Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-04 / 53. szám

6 ESZAK-Magyarorszag .... Kultúra 1 997. Március 4.» Kedd Képes versek — verses képek Gyarmati Béla „Szörnyek vagyunk? Lehetnénk emberek...” Száz-egynéhány vers és csaknem ötven kép. Vélhetően több évtized betakarított termést ölelik, őrzik a könyv borítói. Mindez magya­rázza tán a recenzió címét. Vagyis, hogy a Madarak karácsonya nem afféle képeskönyv, még csak nem is gazdagon illusztrált kötet - más (és főleg több-!) mint az említettek. Köl­csönös ihletettségből született. Losonci Miklós - a művészettörténész költő - verbális élmény- nyé avatja önmaga (és persze az olvasó) szá­mára a látott rajzokat, képeket. A képzőmű­vészek pedig (a szűkebb és tágabb körű csa­lád sok-sok tagja) egy-egy vers hatására al­kotnak. Mégpedig szuverén módon; azaz sok­kal több az önálló munka, mint az úgyneve­zett szövegkép. Még akkor is így van ez, ha a versek és a rajzok címe sokszor azonos. Mindez akkor válik természetessé szá­munkra, ha tudjuk: milyen szoros, szerves Losonci Miklós együttélése a képzőművészek különböző nemzedékeivel. Eredmény: a ver­sek és a rajzok kölcsönösen erősítik egymást ebben a kötetben. Engem általában a rajzok (vázlatok) akva- rellek szoktak megejtem; ezeken érzi az em­ber a vér friss, forró áramlását - az indulatok, a gondolatok születését. Most is az ragadott meg leginkább, ahogyan Losonci Miklós az el­ső impresszióinak engedve - a tűnő, finom be­nyomásokat szavakba, verssorokba öntve - mutatja fal a képet. (Lehet, hogy mi is érzünk valami hasonlót, csak az élmény kifejezésére nincsenek szavaink...) Keveset szoktak arról beszélni, hogy a köl­tő (azaz minden művész, mert hisz’ a költé­szet jelenléte nélkül nincs alkotás) érzékszer­vei - antennái, ha úgy tetszik - mennyire másként működnek, mint a mindennapi em­bereké, vagy akár a tudós tanároké. Losonci professzor azokra a mestereimre emlékeztet (Talán Major Tamás volt leginkább ilyen), akik el tudták feledni, hogy évtizedek óta is­mert anyagot tanítanak; mindig a primér él­mény izgalmával fedeztek föl műveket. Úgy éreztük, mintha most találkoznának először a kétezer éves drámákkal, s azok hőseivel... Hogy tudós költőről van szó, az persze nyil­vánvaló, de nyomatékosan csak a kötet né­hány terjedelmesebb darabja - filozofikus poé­mája - hívja fel erre a figyelmet. (A nagy pár­beszéd, Új nemzeti dal, Üj évezred küszöbén.) A versek többsége azonban szinte az epigram­mák tömörségével villantja fel az élet-lét ezer apró történetét, helyzetét, bensőséges és riasz­tó eseményeit. Megannyi telitalálat! Például: „Tábornok az mindig akad/ az Eszme/ mely­nek közkatonája van:/ Legyőzhetetlen.” Vagy: „Eltört az este, mint a legszebb váza.” Éreztük már? Nyilván. És megszenvedett dolgaink: szerelmeink, bűneink, tragédiáink? Bennünk maradnak, mint anyaméhben a halott mag­zat, s mérgeznek bennünket. A költő kimondja helyettünk a kimondhatatlant.... A kozmikus szabadságvágy, az emberbe ve­tett hit - mely a nagy versekből kicsendül - akkor válik igazán érthetővé számunkra, ha már tudjuk (mint ahogyan a könyv végefelé már igencsak tudhatjuk), hogy milyen lelki érintkezésben áll Losonci Miklós a világegye­temmel; ami a nemesvitai portáktól (bakony- vidéki kisközség) a beláthatatlan messzisé- gekig tart. Egészen addig, ahol még élnek em­berek. Hát, mondjuk, ez a tér - a határtalan. Időben pedig az antikvitástól, Didó királynő Hádesba süllyedt szerelmétől, Kleopatra és Antonius felkorbácsolt érzékeinek őrületétől, a csóktalan csókokig, a sűrített csöndekig tart és tovább. Tájleírás? Igen, csak másként. Losonci Miklós nem zengi a természet dicséretét - ré­sze a természetnek. Innen meríti erejét; a föld - a Föld - ad számára ételt, italt, anyát, ha­zát, szerelmet s ihletet. Szép ez a világ? Nem, nem annyira...Csupán lakható. S nincs má- sik. A költő hiszi, hogy megőrizhetjük. Ámbár mostanság az ügyeskedők aratják a botozottak igazságait, s a madárseregietek hiába váiják Szent Ferenc prédikációját. (A kötet a Bíró Family gondozásában je­lent meg. Bp. 1997.) Savanyú folyó, ehető gyökér Tóth László akvarelljei - természetesen és tátorján nélkül Tóth László miskolci kiállításának megnyitóján Fotó: Jármy Loretta Miskolc, Sajószentpéter (ÉM - NyZ) - Sajószentpéteren már önállóan bemutatkozott, azt megelőzően a pedagógus-kép­zőművészek kiállításain több­ször is részt vett, most pedig - március 13-ig - a miskolci Mon­tázs Galériában (Széchenyi u. 36.) láthatók Tóth László mű­vésztanár alkotásai. A kizáró­lag akvarelleket festő művész leginkább növényeket, állato­kat, vízpartot, erdőszéleket, a természet darabjait örökíti meg: igazán már nem is emlék­szik, hogy mióta. A kép címe, amely előtt állunk: Ki- lencvenévesen. Fejkendős öregnéni portréja a barna árnyalataiban.- Közel áll a szívemhez ez a kép. Sokszor láttam, mikor Eszter néni a boltban az olajkályha plattnijára rá­tett három-négy kavicsot - meséli Tóth László az ihlet pillanatait. - Le­het, hogy nem is vett semmit, de vár­ta, hogy a kavicsok felmelegedjenek, és amikor elég melegnek érezte, a kö­tényébe fogta őket. így melengetve kezeit ballagott aztán hazafelé. Az alkotónak szinte minden ké­pe kedves. Mindegyiknek megvan a keletkezéstörténete, az életrajza. Amikor beszélni kezd róla, nem elemzi, hanem meséli, ami előjön az elrejtett élményekből. Magya­ráz, néha még a „belemagyarázás- ra” is hajlamos.- Mint a vöcsök. Ezt is nagyon szeretem - lépünk jobbra. - Éppen egy vöcsökmama bújik elő a nádas­ból. A fiókája nagy visítozással kö­veti, de neki most csak a hangját „hallhatjuk”. Nem láthatjuk, mert a víz alá bukott. Szinte percenként ugrik ki, és sipít, hogy a mama még több halat adjon neki. Ezt a reggeli párás, ártéri hangulatot próbáltam leképezni egy koraőszi reggel élményei alapján. A kiállított képek többsége a ’80-as években készült. Őszi szí­nekkel: a sárga különböző árnyala­tai, barnák, zöldek, vöröses barnák. Egészen friss viszont - és téli - a feszületet ábrázoló festmény. Csu­pa kék, hideg sugárzik róla, a ke­resztet hó borítja.- A természetemből fakad, hogy szeretem a meleg színeket. De úgy gondolom, hogy a telet is csak úgy lehet kifejezni, ha a hideg színek, a kékek mellet ott vannak a mele­gebb tónusok is.- Már gyermekkoromban raj­zoltam - emlékszik a kezdetekre. - Növényeket, állatokat. Az apró rovarok neszezésétől kezdve, a ha­lak csobbanásáig megannyi él­mény ért a Sajó partján, ezek mel­lett nem lehetett behunyt szem­mel, süket füllel elmenni. Ebből a természetközelségből kerültem, talán egyértelműen, biológia-föld- rajz-rajz szakra az egri főiskolára. De valószínű, ha nem a Sajó lenne a közvetlen környezetemben, ak­kor is a természet lenne a témám: minden pusztulás ellenére is számtalan szép helye van a világ­nak, amely rácsodálkozásra alkal­mas. Bárhol élnénk, vagy bárhol vagyok: mindenütt lehet gyönyör­ködni akár egy vízesésben, akár egy sziklában, vagy egy különleges formájú gyökérben. Tóth László természetvédelem­mel is foglalkozik. Ezt a tevékeny­séget sem a tanítástól, sem a fes­téstől nem tudja különválasztani. Nemcsak ő maga kedveli a köröt­tünk lévő flórát-faunát, hanem szeretné mindezt a tanítványaival is megismertetni. A kiállításon is lelkesen mesél egy-egy virágról, aztán a macskáikról. Kedvenc nö­vénye a tátorján - kevésbé ismert nevén ínséggyökér, a tatárdúlás idején még ették. Az utóbbi időben megfogyatkozott a tátorján, azon­ban körülbelül tíz éve a Hernád völgyében, Szentistvánbaksán Tóth László még talált belőle negyven darabot, és javaslatára ezt a helyet védetté nyilvánítot­ták. Ennek ellenére ezt a fehér vi­rágú, nagy szeldelt levelű, ember­magasságú, vastag szárú növényt hiába keressük a festményeken.- A tátorján nem mutatós, ha­nem inkább érdekes növény. Tulaj­donképpen nem alkalmas arra, hogy festmény készüljön róla. Van viszont rengeteg fotóm... Nincs, aki oktassa a cigány nyelvet Önkormányzat híján a szülők is kérhetik a kisebbségi oktatást Miskolc (ÉM - Hl) - A nemzeti és etnikai kisebbségi oktatás támogatását 1990 óta szabá­lyozza törvény. Az 1996/97-es tanévtől a finanszírozás rend­szere új normatívákkal bővült. A kisebbségi oktatás helyzeté­ről Bányiczki Lászlóné, a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Közmű­velődési Intézet munkatársa számolt be lapunknak. A nemzeti és etnikai kisebbségi ok­tatás állami támogatására a rend­szerváltás óta nyílik lehetőség. A törvényben 1990-ben jelent meg a kiegészítő normatívák rendszere, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb­ségek saját nyelvükön tanuljanak és ápolhassák kultúrájukat, hagyo­mányaikat. A finanszírozás lehető­ségei az évek során bővültek. 1990- ben az óvodásokra egy évre 5000 fo­rintot, általános és középiskolások­ra 14 000 forintot igényelhettek a települési önkormányzatok, ma ez az összeg 19 500, illetve 23 000 fo­rint. A normatív támogatás mellett ez év szeptemberétől van lehetőség további kiegészítő támogatások igénybe vételére is, 18 000 forint kérhető, ha az óvodai gyermeklét­szám a 60, az iskolai tanulólétszám pedig a 130 főt nem haladja meg, il­letve ha az intézményben ugyan­azon az évfolyamon csak egy óvodai csoport, illetve iskolai osztály mű­ködik. É rendelkezések főleg a kis­települések oktatását érintik. A költségvetés adta lehetőségek mel­lett különböző alapítványok is segí­tik a kisebbségi oktatást. Többek között a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapít­vány, a Soros Alapítvány, a Gandhi Alapítvány lát el hasonló feladato­kat. Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben a megyei önkormányzat 1991- ben létrehozott kisebbségi alapja kezdetben több millió forintot tu­dott ösztöndíjakra kiosztani, az ösz- szeg azonban az elmúlt évek alatt folyamatosan csökkent. A kisebbsé­gi normatív támogatást az iskolák, óvodák az érintettek létszáma alap­ján az adott pedagógiai programok­ban résztvevőkre igényelhetik meg egy évre. A programok nagy része azonban - főként a cigány kisebb­ség esetében - a hátrányokat kom­penzálja, és kevésbé nyújt lehetősé­get a tehetséggondozásra, véli Bá­nyiczki Lászlóné. Megyénkben szlovák és német nemzetiségi oktatás folyik intézmé­nyi szinten. Az oktatás főként az anyanyelv tanítására irányul, a sá­toraljaújhelyi két tannyelvű szlo­vák iskolában viszont egyes közis­mereti tantárgyakat is szlovákul tanulhatnak a diákok. Az oktatási törvény 1996-os módosítása tette lehetővé, hogy a kisebbségi önkor­mányzat véleményezze a kisebbsé­gi nemzeti oktatásra vonatkozó tantervet. Ha az adott kisebbség­nek a településen nincs önkor­mányzata, nyolc szülő ebben az esetben is kérheti, hogy legyen ki­sebbségi oktatás. A nemzeti és etnikai kisebbségi oktatásra vonatkozó alapelveket a Nemzeti alaptanterv (NAT) rögzíti. A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium a közelmúltban minden oktatási intézménynek elküldte a kisebbségi oktatás irányelveinek tervezetét, amely a NAT részletes kifejtését tartalmazza. Ez egy vita­anyag, amelyet az intézmények vé­leményeztek, és meglátásaik összefoglalását továbbították a mi­nisztériumba. A módosított terve­zetet várhatóan a közeljövőben el­fogadják, és ez lesz a szakmai alap­ja a kisebbségi oktatásnak. A szak­mai irányelvek tehát folyamatosan készülnek, problémát jelent vi­szont, hogy a kisebbségi tankönyv- választék meglehetősen szegényes. Ha van anyanemzet, az iskolák kö­zötti kapcsolatok révén eljut az anyanyelvi irodalom a hazai okta­tásba. A cigány kisebbség esetében, bár vannak nyelvkönyvek, verses­kötetek, mesék, tankönyvek, való­jában nincs tömeges igény a cigány nyelv tanulására, és a nyelv okta­tására képzett pedagógus sincs a megyében. A cigány oktatás többfé­le szempontból speciális területe a kisebbségi oktatásügynek, ezért a pedagógiai intézet az érintettek részvételével külön konferencia ke­retében foglalkozik a kérdéssel - tudtuk meg Bányiczkinétól. Márci­us 7-én, pénteken délelőtt 10 órától pedig a miskolci megyeházán Az oktatásügy modernizációja és a ki­sebbségi oktatás címmel rendeznek megyei konferenciát, amelyen töb­bek között szeretnék felmérni az igényt a kisebbségi oktatás iránt. Négy lópatkó Edelény (ÉM) - A négy lópatkó címmel zenés játékot ad elő a Hóki­rálynő Meseszínpad március 5-én, szerdán délután 2 órától az edelényi Rendezvények Házában. A főváros­ból érkező társulat zenés darabjára a város iskolái is meghívást kaptak. Hármas tárlat Miskolc (ÉM) - Varsányi Emília, Prokob Krisztián és Sütő Róbert al­kotásaiból nyílt kiállítás tegnap dél­után az Avasi Gimnázium aulájá­ban (Miskolc, Klapka Gy. u. 2.). Maszkabál Miskolc (ÉM) - Nyilas Atilla, Béki István és Zemlényi Attila Maszkabál című irodalmi estje ma, kedden este fél 6-kor kezdődik a Kós-házban (Görgey u. 32.). Az ifjú alkotókat az idősebb költőtárs, Fecske Csaba mu­tatja be az érdeklődőknek. Óvodakert ’97 Miskolc (ÉM) - Óvodákért ’97 cím­mel hirdet pályázatot a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium (KTM). A kerttervezési pályázaton saját kerttel, udvarral nem rendelkező óvodák is részt ve­hetnek külső térre helyezhető cse­repes, virágládás növények telepíté­sének ötletével. Pályázati űrlapot a pályázónak.négy példányban kell kitöltenie. Űrlap a KTM Személy­ügyi és Oktatásügyi Főosztályán (1011 Budapest, Fő u. 44-50.), vagy Miskolcon a B.-A.-Z. Megyei Peda­gógiai és Közművelődési Intézetben (Miskolc, Andrássy u. 96.) szerezhe­tő be. Egy-egy óvoda csak egyszer pályázhat maximum 60 000 forint összegre. Bővebb felvilágosítás a (1) 457-3512-es telefonszámon kérhető. Programozó diákok Miskolc, Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium adott otthont az elmúlt hét végén a B.-A.-Z. Megyei Pedagó­giai és Közművelődési Intézet által 13. alkalommal megrendezett ver­senynek, melyen a megye legjobb számítógép-programozással foglal­kozó középiskolás diákjai mérték össze tudásukat. Nagy György szak- tanácsadó értékelése szerint a ver­seny szakmai jelentőségét bizonyít­ja, hogy a korábbi díjazottak nem­zetközi és országos versenyeket nyertek, és sokan közülük különbö­ző egyetemeken tanulmányozzák és oktatják a számítógéptudományt. Érdekesség az is, hogy a debreceni KLTE egyik szakdolgozata a ver­seny korábbi feladatsorait dolgozza föl, tudományos igénnyel elemezve azokat. A pénteki írásbeli forduló­ban a megye 15 középiskolájának 2-2 tanulója, és versenyen kívül 2 szegedi diák indult. A szombati dön­tőbe, ahol háromórás gyakorlati fel­adatot kellett megoldaniuk, már csak 14+2 versenyző jutott be. A debreceni KLTE-ről érkezett zsűri értékelése alapján 1. helyezést ért el Marhefka István (Miskolc, Avasi Gimnázium), 2. lett Barati István (Miskolc, Földes Ferenc Gimnázi­um), 3. Majoros Gábor (Szerencs, Bocskai István Gimnázium). 4. (megosztva) Sztupák Gábor Attila (Miskolc, Herman Ottó Gimnázi­um), Sáfár Szilveszter (Szeged, Ság- vári Endre Gyakorló Gimnázium), 5. (megosztva) Fekete Dániel (Mező­kövesd, Szent László Gimnázium), Pasztuhov Dániel (Szeged, Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium). A döntő valamennyi szereplője ér­tékes könyv- és tárgyjutalomban részesült. Az 1. díj a miskolci NET Rendszerház által felajánlott 16 db számítógépes programokat tartal­mazó CD-lemez volt. A többi érté­kes ajándékot (floppylemezek, ege­rek, szakkönyvek stb.) a versenyt több éve támogató cégek és intéz­mények bőkezűségének köszönhe­tően vehettek át a versenyzők. A ComputerPraxis, a Norpan Sütő­ipari Kft., az RJ Reynolds Tobacco Rt., a sátoraljaújhelyi önkormány­zat, az ÉMASZ helyi kirendeltsége járult hozzá, hogy a díjak a diákok tudásszintjének megfelelő színvo­nalúak legyenek. A versenyhez kapcsolódva a Kossuth Lajos Gim­názium a kísérő tanárok számára szakmai konzultációt, és Internetes bemutató is szervezett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents