Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-16 / 88. szám

„A mail art a kommunikáció művészete; lénye­ge: művészi jelet, üzenetet küldeni a címzettnek... közlendőjének célba juttatásához egy hagyományos és igen régi, patinás intézmény, a posta szolgál­tatását és kellékeit veszi igénybe.” A postás, a kisasszony. Ül az a csaj, a csöcsei. Betűalakú' ak a csöcsei. Hogy szabad, így. Beszéli, kérdi, hogy mail. Mondom, csak. Meg azért, mert art, Vass Tibor: Koltesz mél má meg in ez a ha kell, ha nem, mostan a költészet felől, er- re könyököljek, erre nyílt most, ha alkarom, ha nem. Nyílt törés. Jön az ember, kántorkodik, kontárkodik bele. Törik a bicskám, ez az, vég­re, fogalmam sincs, mi köze a költészet napjá­nak a mail arthoz. Ezért, hát aztán, a mellé, a beszédé, mint most, is, ipiszilon, mint ipszilon, csőd, passz, hátha-különdíj. Veszek egy magánhangzót. Öt­százért, dalolva. A sírba visz, ilyen kevés a kettős, betűből megfejteni. „A mail art... nem is iroda­lom, és nem költészet. Ezeket leg­feljebb csak magába fogadhatja, hordozhatja vagy módo­síthatja. Mert a művészet a mail art számára csak névjegykártya, amivel ez a szubkultúrákból érke­zett vendég indentitást kaphat a társadalom­ban... Költőien ideális Z' költé hogy költészet meg a napja, szabad. „A? interp-’ retátor megpróbálja interpretációját az interpre­tálandó szövegre vonatkozóan adekvátnak tartha­tó bázis alapján létrehozni.” Ilyentájt többet va­ló a foglalkozás ezzel is, azzal. Márpedig ha ez az alkarom szüli ezt a tolvajt, könyököljem ak­kor a kettővel mind, könyököljem mostan egy­szerre. És érthetőbben könyököljem. Mert ha a csöcsei, fogalmam sincs, nincs még egy ilyen szép kettős betű. Be van zsongva, ajnail meg a nyelv artja hogy is lehet egy kalap alatt. Hát erre én is kíváncsi, mondja nekem, hallja, fog­lalkozom ezzel, azzal is. Többet a kelleténél, nekem mikor melyik kell, mikor melyik a szív­ügyem. A dobogómról beszéljek?, hallják, mondják tovább, hozzam össze a melyiket a melyikkel. „Az interpretátor megpróbálja interp­retációját egy adott befogadóra vagy befogadó- csoportra jellemzőnek tartott bázis alapján létre­hozni." Kell a kettőből az egyet, fel, kémek, Különben is, ha minden művészet, mindenki művész, akkor meg, a hintalovam se. Ül raj­ta, cs mint csöcs, semmi nem az, senki nem az, ha nincs akváriumod, tudjuk mi, vagy. Itt a soha vissza nem térő alkarom, ezért kikönyö-- kölöm, ki terít ma, úgyis, a tisztesség is a ket­tős betűket kívánja. Portó. Hát, ilyen. A postás, a kisasszony. Ül az a csaj. A csö- cseit kéne föladnom, a csöcseire bélyeget ra­gasztanom, egyforinto, sokat, ha nézem, .van nyálam bővebben, jut. Külföldre a súlya szá­mít, nem, a mérete, két kilóig, ha postafiókra megy, levélként fölveszik, de. Egyenként több lehet. Képzelheted. Ottan azt sem tudják, hogy Lilla, hogy Füreden, illetve mást tudnak, vi­zet, esést, mail artokra gyűjteni á blokkokat, számlákat, ettől óda a haza becsülete. Szegény ember vízzel nőz. „Az interpretátor megpróbál­ja interpretációját annak a bázisnak az alapján lét­rehozni, amivel az adott kommunikációszituáció- ban ő mint sajátjával rendelkezik.” A bélyegeken kívül mi férne rá még. Meg kéne végre, ki kéne végre, hogy egymáshoz. Egy sort, és akkor meg, forró kása, hideg lelt, tikus elképzelése­ihez tartozik, hogy az élet titok, és az is, hogy szüksége van a vigasz ilyen illu- zionisztikus for­máira. Ezért hát kultiválja is a tit­kokat.” A pos­tás, a kisasszony: Ül az a csaj, üli, a mail art már a múzeumban is lakik, ez az, _________________________________ m egtalálja vég- Maü Art (Vass Tibor küldeménye) re a fonalat, ul, Sikerlista A Könyvesház Kft. 11. sz. sátoraljaújhelyi könyvesboltjának (Dózsa Gy. u. 3.) listá­ja Kocsi Zsuzsanna vezető közlése alapján. 1. Robin Cook: Invázió (l.P.C.) 2. Narcisse Lemon: Mézizű méz (Tóth) 3. Sheila Bruckner: Mint gyöngyét a kagyló (Libri Print) 4. Jodie Larsen: Halálos társaság (Alexandra) 5. V.C. Andrews: Minden, ami fénylik (l.P.C.P 6. Cyntianne Taylor: Sherrington család (Licium-Art) 7. Nicholas Evans: Suttogó (Európa) 8. Vég Antal: Miért nem szeretem Horn Gyulát? 9. Naomi Campbell: Hattyú (Intercom) 10. Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés (Argumentum) i ..1 . m ióta, kiállítják, értékesítik, használják az adó­ban. Be kell vallani, vajmi kevés köze van a mail artnak a költészethez, a költészet napjá­hoz meg. Legfeljebb ha olyan mélartoz, akit költőnek tartanak, főleg. Küldeményt művész- kedik, ha kell, postást idegesít, fölvevőt, kéz­besítőt, expressz ajánlom magam, ki látott még ilyen csöcsöket. „Az interpretátor először meg­próbálja empirikusan meghatározni azt a bázist, amivel az a csoport rendelkezik, amelyikre jellem­ző módon szeretné interpretációját végrehajtani, majd utána kísérletet tesz az interpretációnak az empirikus bázis alapján történő létrehozására." Ha volt ez a fluxushordalék, ez a mail art, mondja ülve az a csaj, és én csak mostan tu­dok erről, pedig ilyet én is csinálódtam, feste- gettem, firkálgattam a borítékokra, az ifimaga­zinból a flipperöcsi szemeit ragasztottam a dollykáé helyére, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a mélartozás, ha ez a mélartozás, ak­kor én már ötödikben költészetnapi koszorú voltam, tisztára bezsongok a csöcseitől. „Mive! ez a kommunikációs csatorna minden­ki előtt nyitva áll, bárki számára hozzáférhető és par excellence nemzetközi, a mail art rövid idő alatt nemzetközi tömegművészetté, népművé­szetté vált.” Élvezzem én ezt, a Pegazus, vagy. egy sort és más semmi. Visszakapom, a címzett ismeretlen, elköltözött, nem kereste, meghalt. Tizenegyedikén a vágyam csak, megmondani neki, ott könyökölök, csillámló, csöcseit fa­lom. Mél art ez, hát mél vajon? Egy ilyenért tíz éve még lőttem, ma is ugyanúgy, a vonat, ahogy utánad. Ül az a csaj, a csöcsei. Műkuglóf, élesztő- zött, a melegben minden összeesik. Ez volt hát, a várva várt alkarom, ezt is kikönyököltem. Hogy és meg mi a kettőnek egybe, a köze, öt­százért megmondom. Úgyse kíváncsi, ezek után meg. „A műalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgairól való beszéd eltűnik.” Lábjegyzet egy. Az idézett szövegek Erdély Miklós, Nagy Pál, Pemeczky Géza és Petőfi S. János tulajdonai. Lábjegyzet kettő. Melyiké melyik? Lábjegyzet három. „A mail art network iga­zi szerencséje, hogy metafizikai jellege és a benne lévő anarchisztikus tendenciák révén egyszerűen alkalmatlan arra, hogy fikcióit praktikus tartalom­mal töltse meg. Ami nincs, azzal nem lehet az embereket korrumpálni." Lábjegyzet négy. Lásd: Lábjegyzet kettő. Érdekes szórakozás a világnyel­veken megjelenő lexikonokban búvárkodni. Az egyik, az 1990- ben Párizsban kiadott Micro Ro­bert mindössze két sort szentel Miskolcnak. (Magyarország har­madik városa. 210 000 lakos. Vasipar.) Nekünk azért többet je­lent. Különösen a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Réti István és Lyka Károly nyári művésztelepet alapított 1922-ben a városban, amelyet Benkhard Ágost vezetett. Trianon után Nagybánya helyett itt dolgoztak a Képzőművészeti Főiskola növendé­kei. A középiskolás Szalay Lajos ti­zenhét évesen már tagja lehetett a telepnek. Egy újságcikknek kö­szönhetően apja áldását adta, hogy az ifjú Szalay a művészpályát vá­laszthassa. A zseniális rajzművész 1988-ban tért vissza ifjúsága hely­színére, s a várostól kapott lakás­ban élt feleségével 1995-ben bekö­vetkezett haláláig. A város művé­szeti életét meghatározó, különbö­ző felfogású festők és grafikusok kö­zül sokan meghaltak vagy elköltöztek a városból. Ficzere László, Csabai Kál­mán, Lenltey István, Lukovszky László, Kunt László, Mokry Mészáros Dezső Mis­kolcon éltek, s az utóbbi kivételével itt teljesedett ki művé­szetük. Sokan tértek vissza tanulmányaik befejezése után. S ez érvényes zöm­mel azokra is, akik már nincsenek köztünk. így került vissza a ma is itt dolgozók közül Barczi Pál, Fe- ledy Gyula, Mazsaroff Miklós, Pető János, Tóth Imre vagy Zsignár Ist­ván. Az ország különböző tájain születettek közül sokan telepedtek le Miskolcon. Itt műtermes lakást s megbízásokat kaptak. Máger Ág­nes, Szanyi Péter, Varga Éva mára meghatározó alakjai a megyeszék­hely képzőművészeti életének. Vég­vári Lajos, a Képzőművészeti Főis­kola professzora, majd a Herman Ottó Múzeum munkatársa sokáig a város művészetének mértékadó kritikusa volt. Olyan tehetséges fi­atal kollégák vették át tőle a sta­fétabotot, mint Jurecskó László vagy Dobrik István, a Miskolci Ga­léria igazgatója. A Miskolci Galéria tavaly köl­tözött át a Déryné utca 5. szám alól a sétálóutcában található Rákóczi- házba. Az ország egyik legnagyobb képzőművészeti eseménye, a grafi­kai biennálé és a Miskolci Grafi­kai Műhely olyan jelentős rajzmű­vészeket vonzott ide, mint Csohány Kálmán, Kondor Béla, Reich Károly vagy Rékassy Csaba. Az élők közül Czinke Ferenc, Kass János, Pásztor Gábor heteket töltöttek a grafikai műhelyben. A régi galéria művész­klubjában gyakran voltak rendez­vények. Emlékszem a fiatalon meg­halt Dévényi Iván művészeti író di­aképes előadására vagy a Csorba Győző verseit bemutató estre. A költő ekkor dedikálta nekem a Sé­ta és meditáció című kötetét. A dátum: 1971. május 29. Akkoriban Borbély László volt az igazgató, őt Dusza Éva követte, aki Debrecen­ből került az északi iparvárosba. Most Dobrik István helyettese. A galéria sokféle feladatot lát el. Többek közt gondozza, tudomá­nyosan feldolgozza és gyarapítja Miskolc képzőművészeti közgyűj­teményét, kiállításokat rendez, tu­dományos konferenciákat szervez, kiadványokat jelentet meg, alko­tóházában művészeket fogad és sza­badiskolát működtet. A galéria művészeti tanácsa meghatározta a hosszú távú működés elveit. A vá­ros megváltozott regionális szere­pe következtében eredeti kezdemé­nyezésű tárlatokkal hívják fel ma­gukra a figyelmet. Ehhez a hazai és külföldi társintézmények segítségét is igénybe veszik. A galéria rendez­vényeit pedig úgy szervezik, hogy az tekintettel legyen a Miskolcon egyre növekvő számú egyetemi hallgatóra és oktatóra. A képzőmű­vészeti tudás növelése érdekében szakkönyvet adnak ki, és teret ad­nak valamennyi helyileg és regio­nálisan fellelhető művészeti ágnak. Speciális közgyűjtemény körvona­lazódik a kortárs magyar sokszoro­sító művészet produktumainak gyűjtése révén. A szakmúzeummá nyilvánított galéria a szobrászat és festészet területén Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből fejleszti gyűjte­ményét. Á Rákóczi-ház teljes rekonst­rukciója legkésőbb jövő év végére várható. Ekkor a jelenleg a Petró- házban kiállított Szalay- és Kon­dor-művek is a galériába kerülnek. A régió legjelentősebb művészé­nek, a Kossuth-díjas Feledy Gyu­lának a Deák tér 3. alatt tekinthe­tő meg állandó kiállítása. Az öt egymásba nyíló helyiség falain mintegy száz festmény, rézkarc, li­tográfia, rajz és vegyes technikával készült mű ad keresztmetszetet a mester közel öt évtizedes munkás­ságáról. Pető János: Filozophter A Rákóczi-, a Petró-, a Feledy- ház és a grafikai műhely mellett a Déryné utca 3. alatt tavaly ősszel megnyílt Színháztörténeti és Szí­nészmúzeumot is a Miskolci Ga­léria működteti. Az intézményhálózat huszon­nyolc-harminc munkatársa tavaly számtalan tárlatot, zenei és irodal­mi műsort szervezett és rendezett. A XVIII. országos grafikai bienná­lé anyagát egész nyáron négy hely­színen láthatták az érdeklődők. Áz előző biennálé nagydíjasának, Sza­bados Árpádnak a kamaratárlatát a Mini Galériában lehetett megte­kinteni. A Magyar Illusztrátorok Társasága a II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtárban mutatkozott be. A Herman Ottó Múzeum a szlo­vák grafikának adott otthont. A Miskolci Galéria tavaly megren­dezte Demeter István és a kitűnő rézmetsző, Rékassy Csaba emlékki­állítását. Bemutatták a Nagybányá­ról Argentínába emigrált házaspár, Dömötör Gizella és Mund Hugó mű­veit. Külföldön is rendeznek kiál­lításokat. Tavaly Kassán és Kolozs­várott Szabados Árpád és Borgó képeit, illetve a biennálé anyagát állították ki. A tárlatokhoz álta­lában többnyelvű, színes katalógu­sok készülnek. Plakát helyett a szó­rólapot részesítik előnyben. Egy- egy rendezvényhez 1000-1500 meghívót készítenek. A helyi mé­diumokkal jó a kapcsolat, s az Új Művészet is beszámol vagy hírt ad az itteni eseményekről. A galériában folyó tudományos munka kitér a gyűjteményfejlesz­tés és -nyilvánítás számítógépes fel­dolgozására, a miskolci művészek adattárának naprakész nyilvántar­tására, a könyv-, dia- és katalógus­tár folyamatos bővítésére, a kiad­ványcserére. A Miskolci Galéria könyvei sorozatban eddig öt kötet jelent meg, legutóbb az Érintések, a Szalay Lajos emlékére összeállí­tott breviárium. A galéria al­kotóháza egyrészt tehetséggondo­zást végez, más­részt a városhoz és a régióhoz kö­tődő képzőművé­szeknek biztosít­ja a nyugodt al­kotómunka felté­teleit. Két-há- romágyas lakré­szekben szállásolják el a Képzőmű­vészeti Főiskolá képgrafikai tanszé­kének a nyaranta itt dolgozó taná­rait és hallgatóit is. Idén ősszel a kolozsvári főiskola legjobb növen­dékei két hetet tölthetnek az alko­tóházban. A Miskolci Galéria fontos sze­repet vállal a társművészetek nép­szerűsítésében is. A Miskolci Ké­pes Műhely tagjai Miskolcon és környékén élő költők, írók, zené­szek, képzőművészek, fotósok. Ne­kik a Petró-ház adott otthont. Per- formanszot adott itt elő az ÜljLBé- laSzedekLevest Munkacsoport, s Cseh Károly költő új kötetét Cs. Varga István irodalomtörténész mutatta be. A Rákóczi-ház kama­ratermében gyakran vetítenek fil­meket. „Az ember nem születik közön­ségnek, hanem csupán meghatáro­zott körülmények közt válik azzá” - írja Hauser Arnold. Most ezért egy alakuló-formálódó kulturális komplexum épül Miskolcon. And­ré Maíraux-féle falak nélküli mú­zeum. Szurkoljunk munkatársai­nak, hogy legyen erejük a megkez­dett úton végigmenni. Tarczy Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents