Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-01 / 51. szám

II ÉM-hétvége ÉM-inferjú Március 1Szombat Borravalóim Gyarmati Béla Nem tudom mi volna, ha borravalós szakmában dol­goznék? Nyilván én is elfogadnám a pénzt, sőt - ne­hezedvén a viszonyok - számítanék erre a kereset­kiegészítésre, mint mostanában annyian. Hisz' oly­kor a fizetés (a nyugdíjról már nem is beszélek) alig több, mint a borravaló... De hagyjuk ezt. Csak azt akarom elmondani, hogy én is kaptam borravalót egyszer életemben, a minap pedig - akár hiszik, akár nem - a paraszolvencia esélye csillant fel előttem. Sajnos, mindkét alkalommal összetévesztettek vala­kivel. Persze, nem ez a dolog tanulsága. S kétséges, hogy van-e egyáltalán. De a két eset megesett... Sok évvel ezelőtt Demeter Istvánnak - aki hála Isten­nek most ismét jelen van munkáival a kiállítási csar­nokokban -, szóval ennek a kedves idős papnak nyílt tárlata a Miskolci Galériában. Az esemény spiri­tusz rektora Feledy Gyula volt - ő mondta a megnyi­tót is. Mégpedig olyan megragadó mondatokban méltatta az öreg pap-piktor munkásságát, hogy azon­nal elhatároztam: ezt a szöveget közöljük az újság­ban az én tervezett beszámolóm helyett. Mit mond­jak: már akkor is dicsekedhettem Feledy barátságával- ha Gyuszinak nem is mertem szólítani, a nagy tisz­telet okán -, a szöveget rendelkezésemre bocsátotta. > De csak a szöveget, nem az eredeti kéziratot. Azon­nal nekiültem a galéria irodájában, hogy lekopogjam a gyönyörű kézírással született beszédet. De még be sem fűztem a papírt, több idős úr - mindegyik papi civilben - kért, hogy adjak majd nekik is egy-egy másolatot. Öt példányt vitt át a gép, (még nem volt gyorsmásoló) Pista bácsi paptársai hálásak voltak. Annyira, hogy a legtekintélyesebb - akár püspöki helynök is lehetett - elővonta tárcáját, s egy kisimí­tott ötvenforintos bankót tett az írógép mellé. - A szép gépelésért - mondá kedvesen. Majd' elsüllyedtem. Azt hittem, ismert hírlapíró va­gyok a városban. Na, azóta nem hiszem. Feledy per­sze nevetett, s így tért napirendre a dolog fölött: - Lá­tod, tudsz te tisztességes munkával is pénzt keresni. A napokban viszont munka nélkül juthattam volna egy jelentősebb összeghez. Pillanat! - állított meg to­lószékében ülve egy frissen begipszelt úr, ki kezében borítékot szorongatott. Az eset Miskolc egyik gyógy­intézetében történt, ahová sűrűn jártam az utóbbi hetekben, s úgy látszik olyan magabiztosan mozog­tam, mintha oda tartoznék. Szemüvegem, a váltamra vetett kabát, a táskám, s gyors lépteim is megtéveszt­hették a szegény beteget, aki kicsit gyámoltalanul, de szemében hálával nyújtotta felém a paraszolvenciát. Néztem a borítékot, benne a bankókkal, s - bár egy pillanatig harcoltak bennem a motívumok - közöl­tem, hogy itt valami tévedés van.- Hát nem Iksz főorvos úr tetszik lenni?- Nem...-Ó, nagyon sajnálom.- Higgye el én mégjobban. Mindkét juttatás váratlanul ért; zavartan, lehetetlenül viselkedtem. De ha legközelebb valaki egy vastag borítékot dug az orrom alá, hát azt akár meg is ope­rálom. Pokoli terv Gyöngyösi Gábor Két nagyfröccs között, különösen ha éppen a hato­dik, hetedikről van szó, rengeteg minden juthat az ember eszébe. „O" úrnak - lábai formájáról nevez­tem el így magamban - például az, hogy ő minden­féle kárpótlásból kimaradt, s még csak szó sem esik arról, hogy valaha is kárpótolni fogják. Hatalmas tes­tét heves indulatok feszítik - kohók előtt, bányák mélyén erősödhet ennyire meg egy ember -, amikor azt ecseteli, mennyire igazuk van az albánoknak, amikor visszakövetelik a kormány tudtával tőlük el­szedett pénzeket. Az én pénzemet - kérdi -, amit ugyancsak a kormány tudtával szedtek el tőlem, minden ellenszolgáltatás nélkül, hosszú évtizedeken át, ki fogja visszafizetni? A nagy kérdőjelre, amivé a kocsma közönsége válik, aztán összefoglalja gondolatmenetét.- Fizettem 38 évig szakszervezeti díjat, soha üdülni nem voltam, egy szem gyógyszert nem szedtem, or­vost csak a kötelező tüdőszűrésen láttam, meg ami­kor a brigáddal vért adtunk, mégis utcára tettek, a létminimumnál is kisebb előnyugdíjjal.- Fizettem majdnem annyi ideig a párttagsági díjat, mint a szakszervezetit, amiért jó hosszú gyűléseket kellett végigülnöm, s hallgathattam a párttitkárt, hogy így a pártfegyelem, meg úgy. Aztán ő fogta magát és beiratkozott egy másik pártba, s most ott szedi a tagsági díjat. De az is lehet, hogy az én tag­sági díjam egy részét is átvitte oda.- Szóval akkor most mi van? - kiált fel ingerülten - miért mondják azt nekem, hogy nem jut pénz a nyugdíjemelésemre? Én abból a rengeteg tagsági díj­ból nem használtam el egy fillért sem. Hol van az a pénz? Akiknek odaadtam, azok közül egy sem fröccsözik itt velem, hanem egyik-másik a parla­mentben ül, s magának szavaz meg kárpótlást meg fizetésemelést:- Mi lenne - kérdi -, ha mi is az utcára mennénk és követelnénk, hogy az összes befizetett tagsági díjain­kat fizessék vissza ?- Haver, figyelj! - szólal meg egy másik atyafi - ven­dégem vagy, gyere, beszéljük meg a dolgot. A két ember, kiskorú hallgatósággal pusmogni kezd. Lehet, hogy az új pártok, meg érdekvédelmi szerve­zetek így szerveződnek? A zsarubecsületről Feczkó János A jövőben csökkeni fog a rendőrök által el­követett bűncselekmények száma - ez Koz­ma Imre, a B.-A.-Z. Megyei Ügyészi Nyomo­zó Hivatal vezetőjének meggyőződése. Na, nem mintha manapság olyan nagyon sok lenne a rendőrség rovásán, a Borsod-Abaúj- Zemplón megyében szolgálatot teljesítő ren­dőrök döntő többsége tisztességes ember. □ Mégis m.i lehet az oka, hogy rendőri berkekben sokan úgy érzik, gyakran alaptalan meghurcolta­tásnak vannak kitéve a sajtó, s ennélfogva a tár­sadalom részéről? - kérdeztük Kozma Imrétől. • Kétségtelen, hogy a rendőrségen belül többen ellenségesnek érzik a az ellenük irányuló köz­hangulatot. Ezt talán az indukálhatja, hogy a sajtó részéről olyan támadásoknak vannak ese­tenként kitéve, mint például a rendszerváltás idején. Az is vitathatatlan ugyanakkor, hogy túlságosan is főváros-centrikus ország vagyunk, és sokaknak a budapesti közbiztonsági helyzet a mérvadó. Nem feltétlenül helyesen... Az pedig, hogyha egy rendőr követ el bűncselekményt, az az átlagosnál jóval nagyobb érdeklődésre tart számot mind a média, mind az állampolgárok részéről, szinte törvényszerű. □ Említette, a megyebeli rendőrök túlnyomó része becsületes. Engem azonban inkább a „kisebbség” stiklijei, esetleg súlyosabb kihágásai érdekelnének. • A leggyakrabban tudomásunkra jutó, rendőr által elkövetett bűnügy a hivatali visszaélés. Ez körülbelül annyit jelent, hogy a hivatalos sze­mély, esetünkben a rendőr azért szegi meg hiva­tali kötelességét, hogy jogtalan hátrányt okoz­zon, vagy jogtalan előnyt szerezzen. Ha mind­ezekért ellenszolgáltatást fogad el a rendőr, ak­kor az már a sokkal súlyosabban szankcionált hivatali vesztegetés kategóriájába tartozik. De ezen túlmenően - köszönhető ez elsősorban an­nak, hogy az ügyészségek és a bíróságok bátrab­ban élnek a bizonyítékok mérlegelésének lehe­tőségével - az elmúlt években más területeken is sikerült eredményeket elérnünk. Gondolok itt a kényszervallatás bűntettére, illetve a bántal­mazás hivatalos eljárásban vétségére. □ Közérthetőbben: ezek az úgynevezett rendőri túlkapások? • Nem teljesen. A kényszervallatás ugyanis ak­kor valósul meg, ha a gyanúsított vagy a tanú bántalmazása azért történik, hogy az adott ügy­ben beismerő, vagy másokra nézve terhelő val­lomást csikarjanak ki a rendőrök. Ugyanakkor a hivatalos eljárásban való bántalmazás fogal­mát akkor meríti ki a rendőr, ha az általa intéz­kedés alá vont személy magatartása miatt, mint­egy megtorlásként bántalmazza a polgárt. □ Hasonló esetben tavaly hány feljelentés érke­zett? • Kényszervallatás miatt 17, bántalmazás miatt pedig 44 esetben tettek a hivatalunknál feljelen­tést. Mivel azonban elsősorban a szervezett bű­nözők hivatkoznak kényszervallatásra, ezen fel­jelentések nagy része alaptalannak bizonyul. Az elmúlt évben például kényszervallatás miatt csupán három, míg bántalmazás miatt kilenc ügy jutott el a vádemelésig. Ha pedig bebizonyo­sodik, hogy a rendőr ellen tett feljelentés valót­Kozma Imre: Jó, ha a vétkesek tartanak tőlünk Fotó: Bujdos Tibor lan, hamis vád miatt a feljelentő ellen indítunk eljárást. Volt például egy ügyünk, amikor a felje­lentő azt állította, hogy a rendőrök törték el az orrát, ám az orvosszakértő megállapította: a sú­lyos sérülés jóval korábban keletkezett, mint ahogy azt a feljelentő állította. Ilyen esetekben rendszerint súlyos büntetést szabnak ki a bírók. □ Tudomásom szerint az igazán markáns bűn- cselekményektől tartózkodnak a borsodi zsaruk. • Ez igaz, de tavaly is több igen súlyos bűncse­lekmény miatt folytattunk nyomozást rendőrök­kel szemben. Két esetben életveszélyt okozó tes­ti sértés miatt indult nyomozás. Az annak ide­jén nagy visszhangot keltett bogácsi ügyben vé­gül kiderült, hogy a sértett bélszakadást nem okozhatta az őt tettleg bántalmazó rendőr. De a hivatali vesztegetés kategóriáját is igen mélyen és súlyosan kimerítették azok a tokaji rendőrök, akik úgymond hídvámot szedtek a zárjegy nél­küli cigarettákat szállítóktól; illetőleg szintén említésre méltó a még jelenleg is folyamatban lévő közlekedési rendőrök ügye... A Bodrogköz­ben történt zsarolási ügy, amibe egy fegyverével is visszaélő rendőr is nyakig belekeveredett, ugyancsak nem az apróságok kategóriájába tar­tozik. □ A megvádolt rendőrök általában beismerő val­lomást tesznek? • Ilyenre nálunk még nem volt példa. Pedig pél­dául egy baleseti helyszínelő rendőrrel szemben legalább 20 tanú állította, hogy megütötte a vele kötekedő egyik férfit, ő viszont makacsul taga­dott. Az ilyesmi, azt hiszem, badarság. És ha már itt tartunk, hadd hangsúlyozzam, hogy a rendőrséggel való együttműködésünk szinte ki­fogástalan, nagyon sok igazság van abban az újabban sokat emlegetett mondásban, miszerint a testület kiveti magából az „árulókat”. E téren kedvező változásokat hozhat, önmagában a tény visszatartó erő, hogy a közelmúltban a kapitány­ságokon megalakultak a rendvédelmi szervek (köznyelven: belső elhárítás - a szerk.). Sajnos, azonban gyakran előfordul az is, hogy a rendőri pályára ilyen-olyan okokból alkalmatlan embe­Beszélgetés Kozma Imrével, a B.-A.-Z. Megyei Ügyészi Nyomozó Hivatal vezetőjével Kényszervallatás miatt 17, bántalmazás miatt pedig 44 esetben tettek a hivatalunknál feljelentést. Mivel azonban elsősorban a szervezett bűnözők hivatkoznak kényszervallatásra, ezen feljelentések nagy része alaptalannak bizonyul rektől egyes munkajogi korlátok miatt nem tud megszabadulni a testület. □ A hivatalos személy ellen elkövetett erőszak is az ügyészségi nyomozó hivatal „asztala”. • Az elmúlt egy-két évben jelentős mértékben, mintegy felére csökkent a rendőröket ért atroci­tások száma, és általában ezek tárgyi súlya sem komoly. Legalábbis nem annyira komoly, mint ahogyan jellemző volt még a ’90-es évek elejére is, amikor csoportosan, sőt esetenként -baltával, vasvillával, karókkal, egyéb az emberi élet kiol­tására alkalmas eszközökkel - felfegyverkezve támadták meg a rendőröket. Ez egyébként első­sorban bizonyos tanulatlanabb rétegekre volt jellemző. Úgy tűnik azonban, hogy mára jócs­kán megnőtt a rendőrök tekintélye, az általuk foganatosított intézkedések színvonala. □ Noha ön állítja, hogy a nyomozóügyészek rend­őrséggel való együttműködése kifogástalan, ren­dőri berkekben ritkán hallani szépet és jót a hi­vatalról. Felemlegetve például, hogy míg nekik másodpercek töredéke alatt kell helyesen dönte­niük egy adott helyzetben, azt később az ügyész­ség, majd a bíróság hónapokon keresztül vizsgál- gatja. • Kétségkívül könnyebb nekünk utólag meg­ítélni az eseményeket, mindamellett elismerem, hogy roppant nehéz lehet adott szituációban tö­kéletesen cselekedni, de... Hogy úgy mondjam: tudomásul kell venni, ők vannak a tűzvonalban. S hogy nem szeretnek minket? Ezzel is tisztá­ban vagyunk. Nemrégiben például egy értekez­leten az egyik kapitány erőteljes hangnemben nyilvánított véleményt a B.-A-Z. Megyei Ügyész­ségi Nyomozó Hivatalról, amit a közelében ülők lelkes tapssal honoráltak. Én azonban ebből is azt a következtetést vontam le, hogy jól végez­zük a munkánkat, hiszen szinte törvényszerű, hogy a rendőröknek az a része, amelyik valami­lyen módon érintett egy-egy bűncselekményben, nem kedvel minket. Márpedig az csak jó, ha a vétkesek tartanak tőlünk. Hamari Júlia és a szeretet mesterkurzusa Várnai Zsuzsa A budapesti lakás tenoráriáktól hangos, Hamari Júlia fiatal né­met tanítványa cserélgeti a CD- ket. A belépőket pedig rögtön üdvözli Tapszi, a talált kutya is. A számos lemez és CD mellett még valami azonnal felkeltheti az érkező figyelmét: a lakás kü­lönböző pontjain mindenféle méretű és színű kacsafigurákat látni. Hamari Júlia hobbija ugyanis a kacsagyűjtés. • Néhány sirály is található a ma- dárseregletben - meséli mosolyog­va az énekesnő -, stuttgarti laká­somban a zongora fölött például egy kiterjesztett szárnyú madár függ. A legkedvesebb regényem és filmem ugyanis a Jonatán. Éz a fi­lozofikus műalkotás egy sirályról szól, aki másra, többre vágyik, mint társai. Persze, kiközösíti a madárcsapat. Úgy érzem, ez kicsit rólam is szól, az én életemről, bár az utóbbi időben kezdem azt gon­dolni, hogy ez Hans sorsa is. □ Hans Jörg Bühner az a fiatal nö­vendéke, aki bár csak egy esztendeje tanul énekelni, nagy sikerrel szere­pelt az újévi Interoperett koncerten. • Igen, ó régebben festőmester­ként dolgozott, egy esküvőn fedez­ték fel a hangját. Bár nagyon sok a növendékem, Hansra mindig időt szakítok, kivételes tehetsége miatt. Ő és Miklósa Erika talán a két leg­kedvesebb növendékem. □ Hat esztendővel ezelőtt Budapes­ten tartotta az első mesterkurzusát. Ma már csak tanítással foglalkozik? • Abbahagytam az éneklést. Rájöt­tem, nem énekesként, hanem ta­nárként kell ahhoz, hogy valóban a növendékekre figyelve, a számukra legjobb módszert megtaláljam. Ha ugyanis én is folyamatosan koncer­tezek, akkor azt adom- át nekik, amit én csinálok, s nem személyre szabottan, az adott hanghoz, egyé­niséghez legjobban illő megoldást, technikát tanítom. □ Egyáltalán nem hiányzik a szín­pad, a hangversenyek?- Nem. Az énekesi pályám alatt rengeteg dolgot kipróbálhattam, színpadra léphettem minden sze­repben, amire vágytam. A tanítás teljesen pótolni tudja ezeket az ér­zéseket, a tapsot és a sikert is. Annyira élvezem, hogy könnyen megtalálom a hangot a fiatalokkal, és át tudom adni nekik a tapaszta­lataimat. Nemrég Németországban odajött hozzám valaki, és azon saj­nálkozott, hogy nem élvezheti töb­bé a koncertjeimet. Aztán valami olyat mondott, ami addig még nem is jutott eszembe: „így legalább az ön hangját senki sem hallja majd öregen!” Igaza volt. O Boldogabb a tanításban, mint ami­kor még énekesként járta a világot? • Sokszor úgy érzem, az egész ope­rai karrieremre csak azért volt szükség, hogy még jobb tanár le­gyek, s most még több ismeretet tudjak átadni a fiataloknak. Csodá­latos érzés új és új arcokat, gondol­kozásmódokat, énekhangokat meg­ismerni, s ahogy én nevezem: „kiny­itni nekik a zenéhez vezető ajtót”. Az énektanítás nemcsak technikai ismeretek átadásából áll. Pszicholó­gia is, lelkileg is rengeteget kell a tanítványokkal foglalkozni. □ Hány növendéke van most a stuttgarti főiskolán? • Már kilenc esztendeje tanítok ott, s egyre többen jelentkeznek hozzám. Idén tizennégy fiatallal foglalkozom, és mellettük van még számos magántanítványom is, akik Németország különböző pont­jairól utaznak az óráimra. A mes­terkurzusaim száma is egyre nő, idén már tíz ilyen foglalkozást is tartok, Németországon kívül Ausztriában és Olaszországban is. Attól pedig külön boldog vagyok, hogy ősszel Budapesten is tartha­tok kurzust, a gyerekek kiharcol­ták, hogy a Zeneakadémián foglal­kozhassak velük. □ Milyen egy átlagos napja? • Általában 12-14 órát dolgozom. A délelőtt Tapszié, reggeliztetem, sétáltatom. Déltől a főiskolán taní­tok, egészen este kilencig. A szer­dai szabadnapom Hansé, hétvége­ken pedig a privát növendékeim­mel foglalkozom. □ Mikor pihen? • Arra nincs időm, nem is érzem a hiányát, én munkamániás vagyok. Boldog vagyok a mostani életfor­mámban. Az egyik kurzusom után a szponzorcég igazgatója ajándék­ként elengedte a hallgatók tandí­ját, annyira meghatotta a zárókon- certünk. A közös munkánkat a sze­retet mesterkurzusának nevezte. □ Hamari Júlia Miklósa Erikával és Hans Jörg Bühnerrel r* r*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents