Észak-Magyarország, 1997. március (53. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-11 / 59. szám
4 „Nekem egy bicskát vegyen, édesapám!” Demjén István Cserépfalu (ÉM) - A Bükkalján emberemlékezet óta mindenütt készítettek fatárgyakat, de a legmívesebbeket Cserépfaluban. A fafaragó családok szívesen léptek egymással rokonságba, hogy többszörösen áthagyományozzák a szakmai ismereteket. Leghíresebbek a Madarász család tagjai voltak. A mesterség tudományát öröklő utolsó leszármazottuk, Madarász Lajos halálával - úgy mondják most - a fafaragás (cifrafaragás) tudománya is eltávozott Cserépfaluból.- A fafaragás iparrá válását Cserépfaluban elsősorban a földnélküliségben kell keresni. Akinek nem jutott föld, az a család summásMunka közben nak járt el, télen pedig a famegmunkálásból tartották el családjukat. Ez a háziipar családról családra „hagyományozódott”. A fafaragást minőségi munkává tették, ezért faragott tárgyait, eszközeit kedvelt árucikké váltak. E minőségi munkával „szakmai elkülönülést” értek el. Igaz, a Bükkalján mindenütt készítettek fatárgyakat, de a legkülönbeket Cserépfaluban csinálták. Termékeikkel a közeli tájakon találtak piacot, de a faragott eszközöket mesz- szi tájakon tudták, értékesíteni. A faragó családok szívesen léptek egymással rokonságba Cserépfaluban (Madarászok, Boldizsárok, Erdősök stb.) már azért is, hogy őrizzék, terjesszék a szakmát. Kerültek közéjük - főleg nőágról - elszegényedett földműves családokból, például a Derdák és Tóthok közül, de kisebb számban a mészégető családokból származó lányok is, főként a Lukács családból. Ügyes fafaragó emberhez könnyen adta a lányát a szülő. „Ereggy csak el hozzá lyányom! Jó kenyér van a kéziben... nem bánod meg...” - mondták. A legkiválóbb, leghíresebb fafaragók a Madarász családbeliek voltak. Dicsérgették is a vásárlók a szép portékát. „Nézzétek csak! Ez is madarászos. Ejnye, de szép, a teremburáját! Meg kék venni”. Ami nem nagyon tetszett, arFotók: ÉM-repró Madarász Lajos a „cifrafaragó" ra azt szokták mondani: „No, ez mán nem madarászos.” Madarász Lajos halálával a fafaragás (cifrafaragás) tudománya is eltávozott Cserépfaluból. Lehet, hogy Alsódobszán és környékén, ahol egy évig 20-25 tanítványa volt, van még Madarász Lajost követő fafaragó. Erről is beszélt az utolsó cserépi cifrafaragó egyetlen leszármazottja, lánya Hüvelyes Sándorné, Madarász Ilona. „Édesapám elmondta, hogy már gyermekkorában is nagyon szeretett faragni. Ha vásárba mentek, csak azt hajtogatta: „Nekem egy bicskát vegyen édesapám!” Aztán ebből még baj is származott, mert az iskolában a kapott bicskával a padokat is „szépre faragta”. Ilyenkor a tanító elvette a bicskát, aztán kérhette az újat, ha a vásárba mentek. i Iit-Hon Riport 5 „Apám szerény, vendégszerető ember volt. A faluban csak Lajos bácsinak hívták. 1902-ben, február 19-én született. Fiatal korától summás- nak járt, summásgazdaként gyűjtötte, toborozta a környékről a summásokat. Amikor hazajöttek az ország valamelyik tájáról, fafaragással foglalkozott, és faragott az újabb summás-sze- zonig. Vigyázni kellett, mert csak a szép faragásokat vették meg. Szükség volt a pénzre a családnak. A faragáshoz szükséges fáért is fafaragással fizetett. Nagyon szerették a vevők a Ma- darász-faragta tárgyakat, eszközöket. Faragott mindent, használati tárgyakat, virágállványokat, dobozokat, tálcákat, képkeretet, bútorokat, mezőgazdasági eszközöket és még sok mindent. Például agancstartót, de míg mások vasból csinálták a járomszöget, édesapám azt is fából faragta kis. Volt is keletje a munkájának.” Hüvelyes Sándorné, Madarász Ilona már csak két virágtartót, egy fogast, egy' díszdobozt, egy tálcát és egy egydarabból faragott fényképkeretet (benne édesapja arcképével) tud megmutatni. A többi faragott eszköz, bútor egy budapesti vevőhöz került. Sok Madarász-faragta darabot láthat azonban az érdeklődő a miskolci Herman Ottó Múzeumban. Hiányzik Madarász Lajos. Hiányoznak itt, Cserépfaluban a „cifrafaragásai”, a „madarászos faragások”. Szívesen mutatnánk meg munkáit a helybelieknek és az ide látogató turistáknak. Reméljük, a Herman Ottó Múzeum segítségével egyszer erre is sor kerülhet. 95. születésnapja alkalmából emlékezzünk büszkén Madarász Lajos fafaragóra, Cserépfalu híres „cifrafaragó- jára”.. Alkotásait a Herman Ottó Múzeumban is láthatjuk Kazincbarcika (ÉM - LM) - A Gyermekek Háza csak nevében a gyermekeké. Itt szívesen látnak mindenkit a játszóházi foglalkozásokon, de hirdetnek tanfolyamokat felnőttek részére is. Ebben az évben négy tanfolyamot, amelyek közül a kosárfonóra háromszoros volt a túljelentkezés. A tanfolyamot Molnár Attiláné kézműves oktató, a Gyermekek Háza munkatársa vezeti.- 1992-ben kezdtem négyórás gondnokként dolgozni a házban. A következő évben részt vettem egy egyéves kosárfonó tanfolyamon, majd 1994-ben már szakkört indítottam 13 középiskolással. 1995 szeptemberében kezdtem Budapestre járni a Felsőfokú Népijáték és Kismesterség Szakoktató-képző Iskolába. Ebben az évben a nemezelő szakkörön kívül egy komplex tanfolyam kosárfonó részét tartottam. 1996. november 28-án indult egy 24 órás kosárfonó tanfolyam, amelynek résztvevői megtanulhatták, miként lehet fűzvesszőból, gyékényből, ráfijából kosarat és használati tárgyakat fonni, karácsonyi díszeket és vesszőből játékot készíteni. Főleg kazincbarcikai óvónők, pedagógusok, háziasszonyok és a kézművességet kedvelők vettek részt rajta. A jövőben a közeli településekről érdeklődőkkel indulna egy hasonló tanfolyam.- Az eddig megszerzett tudásom kamatoztatom, hiszen a Jókai Mór Szakközépiskolának egy' gyakorló intézménye a Gyermekek Háza - mondja az oktató. - Kézműves foglalkozásaim a másodikos tanulók részére nyári tábor Billatárón, míg a harmadikosok és negyedikesek több alkalommal a Gyermekek Házában játszóházat vezetnek annak érdekében, hogy' a gyakorlati érettségijük jól sikerüljön.- Szeretem a munkám, örömet találok benne, s úgy érzem, sikerül jó kapcsolatot kialakítanom a tanfolyamok hallgatóival. Ez úgy ad számomra igazolást, hogy minden egyes tanfolyam után a résztvevők szeretnék tovább folytatni a kézműves alkotómunkát, s számomra ez a legnagyobb elismerés. Megkérdeztünk néhányat a tanfolyam résztvevői közül is.- Sok-sok éven át napköziben dolgoztam és szerettem volna valami újat, a megszokottól eltérőt tanítani, a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésére. Ezért kerestem a kapcsolatot a Gyermekek Házával valamilyen lehetőségről - fejti ki Fodorné Lőrincz Ilonát, miért is érdekli őt ez a tanfolyam? - Minden év szeptemberében meghirdetik a programjuFelnőttek a Gyermekek Házában A kosárfonó tanfolyam jó hangulatú résztvevői Fotó: Szathmáry K. Ádámné kát és ezek közül választottam a nemez, kosár programot. 1995- ben 12 órában nem sikerült csak az alapokat elsajátítani, de ahhoz, hogy az itt tanultakat tovább tudjam adni, szükséges volt a folytatásra. Természetesen ezt csak úgy érdemes csinálni, ha az ember szereti, mert alaposan igénybe veszi a türelmünket, kitartásunkat. Élvezem amit csinálok és fel is tudom használni az itt elkészített tárgyakat akár az otthonomban, akár ajándékként ismerősöknek, rokonoknak.- Miskolcon dolgozom egy magán-általános iskolában közművelődési programszervezőként. Régóta érdekelt a kosárfonás, szeretném a gyerekeknek megtanítani. Ez volt az első tanfolyam, amire jelentkeztem. Nagyon tetszik és szeretném folytatni, ha lehetőség adódik rá. A Gyermekek Házának munkatársait már korábban ismertem és bizalommal jelentkeztem ide. Nagyon jó véleményem van a tanfolyam anyagáról és a résztvevőkről. Kellemesen telt el itt az idő és utólag úgy tűnik, hogy egy kicsit rövid is volt, ami nem csak az én véleményem, hanem a többi hallgatóé is - állítja Tóth Fruzsina. - Színesek, szépek, kellemesek a természetes anyagokból (csuhéj, fűzfavessző, gyékény, raffia) készített tárgyak, s napjainkban nagyon divatosok is.- Mindig is érdekelt a környezetünkben lévő természetes anyagok használati tárggyá való átalakítása - vallja Bindáné Orosz Éva. - Falvainkban ma már kevés ember gyakorolja a kosárfonó mesterséget. Pedig civilizált világunkban is elkél olykor például a fahordásra, bevásárlásra vagy burgonyaszállításra használt füleskosár. A Gyerrhekek Házában komplex kézműves tanfolyamra is jártam, így régóta ismerem az itt zajló képzést. Kiemelném Neszádeli Gyula, a Gyermekek Háza vezetőjének tevékenységét, aki megszervezi és irányítja az itt folyó sokoldalú képzést. Molnár Attiláné, Erzsiké irányításával megtanulhattuk a kosárfonás alapjait. Aztán ki-ki kedvére szépítheti otthonát a maga készítette kosárral. Borsodi Portré A kosárfonó Tiszabábolna (ÉM - FL) - A Tisza mellett szépen megnő a fűzfa, vékény vesszőjét kosárfonásra használják. Ti- szabábolnán nagy hagyományai vannak a vesszőkosár készítésének. A mesterség együk folytatója a 68 éves Molnár István.- Fiatal koromban tanultam a kosárfonást. Édesapámtól, aki még ol- Fotó: Jármy Loretta dal- meg faroskast is készített a szekerekre. A kosárfonáshoz legjobb a nemesített fűzfa, amit túl a Tiszán ültettek és kapáltak. A vesszőt lombhullás után vágjuk le, aztán hagyni kell szikkadni, hogy ne töijön. Amikor beköszönt a tél, beszorulunk a házba, akkor jön el a kosárfonás ideje. Leülök ide a tűzhely mellé, melegszek és dolgozok is. A kosár fenekének közepét csináljuk meg legelőször, aztán hat vesszőt fűzünk bele, amit körül kell fonni. Dugdossuk a vesz- szőt, előbb a hegyével kezdjük, utána a tövével, hogy kerek legyen a kosár. Amikor ez megvan, akkor 24 karó kell neki. Mindegyikhez két szál, behajtva szépen, hogy ne törjön el. Ezt összekötjük, hogy' megadjuk a kosár modláját. Akkor elkezdünk az aljára megint apró vesszőből prémet csinál neki, hogy ezen álljon. Ha ezt szépen leszegtük, jön az oldala. Mikor elérjük a szükséges magasságot, a tetejét megint beszegjük. A kisebbeket krumpli szállításához használjuk, a nagyobbakban a tűzrevaló fát hozzuk be. Mi a jó kosár fonásának titka? Semmi! A gyakorlat. Én oda se nézek, rááll a kezem, csak szúrom a vesszőket. Volt egy agyvérzésem, azóta a kezem is butább. Korábban kubikosként a vízügynél dolgoztam, de 72-ben lerokkantam. A kosárfonás csak téli foglalkozás. A vízügynél fagyszabadságok voltak, amikor hideg volt és akkor fontam. Elszórakoztam vele. Volna már most is mit csinálni, mert van egy kis földünk meg itt van a kert is. A szőlőt már az udvaron megmetszettem - mondta Molnár István. fel sMÍOT fWttf x * ^ 1
