Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-14 / 86. szám
4 ÉSZAK^Magyarqrszág Levelezés, Szólástér 1997» Április 14», Hétfő □ nkat, hogy lapunk levelezé- és pénteken de. 10-től du. 1 n du. 2-től du. 4 óráig tarSzerkeszti: Bodnár Ildikó Polgárbarát rendőröket A közbiztonságról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy jó. Szinte napirenden vannak a lopások, betörések, rablások, újabban a megfélemlítések, fegyveres leszámolások, robbantásos merényletek. Mindezekről a Napközben című rádióműsorban is hallhattunk. Az ORFK és Budapest főkapitányától tájékoztatást kaptunk a kialakult helyzetről, a teendőkről, a munkát nehezítő technikai felszereltség hiányán át egészen a létszám kérdésig mindenről. Mint hangsúlyozták, a rendőrség mindent elkövet, hogy a polgárok félelemérzete csökkenjen, de ehhez a lakosság segítségét kérték. A főváros rendőr-főkapitánya reményét fejezte ki, hogy az év második felétől nőni fog a Budapest közterületein posztoló rendőrök száma. Szerencsére szőkébb pátriánkban még nem beszélhetünk szervezett alvilágról, még nem jellemzőek a leszámolásos és a fegyveresen elkövetett bűncselekmények. Ennek ellenére biztonságérzetünk nem jó. Mi is azt szeretnénk, ha az utcákon, piacokon, parkokban több rendőr lenne, mint ahogy azt Miskolc polgármestere is nyilatkozta az Észak egyik írásában. Mindezeken túl talán még megnyugtatóbb lenne a helyzet, ha polgárbarát rendőrök vennének körül bennünket. Olyanok, akik úgy hozzánk tartoznának, mint a fodrász, a hentes és a sarki fűszeres. Akiket hangos jó reggelttel köszönthetnénk, és akikhez bizalommal fordulhatnánk bármikor észrevételeinkkel. És ebben ez a lényeg, a közvetlenség, amely révén kibontakozhatna, a kölcsönös segítségnyújtás. így valószínűleg még eredményesebb lehetne a bűnözés elleni harc. Pásztor György Miskolc Vitatott szegélykövek Miskolctapolcán, a Barlang utcában rövidesen aszfalt kerül az úttestre. Közel 25 éve várnak erre az utca lakói, köztük Dudás István is, aki az útépítéssel kapcsolatos észrevételével kereste fel szerkesztőségünket. Véleménye szerint nagy hibát követett el a tervező, a kivitelező, de legfőképpen a megbízó - a polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztálya - akkor, amikor szegélykövezésben gondolkodott. Az utca mindkét oldalán elhelyezett kövek ugyanis annyira leszűkítik az amúgy is keskeny útszakaszt, hogy emiatt az utcai parkolás, két autó egymás melletti elhaladása, és néhány lakóház udvarára a behajtás különösen problémássá, veszélyessé vált. Ha csak aszfaltszőnyeget kapott volna az utca teljes szélességben vagy járdával kiegészülve, pénzt takaríthatott volna meg a hivatal, és nem okozott volna gondot és bosszúságot néhány utcabelinek - véli olvasónk. Szegélykövekkel még szűkösebb Fotó: Farkas Maya Az észrevétellel megkerestük Kövest Gábort, a városüzemeltetési és beruházási osztály főtanácsosát, aki kifejtette: Az utca páratlan oldalán egy nagy feszültségű földkábel húzódik, amelynek aszfalttal borításához („út alá kerüléséhez”) a tervegyeztetés során nem járult hozzá az ÉMÁSZ. Ezért oldották meg szegélykövezéssel a védelmét, amelyet a felhajtás megkönnyítése érdekében, fektetve helyeztek el. A mögötte húzódó szakaszt zúzalékolják, és ezt a sávot használhatják majd az autósok kitérőnek. Kövesi Gábor nem vitatja az ominózus szakasz szűkösségét, ami azonban elmondása szerint annak a következménye, hogy az útszéles- ség megtartásával kapcsolatos előírások az utca kialakulásakor, beépülésekor nem a rendezései tervnek megfelelően érvényesültek. A páros oldal magasabb szegélykövezete pedig a csapadékelvezetés érdekében készült el, illetve ilyen szerepe lesz a mögötte húzódó parányi föld- sávnak. Zárt szelvényű csapadékelvezetést ugyanis a korábban lefektetett közművek elhelyezkedése miatt nem lehetett ezen a területen megoldani. Szerkesztőségi Tájékoztatjuk tisztelt olvasó: si rovatában hétfőn, szerdán óráig, kedden és csütörtök tunk fogadóórát. _Szólástér „ Az Élet él és élni akar...” a Gárdonyiban Miskolc polgárai az utóbbi hetekben a médiából értesülve nyomon követhették, hogyan döntött az önkormányzat intézményünk, a Gárdonyi Géza Általános iskola sorsáról. Ezúton is köszönjük a 2223 minket támogatónak, hogy aláírásával is tiltakozott a tervezett integráció ellen. A végül mégis létrejött irányításbeli integráció az 1997-98-as tanévtől lép életbe. A pergő események felkavarták ugyan életünket, de mi, az iskola pedagógusai, dolgozói, diákjai szüleikkel együtt az elkövetkezendő időben szívósan, vállvetve tovább dolgozunk. Kobold Tamás polgármester úr és Fejér István alpolgármester úr ígéretének megfelelően iskolánk patinás épülete áll, az itt tanuló gyerekek az őket tanító pedagógusokkal továbbra is zavartalanul végzik majd a közös munkát. Amíg pedig gyerek jár hozzánk, valamennyien azon leszünk, hogy a színvonalas, gyermekközpontú nevelő-oktató munkán túl sok-sok sikerélmény nyújtásával, sokszínű és élvezetes programokkal Hejó- csaba, illetve a környék polgárai számára még vonzóbbá tegyük a Gárdonyi Géza Általános Iskolát. Még ez évben lesz nálunk Gárdonyi Kupa kosár- és röplabdatorna, gyereknapi rendezvénysorozat, diákönkormányzati nap, jótékonysági est. Közben természetesen a beiskolázás is zajlik majd, hiszen április végén lesz Miskolcon az elsősök behatása. Még előtte, április 15-én - hagyományainknak megfelelően - nyílt napot tartunk. Reggel 8-tól 10-ig jelenlegi elsőseink mutatkoznak be. Az érdeklődő szülők, gyerekek megismerkedhetnek azzal, hogyan folyik nálunk egy magyar és matematika óra, illetve angol szakköri foglalkozás, hogyan használjuk a Tolnainé-féle programfalat. 15 órától a második osztályosok életébe pillanthatnak be az érdeklődők a tanító nénik segítségével. A hozzánk készülőket bevonjuk a munkába, így szeretnénk őket már most megismerni. A délutánt közös tornatermi mozgás, játék zárja le. Várjuk mindazokat, akik családias, emberléptékű környezetben, szülők, pedagógusok, diákok valóban összeforrott közösségében, névadónk, Gárdonyi humánus szellemében nevelve szeretnék tudni gyermekeiket az élet oly meghatározó éveiben. Lenkei Éva igazgató A köztéri iparművészetben rejlő értékek Az utóbbi időben többször olvastam a lapban a „Centrum- pad” körüli tehetetlenségről. 10-12 éve - amióta kihelyezték az utcabútorokat - naponta elmentem mellettük reggel és este, és sokszor pihenésként leültem valamelyikre. Nagyon jó volt megpihenni rajtuk, hiszen minket szolgáltak, értünk álltak hóban, fagyban, esőben és napsütésben. És mennyi mindent kibírtak karbantartás nélkül! Nagyon szép volt ennek a térnek az összhangja a padokkal, lámpákkal, szemétgyűjtőkkel, vitrinekkel, zászlótartókkal, díszkutakkal és falvédő korlátokkal együtt. De most, az oda nem illő legújabb giccses szemétkosarak már eleve megbontják ezt a szépen elrendezett teret. Olvastam, hogy a padokat a város iparművésze, Litvin József készítette, és mindazt, ami a téren utcabútorként szerepel. Ezek tehát köztéri iparművészeti alkotások. Minket mindig arra kémek, védjük közös értékeinket. Akkor ez miért nem tapasztalható a Amikor még pihenőként szolgáltak Fotó: ÉM-archív város részéről? Véleményem és sokak véleménye szerint a köztéri iparművészet a hétköznapok kulturáltságát szolgálja. Jó lenne ennek a művészeti ágnak is a méltó helyét megtalálni a városban, ezzel is elismerve alkotógárdáját. Mert nekünk nem csak szín házra, zenére, festészetre van szükségünk! Ha anyagilag megtehetném, magam kérném fel az iparművész urat arra, hogy tegye rendbe a munkáit. Mert ezek bennünket és a hétköznapokat szolgálják. Az idegenforgalom szempontjából sem mindegy, hogy milyen a város központja, amely az idelátogatók fő találkozó helye. Szeretem a városomat, és szeretném ha ezek az igazán szép, értékes iparművészeti munkák megmaradnának. Vagy ezeknek a padoknak is azt a sorsot szánják, amit a Városház téri ötlámpás kandelábernek? Amikor a szobrot a helyére tették, ígéretet kaptak a városlakók a visszaállítására. Két éve semmi hír felőle. Ezek után hogyan várják el tőlünk a város vezetői, hogy óvjuk értékeinket, ha egyszer ők sem vigyáznak arra, amink van?! Horváth Józsefné Miskolc Más szemetéért kapott figyelmeztetések Levelezünk, levelezem. Már úgy, hogy nekem írnak, s én hébe-hóba nem a levélírónak, hanem a nagybetűs Közvéleménynek válaszolok. Ez először azon a tavaszon és télen történt, amikor a közterület-felügyelet ellenőrei szemetesnek, majd síkosnak és havasnak találták a járdát és az azt szegélyező zöld sávot. Az úttestig körülbelül 10 méter szélességben. Akkor írták meg első figyelmeztetőjüket. Nem ismételem az akkor történteket, csak utalok 70-nel kezdődő éveink számára, s az újság hasábjain megjelent válaszomban leírt javaslatomra. Eszerint: értelmesebb és érdemesebb lenne a sok sétáló-fir- káló úriember helyett két dolgos, seprővel és lapáttal felszerelt munkást alkalmazniuk, esetleg a munkanélküliek között is akadnának vállalkozók. Bérük kiegészítéséhez sok hozzánk hasonló, erejét vesztett öreggel együtt szívesen hozzájárulnánk csekély nyugdíjunkból. Az írás után sokan nyilvánították egyetértésüket. Többek közt egy 25 évvel ezelőtt végzett tanítványom, akinek férjét (ki ma rendőrtiszt) szintén tanítottam. Mondanom se kell, hogy semmi érdek nem fűz össze bennünket, mégis két télen át szívességből takarították el helyettünk a kérdéses útszakaszt. Elibénk pedig a közeli boltokból kijövő szemetelők a sörös doboztól a csikkekig mindent idedobnak. Hiszen már csak mi előttünk van ezen az oldalon bokros, fás sávocska, ami egyesek szemében egyenlő a szemétdombbal. Ennek következtében ismét mi kapjuk a figyelmeztetőket, a szabálysértési eljárás megindításával való fenyegetést. Az utóbbi öt hétben pontosan négyet! Mivel most már négyesével járnak az ellenőrök, a „több szem többet lát” elve alapján minden bizonnyal jobban körülnéznek. Vagy mégsem? Hiszen a túloldalon a bérházak előtt, az ön- kormányzat tulajdonában lévő ugyanilyen sávban nem látják meg a szemetet. Mi pedig az idén tavaszra sem fiatalabbak, sem egészségesebbek, tehát munkabíróbbak sem lettünk. Ennek ellenére minden reggel összeseperjük a papírt, a szemetet, de 10 óra tájban, amikor az illetékesek a munkájukkal kapcsolatos sétájukat végzik, újra szemetes minden. Epilógusként azonban még valami idekívánkozik. A szembeni oldalon szépen fejlődő fák némelyikét vandál kezek megsebezték, törzsükből jó darabot lehántottak. Ha időben nem kap kezelést, kellő balzsamot, az ilyen fa menthetetlenül elpusztul. Kit értesítsen ilyenkor az ember, ha nem a területet felügyelő hivatalt, melynek illetékese telefonhívásunkra közölte: semmi köze at ügyhöz. Csak azt nem értem, hogy egy pár méteres területen a fák alja egyik hatósághoz tartozik, míg a törzsük egy másikhoz. (Közterület, kertészet.) A korona, a lombozat akkor bizonyára az Atyaúristenhez! Szépen kérem, hogy a közterület földi mindenható ura közölje égi-légi kollégájának címét és telefonszámát, mert ha még vandálabb lények a fák koronáját is megtépáznák, ágait tördelnék, védelmükben tudjuk mindjárt a legilletékesebbet értesíteni. Gáspárné Bartha Sarolta Miskolc Hogy lehet nem szeretni? Nyolcvan év körüli, szegényesen öltözött néni állt meg egy utcai könyvárus standjánál, közvetlenül mellettem. Pillantásával lassan pásztázta a könyveket, míg nem Végh Antal Miért nem szeretem Horn Gyulát? című kötetét észre nem vette. Egykedvűsége egy pillanat alatt ideges toporgás- ba váltott és kezével tétován a könyv felé mutogatva döbbenten kérdezte: mi ez? Az eladó zavarodott mosollyal (többen is voltunk körülötte) kinyögött annyit, hogy Horn Gyuláról írnak benne. Persze a néni ennél többet is megértett a címből, de az örök emberi kíváncsiság - rossz előérzetét legyőzve - arra a kérdésre sarkallta, mennyibe is kerül ez a vékonynak látszó kiadvány. A válasz birtokában kinyújtott keze szinte a levegőben maradt, beletörődve abba, hogy ő ezt bizony elolvasni nem fogja. De mintha megbabonázták volna, továbbra sem mozdult a könyv mellől. Viselkedése, minden gesztusa szinte telepatikusán sugallta megrökönyödését: hogy lehet nem szeretni Horn Gyulát? Ráadásul ezt rossz emberek meg is merik írni és mások ki is nyomtatják? Szinte minden más esetben mondtam volna valamit, de most csak két dolgot kívántam: először, hogy a könyv címzettje is részesüljön ilyen telepatikus élményben, másrészt, hogy a magyar társadalom tisztánlátása is alapvetően megváltozzon. D.Zs., Miskolc Joggyakorlat és a törvény I. László az alábbi szankciókkal védte a magántulajdont: Ha szabad ember 1 tyúknál vagy 10 dénárnál nagyobb értéket lop, halállal bűnhődik. A szolgarendű tolvajnak első alkalommal az orrát vágják le, másodszor már kivégzik. Ha a lopott árut piacon kívül értékesítik, a vevő, az eladó és az üzlet tanúi halállal lakóinak. Részlet egy januári bűnügyi krónikából: Ifjúsági Klub két elfogott betörője közül az egyik ellen 12 eljárás van folyamatban rendőri, ügyészi, illetve bírói szakban. Legutóbb január 8-ra virradóan rámolt ki társaival egy fűszerboltot. Isten őrizzen, hogy laikus létemre párhuzamot vonjak a tizenegyedik és huszadik század végének törvényalkotási és joggyakorlatából. Csupán a MC-sorozathoz kívántam adalékkal, mindössze két jellemző epizód felvillantásával hozzájárulni. Zárójelben jegyzem meg: László királyunkat annak idején szentté avatták. Nekem pedig volna néhány tippem és javaslatom egy már nagyon régen esedékes álszentté avatási szertartás jelöltjeit illetően. K. J„ Miskolc Olvasóink figyelmébe! • Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy- a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figy^ lembe véve esetenként kénytelenek.vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A.személyeskedő, bántó hangvételű, n jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt Kern jelenhetnek meg. j ■ D n R /í x
