Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

Itt-Hön A interjú Edelény (ÉM - KB) - Tetszik vagy nem tetszik: Edelény és vonzáskörzete az ország egyik legneuralgikusabb pontja fog­lalkoztatás-munkáltatás szem­pontjából. Az egykori bánya­vidék még mára sem nőtte ki az ipari központ hajdanvolt státuszát, a tömegével munka- nélkülivé vált egykori bá­nyász-földművelő kétlaki ré­teg manapság a kényszermun­kás - feketemunkás bélyegét viseli, s bélyegnek mondható ez, hiszen maga is szégyelli, aki hordja, s ebből úgy tűnik, nincs kiút pillanatnyilag. Adatok: 1991-től 1996 decemberé­ig 2329 főről 3713-ra nőtt a mun­kanélküliek száma, miközben 1993 szeptemberében több mint 5000 embernek nem volt munkahelye a Bódva-völgyben. Az idén ugyan­csak romlott a munkaerőpiaci helyzet, hiszen 1997 első két hó­napjában túlhaladta a 3800-at a munkát-dolgot keresők létszáma. lényi körzetnek. Elvándorolni per­sze lehet innen, de a lakosság je­lentős részének itt kell élnie. A ha­gyományok köteleznek, s az agyon­koptatott kifejezéseknek: az össze­fogásnak itt és most kell hogy ér­telme legyen. A Bódva-völgy többérintős „vállalkozás”. Budai Sándor az edelényi munkaügyi központi kirendeltség vezetője a hírek szerint a legjobb nyugati (német) mintákat követi precizitás, minőség szempontjá­ból. A hajdani, múlt századi véd­egylet fogalma szerinte is jelen­való, létező fogalom ma, hiszen e terület is a helyi, rendkívül ki­csiny és szűk iparra, mezőgazda­ságra van utalva olyan bérek mellett, amely a fővárosi jövedel­mek negyedét-harmadát jelentik. A munkaügyi központ vezetőjé­nek természetesen nem feladata a jövő fölvázolása, de a régióhoz tartozó települések adatait és mutatóit összegző táblázatok azt sejtetik, hogy e mostoha körülmé­nyekkel bíró területnek sincs más választása, mint a bevált nyugat­európai példák nyomába eredni. A táblázatok rögzítik többek kö­zött az infrastrukturális, közüze­mi felszereltséget, a gazdasági, jo­gi személyiségű vállalkozások szá­mát és erejét, továbbá a települé­sek természetes szaporulatát és fo­gyását. Az adatok összesítése utá­ni állapot azt mutatja, hogy a Bód­va-völgy a halmozottan hátrányos helyzetű régiók közé tartozik, s a közeljövő sem ígér mélyrehatóbb változást. Hogy mégis csekély op­timizmussal bájon a terület polgá­ra, annak egyik biztosítéka éppen a pályaorientációval, tanácsadás­sal és felnőttképzéssel is foglalko­zó munkaügyi központ lehet. „...a mélyen alulképzett cigány lakosság létszáma e térségben rendkívül magas, s a helyzeten a minden­féle kozmetikázás sem változtat, sőt ront.”-Hon Ripo A munkanélküliek legelőször itt kérnek tanácsot Fotók: Slezsák Zsolt Nyugat-európai minták nyomában Az okok rendkívül egyszerű­en meghatározhatók: nincsenek új munkahelyek, a befektetők nem pályáznak az ország eme vi­dékére, s nincs is olyan meghatá­rozó erő, amely a németeket, ja­pánokat, amerikaiakat Eszak- vagy Kelet-Magyarországra von- zaná. A munkanélküli ráta a megyei átlagnál is sokkal magasabb ebben a régióban, s ez aligha változhat a közeljövőben. Pedig Edelény és vonzáskörze­te (hogy a számok bűvöletében ma­radjunk) 94 miihó 300 ezer forin­tot kapott közhasznú munkavég­zésre, azaz a tartósan munkanél­küliek támogatására. Egy dolgot már végre ki kellene mondani min­denféle struccpolitika mellőzésével: a mélyen alulképzett cigány lakos­ság létszáma e térségben rendkí­vül magas, s a helyzeten a min­denféle kozmetikázás sem változ­tat, sőt ront. 1996-ban Edelény .161 millió 200 ezer forintos támogatást ka­pott munkahelyek létesítésére, új beruházásokra, illetve pályakez­dők támogatására. De: ezen a területen kevés a munkáltató, az önkor­mányzatokra számítani önmagában rendkívül szűk látókörre mutat, a közhasznú munkások fog­lalkoztatása csak egy ke­véske időintervallumra Budai Sándor, a munkaügyi központ ve- tervezhető. Edelényhez zetője 47 település tartozik, s írd és mondd: a régióban 13 te- A tervek, az elképzelések és a lepülésen van orvos, s mindössze juttatások végre összhangban áll- 20 medicinát ismerő szakember nak, állhatnak a jövőben, hiszen dolgozik a területen. megyei szinten is több jut az ede­Centrumban van Edelényben a Munkaügyi Központ Nagy Zoltán Gelej (ÉM) - Először 17 éves korában vőfélyeskedett rokoni háznál. Ezt követően megkedvelték strófáit, előadásmódját és mind gyakrabban kér­ték fel nagyvőfélynek a szülőfaluján kívül a környéken is. Miskolctól Szihalomig sokhelyütt „vezényelte” a lakodalmat. Évente olyan öt-hat helyre hívták, Kovács Károly ez évben lép 63. életévébe, könnyű kiszá­molni, hogy az évek során több mint kétszázszor tűzték mellére a vőfély­kendőt, a rigmusok pedig mind szebbé csiszolódtak. Úgy alakult az élete, hogy tízévente váltott munkahelyet, előbb a helyi tsz-ben dolgozott, majd a mezőnagymihályi állami gazdaságban, végül a mezőkeresztesi szövetkezet­ből vonult nyugdíjba, így most már több ideje marad lagziba járni. Kezdő­dik a szertartás a beköszöntővel, amikor a vőlegény és kísérete a me- nyasszonyos házhoz érkezik. Ez pedig így hangzik Kovács Károly elő­adásában: (legutóbb mezőkeresztesről indult a násznép) „Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel, Mezőkeresztesen összegyülekeztünk szép számos reggel... Násznagy uramhoz van egy kis kérésem, Idekint várakozik a szép sereg vendégem. Legyenek szívesek őket befogadni, Mi sem fogunk érte adósok maradni." Ezután bemennek a lányos házhoz vagy a sá­torba és következik a menyasszony kikérése: „Menyasszony, asszonyom jöjjön ki kedvemért, A mi seregünk nagy fáradságáért. Elsőbb majd elkísérjük ez Isten házába, És ott összekötjük az üdvnek láncával, Hogy vidám örömben, tartós boldogságban Éljen majd mindhalálig szerelmes párjával. Adják ki tehát a menyasszonyt, legyenek szívesek Mivel sok a dolgom, hamar végezhessek. Hisz várja vőlegénye is őt türelmetlenséggel, Szánják meg a szegényt, már ne vesztegessék, Hanem a menyasszonyt karjába vezessék." Ekkor a nagyvőfély elővezeti a menyasszonyt és mondja tovább a rigmust: „Itt van hozománya ezen tisztelt háznak, Hogy a karomon tartom a szemeim nékem is szik­ráznak. Az ő ékessége, szépsége, mind eme lélek fő gyö­nyörűsége. Itt van a koszorú a szép homlokán, Ekkor szép a lány, ekkor csak igazán. Szerelmes vőlegény nézz csak a szemébe, Ugye te sem láttad még őt ilyen szépségben. Már ezentúl a tiéd, őt szeretheted, S vele napjaidat vígan eltöltheted. Hisz a boldogság fénye ragyog a szemében. A szerelem tüze lángol a szívében..." Végül a vőlegény elé vezeti a menyasszonyt, megcsókolják egymást és következik a búcsúz­tatás. A menyasszony az édesapjától, az éde­sanyjától, testvéreitől, a lányoktól, a rokonok­tól, szomszédoktól, ahogy illik. Mindezt ter­mészetesen a vőfély teszi helyette: „Szólna ő, de nem tud, látom a bús arcáról, Én tehát most elmondom, amit ő elgondolt... Hullanak könnyeim, mert tőletek válók kedves jó szüleim. Úristen az égben, világ teremtője, Tekints le a földre, szegény gyermekedre, Tekints szüléimre, akik felneveltek És az én jó dolgomért sok mindent megtettek. jó testvéreimre, akiket most itt hagyok. A jó hangulatot „vezényli” a lakodalmakban Már több mint kétszázszor tűzték a geleji Kovács Károly mellére a vőfélykendőt Nyugdíjasként előnevelt csirkékkel is foglalkozik Fotók: Végh Cs. Emiatt boldog is, szo­morú is vagyok. Ha el is megyek innen, messze távol, Istennek áldása szálljon rá e házra. Kedves jó szüleim, ked­ves testvéreim Búcsúzom tehát most tőletek, nevetve és sírva." íg>r folytatódik a bú­csúzkodás külön az édesapától, külön az édesanyától, a testvé­rektől, ahányan van­nak, mindig a megfe­lelő zene kíséretével. A lánypajtásoknak szóló jó kívánság: ók is találjanak megfelelő párra. Ezt követi a vőle­gény búcsúztatása hasonló sorrendben, az­tán elindul a lakodalmas menet az anyakönyv­vezetőhöz és a templomba. Ezután majd a va­csora előtt és alatt van nagy szerepe a vő­félynek, asztalhoz hívja a vendégsereget, be­számol a konyhabeli előkészületekről. Itt már tréfálkozóba váltanak az eleddig érzelemre apelláló rigmusok. Kovács Károly például emí- gyen adja tovább a szakács üzenetét: „Az első tál étel lesz a patkány nyerítés, Utána jön a rántott kocsizörgés, Csirke turbékolás, borjú röfögés, Utána pedig a kemencében a nyöszörgés. Tessenek elhinni, kivasalt nyakkendő Szépen nyársra húzva Sült pecsenye helyett lesz itt tarisznya fóka. Utána következik a háromszáz esztendős kirántott vén kakukk...” E mókázás után jönnek az ételek, a vőfély be­ajánlja a kakas-jérce levest, húst, mondván, pusztuljon a kakas, hogy éljen a menyecske. „...A szomszédasszony megmondta, hogy állítólag Ez a kakas csínyt tett, Két napja a menyasszonyán lyukat csípett. A vőlegény ezért megfogadta, Amíg él, ő majd foltozgatja. Azt mondta délelőtt kétszer, délután négyszer rákérdeztem, nem lesz ez egy kicsit sok? Mondta éjfél után tizenháromszor... De honnan veszed a foltnak valót?" így zajlik az ungarkodás, amelynek egy másik fény­pontja a töltött káposzta kínálása. „Én az egész magyarország jó részét bejártam, De ilyen finom káposztával még nem találkoztam. Belevágtam két oldal szalon­nát, kilenc disznónak Elejét, hátulját, mindnek megmostam a fülét meg a farkát. Ti lányok azon ipar­kodjatok, ha füléből nem is, a farkából kapjatok! Kedves vendégeim, és a menyasszony mit keressen a káposztában"? Ilyenkor beszólnak: „a vőlegény farkát!” A vőfély pedig masnit köt két farokra és úgy kínálja, hogy a hosszabbikat választhassa a menyasszony, a vendégek derültségére, hogy lám a hosszabbikat választja. No, de akkor kié legyen a rövidebb? Megint beszólnak: „A násznagynéé!” Meg is kapja a megjegyzés­sel együtt: „Neki már ez is elég.” Ez így megy a vacsora végéig, azután már csak a zene és tánc uralja a lakodalmat. És úgy illik, hogy a menyecskék, az asszonyok meg­táncoltassák a nagyvőfélyt is, aki most már fogadkozik: ideje abbahagyni. De csak fogadkozik, hiszen még csak 63 éves Gelej és környéke népszerű vőfélye. A messze földön híres Kovács Károly vőfélyi díszben Versíró diák Kazincbarcika, Sajó- szentpéter (ÉM - LM) - Még nincs tizenhat éves, de eredményes iskolai tanulá­sa mellett szépén gitározik, jói szaval, verseket ír és vá­lasztott hivatása szerint hi­vatásszerűen készül ápoló­nőnek Csóka Julianna. Osztályában meghatározó személyiség, társai felnéznek és büszkék rá. - 1981-ben születtem Kazincbarcikán es Berentén lakom 15 éve. Hatan vagyunk testvérek, de már csak a bátyámmal élünk otthon. 0 Miskolcra jár a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, én pedig Sajoszentpéteren tanulok a Pattantyús Ábrahám Géza Szakközépiskolában. Apám rok­kantnyugdíjas, anyám szintén. A szakközépisko­la elvégzése után ápolónő szeretnék lenni a kór­ház gyermekosztályán. A szakma elméleti részét az iskolában, a gyakorlatokat pedig a szociális ott­honban végezzük. Én nagyon szeretem a gyere­keket, az időseket, a betegeket, ezért választot­tam az ápolónői szakmát. A tanulás mellett verseket írok, ezen kívül hob­bim még a gitározás és a táncolás. Gitározni a ka­zincbarcikai zeneiskolában tanultam. Főleg tánc­dalokat, de cigánydalokat is játszom osztálytár­saimnak. Gitárommal már felkerestem az idősek otthonát is, ahol műsorom nagy tetszést aratott. Részt vettem a Nemzetközi Kórház Hálózat Alapítvány Egészséges Otthon címmel kiirt pá­lyázatán, amelyen első helyezést értem el. A Sa- jószentpéteren 1996-ban meghirdetett Lévay Jó­zsef szavalóversenyen első díjat nyertem. Febru­áriján elküldtem anyagomat a Magyar írók Szö­vetsége által kiírt pályázatra. Itt középiskolás írók, költők bemutatkozását várták 20 gépelt oldal ter­jedelemben. Amennyiben pályázatom sikeres lesz, meghívnak a Diák írók, Diák Költők Országos Ta­lálkozójára Sárvárra. Remélem, ott leszek.

Next

/
Thumbnails
Contents