Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-07 / 5. szám

1997. Január 7., Kedd 8 Ms Itt-Hon ^Miskolci Portré A szociális gondozó Miskolc (ÉM - BID - Jakab Péter három éve dolgozik szociális munkaterületen, mi­után műszaki végzettsége mellé szociális gondozó-mentálhigiénés diplomát szerzett Szegeden. Jelenleg a Napfényt az Életnek Alapítvány által létrehozott nappali mele­gedő munkatársa Miskolcon, a Baross Gá­bor utcában. Ide térnek be a munkanélküliek, a pe­rifériára szorultak, a súlyos megélhetési problémákkal küszködő emberek, akik reg­gel 8 órától délután négyig tartózkodhat­nak az épületben, s akiket zsíros kenyér­rel és meleg teával fogadnak az ott dolgo­zók. A nyolc órás időtartam alatt Péter és munkatársai meghallgatják a betérők ügyes-bajos dolgait, s megpróbálnak a rá­szorulók segítségére lenni, lehetőség szerint munkát szerezni az állástalanok részére.- Sajnos a tapasztalataink lehangolóak. Naponta mintegy 60-70 ember gyűlik itt össze, általában nyolc osztályt végzettek, 20 éves kortól 55-60 éves korig. A nappali melegedő bezárása után és hétvégeken - mivel nem tartunk nyitva - látogatóink túl­nyomórészt az utcára kerülnek, lépcsőhá­zakban, vagy jobbik esetben a Máltai Sze­retetszolgálat és a Vöröskereszt által bizto­sított helyeken húzzák meg magukat - mondja Péter. A négy gyermekes, 45 éves mentálhigi- énikus korábban utcai szociális munkás­ként dolgozott, amikor is az utcán próbált kapcsolatot teremteni a munkanélküliek­kel, a csellengőkkel, az elesettekkel, aki­ket különböző intézetekbe, intézményekbe próbált bejuttatni, legtöbbször az önkor­mányzat segítségével. Az első perctől hiva­tásnak tekinti munkáját. Főállása mellett a drogambulancián is besegít.- Drogos fiatalokkal is foglalkozom, akiknek egy részével az utcán próbálok kap­csolatot teremteni. Igyekszem megismertet­ni velük azt az utat, amelyre lépve megsza­badulhatnának függőségüktől, és amelyen végigmenve bizakodhatnának felgyógyulá­sukban, majd talpra állásukban. A drogambulancián működő Gondolko­dók Klubjában szintén aktívan tevékeny­kedik. Mint mondja, a klubot az a gondo­lat hívta életre, hogy a fiataloknak legyen hol kibeszélgetniük magukat. Tapasztala­ta szerint ez a korosztály különösen igény­li az őszinte szót, a meghitt, gondolatilag gazdag együttlétet, így reméli, a szerda délutánonkénti klubfoglalkozásoknak egy­re több látogatója lesz. Tört, zúzott, majd ütközött Miskolc (ÉM - BO) - A több­szörösen büntetett előéletű K. Gábor 1996-ban - alig két hónap leforgása alatt - két­szer került összeütközésbe a törvénnyel. A Miskolci Vá­rosi Bíróság közelmúltban meghozott ítéletében (nem jogerősen) garázdaság és más bűncselekmények, va­lamint hivatalos személy el­leni erőszak miatt 1 év 4 hó­nap börtönre ítélte. K. Gábor az elmúlt év májusá­ban Miskolc egyik szórakozóhe­lyén mulatozott barátaival. Ahogy teltek az órák, egyre it- tasabb és egyre féktelenebb lett. Amikor egymás után több poharat is levert a pultról, az éjszakai bár egyik rendfenntar­tója magatartásáért kérdőre vonta. K. Gábor ezt cseppet sem vette jó néven, így parázs vita támadt a két fél között. Az Szülői értekezlet az iskolában:- Egy valamit nem értek Salá- táné: hol tanulja a maga Robi- kája azokat a csúnya káromko­dásokat?- Tudja tanító úr kérem, az adóhivatal mellett lakunk! Drágám, úgy látom, ma egé­szen szép időnk lesz... - mond­ja a félj, amikor reggel kinéz az ablakon.- Na és? - kérdezi a feleség. alkalmazott, hogy véget vessen kettejük meddő szócsatájának, kivezette K. Gábort a diszkó­ból. Ezt a „megaláztatást” az­tán végképp nem nyelte le a harcias vendég, a sértésre ököl­joggal válaszolt. Többször is jól behúzott az őt kitoloncolónak, aki hasonlóképpen hárította el az ütlegeket. A dulakodó férfi­akat végül is a vádlott barátai és a diszkó alkalmazottai vá­lasztották szét. Az alaposan be- dühödött K Gábor ekkor a kö­zelében álló Ford Sierra gépko­csi motorházára ugrott és azon tombolta ki magát. Sikerült is alaposan behorpasztania a te­tőt, s amikor lelépett onnan, rá­adásként berúgta a Ford első szélvédőjét. Végső csillapító­ként egy nagy követ kapott a kezébe, amivel betörte a disz­kó bejárati ajtaját. A fenti ügy­ben indított hatósági eljárás még bírósági szakaszba sem kerülhetett, amikor újabb feje­zettel toldotta meg K. Gábor a VKXMIX- De hiszen már annyiszor mondtad, hogy egy szép napon elhagysz... *- Tudod, hogy egyáltalán nincs kedvem elmenni Kovácsékhoz?- Nekem sincs! De kép­zelt el, mennyire örülné­garázda cselekedeteivel már eddig is több oldalt kitevő vád- hatot. Alig két hónap telt el az előzőekben ecsetelt duhaj éjsza­ka óta, amikor ismét nem tu­dott indulatainak megálljt pa­rancsolni. Egy ismerőse Lada gépkocsijával autózott éppen a tapolcai úton, amikor a gyer­mekvárosi autóbuszmegállóból éppen kihajtó 2-es járatot sza­bálytalanul megelőzve, annak oldalához ütközött. Míg a busz­vezető leállt, addig K Gábor to­vábbhajtott, de hamar utolér­ték a rendőrök. Am hiába vit­ték vissza a baleset helyszíné­re, nem volt hajlandó közremű­ködni az eset tisztázásában. Sőt, egyre jobban bepörgött a faggatózás miatt. Először csak sértegette a szemlét vezető tisz­tet, majd támadólag feléje in­dult és leköpte a hadnagyot. S amikor fellépéséért a rendőrök megbilincselték, jobb híján a lá­bával védekezett, míg nagy ne­hezen megtörték ellenállását. nek, ha nem mennénk el!- Igazad van, megyünk! *- Kislányom - mondja moso­lyogva az apa - az imént járt nálam egy fiatalember, akit jól ismersz, és megkérte a kezedet. Én beleegyeztem.- De hát, papa - mondja sírva a lánya - hogyan hagyhatnám itt a mamát?- Semmi baj. Őt is magaddal viheted! Gyerekek honi rajzasztala Maugli a dzsungelben Rajzolta: Sipos Eszter, a Bulgárföldi Általános Iskola első osztályos tanulója Jubileumi hangverseny Ernődön Ernőd (ÉM - BO) - A helyi ze­neoktatás negyedszázados évfordulóját jubileumi hangversennyel ünnepelték a közelmúltban az emődi Reményi Ede Zeneiskolá­ban. A jeles napra egybegyűlteket el­sőként Szabó Sándor alpolgár­mester köszöntötte, majd Ko- leszár Árpádné, a Reményi Ede Zeneiskola igazgatója emléke­zett az eltelt 25 évről. Szólt töb­bek között arról, hogy 1971-ben mindössze 30 gyermek kezdte el tanulmányait az iskolában. A zene világával ismerkedők akkor három tanszakon és két­féle hangszeren tanulhattak, ma viszont 141-en nyolc tansza­kon és tíz különböző hangsze­ren. Közülük sokan közép- és felsőfokú oktatási intézmények­ben folytatták tovább zenei ta­nulmányaikat, mint az iskola azon fiatal zenetanára, aki in­nen indult el és ide tért vissza iskolái befejeztével tanítani. A jubileumi ünnepség a ze­neiskolások hangversenyével folytatódott, akiknek sorában az intézmény mostani diákjain kívül szép számban ott voltak a korábban végzett növendékek is. Elsőként a szólisták mutat­koztak be nagy sikert aratva, majd a régi és mostani zeneis­kolai növendékekből álló fú­vószenekar ritmusos száma­inak tapsolhatott a népes kö­zönség. Az ünnepi találkozó a jeles eseményre meghívott volt növendékek és tanáraik kötetlen beszélgetésével foly­tatódott. A közös emlékek felidézése után többen ked­ves sorokkal gazdagították az iskola eseménynaplóját. Egyikőjük például a követ­kező gondolatokat írta be a könyvbe: „Nagy öröm, hogy a kezdeti gyermekcipőből ilyen szépen kinőtte magát a zeneiskola. Az embernek újra kedve támad zenélni, hallgatva a kicsiket.” _A Tartalomból Gyógyító mozdulatok - korhatár nélkül Zsámbokné Zana Mária 1990-ben is­merkedett meg az Etka-jógával, s ami­kor később, egy tanfolyam keretében elsajátította a módszert, maga is oktat­ni kezdte a szegedi Kártyikné Benke Etka nevéhez fűződő egészségmegőrzé­si programot. Az országszerte egyre szélesebb körben elterjedt mozgalom ’95-ben öltött hivatalos jelleget, amikor is megalakult az Etka-Jóga Nemzetkö­zi Egyesület, majd ’96 decemberében annak miskolci szervezete. (3. oldal) Két pedagógus festő egy galériában Milyenek is a véletlenek? Egyszerűek és gyakorta kézenfekvőek, mint példá­ul annak a párosnak az esete, amely nemrégiben közös kiállításon mutat­kozott be a Bató-házban lévő Signál Galériában. A január 13-ig megtekint­hető tárlat egyik főszereplője egy rajz­tanárnő, akit ugyancsak festegető szakmabelije, egy úszást is oktató test­nevelő tanított meg úszni. Az ötlet, hogy együtt állítsanak ki, ebből a ta­lálkozásból ered. (4. oldal) Miskolci könyvajánló Időről időre je­lentkező könyv- ajánlónkban ezúttal a Miskol­ci Városi Könyv­tár József Attila Gyermekkönyv­tárának munka­társa, Kéthely Anna mutatja be a legfiatalabb ol­vasók birodal­mát, néhány közérdeklődésre számot tartó kiadványt is ajánlva. (5. oldal) Irány - a felnőtt világbaj nokság! Domonyik Gábor, a MEAFC ifjú táj­futója 1996-ban harmadik junior világ- bajnoki aranyérmét is megszerezte, de az új esztendőben már a felnőttek me­zőnyében kell bizonyítania tehetségét. A fiatal sportolót a múltról és tervei­ről kérdeztük. (7. oldal)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents