Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-18 / 41. szám
Itt-Hon 4 Interjú SüH Nagy Zoltán Ózd (EM) - Az egykori kohász fellegvárral kapcsolatban immár évek óta szinte kizárólagosan a többszörösen hátrányos helyzetről hallhatunk, olvashatunk. A tények persze makacs dolgok: vitathatatlan a város sok gondja. Ezek között is a legnyomasztóbb a munkanélküliség és ezzel együtt a valamelyest is biztató távlatok hiánya. Kispap Károllyal, a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályának vezetőjével a jövőt alapozó kezdeményezéseket bo- gozgattuk. • Rendhagyó év volt az 1996-os, amennyiben ’95-ben jelentős program megvalósításába kezdett a város. Hál’ istennek túl vagyunk a 475 millió forintos beruházáson. Most már Ózdon nemcsak ivóvíz, elektromos és telefonhálózat van minden utcában, hanem gázvezeték is. Beleértve az úgynevezett peremrészeket Somsá- lyig, Susáig, Szentsimonig bezárólag. Ez meglehetősen megterhelte a költségvetésünket, de az említett összegből a lakosság közműfejlesztési hozzájárulásából - családonként 45-50 ezer forint - összejött 120 millió. Kaptunk ehhez 137 milliót a területfejlesztési alapból, pályázaton nyertünk 23 miihót a környezetvédelmi alapból, a megyei területi kiegyenlítési pénzből jött hozzá 25 millió és a két év alatt értéKispap Károly, Ózd város polgármesteri hivatalának pénzügyi osztályvezetője kesített önkormányzati vagyon értékét is ebbe forgattuk vissza. □ Milyen irányban kívánnak lépni ebben az évben? • Szeretnénk kedvezőbb körülményeket teremteni a város életét hosszú távon befolyásoló befektetések számára. Például elkülönítettünk 40 miihó forintot városrehabihtációs célokra. Megvásároljuk a felújításra már alkalmatlanná vált házakat és lebontjuk. Ezzel a további slumoso- dást akarjuk megakadályozni. A másik nagyobb vállalkozásunk a kórház rekonstrukciója. Erre 1,3 milliárd forintot kaptunk, de a :-x«-XvX«-tx->x->»x>:owx-x«»JiM»x«x{-»»iW»Me»K<-x->x<-x*K-x-K«w»*K«-*^^ Egy zászlós hajó kellene ’93-as ígérvény csak 95-96-ban realizálódott, ami természetesen csökkentette az értékét, a betegek szobáinak felújítására már nem maradt belőle. Biztosítottuk a pénzt az intézmények működéséhez, törekedve a takarékos gazdálkodásra. □ Ózdon az országos átlagnál jóval több ember vár szociális támogatásra, ez nyilván terheli a költségvetést. • A szociális támogatás kétirányú. Egyrészt az intézményhálózaton keresztül valósul meg, másrészt a rendszeres szociális segélyezés révén. Sajnos az utóbbi években leginkább ez a hálózat bővült. A hajléktalanok számára 25 férőhely létesült, míg a bentlakásos szociális férőhely 220. Ezen Idvül vannak az idősek napközi otthonai, a szociális étkeztetés és a házi gondozás. A növekvő igény abból is adódik, hogy nő az idős korosztályúak aránya, a fiatalabbak inkább elköltöznek. □ Ez azt jelenti, hogy fogy Ózd lakossága? • Nem mondhatnám. Az elmúlt hat évben majdnem stabil, 46 ezer körül. Talán 2-3 százalékkal ha csökkent. A problémát az okozza, hogy amíg a képzettebb munkaerő elköltözik, helyette képzetlenek jönnek. Átrétegződik a város, ezáltal is nő a segélyekre szorultak száma. Ezzel függ össze, hogy az ország városai közül alighanem Ózdon lehet a legolcsóbban lakást vásárolni. Most a vashulladék gyűjtésének lehetősége vonz. Ezt a folyamatot megállítani városérdek. Több irányba próbálkozunk. Az egyik, hogy a költségvetésben elkülönítünk 60 miihó Ha belátható időn belül nem történik előrelépés, Ózd menthetetlenül visszacsúszik A központi támogatás mellett helyben is „lépni" kell Fotók: Farkas Maya forintot a közhasznú munkák támogatására. Szeretnénk érvényesíteni azt az elvet, hogy azokat az elszegényedett embereket támogassuk, akik önmaguk is igyekeznek és tesznek valamit sorsuk változtatásáért. Az igazi megoldás, jól tudjuk, a munkahelyek teremtése. Azt kérdjük a kormánytól, hogy valósuljon meg végre a rendeletben is megfogalmazott vállalkozói övezet, ami ellensúlyozná Ózd hátrányait. Ez Záhonyban már működik, nálunk még nem. Ehelyett a fejünkre olvassák, hogy kaptunk 18 Iit-Hon Riport' 5 milliárdot. Igen ám, de ebbe belevontak olyat is, mint a Miskolc-Ózd közötti vasút villamosítása. Ez hosszú távon nagyon jó, de nem segít a mai égető gondokon. Természetesen nem várunk a „sült galambra”. Építjük a külföldi kapcsolatokat és az önkormányzat létrehozott egy vállalkozásfejlesztési alapítványt is, amelyik működtet majd egy irodát kifejezetten a hosszútávú munkahelyteremtés érdekében. □ Minél később jelennek meg ezek a munkahelyek, annál nehezebb lesz jó szakembereket találni, mert addig elköltöznek. • így igaz, meg az is, hogy ha nincs megkülönböztetett támogatás, ide már csak olyan cég települ, amelyik másütt nem kap helyet. Azért maradtak még itt jó szakemberek ebben a városban és az eltávozott fiatalok is visszajönnek, ha megfelelő munkát találnak. Mindehhez drasztikus változásokra van szükség. Kétirányú erőfeszítésnek kell találkozni: a kormányzat hozza létre a vállalkozási övezetet, mi pedig kezdeményezzünk még többet. Á 24. órában vagyunk, ha belátható időn belül nem történik nagyobb előrelépés, Ózd menthetetlenül visszacsúszik. A városban van több előremutató kisvállalkozás, de ezek nem tudják felvenni azt a 14 ezer embert, amely a kohászat megszűntével munka nélkül maradt. Sok kis vállalkozás kellene hát, meg egy zászlós hajó, egy nagyobb cég, amely több embert foglalkoztatna és húzóerőt jelentene. • A lelkipásztori hivatás egyike azoknak a foglalkozásoknak, ahol szinte lehetetlen a magánéletet és a munkát külön választani. Igyekszem azonban, hogy a lányom, aki már középiskolás, ne érezze hátránynak az anyja foglalkozását. Hála Istennek munkám van bőven. Talán még ma is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a pap csak vasárnap dolgozik. Régebben valóban úgy volt, hogy a gyülekezeti élet beszorult a templom falai közé, manapság azonban egyre inkább kiszélesedik, és egyre inkább ki kell lépnünk a templom falai közül. Két iskolában és bárom óvodában tanítok hittank vasárnap pedig gyermekistentiszteletet tartok. A gyermekekkel való foglalkozásnak különös hangsúlya van, hiszen ők lesznek a jövő gyülekezete. Az istentiszteleteken ellátom a kántori szolgálatokat Gyülekezetünknek énekkara is van, ennek vezetése szintén az én feladatom. Rendszeresen látogatom a családokat a betegeket. A lelkigondozói szolgálatot annyira komolyan veszem, hogy ennek érdekében elvégeztem a Testnevelési Egyetem Pszichológia Karán a mentálhigiénés szakot, 1993-ban megalakult a Bocsi Református Nőszövetség, amelynek elnöke vagyok és munkáját a tagokkal együtt nagyon szívesen végzem. Állandó kapcsolatunk van a Szerencsi Öregek Otthonával, rendszeresen látogatjuk a2 ott lakókat. Ruhát gyűjtünk a Máltai Szeretetszolgálatnak, odafigyelünk a szükséget látókra és erőnkhöz képest eljuttatjuk adományunkat akár pénzben, akár természetben. De mindezeken túl azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy az összejöveteleinken leülünk az ige mellé és erősödünk egymás hite és bizonyságtétele által Végezetül megemlítem, hogy munkám és kedvenc időtöltésem egybeesik, amikor leülhetek a számítógép elé. A számítógép egyszerűen lenyűgöz, és nagyon szívesen végzem vele az egyházközség adminisztrációját a nyilvántartásoktól a könyvelésig. Ugyancsak számítógéppel szerkesztem a Bocsi Református Egyházközség Értesítőjét, amely gyülekezeti újságként Áldás Békesség! címmel nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) előtt jelenik meg. □ A közelmúlt nagy eseménye... • Egyáltalán nem az álmok valóra válásának korszakát éljük, nekem mégis valóra vált egy nagy álmom: az elmúlt év végén a Szentföldön jártam. Á2 egyházmegye hitoktatói vehettek részt egyhetes tanulmányi úton Izraelben. Bár a Bibliából a többezer éves Kánaánt ismerem, a mai Izrael pedig egy modem ország, mégis elmondhatatlan élmény volt az út. Múlt és jelen egyszerre, feltárt ősi romok és modem épületek, ősi hagyományok és mai életvitel A bocsi református nőszövetség egy csoportja együttes jelenléte nemcsak a környezetben, hanem az emberek mindennapjaiban is: mindezek nem ellentétként jelentek meg előttem, hanem a Bibliából megismert választott nép történelmének folytatásaként. Isten annak idején azt mondta Ábrahámnak, hogy tejjel-mézzel folyó földre vezeti. A mai Izrael mindent megtesz azért, hogy az ország valóban az legyen. Láttam Halifát, Jerikót, Qumránt, a Holt-tengert, sivatagot és beduinokat. Arab, zsidó és vegyes lakosságú falvakat és városokat. Békés arabokat és békés zsidókat. Mindenütt nyugalom volt. Különös érzés volt azokon a helyeken járni, amik Jézushoz kapcsolódnak. A Genezáreti-tó partján arra gondolni, hogy tálán éppen itt állt Jézus is... Jártam Betlehemben, ahol Jézus született, Názáretben. ahol felnőtt, azokon a helyeken, ahol gyógyított, tanított, csodákat tett. Jeruzsálemben a siratófalnál és a Via Dolorosán, voltam a Gecse- máné kertben láttam a Golgotát, az Olajfák hegyét, a keresztrefeszites, a feltámadás és a mennybemenetes színhelyeit. Mindezek az élmenyek és tapasztalatok segítségemre vannak gyülekezeti szolgálatomban. Jártam Betlehemben, ahol Jézus született B. Palocsay Erzsébet Bocs (ÉM) - Szőnyi Tamásné református lelkészcsaládban született Nagyhódoson. Az Ur elrendelése szerint megyénkbe került. A sajóbábonyi gyülekezet volt az „első szerelme”, aztán férjével együtt Bőcsre helyezték. Jelenleg a bocsi és a berzéki gyülekezet beosztott lelkészeként dolgozik. NagyT álma valósult meg a közelmúltban, amikor ellátogathatott a Szentföldre. □ Életútját miként választotta?. • Református lelkészcsaládban nőttem fel. Az ország akkor egyetlen református középiskolájába, a Debreceni Református Kollégium gimnáziumába jártam a hetvenes évek elejétől. Fogalmazhatom úgy, hogy én ebbe „beleszülettem”. bár mind a mai napig meggyőződésem, hogy életemben semmi sem történik véletlenül. Nem én irányítom az életemet, hanem a mindenható Isten. □ Hogyan alakult élete, sorsa a lelkészt pályán? 9 Miután befejeztem tanulmányaimat a Budapesti Református The- ologiai Akadémián, a sajóbábonyi egyházközségbe rendeltek ki. Nyolc évig szolgáltam ott, mint önálló gyülekezeti lelkész. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre. Ott voltam kezdő, ott szembesültem ennek a pályának szépségeivel és kudarcaival, Sajóbábony az „első szerelem”, aminek emlékeit a múló évek még jobban megszépítik. 1990- ben féijemet- aki szintén lelkipásztor - megválasztotta a bocsi és berzéki gyülekezet, így én is ezekben a gyülekezetekben folytatom azóta a munkámat nem önálló, hanem beosztott lelkészként. Q Családja, köznapi élete, munkássága? Beszélgetés Szőnyi Tamásné református hitoktató lelkipásztorral
