Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

II ÉM-hétvége £M-inver|ii Február 22., Szombat Beteges pszichénk higiéniájáról... Murphylógia Németh Tibor Black alaptörvénye: Ha egészségünk elromolhat, akkor el is romlik. (Mindent megteszünk érte!) WHITE-FÉLE FOLYAMODVÁNYOK: 1. Semmi sem lendít annyit gyógyulásodon, mint egy orvosi vizsgálat elmulasztása. 2. A betegség és a gyógyultság közötti különbség a fejed­ben kezdődik és az emésztésedben végződik. 3. Betegséged javulása egyenesen arányos a más, benned lappangó betegségek fokozódásával. 4. A betegnek joga van aggódni, mert ettől lesz betegebb. BLACK ALAPTÉZISE: Normális az, aki tudja, hogy beteg. Beteg az, aki tudja, hogy nem normális. Hülye, aki beteg, de normálisnak tartja magát. WHITE FOLYAMODVÁNYAI: 1. A baj az agyunkban kezdődik és valamelyik belső szervünk­ben végződik. Olyan mint a borostyán, csak kúszik előre. 2. A sírógörcsöket csak addig szabad visszafojtani, míg ülepünk alatt el nem kezd nedvesedni a szék. 3. Ne akard kiverni fejedből a problémáidat, mert akkor teljesen üres marad. 4. Aki depressziósán mosolyogni tud, az már kigondolta, hogy ezért kit hibáztasson. 5. Ha mindig azon jár az eszünk, az még nem betegség. De mi az az ugyanaz? 6. Mindig az a hülye, aki másképp csinálja. 7. Önismeret hiányában keres valakit, aki képes arra, hogy neked adjon igazat. 8. A lelki betegek gyógyulásának feltétele, ha elsajátítják a gondolkodás nélküli cselekvés egyszerű tudományát. 9. Aki saját lelki mélységébe zuhan, az legtöbbször seggre esik. A föld ugyanis egy fix pont, de lehet azért alá is kerülni. BLACK MEGÁLLAPÍTÁSA: A depresszió olyan rendellenesség, amikor kevesebbet foglal­kozunk a testünkkel, mint a lelkűnkkel. WHITE SOK APRÓ TANÚSÁGA: 1. Tartós kedvetlenségünket szervezetünk meghálálja. Ez­után már hiába szeretnénk jópofát vágni. 2. A pánikot csak négy szem között lehet kezelni. 3. Titkainknak, míg meg nem osztjuk másokkal, nincs semmi értelmük. Olyanok, mint a vakablakok. 4. A melankólia életünk egyik mementója. 5. Eszünk tokját végülis a föld fogja preparálni. 6. A soványság beteges agyunk pazarlása, a kövérség egészségtelen testünk takarékossága. WHITE NÉHÁNY TAPASZTALATA: 1. Eltúlzott jóságunktól egyre több az, aki elmenekül. 2. A rossz akkor ér bennünket, mikor legkevésbé várjuk, a legrosszabb pedig akkor, ha már feladtuk a reményt. 3. Az élet csupán csak vágyakozás, de ez benne az élet. BLACK ÚJABB HASONLATA: Agyunk egyik nagy szennycsatomája a káromkodás, mert ezen távozik hirtelen haragunk. Más az ordenáréság, mert az csupán csak a másoktól való különbözőségünket jelenti. WHITE A MAGÁNYRÓL: Lelkünk harangja mindig hamarabb szólal meg, mint a te­mető lélekharangja. A baj ott kezdődik, amikor már csak magunkért kongat.­ADALÉKOK: 1. Soha nem lesz tartós a depressziónk, ha ennek okát már nem keressük. 2. Mindig könnyebb lelkileg sebezni mást, mint a mások által okozott sebeket kötözgetni. WHITE FOLYAMODVÁNYAI: Ha búzasör receptje túlélte az egyiptomi királyokat, legalább azt ne engedjük, hogy ez a rengeteg sör bennünket is túléljen. BLACK SZINTÉZISE: Aki mosolyogni sem tud, annak múmia a lelke! Korkos-képek Korkos Jenő Zoltán: Honfoglalók A festőművész alkotásaiból február 24-én, hétfőn dél­után 2 órakor Miskolcon, a Megyeháza Galériában nyí­lik kiállítás (Városház tér 1.). Miskolctól - Ontarióig Szabó Sándor lelkész: Az Isten próbára tett engem, meddig bírom... Sziki Károly Borsod megyéből indult el a megpró­báltatások útján, s Los Angelestől egy órányi autóútra, Ontarióban talált ma­gyar közösségre Szabó Sándor lelkész. De hogy megtalálta-e számítását? A kezdetektől az elhatározásig- A debreceni református gimnáziumban 1970-ben kezdtem tanulmányaimat. Érett­ségi után maradtam a teológián, s miután végeztem, szívem visszahúzott oda, ahon­nan indultam: Miskolc környékére. Hét évig szolgáltam kisebb falvakban, miután egy nagyobb közösségbe, egy 4 ezer lelkes gyülekezetbe kerültem. Itt éppen letöltöt­tem négyéves szolgálatomat, amikor csalá­dommal egy hónapos vakációra Amerikába utaztunk. Csodálattal töltött el bennünket az egész. A nagybátyám San Diegóban él, ő adott menedéket erre az egy hónapra. Áz egyik egyházi rendezvényen találkoztam az akkori ontariói lelkésszel, Négyesi Ber­talannal. Ő megpendítette annak lehetősé­gét, hogy esetleg a helyébe léphetnék, mert elérte a nyugdíjhatárt, és Magyarországra költözik vissza. Abban az időben még elzár­ták előlünk azt a lehetőséget, hogy ilyenfaj­ta meghívás alapján vállaljunk munkát Nyugaton. El is hessentettem magamtól a gondolatot, s annak rendje és módja sze­rint visszautaztunk Magyarország­ra. Úgy látszik azonban, hogy a le­hetőség nem engedett nyugodni, és feleségemmel egyik napról a má­sikra úgy döntöttünk, hogy elindu­lunk, és megpróbáljuk Amerikát. Az Újvilág és az új gondok- Novemberben indultunk útnak, s meg sem álltunk Hollandiáig. Itt egyéves várakozás következett, amíg megérkezett az amerikai meghívólevél. Ontarióból hivata­los meghívót kaptunk, nagybá­tyám pedig vállalta az anyagi hát­teret. így érkeztünk meg Ameri­kába, s pár nap alatt kiderült, hogy egy viperafészekbe léptünk. Rövid ittlétünk alatt mit sem tud­tunk az ontariói egyházban feszü­lő ellentétekről. Hát most belekós­toltunk. Sajnos, közben a felesé­gem megbetegedett, kiderült, hogy leukémiában, tíz hónap múl­va meg is halt. Magamra marad­tam hatéves kisfiámmal és az egy­házi bajokkal, problémákkal. El­jöttek az igazán nehéz idők. Ép­pen azon a napon pereltek be az egyháznál, amelyiken eltemettük felesé­gemet. így kezdődött. Bepereltek azért, mert Négyesi Bertalan nyomdokába lép­tünk, hogy az ő elképzelését vittük to­vább, s nem azokét, akik az ontariói egy­ház szétesését indukálták. És tévedés ne essék, ezek az emberek mind magyarok voltak, szám szerint mintegy tízen. Mivel az irányítást nem tudták átvenni, a peres­kedés útját választották, amely igen könnyű eljárás itt az Egyesült Államok­ban. A törvénykezés ugyanis lehetőséget ad mindenkinek, hogy kiélje magát apró- cseprő ügyekben is. A feljelentők között itt is az egyik olyan ember, akit már minden­honnan kirúgtak, csak itt tudott megka­paszkodni, mert a templomot ó tervezte. Ez egy próbatétel- Sokszor kérdeztem már magamtól, miért kell ennek így lennie? A gonoszság hogyan fészkeli be magát szinte minden valamire való közösségbe. Sokan mondják „ez ma­gyar átok”. Lehet, hogy így van. Én ezt úgy fordítom le, hogy próbatétel. Az Isten pró­bára tett engem, meddig bírom és hogyan formálódom a „prés alatt”. Ez az egyház is kiöregedőben van, és sürgősen tennünk kell azért, hogy gondoskodjunk az utánpót­lásról. Itt Nyugaton még valamivel jobb is a helyzet, mint a keleti parton, mert ná­lunk Kaliforniában mindössze csak 30-40 évesek az egyházak. Magyarul prédiká­lunk, de szolgálunk angolul is, ha arra igény van: főleg liturgikus alkalmakkor. Egyházunk 1959-ben alakult, van egy 200 személyes ebédlőnk és egy 311akásból álló apartman-komplexumunk. így segítünk azokon a magyarokon, akik egy jobb idő re­ményében ide jöttek a vadnyugatra és már itt maradnak életük végéig.- Én gyakran gondolok Miskolcra. Most még bírom, az Isten megpróbálásait, de jó tudni, ha munkám hiábavalóvá válik, ha céljaim nem tudom megvalósítani, van egy város, amely visszafogad engem. Komoly bugyutaságok Eszter azt mondja: „Mindennek megvan a maga rendje” T. Nagy József □ Szeretném kipróbálni a magnót, de „egy- ké-há” helyett mondanál-e valamilyen vers­ből idézetet? • Szívesen mondanék a János vitézből, mert tetszik, ahogyan a televízióban a szí­nész mondja; de én Arany Jánost szeretem a legjobban, így a Családi kört próbálom meg inkább. Nem baj? □ Nem volt baj. Ellenben azt mondta ne­kem. egy korodbeli fiú, hogy a verset nem szereti versenyeken mondani, mert nehéz... • Ez ízléstől is függ. Mind a próza, a mese, a vers nehéz. így mindegyiket egyformán szeretem. □ Szép eredményeket értél el a különböző versenyeken. Netán van olyan vágyad, ame­lyik a színészi pályára vezeti az életed? Ha még titok, nem fecsegjük ki. • Hát... most még nem igazán tudom ezt megmondani; hogy mi leszek, ha nagy le­szek. Szeretem a természetet, az állatokat, a növényeket. Szeretek síelni, teniszezni, sportolni... Még nem lehet tudni, hogy mi leszek. □ Azt azért, elképzelem, hogy az általad fel­sorolt lehetőségek nem minden osztálytár­sadnak adatnak meg. Mi a véleményed? • Ez szülőtípus kérdése is. A szüléimét na- gyon-nagyon szeretem ebből a részből is, mert csak jót akarnak nekem. □ Van azonban úgy is, hogy valaki a csalá­di. háttér miatt nem engedheti meg magá­nak, hogy elmenjen síelni, teniszezni... Nin­csenek ilyen különbségek? Rosszul látom a helyzetet? • Ázért tértem át a dolognak a másik olda­lára, mert lehet, hogy a háttér meglenne, csak a szülők sajnálják a figyelmet a gyere­küktől. Inkább magukra figyelnek... Ha például egy szülő azt erőlteti, hogy a gye­rek jól tanuljon, nagyon jól sportoljon és a többi, úgysem fog sikerülni; mert a gyerek elhatározza, hogy azért se fogja megcsinál­ni! □ Nálatok, a családban hogyan működött mindez? • Nem történt meg az, hogy „na most le­ülsz tanulni és nem állsz fel addig, amíg nem szólunk!”... Úgy volt, hogy ­„Megtanultad?” - „Megtanultam”. Nem volt erőltetés, hogy „de még, még tovább”! Nem, nem, ilyen nem volt. Tanév végén két négyesem is akadt az ötösök között. Tehát a szülőknek a dolga is, hogyan nézik a gye­rek szempontjait, hogy neki hogyan lehet jobb. És ez a jó. Ezért mondtam korábban, hogy szeretek síelni, teniszezni, volt még az úszás, amiből háton voltam nagyon jó... Van még a lovaglás is, amiről nem beszél­tem... □ Elárulom neked, szerencsém volt egyszer megnézni egy versenyistállót és ott találkoz­tam ,A ló kérelme gazdájához!” című olvas­mánnyal. Mi a legfontosabb ló és lovasa kapcsolatában? • Nem szabad hátulról közeledni. Mond­juk, a ló is nézi, hogy valaki ellenszenves, talán rosszat akar neki... Annyira, de annyira meg kell teremteni a kapcsolatot: tisztelni egymást... □ A ló utolsó kérelme az volt, hogy a gazdá­ja engedje őt elmenni az életből, ha nincs remény már... Az lenne a kötelességünk; az a fontos, hogy a másiknak jó legyen? • Igen, mert mi is szenvedünk. Természe­tes, hogy hiányzik; de neki talán úgy jobb, ha nem szenved. □ Furcsa lesz itt ez az ugrás a beszélgetés­ben, mégis megkérdezem: az iskolábajárás szenvedés-e számodra, vagy szereted ezt a „muszájt”? • Szeretek iskolába járni. QEz min múlik? • Például az osztálytársakon... Meg egy hét után unatkoznék otthon. Ha nem jár­tam volna iskolába, nem tudnék írni meg olvasni, pedig ezt mindenkinek tudnia kell... □ írni. és olvasni otthon is megtanulhattál volna!? • Hát... végül is. Azért mégis hiányozna az iskola, hiányzna a közösség, a tanárok... Tetszik tudni, én például a szigorú tanáro­kat szeretem, mert jót akarnak nekem. Megvan mindennek a maga rendje. Azt vá­laszolom, hogy szeretek iskolába járni. □ Jut eszembe: enni is szeretsz? Nagyevő, esetleg válogatós vagy? Sportos vágyaidhoz képest ugyancsak franciás az alkatod... • Végül is szeretek enni. Huszonnégy kiló Béres Eszter Fotó: Jármy Loretta vagyok, most! Most, hogy közben sportolok is. Sokan azt mondják, hogy válogatós va­gyok. Szerintem meg nem. Igaz, a karfiolle­vest nem szeretem, de a karfiolt mint sava­nyúságot, megeszem. Nem szeretem a kel­káposztát és ezeket a főzelékeket. Viszont a lencse- és a sárgarépafőzelék jöhet, szíve­sen eszem. A sárgarépafőzeléket óvodás korom óta imádom - régen is ettem már - abból két tányér volt a rekordom. □ Bárhogyan is jött össze, mégis csak 13-án találkoztunk. Babonás vagy? • Abban vagyok csak babonás, ha iskolai óra közben egy pókot látok a falon mászni. Ha például dolgozatot írunk, ez nem jó ne­kem. Egyébként 13. általában szerencsés napom szokott lenni. (Ezúttal nekem, is az vált, általad. Megis­mertem a dél-kiliáni általános iskolában - zöld iskolának láttam mindig, de Miskol­con Könyves Kálmán útinak mondják -, szóval megismerkedtem egy nagyszerű 11 éves leánnyal. És képzeld! A teknősbaráta­iddal való kalandjaid nem. is férnek ebbe az írásba...) n iftit ,• ta * -

Next

/
Thumbnails
Contents