Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-04 / 29. szám

6 ÉSZAK-Magyarorszag HATTER 1997» Február 4», Kedd r Tilalom disznóhúsra A belga kormány szombattól megtiltotta a német disznóhús behozatalát, nehogy a ha­zai jószágot is megfertőzze a Németország­ban pusztító sertéspestis. Belgium havonta vagy ötvenezer malacot importált Németor­szágból, főként Bajorországból és Baden- Würtembergből. Képünkön fertőzött sertéste­temeket rakodnak a megsemmisítés előtt. Folytatódó kivégzések Strasbourg (MTI) - Az Európa Tanács par­lamenti közgyűlése elítélte Oroszországot, il­letve Ukrajnát amiatt, hogy a felvételükkor tett kötelezettségvállalások ellenére továbbra is folytatják a kivégzések gyakorlatát. A határozati javaslat előterjesztője, egy liechtensteini képviselőnő emlékeztetett rá, hogy a parlamenti közgyűlés - az emberi jo­gokkal, a demokratikus intézményrendszer működésével foglalkozó Európa Tanács egyik vezető szerve - már évekkel ezelőtt minden egyes tagfelvételi kérelem elfogadásának elő­feltételeként szabta, hogy az adott ország a szervezetbe való belépés pillanatától kezdve hirdessen moratóriumot a halálbüntetések végrehajtására. Ezt felvételekor mind Ukraj­na, mind Oroszország vállalta, s mégis: a hi­vatalos adatok szerint 1996 első felében Oroszországban legalább 53, Ukrajnában pe­dig legalább 89 kivégzést hajtottak végre, s a szervezet úgy értesült, hogy a kivégzések gya­korlata az esztendő második félében is foljúa- tódtak. (Kijevet egyébként 1995 novemberé­ben, Moszkvát pedig 1996 februárjában vet­ték fel az Európa Tanácsba, azaz a moratóri­umnak is ezen időpontokban kellett volna életbe lépnie.) Atomenergia és időjárásjelzés Negyven éve halt meg Neumann János, a számítógépek atyja Budapest (MTI) - 40 éve, hogy meghalt Neumann János, a XX. század egyik legnagyobb tudó­sa. Neumann írta le először azt a számítógép-struktúrát, amelyben az adatokat és a programokat egyetlen közös memóriában tárolják, ez indí­totta meg a számítógépek hihe­tetlen fejlődését. 1903. december 3-án született Bu­dapesten, teljes nevén Margittai Neumann János Lajosként. A híres fasori evangélikus gimnáziumban tanult, majd Berlinben, Budapes­ten és Zürichben hallgatott mate­matikát, kémiát és filozófiát. Fejér Lipót és Riesz Frigyes tanítványa volt. 1926-ban doktorált matemati­kából Budapesten, és szerzett ve­gyészmérnöki képesítést Zürich­ben. Ezután Németországba ment, ahol Göttingenben David Hilbert mellett dolgozott. 1930-ban hívták meg a princeto- ni egyetemre, ahol ő lett az Egye­sült Államok legfiatalabb egyetemi tanára. Neumann írta le először azt a számítógép-struktúrát, amelyben az adatokat és a programokat egyetlen közös memóriában tárol­ják, ez indította meg a számítógé­pek hihetetlen fejlődését. O vezette be a bináris, azaz kettes számrend­szert, és részletesen foglalkozott a programozáselmélettel, beleértve az önmagukat módosítani képes programok vizsgálatát is. Jelentős eredményeket ért el a halmazelmé­let, a numerikus analízis, a számel­mélet, a geometria, a topológia és az operációkutatás terén. Fizikusként is jelentősei alko­tott, megteremtette a kvantumme­chanika, a hidro- és aerodinamika számítástechnikai alapjait. A köz- gazdaságtan a játékelméletet kö­szönheti neki. 0 vezette be a nume­rikus meteorológiát, azaz a kiszá­mítható időjelzést, foglalkozott az automaták elméletével, valamint a számítógép és az agy működése kö­zötti párhuzamokkal és eltérések­kel. Kidolgozta a sejtautomaták el­méletét, amelyek csak egyes kap­csolódási pontokon hatnak a rend­szerre, így annak hatékonysága és rugalmassága a sokszorosára nő. A második világháború idején részt vett az atombomba megépíté­sével kapcsolatos titkos program­ban. 1954-től pedig tagja volt az Egyesült Államok öttagú Atom­energia Bizottságának, ő maga nagy híve volt az atomenergia bé­kés felhasználásának. Számos ki­tüntetés birtokosa volt, a Szabad­ság-érdemérmet maga Eisenhower adta át neki, halála előtt megkapta a Fermi-díjat. 1957. február 8-án, Washingtonban hunyt el, rákbeteg­ség végzett vele. Neumann János munkatárs­ként, emberként, barátként is ki­váló volt, óriási műveltséggel, hihe­tetlen memóriával, remek humor­ral is rendelkezett. Számos nyelvet szinte tökéletesen tudott, feleségé­vel mindig anyanyelvén, magyarul beszélt. Szcientológia: vallás vagy pénzsóvárság? Bonn (MTI) - A német kormány az amerikai bírálat ellenére sem változtat a szcientológiá- val szembeni eddigi magatartá­sán - jelentette ki a német kor­mányszóvivő. A washingtoni külügyminisztérium emberi jogi jelentésében a szciento­lógia híveinek zaklatásával és üldö­zésével vádolta a német hatóságo­kat. Peter Hausmann szóvivő sze­rint a jelentés az események ameri­kai megítélését tükrözi és a német kormány másként látja a helyzetet, s a különbözőség a két ország elté­rő történelmében és alkotmányos hagyományaiban gyökerezik. Á bonni kormánynak kötelessé­ge, hogy tájékoztassa a lakosságot a szcientológia mesterkedéseiről és megóvja ezektől a lakosságot - fo­galmazott a szóvivő. S hozzátette, a jövőben is erre törekszenek a jogál­lamiság keretei között. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy a német múltra való tekintettel a kormány­nak különösen éberen kell figyelnie minden totalitárius szervezet meg­jelenésére. A német hatóságok megítélése szerint ugyanis a szci­entológia állításával szemben nem vallási közösség, hanem gazdasági hatalomszerzésre törekvő, a tagjait szigorúan ellenőrző szervezet. A szövetségi törvényhozás felső­házában, a tartományok képviselő­iből álló Szövetségi Tanácsban Ba­jorország és Baden-Württemberg pénteken a szcientológia elleni szi­gorú fellépésről szóló határozati ja­vaslatot teijesztett elő. Első lépés­ként bizottsági vitára utalták az in­dítványt, amely többek között a szcientológia elleni vizsgálatot és esetleges betiltást javasol. A szövetségi belügyminiszter és tartományi kollégáinak legutóbbi tanácskozásán egy munkabizottsá­got jelöltek ki, amely júniusig tesz javaslatot arra, hogy a belbiztonsá­gért felelős Alkotmányvédelmi Hi­vatal megfigyelése alá helyezzék-e a szcientológia németországi szer­vezeteit. Európában nem fogadták tárt ka­rokkal a szervezetet Fotók: AP A mostani vita ama konfliktus újabb állomása, amely a német kormány és a Lafa­yette Ronald Hubbard tudományos-fantasztikus fró által Los Angelesben, 1954- ben alapított Szcientológia Egyháza között jó ideje zajlik. Bonnban ugyanis nem hajlandóak elismerni a szcientológusokat, akik a sokkal lazább amerikai szabá­lyozásnak köszönhetően az Egyesült Államokban egyháznak minősülnek, és en­nek megfelelően adómentes státust élveznek. A németek ezzel szemben olyan szektának tartják a szcientológusokat, amelyik áltudományos módszerekkel befo­lyásolható embereket nyer meg, majd megtisztulás! folyamatként hirdetett tanfo­lyamain egyre nagyobb költségekbe ver - adott esetben tönkretesz s így szol­gálja a maga pusztán pénzügyi és agresszív hatalmi érdekeit. Magyarország borpiaci versenytárs Strasbourg (MTI) - Változatlan termelés mellett tavaly 6 százalék­kal visszaesett az elzászi borok exportja, főként a kelet-európai or­szágok, köztük Magyarország tá­masztotta verseny miatt - jelentet­te az AFP az elzászi bortermelők szövetségére, a CIVÁ-ra hivat­kozva. A kelet-franciaországi régió borá­szai a múlt év első tíz hónapjában 222 ezer hektoliter bort értékesítet­tek külföldön, 6 százalékkal keve­sebbet, mint 1995 hasonló idősza­kában, amikor 235 ezer hektolitert tudtak eladni. Pierre Bouard, a CI- VA elnöke szerint Elzász borex­portja azért hanyatlik, mert élvo­nalbeli márkáinak, mint amilyen az Edelzwicker, a minőség-ár vi­szonyt tekintve erős versenyt tá­maszt Kelet-Európa, nevezetesen Magyarország és Bulgária, vala­mint Olaszország, Dél-Amerika és Dél-Afrika. Börtön után esély a visszatérésre Budapest (MTI) - Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a börtönből szabadulva be tudjon il­leszkedni a társadalomba. Ehhez intézményesített háttér szükséges - mondta Tokár Béla, a Fővárosi Közmunka Egyesület (FKE) elnöke abból az alkalomból, hogy Tóth Jó­zseffel, a Magyar Pártfogók Orszá­gos Szövetségének (MÁPOSZ) el­nökével a napokban aláírta a két szervezet együttműködési megálla­podását. A szakértők - a szerződés aláírása előtt - nyugati országok pártfogói rendszerének mintáit tanulmá­nyozták, azok tapasztalatait is fel­használták. Tokár Béla kifejtette: az összefo­gásra azért van szükség, mert Ma­gyarországon a fővárosi és megyei bíróságokon működő hivatásos pártfogói rendszer mellett több szervezet is foglalkozik a szabad­lábra helyezettek sorsával, s ez je­lentős többletkiadással jár. A mostani megállapodás értelmé­ben a halmozottan hátrányos hely­zetűek újból munkába állását egyelőre a fővárosban és Pest me­gyében segítik, de vannak országos léptékű terveik is. Ezekben az is szerepel, hogy a problémák megol­dásának egyik módja az lehetne, ha megnyílna végre a régóta sür­getett átmeneti szállás, ahol a bör­tönből frissen kikerülők lelnének elhelyezést. Kárpáti Béla A beszélt nyelv reklámhatásairól is szólnunk kell. Olvasom a KÁPÉ című lap egyik (1996. november 6.) számában a tévéreklámról nyilatkozók vélemé­nyét. Egyik hozzászóló mondja: „11 éves fiam... nézi és fújja a reklámokat... Nemhiába ő a legfo­gékonyabb a családban a reklámra, az ő révén sokszor el is érik céljukat a hirdetők". És ez nem véletlen. Az ismétlődő képek, szöve­gek, melyek a zene hullámain, ütemein „úsznak"- szinte tudatlanul - a fülünkbe, rögzülnek a (köz)tudatban, s adott érzelmi, tudati reflexeket váltanak ki bennünk. („Na, ezt megnézem!", „Na, ezt megveszem!" stb.) És ez is a reklám célja. Egy-egy karakteres beszédmód (hangszín, hangsúly, hanglejtés, szórend stb.) érdekességénél, különösségénél fogva felkelti figyelmünket, s a for­ma (a beszédmód) „szállítja" hozzánk a tartalmat, a hirdetményt. Egy-egy hírneves személyiség divatot teremt(het) sajátos beszédmodorával. (Annak ide­jén divatja volt Brechfeld Szigfrid németes stílusá­nak, napjainkban pedig megnyerő érdekesség pél­dául a Família Kft. című tévésorozat Debijének anglomán magyarsága.) Különösen hatékonyak, nagy a stílus- (ebből következően) reklámhatásuk a beszédhibáknak. Például Vitray Tamás, az imponáló műveltségű té­vériporter (túl a Szepesi-Vitray „null-nul|a" vitán), rendszeresen „népszerűsítette saját hibáit: belőtte helyett „belőte" a labdát a játékos, Körönd helyett- pestiesen „Kőrönd"-öt mondott, s ugyanígy: a fu­tó lekörözte helyett „lekörözte" az ellenfelét, sőt: a játékosokat a közönségnek nem biztatni, hanem „bíztatni" kellene stb. A népszerű komikus, Kabos László bőrönd - ugyancsak pestiesen - „bőröndöt" mond(ott), mintha éppen Vitray hosszító beszéd­módját rövidítő ö-zéssel akarná ellensúlyozni. (Itt „fut" ki belőlem: sok pesti az országosan is használatos szólásokat, kifejezéseket, fordulato­kat „pestiesen szólva" bevezetéssel a fővárosnak „sajátítja ki", pedig azok szerzőjét nem ismerjük, s a várostól függetlenül széltében-hosszában mondjuk.) A beszédmód, beszédhiba - ismétlem -, rek­lámként hat, s divatot teremt. Figyelemre méltó, hogy a Fidesz-MPP egész vezérkara (Orbán Viktortól Mádi Lászlóig) gyorsan beszél, hogy ne mondjam: hadar. Nem különben áll ez a televízió ifjabb bemondóira, riportereire (pl. Kurucz Péter, Albert Gyöngyi) is. Generációs hiba? Vagy (még) az időkeret kényszeríti őket so­kat mondani rövid idő alatt? De hát ez fennáll más fiatalok és „ékesebbek" esetében is! Akár így van, akár úgy, nem szabad felednünk - a televízióban kiváltképpen -, hogy egy országnak, sőt külország­nak is, akár egyetlen és meghatározó hír- és érték- közvetítő fórumán vannak, ahol egész személyisé­gükkel hatnak ránk. Van, amikor a beszédmódnak mint viselkedésnek politikai szerepe, jelentősége van. (Mint külsőségnek például Ferenc József-sza- káll, Hitler-bajusz, s mostanság Irakban: Szadat- bajusz stb.) Emlékszünk micsoda osztálydivatja, státusjelentése volt a raccsolásnak! Aki nem tudott raccsolni, aki nem hordott monoklit meg kamáslit, az nem is számított „ahisztokhatának". Az is érdekes: a tájszólás (dialektus) menthetet­lenül vidékivé, falusivá, hogy ne mondjam: tanya­sivá, (még inkább mucsajivá) degradálta a beszé­lőt. S ha a reklám parasztokhoz akart szólni - hogy bennfentes legyen - feltétlenül magyaros ba­juszt, pirospozsgás arcot, kalapos-csizmás viseletét és tájszólást alkalmazott. (Ma már - szerencsére - ez is kihalófélben van, a vidéki közönség „rosszul veszi", ha ily módon lebecsülik.) Az önérzet hímes tojás, törékeny, könnyen sérül. Akkor pedig jaj a reklámnak! Mert hát: nem feltétlenül a hibával kell jelle­mezni, hibájával, bajával szólni a néphez. Régi törvény: vaknak ne szólj a vakságról, sántának a sántaságról, púposnak a púpjáról, mert megsérted vele. Emberi gyarlóság, de való: a magunk hibáját kinevetjük máson, de ha magunkra vall, megorrol- gatunk. („Más szemében a szálkát, magunkéban a gerendát sem" - mondja a szólás.) A hiba, a szokatlan, a helytelen, a csúf - nagy kísértés a reklám számára, mert gyorsan hatnak: meglepnek, megdöbbentenek, megbotránkoztat­nak. És nincs a reklám számára nagyobb, jobb le­hetőség a hőkölésnél. Helyesírási hibákat egy cég­táblán szinte (kár)örömmel fedezünk fel, mert fel­fedezésünk tudott, ismeretünk próbája, bizonyíté­ka, s mint ilyen, sikerélményünk. És a siker emlé­két ki nem őrzi, jegyzi meg? S újra csak a 11 éves fiú példája: a reklám ter­jesztette hibán tanulunk is, de jaj nekünk, ha a hibát tanítjuk meg! Out eszembe! Ifjú tanárként hibás szö­vegeken palléroztam tanítványaim nyelvérzékét, helyesírási készségét. S akkor ért a bírálat, melyen elgondolkoztam: „Nem a hiba rögzül-e erősebben a tanítványaimban?" Kétélű fegyver a hibás szöveg, ha nem rögzül mélyebben a javított szóalak.) Filmek regiszterein olvassuk sokszor a kisbetű­vel írt személyneveket: „bacsó péter, papp jános" stb. Súlyos helyesírási hiba! Vajon a szerkesztők nem tudtak helyesen írni? Nem! Egyszerű reklám­fogás: a helyesírási hiba (jobban) rögzíti a neveket. Jobban megjegyezzük őket. Növeli a népszerűsé­get. Híresebbé teszi viselőjét. Igen, rögzít. De rögzül is. És ha nem elég biz­tos a néző nyelvtudása, akkor „tanít" is. Oktat. S így butít. No persze, hallom az ellenvetést: az alapisme­retek, a nyelvérzék kimunkálása az iskola dolga. De a tanulás - különösen az anyanyelv használata - nem szűnik meg az iskolával. S akinek hiányo­sak maradtak az ismeretei, úgy is marad „ahogy hagyták". Emlékszünk még a „zérómat is tisztítesa" szlogenű tévében ismételgetett cukorkareklámra, amelyben egy roppant „jópofa" kapus a tél idő­ben náthájától szenved. Mennyire népszerű volt ez a - külföldi - „focista" a maga „suk-sükölő" szlogenjével! S a (magyar) rendezők - tán okos nézők tanácsára - kijavíttatták a hibát. És bár a figura, a szöveg, a képi környezet a régi maradt, a reklám - kétségtelen - valami ízt, valami hu­mort - mely lényeges a reklámban! - veszített hatásából. De: ez a hatásvesztés eltörpül azon haszon mellett, amit megnyertünk a mi „tanu­lékony" gyermekeink számára. Ahogy a tévé és a film, a színház is reklámin­tézmény, ahogy a művészet maga is az: esztétikai reklám. És bár Schiller színházeszményét („nevelő színpad") meghaladni látszik korunk színháza, ma is az: az ízlés iskolája. Nem mindegy, hogy az „életszerű" töltelékszó (a „bazmeg") egy mai fiatal(!) jellemzéseként egyszer-kétszer, vagy 120- szor hangzik el egy előadásban (Csirkefej). Vagy vállaljuk a színházban, hogy a nézők idősebbje otthagyja, a fiatalabbja meg végignézi a kortárs darabot „Ez a valóság!" jelszó alatt, ezzel mintegy vállalván saját (naturalista) tükörképét? Fejezzük be Schiller IX. levelének egy monda­tával: „Gondold el őket, amilyennek lenniök kelle­ne, ha hatni akarsz rájuk, de gondold el őket, ami­lyenek, ha cselekedni akarsz értük." (A sorozat következő részét holnapi j lapszámunkban közöljük.) Jp A beszédmód

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents