Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-25 / 47. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997» Február 25., Kedd Lóci „Tetszett hallani?" A kérdés tegnap sokszor elhangzott a miskolci Szabó Lőrinc Általános Is­kolában. Arra vo­natkozott, tudják-e a tanárok, hogy meghalt Lóci, vagy­is - amint a hírek közölték - életének 68. évé­ben vasárnap hajnalban elhunyt ifj. Szabó Lő­rinc filmrendező, a költő Szabó Lőrinc fia. Persze, hallották. Meg is döbbentette őket a hír. Hiszen az „óriás" öt éve - a névfelvétel óta - közöttük élt. Ugyan csak négyszer járt az iskolában, de ezek emlékezetes jelenlétek voltak. Beszélgetések a költőről, szavalóver­seny, rajzok, emlékek a falon... Most nem a névadó, hanem fia emlékére készül paraván. Ott lesznek a Lódról szóló versek, illetve fo­tók, amint az elsősökkel ül az iskolapadban; amint beszédét mondja apja emléktáblájá­nál, amint a gyerekek szavalatait hallgatja - itt minden diák tud legalább egy Szabó Lő- rinc-verset... Ugyanilyen szomorú napok lehetnek most több iskolában - Nyíregyházán, Győrben, Óz- don, Budapesten és még sok táján az ország­nak. Hiszen a költő fia apja emlékét ápolni is­kolaláncot „kovácsolt". Mert életét erre tette fel. Számítógépre vitte a költő életművét, küz­dött azért, hogy a budapesti könyvtárszoba múzeum lehessen. Egyszer elkeseredésében - figyelemfelhívásként - le is öntötte benzinnel apja egyik kéziratát, mert nem kapott segítsé­get a hagyaték megőrzéséhez... Az iskolalánc meg egyre terebélyesedett. Nem mondta ugyan ki Lóci, de a legkedve­sebbek szívének a miskolci kapcsolatok - a volt 7-es általános iskola, meg a Herman Gimnázium - lehettek, hiszen költő édesapja ebben a városban született. Ezért szomorítot­ta el annyira, mikor az Avasi Gimnázium nem vette fel Szabó Lőrinc nevét. Az intéz­mény előtt álló szoborra később is rá-ráné­zett, s facsarta szívét annak rosszabbodó ál­lapota, a bronzlevél-hullás... Még csak egyetlen momentum Lóci és Mis­kolc történetéből. Valamelyik diósgyőri folk- fesztiválra díjat ajánlott fel: pénzt és könyvet. Ezt nem személyesen adta át, maga helyett az akkor hatéves kisfiút, Hricz Robit küldte, akivel a Szabó Lőrinc Általános Iskolában ta­lálkozott. A találkozást meg is örökítette az Utolsó 305 perc című írásának kiegészítésé­ben is: „Érzem, hogy az emberek az én hús­vér valóságomon keresztül megtalálják a köl­tő hús-vér valóságát. Apu fogja a jobb keze­met, Robi és a többiek pedig a balt, így va­gyunk együtt mindannyian..." Talán elég erős ez a kézfogás... D.K. A művészetre nevelő művész Korkos Jenő Zoltán festőművész (jobbra) munkáiból nyílt kiállítás tegnap délután Mis­kolcon a Megyeháza Galériában. A művész több mint negyven éve tanít a miskolci Kos­suth Gimnáziumban. Kollégái és tanítványai nemcsak azért jöttek el a megnyitóra, hogy megnézzék a kiállítást, hanem hogy köszönt­sék is a kiállítót. A gimnázium diákjainak műsora után Kovács Lajosné igazgató, el­mondta, hogy az iskolában nagy hagyomá­nya van a művészeti nevelésnek. Óvónők, tanítónők ezrei tanulták meg Korkos Jenőtől a rajz alapjait, ami nagyon fontos egy peda­gógus munkájában. Kobold Tamás polgár- mester tárlatnyitójában arról szólt, hogy a művészet ma inkább tömegigényeket próbál kielégíteni, ritka az ezen felülemelkedő, érté­kes alkotás. Utóbbiak közé tartoznak Korkos Jenő munkái. Fotó: Dobos Klára Reményi Jánosra emlékeztek Reményi János emlékére és az is­kola fennállásának tízéves évfordu­lója alkalmából rendeztek koncer­tet tegnap a miskolci Avasi Gimná­zium aulájában. A hangversenyen fellépett Reményi János két lánya, Eszter (gordonka) és Ágnes (fuvola, blockflőte). Zongorán kísért Ficsor- né Kádár Anikó, a miskolci Egressy Béni Zeneiskola zongora tanszaká­nak vezetője. A gimnáziumban az 1996/97-es tanév a jubileum jegyé­ben zajlik. A tegnapi koncert volt az ünnepi év legfőbb eseménye, fogalmazott Szuhánszky Tamás karnagy, a hangverseny szervezője, aki valamikor Reményi János tanít­ványa volt. Az Avasi Gimnázium zenei alapítványa is Reményi János nevét viseli. Fotó: Végh Csaba A Fülöp-szigeteken bevált... Még az is lehet, hogy Miskolcon is lesz multiplex-mozi Miskolc (ÉM - DK) - A Cineplex Odeon Kanada legnagyobb mo­ziüzemeltető vállalata. A cég alelnöke, Jean-Claude Chabo- ut, illetve magyarországi képvi­selője, Anna Leroux az elmúlt héten Miskolcon jártak. Bálint Péter, a UIP-Duna Film igazga­tója kísérte el őket, és ő szá­molt be lapunknak a multiplex- mozihálózat bővítését tervező kanadai vállalat képviselőinek magyarországi látogatásáról. • Multiplexnek azokat a mozikat nevezik, amelyekben öt vetítőte­remnél több van. Nálunk az első ilyet tavaly adták át, ez a Corvin. □ De nem egymás melletti vásznak­ról, vagy más különlegességről van szó? • Nem. Mindegyik különálló mozi­terem, csak egy épületen belül. Vi­szont a legkorszerűbb hang- és fénytechnikával, a legnagyobb ké­nyelemmel. Egy időben öt-hat fil­met vetíthetnek, így a választás le­hetősége is adott. A család elmehet együtt, és a gyerek az egyik, a szü­lő a másik filmet nézheti ugyanott. □ Kérdés, hogy ki tudnánk-e ezt akár itt, Miskolcon használni? • A nemzetközi gyakorlat, ami Norvégiától a Fülöp-szigetekig tart, tehát teljesen világméretű, egyér­telműen a multiplex sikerét mutat­ja. De hogy ne menjünk messzebb­re: a Corvin, a Duna Plaza, illetve a Pólus Centerben lévő Cineplex Odeon is sikeres. □ Pest az Pest... • Nem, ez nem fővárosi jellegzetes­ség. Hiszen olyan lényegi különb­ségről van szó, mint mikor a néma­filmről a hangosfilmre tért át a vi­lág, vagy a monóról a sztereóra. A világ előre megy, mindenki átveszi a jobbat. Miért lenne Magyarorszá­gon olyan város, amelyiknek a la­kossága a régi - némi túlzással - „kis koszost” részesítené előnyben a kényelmetlen székeivel, rossz hangszóróival, gyenge fűtésével... □ Merre jártak a vendégek? • Tizenegy városban voltak, olyan helyeket kerestek fel, ahol népsze­rű a mozizás. Azzal a céllal érkez­tek, hogy fölmérjék a helyi lehető­ségeket, megismerkedjenek a szak­mában dolgozó emberekkel. Konk­rétumokig nem jutott egyetlen be­szélgetés sem, de nem is juthatott, hiszen nagyon nagyléptékű beru­házásokról lenne szó. Fontos hang­súlyozni a beruházást, mert általá­ban ezek a többtermes mozik bevá­sárlóközpontokban vannak, nem a belvárosban, ahogy a mi mozijaink. □ Újat építenének vagy felújítanák a régieket? • Mind a kettő. Ha csak építeni akarnának, nem kellett volna talál­kozniuk a mozis szakemberekkel, nem kellett volna megnézni a mos­tani mozikat, csak keresni egy in­gatlanügynökséget... Az tény, hogy építeni olcsóbb, mint átépíteni. Es az átépítésnél bizonyos kötöttsé­gekkel is számolni kell, hiszen nincs gumiból a ház... □ Mikor lehet konkrétumokat meg­tudni? • Még sok mindenkivel kell tárgyal­ni. Az biztos, hogy a Cineplex Odeon terve, hogy a következő két évben Budapesten három és az országban további négy multiplex mozit ad át. A művészetről Miskolc (ÉM) - Végvári Lajos mű­vészettörténeti sorozatának kere­tén belül február 27-én, csütörtö­kön délután 5 órától a reneszánsz korról beszél — kiemelve Brunelle­schi építész, Masaccio festő és Do­natello szobrász műveit, szerepét. A belépődíj diákoknak 120, felnőt­teknek 15Ó Ft. Böjti énekek Miskolc (ÉM) - Nagyböjti hang­verseny ad Balázs Ferenc karnagy vezetésével a Mindszenti Ének- együttes - a Keresztény Értelmisé­giek Szövetségének szervezésében - február 26-án, szerdán este 7 órá­tól a vasútvidéki Szent István- templomban. Könyvtári leltár Miskolc (ÉM) - A könyvek, doku­mentumok leltározása miatt márci­us 3-tól április 4-ig zárva lesz a miskolci Városi Könyvtár József Attila Fiókkönyvtára. Székelyhídi: Hoz Miskolc (ÉM) - Székelyhídi Zsolt Hoz című kötetét mutatja be Petőcz András február 27-én, csütörtökön délután 5 órától a Miskolci Képes Műhely klubjában (Miskolci Galé­ria, Hunyadi u. 12.). A rendezvény­re a belépés díjtalan. New York—New York Miskolc (ÉM) - Murray Schigall New York - New York című két­részes darabját mutatja be Ben- cze Ilona és Haumann Péter szín­művész február 27-én, csütörtö­kön este 7 órától a Nemzetközi Kereskedelmi Központ színház- termében (Miskolc, Mindszent tér 1.). Az előadás rendezője Hau­mann Péter, a jelmezeket Bencze Ilona tervezte. A bemutatóra be­lépőjegy 600 forintért a helyszí­nen, vagy a DUM-DUM Discben váltható. „A munkám egybeesett a hobbimmal” Karácsony Sándor-díjat kapott Juhász Anna hernádkércsi tanítónő Buzafalvi Győző Hemádkércs (ÉM) - Kiemelke­dő pedagógiai életútért adják át 1992-től a magyar kultúra napján a Karácsony Sándor- díjat. Az idén a hernádkércsi Juhász Anna vehette át Ma­gyar Bálint művelődési és köz­oktatási minisztertől e rangos kitüntetést. Juhász Anna ötgyerekes család­ban látta meg a napvilágot Her- nádkércsen. Egy tehetségfelmérés után kapott ösztöndíjjal került el szülőfalujából Miskolcra. Előbb a zárda lakója volt, egyházi iskolá­ban tanult, majd az államosítás után a közgazdasági technikum ipari tagozatára iratkozott be, ahol kitűnő eredménnyel érettsé­gizett. A család anyagi nehézségei miatt ezután dolgozni kezdett, az abaújszántói erdőgazdasághoz ve­zetett az útja. Négy évig könyve- lősködött, de elhivatottságának köszönhetően jelentkezett a sáros­pataki tanítóképzőbe: 1966-ban kapta meg a diplomát - kiváló mi­nősítéssel. Juhász Anna a pedagóguspá­lya szerelmese. Négy esztendővel megtoldotta a „nyugdíjkorhatárt”, mert a gyerekek és hivatásának sikerei az iskolában tartották. El­ső példaképe általános iskolai ta­nítónője, a hernádkércsi Kami né­ni, Dobó Kamilla, aki négy évtize­den át tanította a nebulókat. Az­tán az újabb jelentős hatás Szigeti Lászlóné, az akkori tagiskolaveze­tő részéről érte, aki egy életre szó­ló ösztönzést adott számára, ami­kor kijelentette róla: „Téged az Is­ten is tanítónőnek teremtett”. Ju­hász Anna tíz esztendeig tanított lakóhelye összevont alsó tagozatá­ban. Csaknem egyetlen értelmisé­giként a község igazi népnevelője volt. Művelődési házat irányított. Volt tanácstag, népfronttitkár. Két évtizeden át járási, 28 eszten­deig körzeti munkaközösségveze­tő, de színjátszóköröket is veze­tett, sőt a könyvtárosi teendőket is ellátta. Hamar felfigyeltek áldo­zatkész munkájára, ezért hívták a .járáshoz”. O azonban nem akart a tanításon kívül főfoglalkozásban mást is csinálni. Időközben elfogy­tak a gyerekek, 1983-ra mind­össze 6-7 maradt Hemádkércsen, így a szomszédos Felsódobszára került. Szerették volna megnyerni igazgatóhelyettesnek, ám ő ra­gaszkodott a tanításhoz.- Gyönyörű ez a pálya. Imád­tam az elsősöket tanítani! Kará­csonyra már szöveget olvasnak, és számolnak is. Ők még ragaszkod­nak a tanítóhoz, hálásak, a na­gyobbak sokkal rafináltabbak. Boldog vagyok, hogy ezt csinál­hattam, mert a munkám egybe­esett a hobbimmal. Ez a magas kitüntetés csak ráadás volt. Óriá­si meglepetésemre postásunk, Ge- letóczkiné, Ilonka hozta a levelet, és messziről kiabálta, hogy a Mű­velődési Minisztériumból írtak. Nem volt nálam szemüveg, ezért Ilonka olvasta fel, hogy meghív­nak a kitüntetési ünnepségre. Tényleg nem számítottam rá. A pedagógusok ma is a nemzet nap­számosai, de régen csak a jegyző úrnak volt több fizetése. Nagyot változott azóta a világ. A gyenge képességű tanítványok is három- szor-négyszer annyit keresnek most, mint volt tanítójuk. Ezt a helyzetet egyre nehezebben vise­lik el a pedagógusok. Ilyen légkör­ben nem lehet jól tanítani. Való­sággal a hajunknál fogva kell ki­rángatnunk magunkat a dep­resszióból. Pedig kellene, hogy jusson színházra, múzeumokra, könyvekre, folyóiratokra. Manap­ság már nem olyan lelkesek az emberek, mint mi voltunk annak idején. Nem tudtak olyat kérni, amit el ne végeztünk volna. Akkor olyan volt a társadalmi légkör, a hangulat. Mostanra sokkal türel­metlenebbek, restebbek, feszül­tebbek lettek a tanítók is. Juhász Endre (csak névrokona a Karácsony Sándor-díjas tanító­nőnek), a felsődobszai Bárczay Gábor Általános Iskola igazgatója ma is felnéz kollégájára, és csak meghatott hangon tud szólni róla.- Nem küldtük nyugdíjba. Mondtam is neki: addig maradsz, amíg akarsz! De sajnos, a 87 éves édesanyja látása annyira megrom­lott, hogy mellette kellett marad­nia. De ez a gondoskodás és törő­dés jellemezte ót mindig is. Anna tanítói munkájában mindig is köz­ponti szerepet töltött be a vidéki, a kistelepüléseken élő tehetséges gyerekek felkarolása, életútjuk egyengetése, a hátrányos helyze­tűek támogatása. Az esélyegyenlő­ségük, a felzárkóztatásuk tudatos és tervszerű segítése. Mindig igen praktikusan tanított. Az általáno­san követett nevelési és tantervi előírásokon túl sok-sok gyakorlati ismeretet is közvetített. Pótolta, „belelopta” a tananyagba mindazt, amire a család nem volt képes. A kisiskolások harmonikus szemé­lyiségformálásában kiemelkedő eredményeket ért el. Tanítványai a tanulmányi és a kulturális ese­ményeken, versenyeken, vetélke­dőkön remekeltek. Széles látókö­rű, jó közösségi szellemű és szín­vonalasan felkészített csoportokat adott tovább. Nála csak ritkán akadt tanévvesztő diák. Körze­tünkben méltán kapta meg első­ként a vezető tanár címet. Kitűnő­en képzett, szakmailag igen igé­nyes tanítónő, aki példát mutatott önművelésből, az új iránti fogé­konyságból. Csaknem minden in­novációs programot kipróbált. Komplex gyakorlati szemináriu­mot, intenzív kurzust is végzett. A pályakezdő tanítók türelmes és lelkes segítője. Pedagógus generá­ciók tanultak tőle. Kiváló munká­ját miniszterként Köpeczi Béla és Pozsgay Imre is kitüntetéssel is­merte el. Az itteni emberek ma is hallgatnak rá, segítségért fordul­nak hozzá. Nem is csoda ez, hi­szen alig van közöttük olyan, akit ne tanított volna.

Next

/
Thumbnails
Contents