Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-18 / 41. szám

Itt-Htín 4 Interjú mm Vannak alternatíváim Bódisz Attila Sárospatak (ÉM) - Szvitankó Tamás sze­mélyében új elnöke van a sárospataki ön- kormányzat kulturális bizottságának. Ez az a poszt, ahol a város közelmúltjának történelmében többször történt személyi változás. A bizottság első emberét először arról kérdeztük, nem fél-e az eléje tornyo­suló feladatoktól. ■WBBWSMBMWW1BBÍBW8BIIMMBM- Dehogynem -*• válaszolja. - Érzem annak a felelősségét, hogy Sárospatak diákváros, büsz­ke a Bodrog-parti Athén elnevezésre, a Refor­mátus Kollégiumra és egész oktatási történel­mére. Itt egy kulturális bizottsági elnöki szék­nek igen nagy felelőssége van, hiszen Sáros­patak mindig is ezen a téren jeleskedett. A város többször ajándékozta meg az országot és a világot is szellemi termékeivel. Ráadásul a kultúra és az oktatás jelenleg Patak egyet­len profitorientált tevékenysége. Az ipar elenyé­sző és a mezőgazdaság sem jelentős. Ugyan­akkor a költségvetés kulturális tevékenységre mindössze 7 millió forintot tervez. Az iskolák is csupán annyival kapnak több pénzt ez éven mint tavaly, amennyivel az energiaárak és a pedagógus fizetések emelkedtek. Beruházás, il­letve fejlesztésként talán egyedül az intézmé­nyek gázra történő átállítása említhető. Sárospatakon a kulturális tevékenység elég­gé ingoványos talajon folyik, így - őszintén szól­va - nem nagyon folyt a harc ezért a székért. Nem igazán kellemesebb ebben a székben ül­ni, mint a képviselőiben. Személyemben elő­ször lett olyan ember az oktatási, kulturális bi­zottság elnöke, akinek nem igazán ebbe a kör­be tartozik a szakmája. Sárospatakon van egy rendelet, hogy bizottsági elnök csak testületi tag lehet. A ’94-es választások után a pártok felosztották ezeket a székeket, így került a kul­turális bizottság vezetői tisztje a koalíció (MDP, MIÉP, FKGP, KDNP) kezébe, akik most en­gem ajánlottak. A hosszas egyeztetés során megmérettettem, a koalíció pedig elvárta, hogy a funkciót elfogadjam. Ez a párttal szembeni kötelezettségem is. A közművelődéssel nincs gondom, hiszem dolgoztam ebben a feladatkörben, jelenlegi munkahelyem a Zemplén Televízió (ZTV), így van némi rálátásom a dolgokra. A bizottsági munkához sok embertől kértem segítséget. így Komáromi Sándortól, a Comenius Tanítókép­ző Főiskola főigazgatójától, Lénárt Attilától, a Református Kollégium Gimnáziumának igaz­gatójától és a bizottságon belüli tagok: Bordás István, Szendrey Istvánná, valamint Pécsvá- rady Botond és Zambon László is az oktatás különböző szférájában dolgoznak.- Mi lesz a feladata, mint elnöknek?- Az elnök szerepe számomra abban telje­sedik ki, hogy a bizottságot kézben tartsam és a döntéseket képes legyek a testület felé tol­mácsolni. Vállalnom kell az ütközéseket is. Úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat fel merem vál­lalni. Az elődömet - Zambon Lászlót - sokan kérdezték lemondásának okáról. A válasz egy­szerű: bármilyen témában hozzászólt, mindig felmerült, hogy „hazabeszél”, hiszen ő a város egyik intézményének a vezetője. Ez a „veszély” esetemben is fennáll, amikor a ZTV-vel kap­csolatban esik szó.- Vannak-e már tervei?- Az egyik halaszthatatlan dolog amit sür­gősen meg kell tenni, hogy el kell készíteni Sá­rospatak középtávú oktatási tervét. Ebbe a munkába be szeretnék vonni külső szakembe­reket is, akik nyugodtan elengedhetik a fan­táziájukat és nem befolyásolják őket a külön­böző - a testületi tagok által ismert - nehéz­ségek. Terveim között szerepel az is, hogy szé­lesebbre nyitom a kapukat. Itt eddig méltat­lanul elfelejtettek néhány olyan intézményt, akik sokat segíthetnek a város oktatásának a fejlesztésében. Ezek között van az Árvay Jó­Itt-Hon Riport 5 zsef Gyakorló Általános Iskola és a Reformá­tus Gimnázium. Ugyanez a tervem a Rákóczi Múzeummal, valamint a Nagykönyvtárral is, hiszen a testületnek eddig nem igazán volt kap­csolata ezekkel az intézményekkel. Nincs kö­reinkben például szakember A Művelődés Há­zából sem. Ezek is mutatják, hogy a pataki oktatási és kulturális élet áttekintése nagy lét­számot igényel. Nem egy gigantikus szerveze­tet szeretnék létrehozni, amit nem lehet moz­gatni. Ugyanakkor híve vagyok egyes szekci­ók létrehozásának az alsó-, a közép- és a fel­Szvitankó Tamás, Patak kulturális bizottságának új elnöke sőszintű oktatásban, valamint a közművelődés­ben. A konkrét esetekben mindig az adott szek­ció mozgatná a dolgokat.- A tapasztalatok szerint előfordulhat olyan helyzet is, amikor a testülettel és a lakosság­gal egyaránt szembekerül.- Ä Zeneiskola kérdése egy tipikusan ilyen probléma. Ebben a helyzetben az embernek fel kell venni a kesztyűt a zeneiskolával, a szülők­kel és az önkormányzattal szemben egyaránt. Az igény jogos, hiszen volt egy jól működő ze­neiskolánk. Az önkormányzat kapott pénzt az ügy rendezésére. Ezt az összeget a város fölél­te, ám senki ne gondolja, hogy rossz helyre került. A pénz nem volt elég egy új iskola épí­tésére, így az önkormányzat megvette a BÁG épületiét, amelybe át akarta költöztetni a szak­munkásképzőt. Ez utóbbi lépés nem történt meg. Utána kell járni, hol is bukott meg a do­log, hiszen ezzel a lépéssel a Petőfi Általános Iskola, a Móricz Kollégium és a Zeneiskola helységgondjai is megoldódtak volna. Időköz­ben nagyon sok helyzet megváltozott, amiért nem az önkormányzaton kell elverni a port. De természetesen vannak személyi felelősségek is. Ezzel kapcsolatban vannak alternatíváim, ami­nek megvalósításához mindegyik fél egyetérté­se kell. Az biztos, hogy önálló zeneiskoláról nem lehet gondolkodni.- Az oktatásról már tettünk említést, de ho­gyan látja a közművelődés kérdését?- Másik dilemmám a ZTV és az újság. Ezek eddig kimaradtak a bizottsági munkából, nem foglalkoztunk velük eleget. Egy olyan helyen, ahol az embereknek egyre kevésbé van pénzük újságot venni, ott nagy szükség van az olyan szolgálatokra, mint amilyet a tévé biztosítani tud. A két önkormányzat legutóbbi ülésén mél­tatlanul kezelték a televízió kérdését. Az egyik szakfeladatként anyagilag alul tervezte, a má­sik pedig nem egyeztetett az ZTV vezetésével. Ez egy olyan intézményt, ami térségeket kap­csol össze, így kezelni nem szabad. Ugyanez a véleményem a Sárospatak újságról. Vannak olyan tagok a képviselő-testületben, akiknek része volt annak a főszerkesztőnek az elkül­désében, akinek a lapját most az egekig ma­gasztalják. A Sárospatak csak akkor kell, ami­kor nincs vele gond. Ezekre a dolgokra vélemé­nyem szerint mindenképpen áldozni kell, hi­szen olyan embereket kell nevelnünk, akik par­tiképesek. Sárospataknak továbbra is szelle­mi szigetnek kell maradnia. Taliya (EM - SFL) - Tokaj- Hegy alján nagyon sok olyan ember él, aki műveli a népmű* vészét egy bizonyos ágát, ápol­ja szűkebb pátriájának ősi hagyományát, de nem adatott meg a lehetősége, hogy tehetségét a szé­les értelemben vett publikum előtt bemutassa. Egy egyesület létrehozásával most ezen próbál­nak segíteni. megyénk népművésze­inek kiállításait Ezek közül a legkiemelke­dőbbek. leglátványo­sabbak a fővárosban augusztus 20-án több napon keresztül lebo­nyolított, bemutatók­kal összekötött vásá­rok voltak. Budán a vár területén a „Mesterségek utcájában” az ország mindén megyéje felvonultatta tehetséges népművészeinek alkotásait, sőt a mesterek „élőben” is bemutathatták a szakmai fogáso­kat. Schneidernében a terv ez év januáréban forrta ki ma­gát. Felvette a kapcsolatot az Országos Népművészeti Egye­sület vezetőivel, akik szívesen fogadták a kezdeményezést, biztosították Éva nénit segítségnyújtásukról. Az alakulandó egyesületbe már vannak belépni szándékozók. Egyik színfolt­ja lehet a társaságnak az erdőbényei Kádártánc Együttes. Bajnok Imréné, Erdőbénye polgármestere ragyogó ötletnek tartja az egyesület megalakítását. Örül, hogy a településen működő, szép sikereket elért táncosok nem kerülték el fi­gyelmét Éva néninek és egyesületi szinten még jobban kama­toztathatják tudásukat Tudni kell, hogy az erdőbényei ká­dártánc kuriózumnak számít országos és európai szinten is. Erdőbényén túl érdeklődés mutatkozik Tárcáiról, Sárospatak­ról, Abaújszántóról, Tiszalúcról (annak ellenére, hogy nem hegyaljai település) és természetesen Tállyáról a Díszítőmű­vészeti Szakkör és az Orbán Balázs Citerazenekar tagjainak képviseletében. A februárban megalakuló Hegy alja Mesterei Népművészeti Egyesület várja az ismert és kevésbé ismert népművészek - fafaragók, csipkeverők, hangszerkészítők, iúm- zők, fazekasok, babakészítők, stb. - jelentkezését a 47/398- 131 és a 47/398-024-es telefonszámon. Schneider Imrénének egyik nem titkolt célja az, hogy Zemplén népművészei kiál­líthassák remekeiket már ebben az évben Budapesten a Mes­terségek utcájában augusztus 20-án. Budán a vár területén a „Mesterségek utcájában" az ország minden megyéje felvonultatta tehetséges népművészeinek alkotásait Schneider ímrénét jó ideje foglalkoztatta a gondolák hogy Hegyalja népművészeit valamilyen formában összefogja. A tállyai Díszítőművészeti Szakkör vezető­je korábban a B.-A.-Z, Megyei Népművészeti Egyesü­let titkáraként szerzett nagy tapasztalatot, szervezte Öregfiúk focitornája Patakon Sárospatak (ÉM - BSZA) - Har­mincöt éven felüliek iabdarú- góiurntya kezdődött február 9-én Sárospatakon az Árpád Vezér Gimnázium tornatermé­ben. A küzdelmekre hét kör­nyékbeli csapat nevezett: *. Sátörlfjaújfíély% 2. Sárospatak (ÉMÁSZ) n lÄSi íbíini . 11 mi i 4. Sárospatak ilSolÄä! 6. Korcsa 7. '8qdrögölaszÍ EREDMÉNYEK Február 9-én: Sárospfeák -- ÖvSAS? ' ' j, Söröző Diszkont - Zeténv 0-5 !5.« - Sauj hely ' J 0-4 Karcsa -Sárospatak 1-4 Zetéoy-ÖMSZ S« , M Söröző Diszkont - B-olaszt 3-2 Saűjhely'-'Káti^x:it-'' ‘^21 Zétény - Sárospatak 0-2 ÉMÁSZ^ŐdrOgolasiiA Saűjheiy - Söröző Diszkont 1-! Héring Istvánné Rátka (ÉM-SFL)-Hé­ring István­né Rátka polgármeste­re. Hivatásá­ból adódóan vannak belső feszültségei, amiket vi­szont nem próbál meg levezetni környe­zetén. Egy település első emberének tenni nem kis feladat, de megőrizte ki­egyensúlyozottságát, vidám alaptermé­szetét. Ezernyi megoldásra váró gond, probléma, elhúzódó testületi ülések, ér­tekezletek és a család. Ami másoknál elsődleges, az a polgármester asszony­nál időnként háttérbe kerül. 1946-ban Birk Emília néven született Rátkán. Édesanyja háztartásbeliként dolgozott naphosszat, édesapját csecsemőként sem láthatta, egy tragikus esemény so­rán - mely megrázta egész Rátka la­kosságát - meghalt. Emiké mindig von­zódott a természethez, szerette az élő környezetet, mezőgazdasági vonalon ta­nult tovább, nem véletlenül jelentkezett a nyolc általános után Abaújszántóra és Sátoraljaújhelyre. Mindkét helyre felvették és döntenie kellett Utóbbit vá­lasztotta és kertészeti technikusként szerzett oklevelet Az iskola elvégzése után rögtön elhelyezkedhetett volna Tóllyán a borkombinátnál, de ajánlatot kapott a helyi községi tanácstól is. Nem sokat gondolkodott, szülőfaluja mellett ' tette le voksát. Egyrészt nem sokat ér­tett a borászkodáshoz, másrészt szim­patizált az adminisztrátori feladatok- , kai. Akkoriban Rátkán összevont adó­csoport működött a tállyaival, ebből adódóan dolgozott Tállyán is. Rövid idő múlva vezényelték Abaújszántóra, ahol már mint adocsoport-vezető tevékeny­kedett. Időközben férjhez ment. Házas­ságából három gyermek született, kö­zülük egy sajnos elhunyt. Emília min­dig kötődött édesanyjához. Bár József nevű bátyja sokáig betöltötte édesapja helyett a családfői szerepet, nősülése után a lány lett legfőbb támasza az idő­södő szülőnek. Kezdte felfogni, hogy bá­rom generáció hétköznapjainak gond- ja-baja sűrűsödik a családi házban. Sze­rencsére férjében nemcsak a házastár­sat találta meg, hanem a mindenben segítő legjobb barátot is, akire a mai napig számíthat, Talán a kiegyensúlyo­zott családi háttér tette lehetővé, hogy elvégezze a Tanács Akadémiát, később a Közigazgatási Főiskolát, Megválasz­tottak Rátka tanácselnökének, majd a rendszerváltozáskor a település bizal­mának köszönhetően polgármester lett. Jelenleg második ciklusát tölti ebben a státusban. Mennyire jó vezető? - adó­dik a kérdés. Amikor idegenek utaznak át a településen, a rendezett, virágos utakat, a külalakot látva csettintenek egyet: ez igen! És egyetlen csettintés mór jelent valamit, Rátka kicsi telepü­lés, de a kicsinység csodája sem kisebb, nünt a nagyságé. A recept egyszerű: jó vezető, jó testület és sok munka. Emi­ké a feladatok ellenére sem szakadt el teljesen a természettől. Ha ideje enge­di kirándul egyet-, ellátja a szőlőben a női munkákat, ilyenkor pihen egy ki­csit. A hétvégét a családnak szenteli. Akkor boldog igazán, ha közvetlen kör­nyezetét is annak látja. Hegyaljai hagyományőrzők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents