Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-18 / 41. szám

Itt-Hón Interjú WjWKMHWmi w:«<«^»x'/-:<-x-:';«-x«<-x-x<'X-^w-:«\-«x-XvX-x-x-x<«-:vX-.vx-:<v;-;-:<-Xs<-;-x-x-x-XvX-'.-:-:-:'^'«ví-;-;x 4-Hon Egy tudatosan fejlesztendő térséggé deklarálták Abaújt... Buzafalvi Gyózó Encs (ÉM) - Vadász István, Abaúj or­szággyűlési képviselője legutóbb, a mun­kaügyi miniszter Kiss Péter látogatásakor kiemelte: a térség gazdasági hátrányának lefaragásához szükséges lenne, hogy Aba­újt adókedvezményekkel járó vállalkozói övezetté minősítsék. Erről és az elmúlt időszak munkájáról, eredményeiről, vala­mint a tervekről kérdeztük a képviselőt. * * • □ Lehet-e már konkrétumokról beszélni a vál­lalkozói övezet kapcsán? • A gondolat, az elhatározás és a vállalkozói övezet törvényi alapja született meg ez idáig - mondja Vadász István. - Mit is érthetünk ezen? A területfejlesztési törvény, amelyet az elmúlt esztendőben szavazott meg a parlament, véle­ményem szerint történelmi léptékű hatást gya­korolhat Abaúj gazdaságára. Ugyanis egy tu­Vadász István: A gazdasági növekedéshez helyben is meg kell teremteni a feltételeket! datosan nem fejlesztett térséget egy tudatosan fejlesztendő térséggé deklarál. Ezen felül ter­mészetesen úgy határozott a kormány, hogy ki­emelt kedvezményeket is ad. De ahhoz, hogy idáig elérjünk, régiónkban is meg kell terem­teni a fogadókészséget. Meg kell győznünk a kormányt arról, hogy ez egy olyan térség, ahol az általános, sőt a megkülönböztetett támoga­tások is nehezen mozdítják be a gazdaságot. Ez kétségtelenül lobbiharc. De az effajta gon­dolkodásban társakra találtam a bodrogközi és az edelényi választókörzet képviselőivel. De igen kemény munka vár még ránk. Abban is, hogy végre elhiggyük: mi magunk predeszti­náltak vagyunk erre, valamint abban is, hogy elhitessük magunkról az előbb említetteket. Nem titok az sem: több térség pályázik ilyen címre. Hogy ki kerül majd ki győztesen a csa­tából, az még a jövő zenéje. □A munkaügyi miniszter látogatásakor beszélt arról is, hogy az idegenforgalmi látnivalók fel­tárására egy Zemplén-Abaúj közmunkaprog­ram beindítása lenne célszerű. Úgy tudjuk: az Országos Közmunkatanácshoz január 31-éig kellett eljuttatni a kérelmeket. Mennyire voltak nyitottak erre az önkormányzatok? • Nem egészen úgy történt a dolog, mint aho­gyan én gondoltam. Nyilvánvaló az is, ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz beindítani egy programot. De információim szerint a pályá­zati lehetőség folyamatos, és bízok benne, hogy mégiscsak beindul majd. Ez alatt a rö­vid idő alatt is mutatkozott érdeklődés egy­házak, civil szervezetek részéről. Azon leszek, hogy ez a program az első negyedévben elkez­dődhessen. Egyébként információim vannak arról, hogy több önkormányzat fogott össze különféle célokra azért, hogy a támogatást el­nyerjék. Ezért valószínű - ha nem is idegen- forgalmi célokra - de már az első negyedév­ben bekapcsolódik Abaúj több települése is a közmunkaprogramba. □ Az encsi gázlánggyújtáskor arról is beszélt, kigyűjtötte: az elmúlt esztendőben a gázberuhá­záson kívül mennyi támogatás jutott Abaúj- nak... • Mindig az volt az érzésem: a támogatások megszerzésében kicsit elesettek vagyunk. Az elmúlt hetek elemzése azonban rácáfolt erre az elgondolásomra. Nem egészen végleges adat, de tavaly a megyében rendelkezésre álló 3,4 milliárd forintból Abaúj 410-420 millió forintot tudott elhozni. De ebben még nincs benne a központilag odaítélt iskolabuszok értéke. A ket­tőt összevetve sejtésem szerint bő félmilliárd forint az az összeg, ami pluszban jutott ebbe a térségbe. Ha olyan ügyesen pályáznak az ön- kormányzatok és a gazdasági szervezetek az idén is, mint tavaly, akkor akár egymilliárd is lehet az az összeg, ami megszerezhető. Mivel a költségvetés a megyei szerkezetátalakítás kapcsán Borsod-Abaúj-Zemplénbe összesen 4,5 milliárdot szán, ezért az arányokat vizsgálva gondolom, hogy megcsíphető belőle legalább egymilliárd forint. □ Parlamenti munkája túl van a ciklus félide­jén. Melyik volt az a törvény, amelyet a legne­hezebben szavazott meg, és melyiket ítéli a vá­lasztókörzetét, Abaújt leginkább szolgálónak? • Az ominózus stabilizációs csomag megszava­zása okozott a legtöbb fizikai és lelki gyötrel­met is. Valóban hosszú, olykor éjszakákba nyú­ló vitákon (frakcióban, munkacsoportban) szü­letett meg a törvény. Akkor komoly lelkiisme- retfurdalások közepette - olykor nem is értve az előkészítési folyamatot - szavaztam. Azóta igazolódtak azok az elképzelések, amelyeket a stabilizációs csomag hozott. De úgy érzem: már nem kell bizonyítanom, az volt az alapja az ország pénzügyi, gazdasági helyzete javulásá­nak. Hogy melyik törvény szolgálja legjobban Abaújt? Meggyőződésem, hogy a tavaly ősszel elfogadott területfejlesztési törvény és annak végrehajtásáról decemberben megszületett kor­mányhatározat megteremtette az elvi alapját régiónk fejlődésének. Főleg azért, mert ez a tör­vény Abaújt egy tudatosan fejlesztendő térség­gé deklarálja. Az új területfejlesztési törvény teljesen hátrányos kategórióba sorolta térsé­günket és ez előnyt is jelenthet számunkra. Le­hetőség nyílik ugyanis arra, hogy az itteni vál­lalkozók nyolcvanszázalékos, az önkormányza­tok pedig akár százszázalékos állami támoga­táshoz is hozzájussanak, amely hatalmas gaz­dasági erőként funkcionálhat. De ez csak ak­kor valósítható meg, ha épkézláb ötletek, ja­vaslatok születnek. Ehhez tevékeny abaúji kö­zegre is szükség van. A gazdasági növekedés­hez helyben is meg kell teremteni a feltétele­ket, ami komoly munkát igényel az országgyű­lési képviselőtől és a térség gazdasági szerep­lőitől is. A célt ugyan még nem értük el, ám megtaláltuk az ahhoz vezető utat. Az „Itt-Hon” az én otthonom A hajdani mezőváros, Abaújszántó egyik nevezetessége a gótikus stílusú római katolikus templom Fotó: Buzafalvi Győző mmmmmmmrnmmmmmmmmmmmm Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - Egy pe­dagógus hivatású ember életeleme a gyermek és a nép életközege, levegője az a táj, ahol ezekkel az élet­elemekkel emberi közelség­ben élhet. Abaúj népe s kol­légáim, pedagógus baráta­im az Itt-Hon hasábjain éli- bém tárulnak munkájuk, hi­vatástudatuk, falujuk életét nehezítő akadályok közre­adásában. Az Egri Érseki Tanítóképző at­moszférája nevelte lelkületem- be, hogy a pedagógus életeleme a gyermek és a nép életköze­ge, s ez megmaradt mára is, 83 éves koromban. Az Egri Líce­um évszázados termeinek lég­köre, híres tanárainak nevelé­se minden alapot megadott ar­ra, hogyan kell a gyereket szív­ből szeretni és oktatni, de ami­kor megtekintettem Gárdonyi Géza otthonát, annak a vár ol­dalában szerényen meghúzódó háznak a levegője megérintett. Petőfi szavaival élve: „...mégis a nép az úr!” A Jóisten megadta lelküle- ..tembe és érzésvilágomba azt a „talán őseimtől örökölt legna­gyobb értékű adományt”, hogy már gyermekkoromban meg­szerettem s életem elemévé vált a hegediilés. 1922-ben már a szántói iskolában, mint kis elemista szórakoztattam taní­tóimat és osztálytársaimat fe­les hegedűmmel. Ezen hang­szertudásom értékelésében, amikor az egri képzőbe felvé­telt nyertem (1927.), már a ze­netanárom és az iskola népi­zenekarának a vezetője, Levan- dovszky Tihamér bevett az in­tézet zenekarába. Vasárnap dél­utánjaink azzal teltek el, hogy a nyolc tagú népizenekarunk­kal - tanárunk vezetése mel­lett - kimentünk Eger külvá­rosának, a „hóstyáknak” népe közé és az iskola termében a hóstyák népének szervezett szabadművelódésben (ismeret- terjesztő előadás, szavalatok, regélődalok, népitánc, színját­szás stb.) mi is muzsikáltunk. Olyan örömben is volt ré­szünk, hogy egy-egy borosgaz­da meghívta zenekarunkat a pincéjébe, egy kis szerény szó­rakozásra. A vendéglátó pince gazdája elénk állt, soha nem felejtem el megnyerő küllemét: fekete bársony ruha, fényes csizma, mellényén egri bort ter­melő rangjához méltóan tekin­télyes aranylánc húzódott egyik mellényzsebéből a másikba, s mikor a tanárunk indítani akart, kivette mellényzsebé- ból duplafedelű aranyóráját, megnézte az időt, s csak any- nyit mondott: „Tanár úr, az idő még fiatal, mondjuk el azt a nótát: Az egri ménes mind szürke”. Persze hogy elmond­tuk. Azután tizenkilenc éves koromban az abaújszántói ró­mai katolikus egyház megvá­lasztott kántora lettem, férfi­kart alakítottam, majd ve­gyeskart. Énekszakfelügyelő munkakört töltöttem be Aba- újban, majd a teljes megyei népművelési felügyelője let­tem, s Gulyás Jánossal közös erővel tevékenykedtünk. Hosszú lenne részletesen elsorolni. Azt mondja a nó­tám: „... úgy szállnak az évek, mint a tűnő álom, szárnyukat megkötni hiába próbálom”. Ez aranyigazság, de az évek szár­nyait három kollégám mégis megköti, mert 83 éves korom­ban azt tapasztalom: Abaúj népe s kollégáim, pedagógus barátaim az Itt-Hon hasábja­in elibém tárulnak munkájuk, hivatástudatuk, falujuk életét nehezítő akadályok közreadá­sában. Kedd az én ünnepem a vasárnapon kívül, mert ma (január 21-én) találkoztam Kecskeméti Palival, az abaúj- vári iskola igazgatójával, akit még az ötvenes években is­mertem meg Telkibányán. A szanticskai emlékeim felidé­zik felejthetetlen szakmai kapcsolatunkat Bubnó Lász­lóval, a régen elhunyt hom- rogdi lelkész-karnaggyal s Tornyosnémetin keresztül a Szikora házaspár munkája ér­lelődik bennem. Szikoráné Angyalka volt megyénk első „Kiváló tanítója”. Amikor Si­máról, Baskóról olvasok: lelki szemeimet is elbűvöli a táj szépsége, Cseppely Béla, el­hunyt kollégám vadászemlé­kei. Mindezekért köszönet az Itt-Hon munkatársainak, akik több évi eredményes munkájuk után állíthatom: igazi népművelők. Ezt az írá­somat a Kultúra Napjának el­mélyítésére szántam. „... úgy szállnak az évek, mint a tűnő álom, szárnyukat megkötni hiába próbálom". Az iskolaszövetkezeti elnök Baktakék (ÉM - BGY) — Szádváry Gyu­la a Baktakéki Körzeti Általános Iskola technika tanára és egyben a ma már oly ritkaságnak számító iskolaszövetkezet tanárelnöke. - Nem tanárnak születtem - vallja magáról -, de igen jól érzem ma­gam a gyerekek között. Szádváry Gyulát sikeres szövetkeze­ti elnökként tartották számon a Szá­razvölgyben 1982-ig. A mezógazdászko- dást Szemerén kezdte kihelyezett agro- nómusként. Mivel a mezőgazdasági szakiskolát is a katonaság alatt fejezte be, nem volt ismeretlen számára a munka melletti tanulás. No meg a dologba az is belejátszott: vonzódott szakmájához, szeretett volna minél többet megtudni róla. így végezte el a Debreceni Agrár- tudományi Egyetemet, majd Gödöllőn a mérnöktanár szakot, amely­nek diplomáját ma is kamatoztatja. Agronómusból főagronómus lett, később a Baktakéki Szárazvölgy Egyesített Termelőszövetkezet elnö­ke. Az ő ideje alatt virágzott fel a gazdaság, épült a hízómarha telep, gazdagodott a falu. Aztán a völgyzáró gát ötlete - amely ma is ide­genforgalmi látványossága lehetne e vidéknek - nem tetszett a fel­jebbvalóinak. Lemondatták. Pedagógusként ekkor került a baktaké­ki oktatási intézménybe. Itt sem lett hűtlen önmagához, hiszen az iskolakertben diákok százai tanulták meg tőle a kertművelést, a környezetvédelmet. Az általa létrehozott iskolaszövetkezetben pedig a gazdálkodás, a mun­ka és a kereskedőség szeretetét. Az iskolaszövetkezeti munkával or­szágosan is felhívták magukra a figyelmet: az 1984-es alapításuk óta 8 országos elismerést szereztek. A díjak között ott található a legrangosabb kitüntetés is: az iskolaszövetkezeti nagydíj. De öt­ször érdemelték már ki a nívódijat, legutóbb éppen a mostani ta­név kezdetén. Szádváry Gyulát ma mái- minden Baktakékhez köti: a felesége, aki magyar-történelem-oligafrén szakos pedagógus, ugyancsak a helyi iskolában. Két gyermekük, Gyula és Adrienn közül a nagyobbik, a lány már „kiröpült”. Ó Szentendrén él férjé­vel és családjával. A baktakéki iskolában a diákok nagy szeretet­tel veszik kőiül Szádváry Gyulát. Nemcsak a pedagógust, de a tech­nika fejlődése után érdeklődó, a környezetet ismeró és a természe­tet féltő emberként is tisztelik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents