Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
II ÉM-hétvége ÉM-inteijú Március 29., Szombat Húsvéti veszekedők I-II. gyerek jár házról házra. Fakardot kötnek, a fejükre cukorsüveg formájú papírzacskót nyomnak, amely hátul hosszam lelógó szalagokkal van díszítve. I. gyerek (a párjával elősétál): Jó reggelt kívánunk az itten levőknek És boldog ünneplést a házban élőknek, Bátor bejövetelünk terhűkre ne essék: Egy kis verset mondunk, meghallgatni tessék! II. gyerek: Örvendjen immár a dicső mennyország, Örvendjen a föld, a tenger és az egész világ, Megvirágzott immár a mennyei virág, Istentől küldetett minékünk aranyág! Örvendjen a világ, legyen csendességben, Mert feltámadt Krisztus a nagy dicsőségben, Részeltet hát minket kegyelmes örömben! I. gyerek (eléje szökik): Hohó, ne így beszélj! mert mindjárt összeveszünk, Hogy rút harcot, ütközetet teszünk, Hogy a szomszédságnak csodájára leszünk! II. gyerek (felkapja a kardját és szembefordul. Összeütik a kardokat): Mit lármázol nekem, ó te rongyos púja, Te rossz cserépdarab, te szájtáti mulya? Mert nem vagy egyéb, mint kongó bükkfaüreg, Foltos a nadrágod, a fejed is öreg! Hiszen gyilkos máter, tudom mikor lettél, Még a világra is öregen születtél, Harminc esztendeje, negyven, hogy meglettél, Annak is huszonöt, hogy tanuló lettél. (Összeverik a kardokat.) L gyerek: Mikor én születtem, húszesztendős voltál, Akkor megetted már, ha tele volt a tál, De még ma kiszedem, ami rajtad szakáll, Mert ha megragadom, alig marad egy szál! (Összeverik a kardokat.) II. gyerek: Hiszem, hogy nem marad, mert most sincs szakállam, Ha vak vagy is látod, hogy kopasz az állam, De ha neked vetem óriás vállamat, Bizony mondom, kevés becsületed marad! (Összeverik a kardokat.) L gyerek: Edd meg becsületed öcséddel, Igen nagyra nem mész elméddel, Gyalázatot vallasz kopasz fejeddel. II. gyerek: Meghiszem, nagyapám, hát nem kend mondta-e? Cserefa botomat nálam nem látta-e? Ha hátára hánynám, kérem, nem bánná-e? (Összeütik a kardokat.) I. gyerek: Üssed fiam nagyapádhoz, Mert lábadnál fogva váglak a kútfához, Hogy lepedőn visznek az apád házához. Addig még egy szekér puliszkát megehetsz, Hat szekér kenyeret magadnak eltehetsz, De addig nem mehetsz, hogy engemet, Nagyapádat a sárba nem tehetsz! (Összeütik a kardokat.) Ül. gyerek: Biz a te kalapod se tolja az eget, A fejed sem oszlassa szét a felleget. Talán már nem kaptál tőlem eleget, Meghúzlak, megvonlak a sárba tégedet! (Idáig boszorkányosán gyors nyelvvel mondhatják. Nem a szavak értelme a fontos, hanem a feleselés tréfás megjelenítése.) L gyerek (elteszi a kardot): Béküljünk meg immár, ó ne veszekedjünk, Hogy a háznépének csodájára legyünk. II. gyerek: Az Isten e házat tegye jobbja felől, Őrizze az Isten minden veszélyektől, Hogy el ne távozzék az igazság mellől. L gyerek: Adja a jó Isten éljenek sokakat: Sok húsvéti másodnapokat! (Párosán állnak és mondják): Kis kertész a fáradsága, Piros tojás a váltsága: Áldást mondunk tireátok, Mert ajtótokat kinyitjátok. És ti háznak lakói Békével itt maradjatok! (Köszönnek, párosán elmennek.) Udvarhely m. Maylad Oszkár: Székely földi gyűjtés, 1905. 339. - A „veszekedők” játékforma népinek és réginek látszik és más ünnepeken is játsszák; a fenti verselés azonban falusi tollforgató müve lehet, ki a népi verssorokat egybevette a magáéval A gyógyító magyar népzene Dobos Klára A New York Times tói a Boston Globe Marchig a legkülönfélébb újságokból idézhetnék. Sebestyén Mártát mostanában gyakran felhívják a „leglehetetlenebb lapoktól, angol, német, francia, szuahéli nyelven kémek tőle interjút. Mert nevét - és általa a népzenénket - szárnyára vette a világhír. Oka lehet ennek a Deep Forest Grammy-díjas lemeze, amelyen Márta is énekel, vagy az Oscar-díjas angol nyelvű film, Az angol beteg melyben magyarul szól a dal... A világ odavan Mártáért, aki azért természetesen még magyarul is válaszol a kérdésekre. □ Édesanyja Kodály tanítványa volt. Ön is találkozott vele? 0 Igen. Először pár hónapos babaként, amit persze én nem tudok felidézni, anyám viszont élénken emlékszik rá. A Zeneakadémián vezényelte a diplomakoncertjét, amelyen ott volt Kodály is — meg én is. Én visítoztam, ezért kivittek a ruhatárba és mózeskosarastul leadtak... A zeneóvodai találkozásra viszont már emlékszem. Kodályt 70. születésnapján egy kis óvodás delegáció köszönthette föl. Bementünk hozzá az öcsémmel, énekeltünk, majd az óvó néni azt mondta, Mártika, te most akkor külön énekeljél valamit, és köszönd meg szépen Kodály bácsinak, hogy ilyen sok szép dalt írt a gyerekeknek. Elénekeltem a Bidres-bod- ros bárányt, megköszöntem a szép dalokat. Akkor Kodály megsimogatta az arcomat, és azt mondta: ha mindenki ilyen szépen énekli, mint te, akkor érdemes volt megírni... Egyébként a nevét nagyon sokat hallottam, annyira meghatározó ember volt anyám életében. Egy darabig azt hittem, híres távoli rokonunk. A mai napig nagyon közelinek érzem a személyiségét hozzám. 0 nekem nemcsak módszert jelent, hanem életmódot is. □ Gyermekként tudta, hogy népdalokat énekel, vagy pedig - mivel ebben élt - ez volt a természetes, nem is volt jelentősége a különbségtételnek ? 0 Én csak azt tudtam, hogy ezek a dallamok mindig azonnal, ösztönösen megragadtak bennem. Olyankor a rádiót föl kellett hangosítani. De az majdnem mindegy volt, hogy ezek indiai, grúz vagy más nemzetek dallamai. Akkoriban sok „egzotikus” állami népiegyüttes járt nálunk. Mostani eszemmel tudom, hogy ezek többnyire revü- műsorok voltak. De akkor nagyon izgatták a fantáziámat a színes viseletek. Anyám pedig sokat énekelgetett otthon népdalokat, akár takarítás meg mosogatás közben is, ezeket mind megtanultam tőle. Tizenkét éves voltam, amikor először hallottam eredeti népdalt egy csángó asszonytól úgy énekelni, ahogy azt kell. Attól a pillanattól tudtam, ez lesz az életem. □ Régebben viszonylag kevesen ismerték önöket. Leginkább azok, akik eljártak a Muzsikás együttes táncházaiba, például a Miskolci Egyetemre. 0 Ezek mindig forró hangulatú, jól sikerült esték voltak. Annyira meghatározója volt annak a korszaknak, hogy az ember Miskolcra, Szegedre, Debrecenbe, tehát egyetemi városokba megy... □ Viszont a szűk - de annál lelkesebb - kör szűk maradt később is. Ennek ellenére elismerték önöket, hiszen gyakran reprezentáltak az együttessel. Többször jártak például Moszkvában... 0 Kétszer voltunk. De ezt nem nevezném elismerésnek, mert az nem az, hogy kötelezően ki kell menni egy nagy létszámú hozsannás, hallelujás műsor szereplőiként április 4-ét köszönteni Moszkvába. El kellett menni, és kész. Megjegyzem, szívesen mentem volna abba a hatalmas, nagy országba, ha mehettem volna oda, ahova én szerettem volna. Például zenéket hallgatni és gyűjteni. Nekem egyébként már 17 éves koromban sem adtak útlevelet, a mai napig nem tudni, miért. Igen veszélyes gyerek lehettem. □ Nyugatra? • Sehová. Életem első útlevélkérelmét elutasították, mondván, hogy közérdeket sért. Nem tudom, ez mit jelentett. Pedig cikkor tüntetett ki a KISZ KB a Népművészet Ifjú Mestere-díjjal. Furcsa volt, hogy egyik kezével kitüntet, másikkal elveszi a külföldi utazás lehetőségét... □ Azóta viszont rengeteget jár külföldre. Önre - illetve az együttesre - is áll, hogy senki sem. próféta saját hazájában. Most „kívülről" kezdik megismerni itthon is. □ Igen. Népszerű lesz külföldön az ember, itthon meg még mindig fanyalgás és szájhúzogatás van... Igen, ezt úgy látszik, meg kell szokni ebben az országban. Itt minden ilyen ambivalens... □ Amint kicsit ambivalens dolog az is, hogy a magyar népzene világzenévé válik... 0 Nem féltem a népzenét, mert nem szakadhat el teljesen a gyökereitől. Az ember nem lehet otthon az egész világon! Én elsősorban valakinek a gyermeke vagyok, van egy szőkébb, egy tágabb családom, egy városrészben, egy városban lakunk, az a város egy ország része és így tovább. Először is a legszűkebb környezetembe kell magamat otthon éreznem. Mert ha ott nem vagyok otthon, és azt sem tudom, hol vagyok, meg miért, akkor a fene megette az egész nagy büdös globális mozgalmat. □ Tehát nem is hisz a világpolgárságban, kozmo- politizmusban? 0 Nem. □ És Montanaro példája? 0 Montanaro érdekes. Éppen az az érdekes benne, hogy nagyon kötődik a gyökereihez, de ez nem gátolja meg abban, hogy együtt éljen - és kísérletezzen - egyéb zenékkel, amiket nagyon szeret, és közelinek érez a temperamentumához és gondolkodásához. Ezek nem mondanak ellent egymásnak. Én abban a nagy szájtépésben nem hiszek, hogy én mindenhol otthon vagyok, Brooklynban meg Singapurban meg mindenütt. Ilyen egyszerűen nem létezik. □ És világzene létezik? 0 Ez furcsa kifejezés nekem, mert az én kiindulási alapom mindig a legigazibb népdal maga, ami olyan, mint egy frissen kifejtett, csiszolatlan kis ékkő. Hogy ebből aztán mi lesz, hogyan használják föl és mire, az más kérdés. Kifaragják, lesz belőle egy nagyon kicikor- nyázott ékszer egy grófnő ujján, vagy pedig meghagyják a maga természetes szépségében és valahol kiállítják... Én kötődöm az eredeti anyaghoz. Miért kell elvenni az egyéni ízeket meg karaktereket, összemosni mindent, és azt mondani» hogy na, kérem, ez a világzene?! □ De csak belement ilyen kísérletezésbe, nem is sl' kertelenül: Grammy-dijat kapott a Deep Forest-te' mez, amelyen ön is énekel... 0 A Deep Forest fontossá vált az életemben, de anélkül, hogy erre törekedtem volna. Furcsa, de ez a dolog megtalált engem. Nem én mentem utána, ő jött el értem. A legtöbb újdonság az életemben hasonlóan következik be: nem én hajszolom, hanem utolérnek a feladatok. Ennek azért is örülök, mert így még csak meg se vádolhatnak, hogy jaj de nyomul ez a csaj... □ „Megtalálta” Az angol beteg is. Ebben a filmben a Szerelem, szerelem című népdalt énekli. A szereplők rácsodálkoznak a lemezen hallható „beautiful” (gyönyörű) magyar népdalra... 0 Ráadásul úgy, hogy a Deep Forest még sehol sem volt, mikor ez a rendező ezt a dalt meghallotta a lemezünkön, és megesküdött magának, hogy ezt beleteszi a filmjébe. Ezt tavaly mondta el, mikor találkoztunk. Előtte egyáltalán nem ismertük egymást. De addigra ő már engem úgy kezelt a lelkében, hogy ismer, mert ötmilliószor meghallgatta a dalt. A filmet egyébként még nem láttam- De nagyon jók ezek a visszaigazolások, nem azért, hogy a hiúságomat legyezgessék, hanem hogy a kétkedőknek ad egy kis fricskát: látjátok már végre, hogy ez a zene nemcsak önmagáért jó vagy szép?! Nem az úgynevezett csökött agyú parlagi bunkónak való, aki nem lát tovább az orránál, hiszen ezt a „parlagi, földhözragadt” zenét az egészen más kultúrán felnőttek is szerethetik. □ Óriási sajtóvisszhang itthon és külföldön egyaránt... Hallhattunk arról is, hogy a nagy sikerre való tekintettel felkértek politikusok hostessének, vagy illatszerreklámozásra is... 0 Mikor valaki divatba jön, akkor mindenfélével próbálkoznak, hiszen sok bőrt le lehet húzni a rókáról. És a siker reklámértéket is hoz. De én nem adom el magam egy samponreklámért. Ha mondjuk még arról lenne szó, hogy a kisfiam gyönyörű fenekét kellene valamilyen krémmel kenegetni, azt még talán vállalnám, de hogy én habzó fejje és élveteg mosollyal bizonygassam, hogy ez a legjobb a világon, azt nekem nem tudják megfizetni□ De létezik másféle „felhasználása” is az ismertségnek. Például a magyar népzene hallgatása gyógyíthat is. Vajon mit? 0 Azoktól kellene megkérdezni, akik ajánlják- Már hat-nyolc évvel ezelőtt is hallottam, hogy egy „ezoterikus” listán szerepelnek a Muzsikás, illetve az én dalaim. Hamburgban sétáltunk Révész Sándorral, s amikor láttunk egy ilyen felhívást, elmondta, hogy a szomszédjában lakik egy orvosba- zaspár, akik szintén esküsznek a dalok gyógy1^ hatására. Magyarországon pedig állandóan indim és keleti zenéket ajánlanak, nem döbbennek ra, hogy a népzenénknek is van vitalizáló ereje, tele van energiával. Ezt saját életemben tapasztalom, mert akármilyen mélyponton vagyok, az éneklés mindig kihúz mindenféle gödörből. □ És ha hallgatja Sebestyén Mártát? 0 Soha. Nem hallgatom a saját lemezeimet, es nem nézek vissza semmit, mert csak mérgelődnék, hogy ez megismételhetetlen, és közben találok benne hibákat. A hallgatást rábízom azokra, akinek ez tetszik. Szeressék, élvezzék! Sebestyén Márta világot jár, de nem világpolgár Karcolatok A katonai attasé is vette a tojásokat Nagy Ilona Bőcsön - az autóbusz végállomása felé haladva - szemünkbe tűnik a sátortetős házak közül egy, amely falusi környezetben szokatlan építési móddal készült: lapostetős. Itt él Lengyel Gyulá- né, akinek nevét nemcsak a Magyar Néprajzi Múzeum látogatói ismerik, de eljutottak alkotásai Brüsszelbe és Bécsbe is. Ha hiúbb lenne, letagadhatna korából pár évet. Kisimult, ránctalan arca nem tükrözi 77 évét. Az üvegezett verandára lépve hímes tojások sokasága fogad.- Karcolt tojások ezek - javít ki Juliska néni. Látva csodálkozó tekintetemet, mindjét beavat a díszítés technikájába.- Úgy készülnek, hogy a tojásokat megfestem és ebbe karcolom a mintákat. Ezek már zsűrizettek. A címertől a népi motívumokig minden megtalálható ebben a gyűjteményben. Igazi népművészeti munkák. Ahogy a szobákat díszítő, saját készítésű hímzések, szőttesek is.- Elég későn kezdtem a tojáskarcolással foglalkozni, bár édesapámtól már gyermekkoromban megtanultam ezt a legősibb díszítési módot. 68 éves koromig, csak ünnepek előtt asztaldíszítéshez, no meg a locsolkodóknak készítettem néhányat, hagyományos mintával vagy saját ötleteim alapján. Ekkor olvastam, hogy egy utazási iroda tojásfestő versenyt hirdet. Gondoltam, elküldök néhányat. Ezeket a Néprajzi Múzeum szakemberei zsűrizték, és negyedik helyezést értem el. Azóta már Brüsszelbe, Bécsbe is kerültek a munkáimból. Juliska néni rendszeresen meghívást kap bemutatókra. Budapest, Pécs, Szentendre. Csupán a kimaradt, éveket sajnálja, hiszen nemegyszer kapott meghívást külföldre is. Fiatalon szívesen járta volna a világot, ma már csak a hazai meghívásokat fogadja el.- Itt is nagyon sok érdekes emberrel találkozom, hiszen elsősorban a külföldiek, főleg a németek vásárolják ezeket a húsvéti csodákat. Nagyon érdekes esetem volt régen egy katonai attaséval Budapesten. Kiválasztott egy olyan tojást, amelyen a motívumok mellett írás is volt. Miután a tolmács lefordította a szöveget, elmosolyodott a jókívánságokon, a köszöntőkön, és megvette az összes írásost. Attól kezdve rendszeres vásárlóm lett. Helyben nem érdeklődnek e szép néphagyomány iránt, de a szomszéd község iskolái kihasználják az adott lehetőséget.- Berzékre és Körömbe is meghívtak már, ahol gyerekek, pedagógusok egyaránt nagy igyekezettel kapargatták a tojásokat. Szeretném, ha minél többen megismerkednének a tojásdíszítésnek ezzel a különleges módjával. Karcolt díszítésű tojást már a honfoglalás előtti avar sírokban is találtak. Ezt a hagyományt folytatja Lengyel Gyuláné is. Fotó: Bujdos Tibor pi *
