnek, mintha semmi bajuk sem lenne a világon. Meglehet, nincs is. Megszerzik az italravalót, min­dig összejön valamennyi, dolog­talanul is. Vagy nem elég dolog összeguberálni a napi forinto­kat? Méghozzá becsületesen. Mert ez a fajta nem lop, nem Ahogy ott állok, a barátomra várva a sarkon, figyelem őket. Rajzanak az ivó előtt, mint szüretkor a darazsak a szőlőben. A veszekedős asszony jön vissza, sietve, megbotlik a lép­csőben, csaknem orral esik be a hordókra fektetett deszka alá. Párja fut utána. Nehezen éri be, mert minduntalan nekitántoro­dik valakinek a járdán. De már messziről kiabálja: — Megbántam már! Meg­bántam! Julis! Várj meg, becsü­letemre mondom... De az asszonyka engesztelhe­tetlen. Miközben a teletöltött pohárért nyúl, odaveti gőgösen: — Eredj csak! Érezd jól magad! Érezd csak jól! Még ha nekem bánatom van, akkor is! Eredj, na! Az őszirózsás kalapban iszo­gató kis köpcös közbeszól: —Miféle bánatod van, ara­nyom? Addigra odaér az asszony- párja. O felel helyette: — Mert amiben hitt, az nem úgy van! — Nem bizony! Nem úgy! '| Hazudnak! Mindig csak hazud­nak! Én nem voltam párttag! Én nem voltam soha! De hit- | tem az izében!... — Miben, aranyom? — kér­di a köpcös. — Hát az izében!... Na... Abban hittem! A hogyishívják­ban! — Abban, abban! — bólo­gat a férje. — És most csaló­dott! De semmi baj, Julis! Ilyen a világ! Igazad van! Igazad van, ha bánt, hogy én meg jól érzem magam! Bocsáss meg! Bocsáss meg! — És már hullanak a könnyei. — Na, pedig hinni azt kell! — emeli fel a műanyag flakont a télikabátos. És korty int. — Hinni! Én megértem ezt az asz- szonyt, hogy bánatos. Mert csa­lódott! Én megértem! — Aztán már csak motyogva. — Mert hinni... az izében... Én is azt mondom... Bizony! m- ■ m mw ■ ' ■ ■ Ko kövön A Miskolci Képes Műhely első alkalommal Kő kövön címmel rendezi meg az egynapos Mihez képest fesztivált a Miskolci Galéria Petró- házában és Rákóczi-házában. A Mihez képest fesztivál nyílt képzőművészeti és irodalmi pályáza­tot hirdet az észak-magyarországi régióban élő, vagy ahhoz kötődő alkotók számára. Korhatár nélkül jelentkezhet bárki, feltétel, hogy a művek a pályázók által választott műfajban bármilyen módon kap­csolódjanak a fesztivál hívószavához, a Kő kövönhöz. A pályázatra csak olyan munkák adhatóak be, amelyeket e felhívásra készítenek, máshol eddig nem állították ki, illetve nyomtatásban eddig még nem jelen­tek meg. A műveket személyesen május 13-án és 14-én, kedden és szerdán, 9 és 17 óra között lehet beadni a Miskolci Galéria Petró-házában (Miskolc, Hunyadi u. 12.), vagy postán kérik elküldeni május 11-ig a Miskolci Képes Műhely címére (3501 Miskolc, Pf. 25.). A zsűrizés­ről minden pályázót; június 15-ig levélben értesítenek. I. Képzőművészet. Műfaji, technikai és méretbeli megkötöttség nélkül maximum három darab mű és/vagy egy installáció (illetve an­nak kidolgozott, értékelhető terve) nyújtható be. A beadás és visz? szaszállítás az alkotó feladata. A műveken az alkotó nevét, lakcímét, továbbá a mű címét kérjük feltüntetni. Várják a kísérletező kedvű alkotókat is. II. Irodalom. Műfaji megkötés nélkül beküldhető három mű, ter­jedelmük egyenként nern haladhatja meg az öt szabvány gépelt oldalt. Minden mű első kéziratlapján legyen feltüntetve a szerző neve, lakcíme, minden további kéziratlapon az oldalszám és a mű címe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents