Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
4 ESZAK-Magyarorszag nr iz~zz~ levelezés, Szólástér 1997. Február 3., Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Drága széken eltöprengve Az ÉM egyik közelmúltban megjelent számában olvastam arról, hogy a Kossuth mozi nézőterének székeit Amerikából rendelték meg, s hogy ilyen ülőalkalmatosság hazánkban csak a nemrégiben megnyílt Duna Plazóban van. No ezen aztán - felháborodás közepette - eltöprengtem. Jó, jó, szép lesz ezektől a mozi, kényelmes rajtuk az ülés... De ha jól tudom, megyénkben is van - de az országban minden bizonnyal jó néhány - bútorgyártó cég. S ahogy hallom, ezek lassan bezárnak, mert veszteségesek, dolgozóik munkanélkülivé válnak. Nem értem, miért az amerikaiakat „segítjük” megrendelésünkkel?! No persze tudom, 200-300 szék legyártása nem oldja meg egy üzem problémáját, de a kicsi is javíthat a helyzeten. És a sok kicsi ugyebár... Somossy Katalin Őrizve a szeretet fényét A Páli Szt. Vince Szeretetszolgá- latos Egyesület és a „Mozgássérültek segítése Házi Zsoltika emlékére” Alapítvány karitatív önkéntesei nemcsak karácsonykor, hanem egész éven át azon munkálkodnak, hogy minél többet tudjanak nyújtani a súlyos beteg és mozgássérült gyermekeknek, idős beteg embereknek és a nélkülöző családoknak. Sajnos, rohamosan nő a rászorulók száma. Ebben az önfeláldozó, nemes, közcélú munkában hála istennek, egyre több támogatónk van. A névsor túl hosszú lenne, ezért csak a teljesség igénye nélkül említjük meg a Pepex Játéknagykereskedést, a Bíbor Könyvkiadó és Kereskedelmi Bt.-t, a Libra Gyógyszerkereskedelmi Rt.-t, a Klimasol Kft.-t, mely cégek nagyértékű játékokkal, könyvekkel, pénzadománnyal évente több alkalommal hozzájárultak a mozgássérült, súlyos beteg gyermekek, felnőttek segítéséhez. Hálásan mondunk köszönetét minden kedves segítőnknek, akik azonosulni tudtak velünk embertársaink súlyos helyzetének enyhítésében, tárgyi- és anyagi segítségükkel. Együttműködésükre a jövőben is számítva, ezúton is kívánunk nagyon sok örömet és jó egészséget. Továbbra is szeretnénk, ha az év minden napját az őszinte szeretet és az együttérző segítségnyújtás töltené be! Házi Józsefhé Páli Szt. Vince Szeretetszolgálat és Kuratórium elnöke Miskolc Az ajándékozás örömteli pillanatai a GYEK-ben „Kéményadónak vélem” Két kémény,is van a családi házunkon. Évekig a Kétüsz gondoskodott a karbantartásukról, majd a Borsodkomm, jó ideje pedig a Termoment Kft. Egy dologban mindhárman megegyeznek: rendszeresen inkasszáltak. Ám az utóbbi kettő az átvett pénz ellenében azonban nem csinál(t) semmit. így aztán házunkban a kéményeket évek óta nem tisztították. Elgondolkodtam azon, hogy miért van ez így? Aztán rájöttem: itt egy adózási formáról van szó. Méghozzá a kéményadóról. Ilyen már létezett a középkorban is sok más adófajtával együtt. (Név és cím. a szerk.-ben) Olvasónk észrevételével megkerestük a Termom.ent Tüzelés- technikai Kft. ügyvezető igazgatóját, Karczagi Gyulát. Mint elmondta, cégük 1996. július l-jétől végez kéményseprő-szolgáltatást a megyeszékhelyen. Az éves (féléves) szolgáltatási díjat az ellenőrzések alkalmával kérik el a tulajdonostól, amikor egy bizonylatot is kitöltenek az elvégzett munkáról, amit aztán az ügyfél aláírásával is „hitelesítenek”. A panaszosnál két alkalommal jártak, először 1996. július 29-én, majd pedig 1997. január 13- án, ám. a kémények állapota egyszer sem indokolta a seprést. Ettől függetlenül rövidesen újra felkeresik a panaszos ügyfelet, hogy tisztázzák vele az esetleges félreértést. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Szólástér. A meghalás méltósága - eutanázia? A görög mitológiában Nüx, az éj uralkodójának gyermekei az ikrek: Hüpnosz az álom és Thanatosz, a lefelé fordított fáklyával is ábrázolt halálhozói szálltak hangtalanul az emberek közé, hogy a túlvilági, halálos álomtól ittasultakat a Heliosz napisten pillantásával soha nem érintett alvilágba, Hádész birodalmába vigyék. Az iker angyalok közül épp Thanatosz, a sötét démon volt a félelmetesebbik, aki - denevérrokonságát sejtetve - a halálra szántak hajából egy-egy fürtöt vágott le. Ettől a félelmetes haláltól különböztették meg a görög humanisták az eutanáziát, a ,jó halált”, a méltó meghalást. A méltó meghalásról két esetet is ismertetek, a háborús és a békés időkből: 1. Laval, egykori francia miniszterelnök, aki annak idején a németekkel kollaborált, börtönében ciánt vett be. A méreg régi lehetett, nem tette meg azonnal hatását. Egész orvosi kar foglalkozott Laval felélesztésével. Még három percnyi életet diktáltak belé, hogy a kivégzőosztag leadhassa lövéseit. 2. Sose fogjuk megtudni, milyen stációkon ment keresztül az a 68 éves amerikai orvos, akit első szívinfarktusából fői sem épülve ért következő szívrohama, amikor - súlyos rákos áttétekkel a gerinccsatornája menti szövetekben - már hetek óta tartó kínok közepette az emberhez méltó halált várta, és lelkiismeretes kínzói megmentették. Első dolga volt, hogy megdicséije kollégáit a professzionális csapatmunkáért, ám lelkűkre kötötte, többé ne hozzák vissza a túlsó partról. Azon az éjszakán még négyszer állt meg a szíve, mindannyiszor sikerrel élesztették újra. (Az élesztési kísérlet ideje alatt egyébként több-kevesebb ideig oxigén nélkül marad az agykéreg, amely három-négy perc alatt véglegesen elhal, de az agytörzs megmenthető.) Az orvostársak kezei közül - és így az agykéreg nélküli „élettől” - végül egy belső vérzés „mentette meg”. Több nyugati országban a menthetetlen beteg kórlapjára vezetik kívánságát, ha úgy határoz: nem kér újraélesztést. (NTBR betűk: „No To Be Reanimetid - ejtsd: No Tu Bi Rienimejtid - nem felélesztendő.) * Hazánkban hiába írja alá valaki közjegyző előtt, eskü alatt, ép tudattal tett vallomását, a polgári törvénykönyv szerint minden ilyen dokumentum semmis. Eutanáziát nem lehet végrehajtani. Az eutanáziát nyíltan meg kell vitatni. Akik az eutanázia mellett vannak, nem időszerűek és veszélyesek, mert arra indítanak, hogy megkerüljék a sarkalatos kérdést, nevezetesen azoknak a szituációknak a definícióját, amikor az orvos gyógyítási feladata megszűnik. Az emberiség jövője szempontjából gyógyíthatatlan betegségek nincsenek, csak gyógyítandók vannak. Problematikus még, hogy a korszerű orvostudomány - akarva vagy akaratlanul - a korábbinál több ember figyelmét hívja fel az élet értékére, de végül ismét csak az élet határhelyzeteihez vezeti. Ezt viszont újból meg kell tanulnunk. S végezetül még egy gondolat a témához: A kimondás még nem jelent meghallgatást./ A meghallgatás még nem jelent megértést./ A megértés még nem egyetértés./ Az egyetértés még nem megvalósítás. Ferencz Tibor onkológus szakfőorvos Miskolc Tragédia: amikor egy „anya” megzavarodik Nehéz emberi jelzőt találni egy olyan elvetemült „anyára”, mint amilyenről hallhattunk és olvashattunk a minap a médiában. Mit szólna egy ilyen emberi lény - ha megtalálnák (reméljük, hogy megtalálják!) ha ő is részese lenne egy olyan cselekedetnek, mint amilyet ő tett. Hogy volt képes (még az állatokat is megszégyenítve) az amúgy is fogyóban lévő népünk egy ártatlan újszülött gyermekét csupaszon, fagyban kitenni a járdára hajnalok hajnalán? Manapság már annyi lehetőség van arra, hogy a lelkiismeretlen anyák - mindegy, hogy milyen okból - megszabadulhassanak a meggondolatlanságukból vagy könnyelműségükből életet követelő terhűktől, aki későbbi életük vagy mások életének gyönyörű megtestesülése, támasza és esetleg hazánk büszkesége is lehetett volna. Lám, az állatokat senki sem oktatja ki, hogyan kell egy újszülöttel bánni és azt felnevelni még a legnehezebb körülmények között is, mégis példát mutatnak arra a „legokosabb” élőlény számára. És ilyenkor az ún. „apa” nem ismer szintén lelkiismeretfurdalást, hiszen „némi” része neki is van e szörnyű tragédiában! Erkölcsi vonalon ó is egy nulla, akárki fia vagy borja is! íme, ide vezet a túlzott erkölcsi gyeplőlazítás, a gyenge családvédelem, a nagy munkanélküliség, az egyes társadalmi rétegek túlzott meggazdagodása, a nagy többségnek pedig mind erkölcsi, mind anyagi lezüllesztése. Igaz a mondás: fejtől bűzlik a hal... Beme Dezső Miskolc Az ártatlanság vélelme okán A Tocsik-ügyről is tárgyalt mindkét kormánypárt a minap. Az MSZP-ben „okafo- gyottnak” minősítették a parlamenti bizottság működését, és általában az „ártatlanság vélelmét” hangsúlyozták. Döntsön a bíróság! Majd valamikor! Hogy előtte televíziónk, és a nem éppen ellenzéki Népszava részletesen beszámolt az érintett személyiségekről és pénzmozgásokról? Hogy hallhattuk a rendőrségi vezető és a legfőbb ügyész nyilatkozatát is? Ugyan, piti dolgok. Csintalan Sándor a TV-híradót is megvádolta szövegek összemosásával (?). Rádiónk megszerezte és lejátszotta a „vágatlan eredetit”, hát az bizony - szerintem - nem éppen őt igazolta! Na, de ha mégis meghamisították? Eszembe jutott az Antall-kormány ellenzékének remek játéka: „a kinek a hordót? és a „ki fütyülte ki Göncz Árpádot”? Hát igen, akkor még ezek voltak a legfontosabb események. Ä mai ellenzék bezzeg a nyugdíjreformmal, egészségüggyel, oktatással, államközi szerződések és a privatizáció kritikájával tölti drága idejét. Bizony, nem is olyan konstruktívak, mint elődeik voltak. Igazukat is csak az Álkotmánybíróság ismeri el. Igaz, hogy egymás „marásával” is foglalatoskodnak. De a „bírósági ítéletig” őket is megilleti az „ártatlanság vélelme”. (Bevallom: nálam nem sokáig). Az SZDSZ elismeri némi érintettségét, de pánikra semmi ok, hisz a döntő tényt a híradások háromszor is elismétlik. „Áz ország mai helyzete alapvetően jobb a tíz évvel ezelőttinél.” (...) A Hétből (TV) azt is megtudtuk, hogy mindezt 70 százalékos kormányzati teljesítménnyel érték el. Te jó Isten, mi lett volna, ha a szabad- versenyes „sztahanovisták” esetleg túllépik a 100 százalékot? D.Zs. Miskolc Dunaszaurusz Örökzöld téma, amitől jobb ha távol tartja magát az ember. Csak a történeti hűség kedvéért említem, hogy históriája több mint három évtizedre tekint vissza. Ä ’60-as évek első félévében már egy, erre a célra alapított vállalat, a Dunaber foglalkozott a beruházás előkészítésével. Azóta is folyik a - nem tudom mi a helyesebb kifejezés - lázas tevékenységnek tűnő semmittevés, vagy a semmittevésnek álcázott lázas tevékenység?! Más kérdés, hogy szabatosabb meghatározástól függetlenül mindez mennyibe került idáig? Összehasonlításként mindössze egyetlen kiragadott példa. A Szuezi-csatorna hossza 165 km, szélessége 100-130 m, mélysége 11-13 m. Összes műtárgyával együtt megépült 1859-69-ig. Az ószövetségi legendás Bábel tornyáról ilyen adatokkal nem rendelkezem. De úgy néz ki, hogy a kommunikációs zavar okozta anomáliák tekintetében már átvettük tőlük a képzeletbeli első helyet. Pestiesen szólva, ez már nem semmi! K. J., Miskolc Akik eleve csak két rossz közül választhatnak Teli szájjal fújtuk: Kényszer volt egykor a munka... Ma? Mi van ma! A kényszer helyett ajánlat sincs. Sőt! Egyenesen eltiltás a munkától. Végre itt van a szabadság. Már dolgozni sem kell. Valamikor úgy tanították, ha a nehezén túl leszünk, csak egy gombot kell megnyomni a munkásnak, és a gép elvégez mindent. Azután már élhetünk igényeink szerint. Azt hiszem, hogy ebben a nagy átalakulásban elveszett a gomb. A fene bánná a gombot. Jó lenne a munka is! Az a hagyományos. A történelem eredményként jegyezte fel a jobbágyság szabadköltözködési jogát. A mai munkás is „kivívta”. Egy szép napon közlik vele: oda megy, ahova akar. Ózd, Diósgyőr, Tiszaújváros vagy az ország bármely bányájából, üzeméből. Hátán háza, kebelén kenyere. Még azt is mondták, hogy jön az átképzés. Tessék mondani? Ők, akik évtizedeken át tanították a szocializmust, ők hol tanulták, hogy estéről-reggelre kész brókerré, nagyvállalkozóvá lettek? Úgy itt hagyták a bérből, munkából élőket, mint az eb a Szaharát. Hallom, olvasom a médiákból, hogy a még megmaradt munkahelyeken a dolgozó választhat. Kap egy-két százezer forintot és becsukhatja maga után a kaput. Kívülről! Egy félbevágott munkásélet után ez mire elég? És aki maradt? Arra, mi vár holnap? Mégis vannak, akik a pénzt választják. Választani csak a két rossz közül lehet. A magyar munkásokat így is el lehet „önként” távolítani. Nem szereti, mégis megeszi. Erről jut eszembe! A macska nem szereti a mustárt. Mégis megeszi önként! Eljárás: kenjük be a macska fenekét mustárral, mivel hogy csípi, kinyalja. Ugye milyen egyszerű az önkéntesség? Itt van a nagy kótya-vetye! Veszik ahogy veszik, csak vigyék, úgy néz ki ez az ország, mint egy új népvándorlás előtt. Igaz, hogy sok üzem, ingatlan már nem köt ide. Az élboly zsebében a betétkönyv, mi meg majd csal elrugdossuk a port utánuk a kánaán kapujáig. Én meg előveszem a nyűtt hátizsákom, beleteszek egy-két zoknit, gatyát, na meg az emlékeimet, és irány... Azt ne higgyék már odaát, hogy a magyar munkásnak semmije sincs! Szűcs Ferenc Miskolc „Fagyos” jelentés a hejőcsabai lakótelepről Hogy hová lett a tavalyi hó, azt nem tudom. De hogy hová lett a hetekkel ezelőtt leesett havacska, azt igen! Nem kell félni, jó emberek! Megvan! Le van fagyva jó erősen a járdákra. Azt kész mulatság végignézi, milyen daliás táncot lejtenek a magyar vitézek, - és vitéznők - azon az üvegsimaságú, jéggel bevont járdaszakaszon, amíg eljutnak a Hejőcsaba-lakótelep buszmegállótól a Csaba vezér gyógyszertári megállóig. Mert igazán nagy vitézség kell ahhoz, hogy ezt az utacskát megreszkírozzák. Hiszen, aki baj nélkül végig merészkedik ezen a jégpályán, az bízvást benevezhet a műkorcsolya és jégtánc világbajnokságra. Dobogós helye biztosított. (Az út állapotáról szóló jelentés a január 24-i helyzetet jelzi.) De hát jó emberek! Álljunk már meg egy polgári szóra! Hány munkanélküli van kies városunkban? Hány százezer (millió?) forint munkanélküli segélyt fizetnek ki az arra illetékesek a közös pénzből, az ország pénzéből, a mi pénzünkből! Mert el lehet gyönyörködni benne: segély-fizetés napján - mint a legyek - rajzanak az életerős, munkaképes urak és hölgyek - hetivásár- nyi ricsajt csapva - a Csaba vezér út-Bárczay út sarkán! Várják a pénzespostást. Utána, természetesen irány a „kocs- mahivatal”. Ott verik fel főhadiszállásukat a volt Csaba ABC, jelenleg Népbolt tőszomszédságában „a” kezdetű italokat fogyasztva („A” bor, „a” sör stb.) Arcátlan megjegyzéseket téve az arra haladó, főleg idősebb nőkre. Bár úgy tudom, régebben volt egy olyan rendelet, hogy az üzlet közelében szeszes italt fogyasztani tilos. És aki megszegte a tilalmat, azt büntették is. Most? Se tilalom, se büntetés! Csörnök Jenő Miskolc X " n m v %t
