Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-19 / 65. szám
1997» Március 19., Szerda Kultúra ÉSZAK-Magyarország 9 t Leendő elsősök Miskolc (ÉM) - A miskolci Szilágyi Dezső Általános Iskola március 20-án és március 21-én délután játékos elbeszélgetésre hívja az angol-rajz és német orientált osztályokba jelentkező elsősöket. Mandorlás előadás Miskolc (ÉM) - A közel-keleti nemzetek születése a mezopotámiai ősnépességbő címmel tart előadást P- Pesti József Miskolcon a Földes Perenc Gimnáziumban ma, szerdán este fél 8-tól, a Mandorla Közművelődési Egyesület szervezésében. Görög táncház Miskolc (ÉM) - Görög táncházat tartanak pénteken este 7 órától a Miskolci Egyetem E/2-es kollégiumában. Az első másfél órában tánctanítás lesz, ahol a kezdők megismerkedhetnek az alaplépésekkel. * Árverés Miskolc (ÉM) - Kamara árverést 6 órátólaz Első a miskolci John “üli Pub-ban (Miskolc, Hunyadi u.). Az árverésen ezüst ékszerek, szövegek, szobrok is kalapács alá ke- tólnek.Az aukciósház a bevétel egy mszét jótékony célra ajánlja fel. mn pénteken este Miskolci Aukciósház Túl korán ellőtt puskapor Kovács László és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Weiner Leó Szvitjét, Mozart G-dúr zongora- versenyét - Bogányi Gergely közreműködésével - és Richard Strauss Halál és megdicsőülés című opuszát adta elő a Népszerű Zenei Estek hangversenysorozat keretében a Miskolci Nemzeti Színházban hétfőn este a Kovács László vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar. Álomszerű kezdést produkált a Kovács László által dirigált Miskolci Szimfonikus Zenekar. Weiner Leó Szvitjének megszólaltatása szinte vetekedett az egy héttel ezelőtti Muszorgszkij-remekmű interpretálásának színvonalával. A magyar Mester kissé óvatos, a népzenei alapanyaggal csínján bánó művét annak minden bájosságával, csillogásával játszották el a zenészek, akik ha titkolni akarták volna, akkor sem tudták letagadni: szeretik a darabot. Különösen igaz volt mindez Gál Károlyra, hiszen a zenekar koncertmestere leheletfinom díszítésekkel tarkított szólóját szelíd mosollyal, szinte dédelgetve adta elő. Ha voltak is tizedmásodperc- ben mérhető belépésbeli bizonytalanságok, azok sem zavarták a felhőtlen nézőtéri zenei élményt, amely ezúttal méltánytalanul kevés tapssal honoráltatott. Annál inkább zúgott a vastaps a Bogányi Gergely közreműködésével megszólaltatott Mozart G-dúr zongoraverseny után. A fiatal zongoristát összesen nyolc ízben követelte vissza a közönség nagyobb része. Bogányi Gergely mint zongoravirtuóz kétségtelenül rászolgált az elismerésre. Bámulatos technikai felkészültséggel rendelkezik, magabiztosan uralta a legbriliánsabb, „buktatóhe- gyekkel” teletűzdelt futamokat is. Főleg a harmadik tételben érezte magát elemében, ekkor igazán együtt muzsikált a zenekarral úgy, hogy egyértelműen jelezte, ez a része a műnek a zongora uralmában íródott. A baj csak az, hogy ez a dicséret az első két tételre nem volt elmondható. Bogányi Gergely hatalmas tehetség, de még közel sem érett művész. Az volt az érzése a tudósítónak, egyelőre Bogányi Gergely úgy gondolja, a zene van óérte. Hiányzik belőle a művek iránti megfelelő alázat, hidegen hagyják az apró rezdülések, eszköztárában csak dinamikai szélsőségek találtatnak. Az első tételben túl levegőseknek bizonyultak Mozart lágyan fűzött gondolatai, mint ahogy híja volt az Andante tételben a zeneszerző által megálmodott visszafogott feszültségnek is. Bogányi Gergelyben minden adottság megvan ahhoz, hogy egyszer vérbeli versenyparipává váljon. Egyelőre azonban csak egy szertelen csikó, aki szeret és tud is futni, mozgásából viszont még hiányzik az a nemesség és büszkeség, amely csak az igazán érett versenylovak sajátja. Ezt igazolta a rájátszás két darabja is, amelyek közül Liszt Rigolettó-pa- rafrázisából csak és kizárólag a virtuozitás jutott el a hallgatókhoz, hiányzott viszont az érezhetően a műbe komponált dráma, a nyomorék gyönyörű ária mögé rejtett kicsinyessége, hátborzongató bosszúvágya. A Chopin mazurka pedig - nem bravúrdarab lévén - megmutatta, Bogányi Gergely még nem jutott el odáig, hogy a lengyel szerző kedvéért megtanuljon egy kicsit szlávul, igazán „chopmül” játszani. Richard Strauss Halál és megdicsőülés című művének előadásáért köszönet a zenekarnak, akik Kovács László vezényletével ismételten felvonultatták azokat a tökéletesen megformált dinamikai arányokat, amelyek csak az egymást igazán ismerő muzsikusok játékát jellemzik. Verseny négy kézre és két zongorára Miskolc (ÉM) - A miskolci Egressy Béni Zeneiskola ebben az évben ünnepli fennállásának 45. évfordulóját. Ebből az alkalomból a hét minden napján nívós zenei rendezvényeknek adnak otthont. Ma délelőtt például gordonkás találkozót rendeznek. Tegnap pedig Megyei Zongora Négykezes és Kétzongorás Találkozót szerveztek, ami tulajdonképpen a május végére - negyedik alkalommal - meghirdetett balassagyarmati verseny megyei válogatója volt. A jubiláló zeneiskola mellett a sátoraljaújhelyi, a tiszaújvárosi, a kazincbarcikai és az ózdi zenésznövendékek mutatkoztak be a miskolci Bartók-teremben. A kétévente megrendezett országos találkozón a miskolci zeneiskolások szinte mindig hoztak el díjakat, most is többen képviselik majd az intézményt. Szeretik ezt a műfajt a fiatalok, pedig nem könnyű. Mondják a lányok is (Nagy Iloná és Asztalos Rita, a tiszaújvárosi zeneiskola növendékei - képünkön), az a legnehezebb, hogy ne zavarják egymást, ne „tapossanak” egymás kezére. Persze ez kevés lenne, hiszen a lényeg éppen az, hogy segíteniük is kell egymást, nem mehetnek kizárólag saját elképzelésük után... Valamennyúe kikapcsolódás, játék ez a zenészeknek. Pláne, ha nem túl komoly müvet választanak, hanem könnyedebb dallamsorok szabadulhatnak ki a kezek alól. „Feltámad” a Kossuth-udvar Éobos Klára Miskolc (ÉM) - A színpadon a betont fel- töreti az „új gazda”, hogy a fák levegőhöz Jussanak. A falak mentén vadszőlőt telepít. A büfé bódéját lebontatja, és valami hangulatosabbat épít a helyére. Azt regéli, hogy - főként - a középkorosztály búgjai idővel újra „beszoknak” a Kossuth- udvarba, amit a Kulturális Menedzser iroda a Csodamalom Bábszínház számá- ** ingyenes használatba adott... ' Ember- és Miskolc ellen való vétek, hogy egy dyen udvar kihasználatlanul áll - kezdi Korzsé- nyi Tibor, a miskolci Csodamalom Bábszínház yszetője. - Folyamatos és rendszeres programok ut ’93 óta nincsenek. Most megint lesznek... Á lelkesedés figyelemreméltó. Nemcsak a Vezetőjé, hanem az „alkalmi” stábé, amely a Programok szervezésére alakult. Színészek, bábszínészek és Németh Erzsébet, aki eddig is a város kulturális életének szervezésében végzett - sziszifuszi - munkát. Most az udvar Működtetésének összefogására kérte meg a a08zínház igazgatója. többfunkciós sziget " Á miskolci közönség rettenetesen heterogén, »kis szigetekben” gondolkodni. - gondolkodik hangosan a bábszínház-vezető. Egy 1 Ven kis szigetnek szeretnék a Kossuth ud- Vart is, ahol - ahogy eddig - elsősorban múvé- fZeti rendezvényeket tartanának. A bábszín- . az technikai felszerelése mostanra egészen jel kialakult, megérkeztek a mikroportjok, jú- las végéig megérkeznek a reflektorok is, új , rosítők, új hangfalak vannak, tehát tökéletes s Izzást tudnak az udvarban biztosítani ki- ebb színházi előadásokhoz, koncertekhez, “fzpestekhez, idevaló klubszerű rendezvényhez. Esténként...-Mert délelőtt a gyermekeké lenne az ud- M". Korzsényi Tibornak régi elképzelése egy Syormekcentrum kialakítása a Kossuth Működési Házban. g r Á tervet évekkel ezelőtt eljuttattam az fo jf.Máuyzat illetékeseinek. Nem tudom, Slalkozott-e már vele valaki, milyen stádiumban van... Szeretnénk az udvarban bábelőadásokat is csinálni, de a lényeg egy napközi kialakítása lenne. Reggeltől különböző kézműves foglalkozásokat tartanánk, és ehhez megvan a személyi feltétel is: bábszínész kollégáim több szakmával is rendelkeznek, a gyerekek pedig - munkájuk természetéből adódóan is - közel állnak hozzájuk. Az étkezést is meg fogjuk tudni oldani, de persze ez még nagyon képlékeny. Váratlan vendégek A (talán nem is olyan nagyon távoli) tervek szerint esténként büfészerű vendéglátóhelyként is üzemelne az udvar. Korzsényi Tibor egy nagyon olcsó, egytálételes, fröccsölős, koc- kásabroszos óbudai kiskocsma hangulatú kerthelyiségre gondol. Eleinte nem törekszenek nyereségre a szervezők, kifejezetten „filléres” udvart szeretnének.- Az kell, hogy az emberek tudatába beivódjon, hogy ez kellemes, olcsó hely. Elsősorban a középkorosztály képviselőit várjuk. Persze nincsenek kizárva a húszévesek sem, de az biztos, hogy itt nem lesz diszkó meg techno parti... Lesz viszont esténként meglepetés. Kedves, jó ötletnek tűnik, hogy minden este lenne egy 15 perces blokk, ami — legalábbis a közönség számára - előre kitalálha- tatlan. Például Molnár Anna hipp-hopp táncra perdül, és elénekel három számot zongorakísérettel. Csak úgy. Vagy Kulcsár Imre, Varga Gyula, Horváth Zsuzsa. A művészekkel még nem egyeztettek, de remélik, hajlandók erre a szereplésre, azért, hogy „beszoktassák” ide a miskolciakat. Jó beszédtéma, hogy „képzeld, tegnap beültünk egy fröccsre, és a Varga Gyuszi is ott volt, és elkezdett énekelni...” Vagy éppen Somló István, Várhegyi Márta, Csapó János fakadt dalra. De lehet, hogy „csak” tangóharmonika szólt, meghallgathattak a jelenlévők három Szajna- parti francia sanzont... Boldog ’90-es évek- Saját erőből szeretném „feltámasztani” a Kossuth-udvart - mondja az igazgató. - A bábszínház pénzéből épületátalakítás címén már félre is tettem, ebből állom az indulás költségeit. Persze bízom abban, hogy idővel megtérül a befektetés. Azt szeretném elérni, hogy sikk legyen idejárni. Hogy le lehessen ülni beszélgetni, úgy, hogy halljuk egymás szavát. Elegem van abból, hogy minden szórakozóhelyen, étteremben ha akarom, ha nem, hallgatni kell a hangos, igénytelen zenét. Itt maximum egy zongorista lesz, aki „unottan” pötyögtet, hogy megadja a hangulatot... Éppen úgy, mint a ’20-as, ’30-as években, ami után valamiféle nosztalgiával viseltetünk, mert olyan életérzést sugároztak, amit ma is szeretnénk. A megvalósítás alapja is az, hogy - mint a „boldog békeidőkben” - a miskolci közönség most is igényli az igényes szórakozási lehetőséget. Bíznak abban a fajta támogatásban, hogy mert a núskolci polgárnak fontos, ezért megjelenik, megnézi, kipróbálja - és jól érzi magát. Délelőttönként a gyerekeké lesz az udvar Fotók: Dobos Klára LTÁrlat Tájak a múltból Molnár Attila festőművész munkáiból nyílt kiállítás hétfőn délután Miskolcon a Montázs Galériában. Az itt látható képek nemcsak az alföldről vagy a mediterránról vallanak, de alkotójukról is sokat elárulnak. A benne rejlő nyugalomról, harmóniáról. S a múlthoz való kötődésről, ami Molnár Attila művészetének meghatározó vonása tematikájában, ábrázolásmódjában egyaránt. Festészete a magyar plen air és a francia impresszionizmus hagyományainak tudatos vállalása. Képein a magyar tájképfestészet bensőségességében-is súlyosabb tónusai ötvöződnek az impresszionisták könnyedebb, áttetszőbb színeivel. Mediterrán képei nemcsak a déli területek varázsát próbálják bemutatni, de megidézik az ókori Egyiptom, a római birodalom, a reneszánsz itáliai kultúráját, művészeti örökségét. De vonzza a tanyasi emberek élete is - hallhattuk a megnyitón. A tárlat március 29-ig tekinthető meg. „Televízió Médiarágó-dunk Brackó István Csócsáljuk a szem rágógumiját, a televíziót. A nagyérdeműt aligha érdekli az, hogy még mindig nem csitult el a média-csata, a kuratóriumban nincs egyetértés, pénzügyi gondokkal küzd a hajdani Tőzsdepalota épületébe beférkőzött intézmény, s a bemondók ruhapénze legfeljebb egy blúzra vagy egy' zakóra elég. Deréktól lefelé úgysem látszanak. Mint arra volt példa, gatyában is lehet konferálni. De elegánsan is lehet hülyeségeket mondani. A közszolgálati, magyar televízió fennállásának legkritikusabb időszakát éli. Hiányzik a lélek összetartó fegyelme, a műsor, a produkció alatta marad a szűkösség (?) miatt is elvárható követelménynek. A kínálatot lefutott sorozatok, bagóért vett, a vitt filmek, s olcsó, unalmas beszélgető duellumok teszik ki. Jani házhoz megy, Frei kalandozik, Kepes színes üveggyöngyöket árul, Vitray a partvonalra szorult, Rózsa Gyuri jobbára csak menedzsel, az elnyűhetetlennek hitt Antal Imre nyugdíjba ment, Kudlik Juli főzőcské- zik, az örök rádiós Szilágyi János rangon aluli show-haknit vállal. Amióta megszüntették az Objektívet, azóta tetszik ki igazán, hogy a Híradó sótlan. Az Aktuális nem mindig aktuális, sót unalmas. A hét változatlanul szürke, s nem tudja lázbahozni a nézőt. Véleményem szerint a Vágó István nevével fémjelzett, s immár a félezredik adást is meghaladó produkciót leszámítva a sok vetélkedő bárgyú... De miért fanyalgok? Az égi csatornák sem jobbak, s mit várok én a pénzemért a hezitáló Magyar Televíziótól. Tudom, változott a világ, s hol van már a hatvanas évek eufóriás, képernyős varázslata?! Momentán az bosszant, hogy a közszolgálatinak mondott elektromos média kameráit (kivéve a Duna TV-t) nem engedték be a focimeccsekre. Felháborító, hogy egy amerikás (állítólag börtönviselt) „üzletember” dönti el a közvetítések sorsát. Én nem a gorillák paran- csos erőszakosságát ítélem el, hanem a TELEVÍZIÓ gyengeségét. Rosszul muzsikál ez a banda, s a sportélmények helyett parlamenti izgalmakat kínál. Torgyán József többet szerepel a képernyőn, mint bármelyik olimpikon, vagy középszerű futballista. Tudom, hogy gyenge a magyar foci. De inkább nézném ezeket a falábú gyerekeket, mint a fafejű politikusokat. Eszem magam, s rágódom a megválaszolatlan kérdéseken. Még akkor is, amikor egyetlen gombnyomásra elsötétül a képernyő. Bámulhatom a falat. Közel van és kemény.
