Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

1997« Február 12«, Szerda Háttér ÉSZAK-Magyarország 7 Hatalom híján megfélemlítenek Madrid (MTI) - A baszk szakadár terrorszervezet, az ETA hétfői, két halálos áldozatot követelő akciójá­val válaszolt arra, hogy a banda egyik előzetes letartóztatásban lévő tagja pénteken öngyilkosságot kö­vetett el a Madrid közelében lévő Alcalá-Mecho börtönben. Az ETA akcióit elemezve a szocialista El País keddi vezércikke megállapítot­ta: az ETA a spanyol demokrácia legsúlyosabb problémájává vált. Egy ETA-kommandó Madridban - szokásos módszerével - hátulról fejbe lőtte Rafael Martinez Empe- rador bírót, a legfelsőbb bíróság al­kalmazottját, Granadában pedig felrobbantotta a légierő egy gép­kocsiját. Az egyik utas, Domingo Puente polgári alkalmazott meghalt, kilenc társa pedig megsebesült. Jaime Mayor Oreja belügyminisz­ter kijelentette: „olyan, az egész társadalom elleni terrortámadásról van szó, amelynek az a célja, hogy válogatás nélkül, mindenhol rette­gést és pánikot szüljön”. A bírógyilkosság helyszíne Fotók: AP ,A halál állandó jelenléte és a ter­rorista kihívás súlya” arra kény­szeríti a politikai pártokat, hogy minden más kérdést félretéve újra meghatározzák álláspontjukat, és egyesítsék erőiket a terrorizmus el­leni harcban. Ilyen szempontból azért kényes a helyzet, mert a Baszk Nacionalista Párt azt köve­teli, hogy a kabinet tárgyaljon az ETA-val, és a HB-t is vegyék fel az antiterrorista paktum aláírói közé. A felmérések szerint az ETA-elle- nesség nemcsak Spanyolországban, de Baszkföldön is erősödik. De nö­vekszik azok száma is, akik a tár­gyalásokban látják az egyetlen ki­vezető utat. Az ETA hosszú távon politikai hatalomra vágyik, de mi­vel ezt demokratikus úton képtelen elérni, a megfélemlítéshez folyamo­dik. Ezt pedig nem szabad elfogad­ni, elsősorban a politikai pártoknak nem - szögezi le az El País. A Liga a rendőrökért emelt szót Az ORFK főigazgatója szerint alaptalanok az érdekvédők vádjai A készenléti rendőrök egy korábbi akciója Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - FJ) - A Liga Szakszervezetek Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Szövetsége til­takozó közleményt adott ki a Készenléti Rendőrség Miskolci Bevetési Parancsnokságának megszüntetése miatt. Ezt, illet­ve az ORFK közbiztonsági fő­igazgatójának, Bánfi Ferenc dandártábornoknak az ezzel kapcsolatos álláspontját tesz- szük közzé az alábbiakban. Közleményben biztosította szolida­ritásáról a Liga Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége a Készenléti Rendőrség Miskolci Bevetési Parancsnokságá­nak felszámolásában érintett vala­mennyi munkavállalót. A Liga tiltakozik az ellen, hogy a régióra jellemző nagymértékű munkanélküliség és bűnözés elle­nére e területről (pontosabban Mis­kolcról) kivonnak 400 hivatásos rendőrt és megszüntetik 80 közal­kalmazott munkaviszonyát. A ter­vezett intézkedés végrehajtása egy­részt a közállapotok további romlá­sához vezet - véli a szakszervezeti szövetség -, másrészt szétzülleszti az érintett családokat azzal, hogy otthonuktól több száz kilométerre kell szolgálatot teljesíteniük ezek­nek a rendőröknek. Megítélésük szerint e döntés megalapozatlan, semmiféle racionalitást nem tükröz és nincs összhangban a rendőrség fejlesztésének szükségessége kap­csán nyilvánosságra hozott kor­mányzati elképzelésekkel sem. A Liga meggyőződése szerint ez az intézkedés is része annak a fo­lyamatnak, amely az ország keleti fele, így térségünk „eredményes” elsorvasztását célozza, és „az or­szág három részre szakadását to­vább erősíti.” * A Liga Szakszervezetek Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szövetségé­nek nyilatkozatával kapcsolatban Bánfi Ferenc dandártábornok, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatója elismer­te: az utóbbi években Magyarorszá­gon romlott a közbiztonság, és ez­zel összefüggésben a polgárok biz­tonságérzete. A bűnözés mennyi­ségi és minőségi változásai is indo­kolják a magyar rendőrség több éve tartó modernizációját, ami termé­szetesen nem csupán a Készenléti Rendőrség Miskolci Bevetési Pa­rancsnokságát érinti. A Liga Szakszervezetek tiltako­zása a közbiztonsági főigazgató szerint jórészt tárgyi és szakmai té­vedéseken alapul. Az kétségtelen, hogy a bevetési parancsnokság megszüntetéséről megszületett a vezetői döntés. Azonban a kivitele­zés módjáról, konkrét üteméről nincs határozat. Ennek tervezetét a Készenléti Rendőrség vezetői az érintett állomány bevonásával és az egységnél működő Belügyi Dol­gozók Szakszervezetével közösen készítik elő. Kiemelten fontosnak tartja az ORFK a személyre szóló, humánus megoldások megtalálását. Az átcso­portosítás révén felszabaduló - mindenek előtt üres státusokat - a kelet-magyarországi régió egyenru­hás állományának megerősítésére kívánja a rendőrség igénybe venni. A Miskolci Bevetési Parancsnokság tevékenysége egyébként jelenleg is e területre teljed ki, nem kizárólag Borsod megyére. Az egység kisebb részét a Buda­pesti Készenléti Rendőrséghez kí­vánják átirányítani. Ezzel össze­függésben merült fel a más szolgá­lati helyre történő áthelyezés, de nem kötelezettségként, hanem le­hetőségként. E megoldással is a munkahelyek, és a kialakult jöve­delmi viszonyok megtartását kí­vánja elősegítem az ORFK. Ami a szakmai döntés megala­pozatlanságára és irracionális vol­tára utaló megállapítást illeti, azt nem kívánta kommentálni a főigaz­gató, mert bár rendkívül hangzatos - így Bánfi Ferenc tábornok -, ugyanakkor minden tényszerűséget nélkülöz, ezért nincs mit cáfolni. Kárpátalja: idegenek es tősgyökeresek Ungvár (MTI) - Törvénysértő lé­pésnek tekinti Ukrajna Nemzetisé­gi és Migrációs Minisztériumának hasonnevű állami bizottsággá törté­nő lefokozását Tóth Mihály, az Uk­rajnai Magyarok Demokrata Szö­vetségének elnöke, aki egyetlen ma­gyar honatyaként képviseli a kár­pátaljai magyarság érdekeit az uk­rán parlamentben. Sérelmesnek tartja azt is, hogy ugyanaz a hivatal foglalkozik a nemzetiségi kisebbsé­gek és a bevándorlók ügyeivel. Ez azt sugallhatja, hogy az állami bi­zottság az „idegenek hivatala”. Tóth Mihály Volodimir Jevtuhra hivatkozva arról is beszámolt, a nemzetiségi állami bizottság a kor­mány nevében javaslatot terjesz­tett elő az ukrajnai kisebbségi tör­vény kiegészítése céljából, amely­ben új meghatározást kapna az al­kotmányban rögzített tősgyökeres nép fogalma: a kategóriába azok a népcsoportok kerülnének be, ame­lyeknek nincs saját államiságuk, vagyis ha ezt a parlament elfogad­ja, akkor a kárpátaljai magyarság kívül reked az Ukrajna területén sélő törzsökös népek körén. Whitewater-ügy: kínos fordulat Washington (MTI) - Sajtóértesülések sze­rint Bili Clinton egykori üzlettársa, James McDougal megváltoztatta korábbi vallomá­sát, és most már azt állítja, hogy az elnök igenis jelen volt azon az 1986-ban lezajlott ta­lálkozón, amelyen egy szabálytalanul, titok­ban folyósított hitelről volt szó. Egykori part­nerének pálfordulása különösen azért kínos az elnökre nézve, mert eskü alatt vallotta, hogy a háromszázezer dolláros hitel ügyében soha senkire nem gyakorolt nyomást, és még- csak nem is találkozott a kölcsönt nyújtó ban­kárral, David Hale-lel. A fordulatról beszámoló New Yorker heti­lap legfrissebb számában ugyanakkor aláhúz­ta: James McDougal módosított vallomása önmagában még nem elég ahhoz, hogy eljá­rást indítsanak az elnök ellen, és a szövevé­nyes Whitewater-befektetési ügyben eljáró különleges ügyésznek, Kenneth Starrnak to­vábbi bizonyítékokra volna szüksége. A Fehér Ház jogásza nem kívánt megjegy­zést fűzni a magazin cikkéhez. A visszaélések és sikkasztások elkövetése miatt huszonnyolc hónapi börtönbüntetésre ítélt David Hale tavaly azt állította a bírósá­gon, hogy Bili Clinton arkansas-i kormányzó­ként nyomást gyakorolt rá annak érdekében, hogy bankja nyújtson hitelt Susan McDougal- nak, aki egykori férjével együtt társtulajdono­sa volt annak a Whitewater-üdülőtelepnek, amelybe partnerként a Clinton-házaspár is befektetett. A nyolcvanas évekre visszanyúló vállalkozással kapcsolatban több gyanút keltő részlet merült fel az utóbbi években, és a kü­lönleges ügyészi vizsgálat eredetileg azok fel­derítésére indult. lames és Suzan McDougal. A házaspár, akik mást és mást mondanak Clinton szerepéről. James McDougal korábban alátámasztotta az elnök vallomását, csakhogy azóta az es­küdtszék bűnösnek mondta ki többrendbeli csalás és sikkasztás vádjában, amelynek alapján az idős, beteges üzletembert akár nyolcvannégy évi börtönre is ítélhetik. Már börtönben ül az ügy harmadik főszereplője, Suzan McDougal is. O nem hajlandó Bili Clinton ellen vallani: egykori férjét beteges hazudozóként festi le, aki szerinte korábbi ki­jelentéseinek megváltoztatásával csupán sa­ját irháját próbálja menteni. Reménytelenül... Holdi János Az író ott állt és várt. Kellemes meleg, enyhe szivarfüst, szőnyegig érő függö­nyök. Azon túl a tél, hóhullás. A főnök szimpatikus, még alig öreg. A nagy íróasztal mögött aláírogatott. A feszes fenekű és mellű, jól kozmetiká­zott titkárnő gyengéd mozdulatokkal tolta keze alá az aláírandó gépelt íveket és arra gondolt: azok a gyorsmozgású kezek, lassan, finoman is tudnak simo­gatni. Az író ott állt és várt. Talán arra, hogy hellyel kínálják, de nem kínálták. Télikabátja alatt már izzadt, és arra gon­dolt: jó néhányszor kilincselt és állt eh­hez hasonló irodában - hivatali helyi­ségben, alapítványoknál - eredmény nélkül. Csupán egy-két ember volt, akik segítették - egy, most agonizáló nagy gyár volt vezérigazgatója, nála nem kel­lett várakoznia, gyorsan adott. Hiába, szerencse kell mindenhez! A jelenlegi könyve kiadásához is, vagyis mai szó­val, szponzorra! Ez már a negyedik író­asztal, ahol áll és vár. A helykínálás ne­ki nem jár, a feszes fenekű és mellű szépség már jelezte jöttét és szándékát. A titkárnő elhagyja a szentélyt, eny­he ringás, szolid domborulat ringatás, emlékeztető az elmúlt víkendre, néma, szemléltető felhívás a következőre.- Nos, uram? - kérdi a főnök. Mele­get sugárzó, barátságos szemek, biztató jóindulat, reményi keltő tekintet...- Kérem tisztelettel - így, a kissé haj­lott hátú, már jócskán öreg, a minden­napokat isteni ajándékként értékelő új­ságíró, író - kérem tisztelettel, tessék, el­hoztam a következő kötetem címlapját, így fog kinézni...- Csak röviden, barátom - mondja a teljhatalom - nekem rengeteg a dol­gom. Tehát? A főnök szeme mintha nem is lenne olyan barátságos, enyhe krákogás, szi­vargyújtás, remek illat. A hajlott hátú határoz: utolsó esély, más íróasztal elé már nem áll, igen elmondja, ami néha belülről feszíti, és mondja:- Kérem tisztelettel, amint tetszik lát­ni, ez egy kötet lenne, talán a hattyú­dalom. Igen, kérem, ne tessék moso­lyogni, nekem, túl a hetvenen már any- nyi, bár akadnak remek jó gondolataim, a szenilitást nem lehet rám fogni, a sors ebben kegyes hozzám, csak a szeren­cse, az mostohám. Közel ötven eszten­deje írok ennek a városnak, meg a rend­szereknek, de én még egyik rendszertől sem kaptam pénzbeli támogatást irodal­mi dolgaim kiadásához. Szerencséseb­bek kaptak és kapnak a volt tanácstól, a jelen önkormányzattól, alapítványoktól, nekem semmi, egy fillér sem, tehát...- Mondtam, röviden, jó ember! A hang cseppet sem barátságos. A szivar ontja a füstkarikákat, pompás il­lat-aroma, a hajlott hátból kimagasló lej-száj elszánt, kiböki:- Szeretném a tisztelt társaság támo­gatását kérni a kötetem kiadásához, har­minc-, húsz-, esetleg tízezer forint... Ta­lán ötezer...- Ne is folytassa, jó ember - pöfékel a teljhatalom. Sajnálkozó kézmozdulat, furcsa, hitetlenkedő arc, ránctalan mo­soly, majd a folytatás-, kérem, mi milli­ókat adunk, show-kat és egyéb tévés hülyeségeket szponzorálunk, de a kép­ernyőn ott a nevünk, mi befutott embe­rekkel operálunk. Ez van, magából mi nem profitálhatunk semmit! Különben is, ismernie kell a mai gazdasági helyze­tet, és ezzel, nagyon sajnálom, befejez­tük... A hajlott hát még hajlottabb, erős, rendetlen, ki-kihagyó szívdobbanások, éles, hasító fájdalom, a feszes szépség szinte beviharzik, lelkendező szavak a teljhatalmúnak:- A gálaestélyre megkaptuk a két be­lépőt... Ezt még hallja a kolduló, mostohafia Pegazusnak, Fortunának és... és vakító fényesség, rózsaszín felhők, puha, lágy ringatózás, súlytalan lebegés, Isteni ér­zés. A szomszéd lilás felhőpamacsról egy kedélyes hang:- A teremburáját, Amice, hát nem is­mersz meg, édesöcsém? A hang nem ismerős, de, hiszen ez.... ez... Mikszáth Kálmán! Igen, kerek arc, apró szemek, joviális pocak, a száj­ban pipa, a hang pedig tovább zeng:- Ejnye, fékomadta, hát kellett úgy megalázkodni annak a pénzeszsáknak? Tudd meg, a magunkfajta magyar írók­nak, pennaforgatóknak itt, evilágban ketten vagyunk Móriccal, hisz ismered- Jókaival, a képviselői. Szóval, Amice, úgy döntöttünk, magunkhoz hívunk rögvest. Aztán tudjuk rólad, hogy ked­velője vagy a jó borocskának, és ismét döntöttünk: megteszünk az égi szőlé­szetünk fő-főpincemesterének. No, édes egy öcsém, eredj, jelentkezz Szent Pé­ternél, de ízibe, fékomadta, tőle megka­pod a pincekulcsokat... Azaz várj csak, Amice, hiszen ráérsz, itt minálunk zéró az idő fogalma, meg aztán a pince sem szalad el, ne félj, van ott borocska elég, örökkön örökké kitart. Nos, hát mindent tudunk a földi világról, azt is, hogy a vá­rosodban, és az egész megyében még élő írók, költők, egy-két kivétellel - majd mind zseninek tartják magukat. Sőt, a magukat élbolyba tartozónak val­lók, még inkább kétkönyökösek, ők kapnak minden kitüntetést, anyagi tá­mogatást, pedig egyik sem viszi vásárra a bőrét, mint te, Amice, az újságíró-író. Melyik nagy nemes írótok és költőtök írt annyit az ötvenhatos eseményekről, mint te, te áldozati bárány. Mert, hogy a T. Házban kissé változott a helyzet, már nem kérnek tőled az új rendszert támo­gató írásokat, még örülhetsz, ha nem til­tanak ki a szerkesztőségből, vagy nem dugnak dutyiba ismét...- De engedd meg, bátyámuram - só­hajt az újonnan érkezett - nekem azo­kat - mert benne éltem a történésekben- meg kellett írnom, és abban tökélete­sen igazad van, bátyámuram - valóban részben csak én vittem vásárra a bőrö­met. Ám már nyugodt vagyok, nem ér­het semmi baj, hiszen itt vagyok közte­lek, meghaltam és feltámadtam. Ami a borospince mesterségét illeti, fogadjátok külön köszönetéin Jókai Móric bátyám- urammal és...- Semmi és - suhan a hang a szom­széd rózsaszín felhőpamacsról - szóval semmi és, ne folytasd. Tudom, szívesen lógatnád a lábad, kezedben egy kancsó muskotályossal az idők végtelenjéig, de míg te, Ámice, mondtad a magadét, ideszólt Móric bátyád. Megváltoztatta az előbbi döntését az örökös fő-íőpince- mesterségedről, mondván: még nem vagy elég érett a feladatra. Nincs ben­ned ambíció, nem tudod kihasználni a két könyöködet, túlságosan alázatos ter­mészetű vagy. Márpedig édes egy öcsém, nekünk kétkönyökös fő-főpince- mester kell az égi szőlészetünkbe. Tu­dod, ez a fránya Lucifer minduntalan borversenyt provokál és a nagy pofája révén rendszerint meg is nyeri az égi szőlészettel szemben. Na már most, ahogy analizáltunk téged, rájöttünk: gyenge lábakon állsz, tutyi-mutyi alak vagy, és bár volna benned némi tehet­ség, tehetetlen lennél a nagypot'ájú Lu­ciferrel szemben. Nota bene: szinte tör­vényszerűen a nagypofájúak, a kétkö­nyökösek győznek. Meg aztán, tudod, nekünk is van újságunk és könyvkia­dónk, szóval lehet, olyasmit írnál, amit az égi tanács nem venne jó néven. Hát ennyi rizikót mi nem vállalhattunk, így aló mars, édes egyöcsém, irány a téged oly nagyon megbecsült városod, küsz­ködj meg néhány évig, és vigyázz a vér­nyomásodra...- A vérnyomás... - leheli az író eről­ködve, és fülébe jajong a sziréna.- Igen - mondja a mentőorvos - a vérnyomás a hibás. Nincs nagyobb baj, feküdjön nyugodtan, már itt is vagyunk a kórháznál. Újabb injekció, kékeszöld falak, kór­terem, csend és nyugalom. Az ablakon túl fehér hóvilág. Hát kilöktek onnan is - gondolja a mennyben járt, és mereven nézi a ringó fenekű ápolónőt.

Next

/
Thumbnails
Contents