Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-04 / 29. szám

Itt-Hön Kmm Interjú 4 A városavatás a folyamat egy állomása.. Íit-Hon Riport 5 Buzafalvi Gyózó Szendrő (ÉM) - A választások során beigazoló­dott, hogy mind Szendrő lakosságát, mind pe­dig a térséget érintő fejlesztésekkel az itt élők egyetértettek. További fejlesztési elképzelése­inket támogatják - mondta Szendrő polgármes­tere, Mester Árpád. Már az előző ciklus (1990-1994) második felétől érez­hető volt, hogy a központi vezetés egyre több felada­tot telepít a települési önkormányzatokhoz, melynek végrehajtásához reálértékben folyamatosan csökke­nő állami támogatást biztosít. A bevételek növelé­sét a helyi adóztatástól várják akkor, amikor az el­vonások már így is megoldhatatlan helyzet elé állít­ják a bérből élőket és a vállalkozásokat is. Nem mű­ködik a kiegyenlítés. A szocialista rendszerben az ál­lampolgárok pénzéből épített termelő infrastruktú­rákból a települések csak néhány százaléka profi­tál. A többiek - így Szendrő is - egy feladat megva­lósítását, esetleg fejlesztést csak egy másik feladat csökkentett támogatása, illetve elhagyása esetén tud­ják megoldani. A teljes leszakadás megakadályozá­sa a település, a városkörnyék fejlesztése min­dannyiunktól óriási erőfeszítéseket követel. A válasz­tások során beigazolódott, hogy mind a Szendrő la­kosságát, mind pedig a térséget érintő fejlesztések­kel az itt élők egyetértettek. További fejlesztési el­képzeléseinket támogatják - elemezte elöljáróban a helyzetet megyénk 16. városának polgármestere, Mester Árpád. □ Hogyan vonná meg a mérleget polgármestersége két esztendejéről, mivel elégedett maradéktalanul és mi az, ahol a jövőben is akad még tennivaló bőven ? 0 Legfontosabb feladatomnak a település működé­sének, a település intézményei, legalább a meglévő színvonalon történő működtetésének a biztosítását tartottam. Véleményem szerint a térség tizenöt te­lepülése az évszázad legnagyobb beruházását való­sította meg a gázhálózat kiépítésével, melynek reali­tását illetve megvalósíthatóságát sokan megkérdője­lezték. így különösen az első időszakban a lakosság egy részétől, de résztvevő települések vezetőitől is kevés támogatást kaptam. A két évvel ezelőtti száz kézikapcsolásos telefonnal szemben, jelenleg a táv­hívásba kapcsolt előfizetők száma meghaladja az ötszázat. A műemlék jellegű Csáky kastélyban kiala­kítottuk a Közművelődési Központot, amely egyre több kulturális szolgáltatást biztosít. Létrehoztuk a Városi Sportegyesületet, melynek munkájába az idő­sebb korosztály is bekapcsolódott. Jelenleg hét szak­osztálya működik. A régió fejlesztési lehetőségeinek feltárása, a támogatási lehetőségek jobb kihaszná­lása érdekében 12 település részvételével megalakult a „Tókörnyéke Térségfejlesztő Társulás”. A szuho- gyi bútorgyár négy' évvel ezelőtti beindításához ha­sonlóan segítettem támogatásokat szervezni a szend- rői ALU gyárnak, ahol sok új munkahelyet létesí­tettek. A térség lakosságának, illetve betegeinek ér­dekében minden lehetőséget megragadtam, hogy megakadályozzam az edelényi kórház bezárását. Bí­zom benne: én is hozzájárultam ah­hoz, hogy jelenleg is működik. Mindezek az eredmények egy folyamatos és kitar­tó munka következ­ményei. Olyan munkáé, melyet csak nagy akarás­sal és hittel lehet végezni, melynek soha nincs vége, hi­szen egy megvaló­sult fejlesztés felté­telezi a következő tervezését. Ugyan­így egy település magasabb színvonalon történő mű­ködtetése is állandó feladatot jelent. Személyi, illet­ve tárgyi feltételek hiányában elmaradt a nyelvok­tatás és a számítástechnika oktatásának fejleszté­se. Nincs pályázó, így nem tudjuk betölteni a máso­dik fogorvosi körzeti állást. Nem megoldott a hétkö­zi és a hétvégi orvosi ügyelet további működtetése, illetve finanszírozása. Szükséges a közvilágítás kor­szerűsítése, a gázberuházás folyamán megrongált út­jaink helyreállítása. Fontos a lakosság életkörülmé­nyeinek javítása érdekében új munkahelyek terem­tése. □ Munkája során milyen akadályokkal találkozott? • Az emberek nagy része a több évtizeden keresztül tartó egypártrendszerben hozzászokott ahhoz, hogy’ felülről mondták meg: mit, mikor, hogyan kell csi­nálni. Vezetőknél és beosztottaknál is sokszor előfor­dult, hogy megkérdezték mit fognak majd szólni hoz­zá a megyén, vagy hogy nem kaptunk még rá utasí­tást. Ügyfeleink egy-egy számukra nem kedvező dön­tés esetén a járásra, a pártbizottságra, a megyére akartak panaszt tenni. Nagyon kevés a gondolkod­ni akaró, kreatív, a változtatást kezdeményező, a fej­lődést elősegítő döntéseket - esetleg átmeneti kocká­zatok árán is - vállaló segítőtárs. Sok a szélmalom­harc. Vagyis egyesek szerint „minden úgy jó, ahogy van, még ha visszafejlődünk, akkor is”. □ Miként értékelné a szendrői képviselő-testülettel va­ló együttműködését? • A tízezer lakos alatti településeken a szimpátia, a régebbi közéleti tevékenység, hosszú időn keresz­tül közfeladat ellátása befolyásol. A pártok nem meg­határozók. Remélem ez a jövőben is így marad. A fel­soroltakból talán a legtöbb segítséget a régebben közéleti tevékenységet végzőktől kapok. □ Az 1996-os esztendő nagy jelentőségű volt a Bód- va-völgyi település életében, hiszen augusztus 19-én megtarthatták városavató ünnepségüket. Mennyiben tudtak megfelelni a megnövekedett elvárásoknak? • Hangsúlyozni kívánom: mi a 100 évvel ezelőtt el­vesztett városi rangunkat kaptuk vissza. A várossá válásra már 1990-től készültünk azzal, hogy bizo­nyos térségi feladatokat is vállaltunk. (Itt említhe­tem a Bódvavölgye Sporttársulást, az orvosügyele- tet, a rendőrőrsöt, a tűzoltóságot, a Közművelődési Központot, stb.) E mellett a döntéshozatalnál az 1994-ben született kormányhatározat alapján figye­lembe vették történelmi múltunkat, a meglévő inf­rastruktúránkat, és hogy egy városhiányos térség központi települése vagyunk. Ä városavatást mi a fo­lyamat egy állomásának tartjuk, amely további he­lyi és az egész térséget érintő fejlesztésekre kötelez. □ A város polgárainak közérzete, hangulata milyen volt az önkormányzati munka tükrében 1996-ban? • Az 1996-os költségvetési koncepciónk legfontosabb feladatának az intézmények zavartalan működését, a település alapszinten történő üzemeltetését, a pénz­ügyi kötelezettségeink teljesítését, a munkanélküliség mérséklését (közhasznú foglalkoztatás) tartotta. Hoz­zájárultunk az általános iskolások könyvbeszerzésé­hez. Egyszeri támogatást adtunk a továbbtanulóknak. A legrászorultabbaknak átmeneti támogatásokat biz­tosítottunk. A visszajelzésekből, személyes beszélge­tésekből úgy érzem: a megvalósult fejlesztéseket elis­merve, a lakosság együtt szurkol velünk a túlélésért. | A homrogdiak nem ábrándoznak... „Szívós keresés keli ahhoz, hogy újra találjunk egy vállalkozót!" Március elsejétől lakat kerül a Kinder-tojás összeszerelő üzemre i Buzafalvi Győző | | Homrogd, Selyeb, Monaj, | Gadna (ÉM) - Homrogdon már­Í 5 cius elsejétől lakat kerül a más­fél éve átadott Kinder-tojás összeszerelő üzemre. A helyi | önkormányzat kezdeményezé- í sére sikerült 1995. október 9-én | átadni az akkor 80, jövedelem- | pótlón lévő asszony foglalkoz- I tatását megoldó műhelyt. Az eltelt másfél évben kialakult itt egy jó kollektíva. A kezdeti lét­számból ugyan csak 15-en marad­tak, de a hozzájuk érkezettek (je­lenleg 35-en dolgoznak egy mű­szakban) megállták a helyüket. Valamennyiükben - homrogdiak, gadnaiak, selyebiek, monajiak - az volt a közös: keresni akartak. Ma már ott tartanak, hogy leg­többjük fizetése 20-25 ezer forint. A számukra előírt tervet túltelje­sítették, ezért is érthetetlen szá­mukra az üzem felszámolása. Vizi Lászlóné azok közé tarto­zik, akik a kezdetektől szerelik a tojásokat. - Érdekes dolognak tar­tom ezt a bejelentést - mondja. - Most, mikor már megtanultuk a szerelést, belejöttünk a munkába, akkor zárnak be bennünket. Mi­ért nem akkor döntöttek úgy, ami­kor havi négyezer forintot keres­tünk? Nem tudom, mi lesz velem. Régebben bolti eladóként dolgoz­tam. Ha Miskolcon meghallják, hogy homrogdi vagyok, szóba sem állnak velem. Nem akad egy olyan munkáltató, aki térítené a tízezer forintos buszbérletemet. Valószínű, megint munkanélküli segélyre kerülök majd. Hornyák- né Nagy Mónika meós a cégnél. O is osztja az előtte szóló gondolata­it. - Nem tartom igazságos dön­tésnek a bezárást. Azt a tájékoz­tatást kaptuk, hogy azért kény­szerül a gyártó felszámolni ben­nünket, mert nyolcvan fő alatti egységeket a megemelkedett ener­giaköltségek és tb-terhek miatt már nem éri meg működtetni. Ez a hely két műszakban képes nyolcvan fő foglalkoztatására - folytatja Hornyákné Nagy Móni­ka. - A baj csak az, hogy az alsó­vadászi és szikszói jövedelempót­lón lévő asszonyok nem akarnak itt dolgozni. Inkább kényelmesek, otthon maradnak a segélyre vár­va. Rétiné Parzignát Erika is me­ós. Selyebről jár ide dolgozni. Azt mondja, hiába rendelkezik közép­fokú gyors- és gépíróival, állam- igazgatási ismeretek végzettséggel, a városban nem tud munkát kap­ni. Hiába felel meg a követelmé­nyeknek, hallani sem akarnak ar­ról, hogy a bérletét fizessék. A kör­nyéken pedig csak ez az összesze­relő adott lehetőséget. Nagyon saj­nálja ő is, hogy bezáiják. Hornyákné Nagy Mónika még hozzáteszi: városon nem is igazán értékelik az ilyenfajta munkale­hetőséget, ahol azért nagyon sok munkával csak keveset lehet ke­resni. A vidékieknek ez is kincs. Mert a hétezer forintos jövedelem- pótlótól mégis csak több a 20 ezer forint. Azonkívül legalább tartoz­nak valahová. El sem tudja kép­zelni, hogy azok, akiknek egy-két gyermekük van, hogyan élnek meg ezután. Ugyanis nem ritka a családokban, hogy a férjnek sincs munkája. tében ez nem valósult meg. f Több alsóvadászi munkanél- | külit például visszavettek jö- f vedelempótlóra, mikor közöl- I te: nem akar a Kinderben dől- | gozni. Egyébként azt is na- | gyón sajnálom, hogy nem ta- 1 valy novemberben közölték a | bezárás tényét velünk. Akkor I ugyanis megkeresett a Nest- | lé Hungária Kft. Diósgyőri I Édesipari Gyár üzemegységé- | nek a vezetője és felajánlotta: 1 kompletten, egy műszakban | tudja foglalkoztatni a Kinder- 1 ben dolgozókat. A bejárást, pe- I dig külön busz beállításával ! oldják meg. Akkor vissza- I utasítottam az ajánlatot, mi- 1 vei úgy gondoltam: mégis 1 csak jobb, ha helyben vannak az asszonyok és a már beta­nult munkát végzik. Most új­ra felhívtam az üzemegység­vezetőt, de mái- konkrét aján­latot nem kaptam. Nyilván­valóan egy visszautasítás után már nem ugyanazokkal 1 a feltételekkel tárgyalnak ve- I lünk. Bár Diósgyőrben többet lehet keresni, de idénymun­ka. Arról sem tett le az önkor­mányzat, hogy újra ilyen be­tanított munkára hasznosít­sa a volt kultúrházat, amelyet átalakítottunk. Kétszáz négy­zetméteres a helyiség: dolgo­zói, szociális és raktárhelyi­séggel. De nem ábrándozunk. Tudjuk: szívós, kitartó kere­sés kell ahhoz, hogy újra egy vállalkozót találjunk. Alkalmas lenne az üzem nyolcvan ember foglalkoztatására Gergely Zsolt, a Rapid Boy Kft. ügyvezető igazgatója is csak megerősítem tudja a hal­lottakat. Nagyon elégedett volt eddig is az asszonyok munkájával, de nem tehet semmit. A megrendelő szolno­ki cég határozott úgy: nem köt szerződést a kisüzemek­kel. Mivel Homrogdon nincs több dolgozni vágyó asszony, be kell zárnia az üzemet. Juhász Imre, Homrogd polgármestere a napokban ér­tesült a megszüntetésről. Már csak azért is derült égből vil­lámcsapásként érte a hír, mert a tavalyi legutolsó kép­viselő-testületi ülésen úgy döntöttek a település vezetői, hogy még a bérleti díjat is elengedik a vállalkozónak. Ez egy év alatt 500 ezer forint. Azért mondtak le róla, hogy még vonzóbbá tegyék a szol­noki Ramexa Kft.-nek a hom­rogdi befektetést. Ma már úgy tűnik: ez sem számít ele­gendőnek. A polgármester vé­leménye: egyébként az várha­tó volt, hogy a külföldi befek­tetők pusztán az extraprofitot nézik, és még az ilyen végte­lenül olcsó munkaerőnél is to­vább srófolnak majd.- Már az asszonyok is el­mondták, alkalmas lenne az üzem nyolcvan ember foglal­koztatására - jelenti ki Ju­hász Imre. De míg a baktaké- ki közalapítványnál sikerült a környező önkormányzatok­nak összefogni, addig Hom­rogd, Szikszó, Alsóvadász ese­□ A racionalizálás jegyében sor került-e intézmények „karcsúsítására”, ha igen, hogyan élték meg és vészel­ték át? 0 A törvényi előírások, illetve konszenzusos megál­lapodásokat követően néhány munkakört megszün­tettünk, de ez egyetlen esetben sem járt a munkál­tató által történő felmondással. Ezeket a munkakö­röket a nyugdíjazás, illetve a dolgozó felmondását követően nem töltöttük be, így megszűntek. □ Megítélése szerint miben kell előbbre lépni ahhoz, hogy a városlakók még inkább magukénak érezhes­sék lakóhelyüket? 0 Talán a lakosság vagyon- és létbiztonsága a leg­fontosabb. Igen sok az önhibájából és az önhibáján kívül elszegénj'edett család. Ezeknek a számát az ál­lam által meggondolatlanul, munka nélkül folyósí­tott és az önkormányzatokra is rákényszerített segé­lyek növelni fogják. Sok az úgynevezett tyúk- és me­zei lopás, az iskolás gyermekek megfélemlítése, zsa­rolása. Mindezek Szendrón napi problémák, melyek feloldására, munkahelyteremtésekre és csak a mun­káért járó díjazásra van szükség. □ Az 1997-es évi költségvetés tervezése milyen stádi­umban va?i és mik ennek a sarkalatos pontjai? Mik a reális kilátások az idei esztendőre? 0 Költségvetésünk koncepciójában hasonlít az előző évihez. Többletként fogalmazódik meg bennem, hogy a több esztendeje elmaradt felújításokra, eszközök pótlására a plusz bevételekből el kell különíteni. A tervek szerint ebben az évben 260 millió forintból gazdálkodunk, amelyből 255 millió forint a műkö­dési kiadás. ÁBAÚTr-ToRNAí Portré WV.V.V.V.V "• .. ' -. Ni ftí* N . NNN A falu élén Pányok ÍÉM - NZ) - Ko- leszár Barna, Pánvok pol- gánnestere a Borsod me­gyei Tanács Építőipari Vállalatánál kezdte mun­kás éveit, majd 1990-ben megválasztották az önkor­mányzat élére. Egy évig tiszteletdíjasként dolgozott, aztán úgy döntött a testület: jobb. ha főállásban, teljes eróbedo- bással végzi munkáját a község érdekében. A pányokiak minden jel szerint elégedettek mun­kájával, amit az is alátámaszt, hogy a máso­dik választás alkalmával a szavazatok 87 szá­zalékát tudhatta magáénak. Felesége is Pányo- kért dolgozik, az idősek napközi otthonát ve­zeti. Jellemzője a településnek: ez az egyetlen intézménye az önkormányzatnak. Hiába, elöre­gedett a falu, zömmel nyugdíjasok lakják. Ko- leszáréknak egy lányuk van, Beáta, aki a fod­rász szakmát sajátította el, de aztán a Holló­házi Porcelángyárba került. Elvégezte a mat- ricázó tanfolyamot. December elején nagy öröm érte a családot, mivel megszületett az első uno­ka, Pálma. A 185 lakosú kis település amolyan végvárnak mondható. Távol esik a főforgalmi utaktól, mégis a körülményekhez képest jó az infrastruktúrája. Igaz, bővíteni kell még az ivó­vízhálózatot, de már ott van a gáz. Figyelem­re méltó, hogy a meglévő 20 telefonállomás mel­lett újabb tízre van igény. Rendben van az út­hálózat, megoldott a szemétszállítás. A kevés fiatalt igyekeznek lekötni, saját focicsapatuk van, az encsi csoportban szerepelnek. Össze­tartó a kis település lakossága, hisz egymásra vannak utalva. Koleszár Barna büszke a szép fekvésű falura. Néhány erdókedvelö városi csa­lád - Miskolcról, Debrecenből, Budapestről - itt vásárolt magának hétvégi házat. A környék kiváló kirándulóhely. A lakosság az önkor­mányzattal együtt igyekszik rendben tartani a települést. <; WiWfnWMWt fffl ml fsS MM fiWSSlfrfp mmgHfl ifsf«ll8ɧi ^MSSSI rjiTafeiá tira «Tani "<>Ytl WfeHSi im riKT^i t B blHKrei1 ” rWHÜ^TaXgi ífaffeiSjB •' y^*j5ag|yfe#rejisf^ - • • ■ \4^s|i^^^^^KSJHÉBBBitwtB

Next

/
Thumbnails
Contents