Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-14 / 38. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Helyi Hírek 1997» Február 14., Péntek _Notesz Valentin Brackó István A régi, magyar regula szerint Bálint napján kell tyúkot ültetni, s a megfigye­lés szerint ekkor kezdenek fészket rakni a verebek is. Ám február 14. másról is híres, s néhány év óta jeles napnak szá­mít a hazai, újmódi ünnepek sorában. Európaiságunkat igazolja, hogy ma itt (ahogy például a németeknél, gátlóknál, olaszoknál) Valentin napja vagyon. Lé­nyege: a szeretet és a szerelem, a figyel­mes ajándékozás. Jól illeszkedik a télbú­csúztató karneválok, bálok, népi játékok sorába. Azt tudom, hogy ma az egyik, vagy talán az egyetlen, angol-módra berendezett miskolci kocsmában (pub-ban) speciális rendezvényre várják majd a vendégeket. A martintelepi öregek már az elmúlt szombaton nekiveselkedtek a mókás, vi­dám parádénak. Aligha a szerelem, sok­kal inkább az ajándékozás okán. Vásárt tartottak, hogy ki-ki meglepje szeretettjét holmi olcsó, de azért nyolc napon túl is emlékezetes csecse-becsével... A Ma­gyar Rádió kívánságműsorra invitálja a hallgatót, s az egyik égi csatorna - a Va- lentin-napi csokor közreadása előtt és után - kétszer is sugározza az alkalom­hoz illő, klasszikusan romantikus filmet, a Casablancát. Rendhagyó nap a mai. Nem piros be­tűs, nem munkaszünetes. Dolgos, ké- szülődős, s kényszer nélkül is játékos, bensőséges. Nélkülözi a karácsony áhítatát, a maskarás farsang féktelensé­gét. Az ember nem ölt díszruhát, de ün­neplőbe öltözteti a szívét. Csak szán­dék, csak jó szó, s jelképes ajándék kell hozzá. A szíveslátást sarkantyúzhatja, hogy vége a hétnek, múlni látszanak a kemény fagyok, valahol délen hazafelé készülnek a fecskék és a gólyák, met­szik a szőlőt, jégmentes vízen jár a tiszatardosi komp. Ha a szolgáltatókban lenne egy kis ta­pintatos fogékonyság, akkor ma nem postáznák, illetve kézbesítenék az emelt tarifájú energia csekkjeit. Az lenne a Valentin naphoz méltó, ha a hivatal nem packázna, a rendőr nem kötözköd- ne, a tolvaj nem lopna, a hajléktalan ágyban aludna, az újság csupa jó hírt közölne... Ne lássék hajszálnak a levesben némi kétkedés. Az óhaj meddő, s ez a tiszavi­rág-életű, édes ünnep is a morcos hét­köznapokra, a hústalan vasárnapokra fi­gyelmeztet. Illetve figyelmeztetett. Már kedden, amelynek köztudott jelzője: húshagyó. Piaci Arak Miskolc fli|: K*-Ba RCIKA ÓZD Zöldpaprika/db 90 120/kg 100 Paradicsom/kg 350 375 240 Uborka/kg 350 400 300 Burgonya/kg 20 30 22 Sárgarepa/kg 80 90 50 Petrezselyémgyökér/kg 80 90 70 Karalábé/kg 80 90 50 Zeller/kg 90 90 70 Vöröshagyma/kg 50 60 50 Fokhagyma/kg 380 375 300 Gomba/kg 280 280 250 Karfiol/kg 320 300 240 Kelkáposzta/kg 80 90 80 Fejes káposzta/kg 40 40 24 Vöröskáposzta/kg 60 60 40 Tojás/db 15 15,50 14,50 Alma/kg 80 70 50 Szárazbab/kg 240 300 260 Lencse 240­240 Dióbél 500 600 700 Mák 380 400 350 Körte 200­60/db Szőlő 600 500 500 Sav.káp./kg 80 90 80 Cékla 60 60 40 Citrom 220 250 180 Banán 180 200 180 Narancs 140 155 130 Mandarin 240 190 Méz 420 550 550 Retek 240 220 40 Sütőtök 50 501 40 A táblázatban szereplő árak forintban értendők. Ahol az egyes termékek áraiban szóródás ta­pasztalható, ott a középárat jelöltük meg. „Szerettem volna még megfogni a kezét” Most már halott felesége és gyermeke exhumálására is kész az igazságot kereső férj Cs. Kelemen Andrea Bogács, Miskolc (ÉM) - Egy hu­szonöt éves anya és újszülött kislánya - a napokban temet­ték őket. A fájdalomtól megtört édesapa és férj - vádol. Úgy ér­zi: feleségét nem kezelték meg­felelően a kórházban, ezért a tragédia. A kórház igazgató fő­orvosa viszont szakmailag nem tartja megalapozottnak ezeket a felvetéseket. A temetés előtti napon Somogyi Jó­zsef többnyire sír, zokog, szavak alig hagyják el az ajkát. Többszöri is találkoznunk kellett, hogy kiraj­zolódjon a tragédiák sorozata. Tragédiák sorozata- Amikor az első babát vártuk a feleségemmel, csak az életre gon­doltunk - mondja a férfi. - Meg sem fordult a fejünkben, hogy elve­szíthetjük a picit. Kislány lett vol­na... Terhességi toxikózis miatt a baba nem születhetett meg... Ké­sőbb újra babát vártunk. Kiderült: egypetéjű ikerterhességről van szó. A két kisfiú sem születhetett meg élve: rájuk tekeredett a köldökzsi­nór. Ezután én már nagyon féltem attól, hogy gyermeket vállaljunk, hiszen a babák sorozatos elvesztése nagyon megviselt engem és a fele­ségemet is. Melinda viszont ra­gaszkodott hozzá, tervezgetett... Orvosi vizsgálatokra mentünk, hogy kiderüljön, nincs-e olyan be­tegségünk, ami az addigi tragédi­ákhoz vezetett. Mindenhol azt a választ kaptuk, hogy teljesen egész­ségesek vagyunk, genetikailag sincs semmi baj. Hosszú időt ki­hagyva, harmadszor, újra gyerme­ket vártunk. A nőgyógyász azt mondta nekünk: a terhességi toxi­kózis előfordulása nagyon ritka, is­métlődése pedig kizárt. Már-már görcsösen félt A férfi szemét elborítják a köny- nyek, néha megakad az elbeszélés­ben, felesége utolsó levelét szoron­gatja. Viselős asszony úgy még nem vigyázott magára, mint az ő felesége - hüppögi. Már a terhes­ség előtt vitaminkúrán vett részt, s ahogy gyarapodott testében a gyer­mek, legfeljebb csak kisebb sétákat tett, nem dolgozott. Hetente több­ször jelentkezett a helyi védőnőnél, aki szemmel tartotta a mama és a baba állapotát. A védőnő vette ész­re a harmincegyedik hétben lévő kismamán, hogy valami probléma van vele. Ezért javasolta a kórházi megfigyelést. A fiatalasszony Mis­kolcra került. — Látogatási tilalom volt, nem nagyon tudtam bemenni hozzá - folytatja a félj. - De azért minden­nap ott jártam, s legalább telefonon beszéltünk. Nagyon aggódtam, fő­leg, amikor megéreztem Melindá­ban a már-már görcsös félelmet, mintha számított volna rá, hogy valami történni fog... Próbáltam nyugtatgatni, de már én is féltem. A vérnyomása egyre feljebb ment azon a szombaton, ami a terhességi toxikózis egyik jele, s már a kriti­kuson felül volt - de a kezelőorvosa akkor még nem ment be hozzá. Va­sárnap kora délelőtt megműtötték, s világra hozták a babát. O az in­tenzív osztályra került, a kislá­nyunkat pedig inkubátorba tették. Nagyon pici volt, nem érte el a másfél kilogrammot...- A feleségemről azt mondták - teszi hozzá -, hogy vese és májelég­telenség lépett fel nála, ezt a ter­hességi toxikózisnak tudták be. És itt már nem értettem semmit... Ha nálunk a faluban a védőnő ezzel a gyanúval küldte be a kórházba, s ott már a vérnyomása is egyre emelkedett, ami szintén ennek a betegségnek a jele, nem tudták vol­na megelőzni? Nem tudtak volna odafigyelni rá, hogy ne következ­zen be a tragédia? Vagy amikor az intenzíven volt? Amikor két óra hosszat nem volt bent nála orvos - miközben a vérnyomása már meg­haladta a százhetvenet, a nővérké­nek mondtuk, annyit felelt: elő szo­kott ez fordulni. Aztán azt sem ér­tettem, amikor az orvos bejött, s a - magánál lévő - feleségem előtt mondta el, hogy mennyire súlyos az állapota. Kimentem a folyosóra a doktor után, hogy ezt nem kellett volna... „Ki sem hűlt a teste...” A szerda délt már nem érte meg a kisbaba, s csütörtökön reggel a gyermek édesanyja is elhunyt - de­rül ki a férfi szavaiból.- Mire beértem a kórházba, két- három óra múlva, a feleségemet már felboncolták. Még ki sem hűlt a teste, s máris...? Miért? Szeret­tem volna még megfogni a kezét úgy, ahogy meghalt... - fejezi be a szívbemarkoló történetet. A kislányt, anyja mellkasára fektették, úgy helyezték őket örök nyugalomra. A férfi most vizsgálatot kért. Mint mondja: a bűnösök felelősség­re vonását szeretné elérni, mert szerinte vannak bűnösök. Ha en­nek érdekében exhumáltatni kell a feleségét és a kislányát, ám legyen. Most már csak az igazság a fontos. A kórház igazgatójához fordult pa­naszaival, de a rendőrségen is meg­tette feljelentését. Súlyos toxikózis Katona Zoltán, a Borsod Megyei Kórház-Rendelőintézet igazgató fő­orvosa elbeszélgetett a tragédiát megért férfival, s a dokumentumo­kat is áttanulmányozta. Nem talált mulasztásra utaló nyomot, szak­mailag nem tartja megalapozott­nak a felvetéseket. Ennek ellenére megtette a szükséges lépéseket, és értesítette az ügyről a szülészeti és nőgyógyászati szakmai kollégiu­mot. A főorvos hozzáteszi: sokkal nagyobb ügyeleti személyzetet tar­tanak fenn, mint amekkorát a biz­tonság indokolna. Amikor az anyu­ka szült, három orvos volt az osztá­lyon, kettő pedig ügyeletben. Az érintett orvos is kész nyilat­kozni: a szabályoknak megfelelően jártak el, s mindent megtettek az anya és a gyermek életéért. Megér­tik a férj fájdalmát. Sajnos a ter­hességi toxikózis speciális fajtája, a legsúlyosabb lépett fel. Ez ellen már nem tudtak tenni semmit... Pázmándi László alezredes, a Mezőkövesdi Rendőrkapitányság osztályvezetője annyit tesz hozzá: az ügyet átadják a megyei főkapi­tányság vizsgálati osztályának, mi­vel ők rendelkeznek hatáskörrel a további vizsgálathoz. Hóeltakarítás: majd ha - olvad... Maradnak a mocskos hóbuckák. Talán csak a tavaszi melegedés takarítja el a fagyott halmokat. Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - BAL) - Az, hogy a miskolci polgároknak med­dig kell még „élvezniük” a piszkosan sötétlő hókupacok látványát a főutcán, alapvető­en két tényezőtől függ. Attól, hogy mikor készül el a város idei költségvetése (várhatóan e hó végén), de még inkább at­tól: mikor jön az általános ol­vadás. A főutca (hóel)takarításáért a Mis­kolci Városgazda Kft. a felelős. A cég munkásai el is távolítanák a fa­gyott, bár már olvadozó kupacokat - tudtuk meg Manyák Péter mű­szaki igazgatótól -, amennyiben a feladat elvégzésére megrendelést kapnának az önkormányzattól. Ez azonban még nem történt meg. Nem is fog még néhány hétig - egészítette ki az információt Papp Tamás, a polgármesteri hivatal il­letékese -, ugyanis efféle munkála­tokra nincs pénz, tekintve, hogy az 1997-es költségvetést várhatóan csak február végén fogadja el a közgyűlés. A városüzemeltetési osztály ve­zetője azt is elmondta: amikor tud­ni lehet már, hogy "a közterületek rendben tartására mekkora összeg jut, akkor lehet majd megállapíta­ni, hogy a hóbuckák felszámolása befér-e a legsürgetőbb gondok sorá­ba. Sok minden függ a március ele­ji időjárástól - fagy lesz-e vagy eny­hülés? -, a prognózis szerint a fel­adatot végül alighanem a tavaszi melegedés fogja megoldani, önkor­mányzati megrendelés nélkül: a hó előbb-utóbb magától elolvad. Holnap... • GÁZLÁNGGYÚJTÁS HAL- MAJON. Finiséhez érkezett a gáz­beruházás Halmaj térségében. Szombaton délelőtt 11 órakor az abaúji település főterén tartanak ünnepséget a földgáznak a térségbe érkezése alkalmából. Tóth József, Halmaj polgármestere köszönti a vendégeket, köztük Torgyán Józse­fet, a Független Kisgazdapárt országos elnökét, aki e jeles alka­lomból meggyújtja majd a halmaji fáklyát. • ALAPÍTVÁNYT BÁL. Alapítvá­nyi bált tart a sajóládi Fráter György Általános Iskola szombaton este 7 órakor az iskola aulájában, ahol a jelenlévők megtekinthetik Amóti Nagy József festőművész ki­állítását is. • VÁRJÁK AZ IDŐS FAFARA­GÓKAT. Az ősi fafaragó munkák iránt érdeklődőket várja az idősko­rúak miskolci, Kassai utca 86. szám alatti közösségi házába szom­baton délelőtt 10-re a megyei össz- nyugdíjasok szövetsége. A vendég­látók kellő érdeklődés esetén tanfo­lyamot is indítanak. Szombati ren­dezvényükön egyebek között hasz­nálati tárgyakból és népi hangsze­rekből rendezett kiállítás tekinthe­tő meg a Kassai utcában. Ellenpont: 480 életről döntő tollvonás Miskolc (ÉM) - Mint ismere­tes, átszervezés révén felszá­molják a Készenléti Rendőrsé­get. Az esetről lapunk is be­számolt. Közöltük a Liga szak- szervezetek ez ügyben írt til­takozását, s Bánfi Ferenc dan­dártábornok nyilatkozatát is. Az alábbiakban azt a levelet ismertetjük, amelyet egy rend­őrfeleség írt, aki - mint fogal­mazott - a többi feleség nevé­ben is szót emelt. Nem tudom, hogy mint egy egy­szerű „készenléti rendőr” felesé­gének van-e jogom véleményt nyilvánítani az újságon keresztül, de megpróbálkozom vele, mert felháborodásomban nem tudok hallgatni. Hogy lehet az, hogy egy ember egyetlen tollvonással 480 ember életéről döntsön, több száz család életét tönkretéve mindezzel?! Hetek óta a Készenléti Rendőr­ség ügye van itthon terítéken. A rendőrök, a férjem, a kollégái ide­gesek, ingerültek, bizonytalanok, tanácstalanok, nem is tudom mi a jobb szó erre a helyzetre. Nem tud­ják mi lesz velük, velünk. Szép az újságban olvasni, hogy biztosítanak nekik állást a me­gyében, a kelet-magyarországi ré­gióban, ahogy Bánfi Ferenc dan­dártábornok úr nyilatkozta, de kérdés az, hogy hány embernek? Miért nem hallunk arról, hogy a miskolci, illetve a szerencsi ka­pitányságokon mennyi embert fo­gadnak? Talán mert az a 40-50 fő a 480- hoz képest nevetséges? Miért nem írnak a rendőriskolásokról, akik valószínűleg azért jelentkeztek Miskolcra, mert nem egy buda­pesti állásban reménykednek? Mi lesz azokkal, akik nem fogadják el az áthelyezést budapesti állo­mányba? Persze hallottunk arról, hogy közös megegyezéssel kilép­hetnek, de azután mi lesz velük? Ettől talán jobb lesz a közbiz­tonság? Talán az 5, 10 vagy 15 év tapasztalatával rendelkező embe­reket jól helyettesíthetik az eset­leges újoncok? Vajon mennyibe kerülne 400 újonc kiképzése, fel­szerelése? Én jelenleg gyesen va­gyok 6 hónapos kislányommal. Meddig bírná a férjem, hogy két pesti szolgálat között ingázzon Ti- szalúc és Budapest között? Majd mutogatom a fényképét a gyermekemnek, hogy nézd csak, ez a bácsi az apukád? Meddig bír­ná fáradtság nélkül egy, esetleg három hónapig? Mire jó a BRFK- nak, ha fáradt, idegileg kimerült, vagy éppen a családjáért aggódó rendőröket küld az utcára? Mennyire fogja biztonságban érezni magát az utca embere ilyen körülmények között? Szép dolgokat mond a főnökség: hogy emberbarát rendőrség kell, olyan, aki kontaktust tud teremte­ni az emberekkel, míg a készenlé- tisek mindig máshol vannak. Igen, ők valóban ingáznak, el­végre hol a határszélen segítenek a határőröknek, hogy kevesebb legyen a csempészés, vagy meccseken, virágkarneválon biz­tosítanak, vagy éppen gyerekek­nek mutatják be mindazt, amit a kiképzéseken tanultak. Utána nézett Valaki, hogy hány jómadár országos körözött került jól megérdemelt helyére a miskolci bevetési parancsnokság által? Más dolog a rendőrök számára az áthelyezés pénzügyi hátránya, amiről jobb nem beszélni, elvégre manapság örül az ember, ha egyáltalán munkabére van. Vagy pontosan erre számítanak az ORFK-n? Hogy kénytelenek elfo­gadni a pesti munkát, ha nem akarják hogy éppenséggel az OTP elárverezze a fejük fölül a mai vi­szonyok között nehezen megszer­zett házacskájukat? Kérdezem én, ki vállalja mindezért a felelős­séget? Valaki hallgassa már meg azt a 480 embert, és próbálja a helyébe képzelni magát. Nem is írok többet, mert azt sem tudom, hogy volt-e értelme, de abban az egyben biztos va­gyok, hogy Kuncze Gábor belügy­miniszter urat szívesen látnák a Készenléti Rendőrség miskolci be­vetési parancsnokságán az utca rendőrei egy elbeszélgetésre. Egy, a sok rendőrfeleség közül (név és cím a szerkesztőségben)

Next

/
Thumbnails
Contents