Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-27 / 22. szám
4 ÉSZAK-Magyarország izzzzi i Levelezés, Szólástér íz 1997. Ianuár 27., Hétfő, r Példás gyorsasággal intézkedtek Az ÉSZAK-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Egy távoli településről, Hegyeshalomból küldöm ezt a levelem, melyben szívből jövő köszönetünket szeretnénk kifejezni. Indoklásként annyit: kevés nyugdíjból élő, idős emberek vagyunk, ezért minden forint kiadást nagyon meg kell gondolnunk. Pár napja bajba kerültünk, ám egy miskolci cég példás gyorsasággal sietett a segítségünkre. Úgy érezzük, személyes kö- szönetünkön túl igazán megérdemlik, hogy a borsodi régió lakói is megtudják: ebben a szívtelen, üzleti világban is vannak még emberek és vállalatok, amelyek fontosnak tartják a tisztességet. A történet rövid. Vásároltunk egy WCöblítő tartályt, amelyet a FERBOK Szerelvénygyár (Miskolc, Pereces, Erdő sor 26.) készített. Felszereltettük, de az örömünk nem sokáig tartott, a szerkezet hamarosan meghibásodott. Felvettük a kapcsolatot a gyártó céggel, s ott Zsámbók Tamás ügyintéző megígérte, hogy intézkednek: küldenek egy másikat a hibás helyett. Hittünk az ígéretben, mégis meglepődtünk, amikor pár nap múlva megérkezett a csomag. Ez a korrekt, tisztességes eljárás igazán példaértékű. Köszönet érte. Biczó Bálint Hegyeshalom A hullámautóbusz az új módi Miskolcon TöbbszöH - újságokban is megjelent - lakossági kifogás döbbentett rá annak a felismerésére, hogy Miskolc közlekedési szempontból a nagy találmányok városa, és megérdemelné a „Kiemelkedő Közlekedési Találmányok Városa” kitüntető címet. Ezt a megállapítást a következő példákkal igyekszem alátámasztani: Városunk egyik közlekedési találmánya a hullámautóbusz vagy inkább autóbuszhullám. Ez úgy működik, hogy egy-egy megállóban való hosszú várakozás után végre jön egy autóbusz, amit aztán egyszerre három követ. Mikor ezek elmennek, újabb hosszú várakozás következik, majd ismét megérkezik az autóbuszkaraván, s utána ismét hosszabb várakozás következik. Mindez egyben menetirányítási bravúr is. A másik közlekedési különlegesség határozottan egészség- ügyi jellegű, és a szükséges testkultúrát, illetőleg mozgás- kultúrát segíti. Színhelye a Városi Sportcsarnok és a szemben lévő autóbuszmegálló közötti gyalogátkelőhely. Közötte, illetőleg rajta igen nagy a gyalogosforgalom. A zebra forgalmi jelzőlámpája - ennek ellenére - úgy van beállítva, hogy ha a gyalogos nem szeretne közlekedési baleset áldozatává válni, kénytelen meglehetősen gyors futással átjutni a túlsó oldalra. Gondolom, az illetékeseket intézkedésük foganatosítása alkalmával az egészséges testmozgás szükségességének bölcs igazsága hatotta át. Ugyancsak a járókelők koncentráló képességének fejlesztését szolgálja az is, hogy egyesek kerékpárjukkal felhajtanak a gyalogos közlekedést biztosító járdára, és az ott közlekedőknek ugyancsak ügyelniük kell saját magukra. No ezzel még koránt sincs vége a mások ötletdússága miatti megpróbáltatásoknak. Ahol lakom ugyanis, több személyautó parkol a járdán. Legálisan avagy sem, ezt megítélni nem az én kompetenciám - ahogy manapság gyakorta hallhatjuk egy-egy felelősségre vonási ügygyei kapcsolatosan. Kompetencia ide, kompetencia oda, a lényeg az: az autókból a járdára csepegő olajfoltok szépen és törvényszerűen csúszós tereppé változtatják a gyalogjárót. A múltkoriban óvatosságom ellenére majdnem hanyatt vágódtam, mikor ráléptem egy ilyen foltra hazafelé igyekezetemben. Szerencsémre egy segítő kéz megakadályozott ebben. H. D., Miskolc Karácsonykor történt, de még bizakodom Búza tér, zsúfolt busz, karácsonyi bevásárlás. Felszállók a járatra, nem akarok ácso- rogni, fázom. Nagy lökdösődés, érzem, mintha veszélyben volna a táskám. Elszégyellem magam, karácsony előtt ne gondoljak rosszat senkiről. A második megállónál leszállók. Újságot vennék, de nincs meg a pénztárcám, sót a levéltárcám is eltűnt a személyi igazolványommal, fontos orvosi papírokkal, a nyugdíjas vasúti utalvánnyal, betegbiztosítási kártyával, lottóval, fürdőjeggyel. Lepergetem magam előtt az elmúlt perceket. Jól öltözött fiatal hölgy, kicsit kopott, lakkozott körmökkel állt mellettem szorosan. Gyanítom, ő volt, aki finom pici kezét rosszra használta. Akinek már a szülei sem tanulták meg a tízparancsolatot, hogy ne lopj, felebarátod vagyonát ne kívánjad! Hetek teltek el azóta. Mostanában jobban odafigyelek a buszon utazókra. Nem vigyáznak értékeikre, táskáikra (miként jómagam sem azon az ominózus napon). Erre utal a rendőrségre a jobbak” által visszaküldött személyi igazolványok száma. Három éve már, hogy csomagom mellől a 14-es buszon a retikülöm igazolványokkal, pénzzel, lakáskulccsal kicsúszott a kezemből az ülés alá. Egy óra múlva meglett. A buszvezető, Novák János leadta a végállomáson. Három év múltán is emlékszem a nevére, mert a becsületes ember neve felejthetetlen. Meggyőződésem, hogy a másik embert megkárosító cselekedetek, mint a bumeráng visszaütnek és súlyosan rongálják a bűnöző idegrendszerét, egészségét. Hölgyem! Legalább az irataimat küldje vissza! Karácsony volt, s a jászolban dider- gett a hidegtől a szeretet, amely békességet ígért a földön a jóakaratú embereknek. Egy megkárosított nyugdíjas A vállra akasztott táska is gyakori „kihívás' Fotó: Farkas Maya Megjáratott a biztosító Cséb/80 biztosítással rendelkezem. Hetekkel ezelőtt kaptam az ÁB-tól egy körlevelet, amiben az állt: 1996. december 31-ig igénybe lehet venni a megváltási lehetőséget, azaz meg lehet szüntetni a biztosítást és „azonnal” kifizetnek 7000 forintot. Mivel a nyugdíjam alig haladja meg a 12 ezret, élni akartam ezzel a lehetőséggel, ezért a körlevélben megadott címre - Miskolc, Lónyai Menyhért utca 2. szám alá - kivillamosoztam. Legnagyobb meglepetésemre - annak ellenére, hogy a fenti cím volt megadva - elküldték azzal, hogy menjek a Szemere utca 5. szám alá, ott foglalkoznak ügyemmel. Felkerestem az újabb címet, ahol egy nyomtatványt adtak a kezembe, mondván, ha azt kitöltőm egy hét múlva megkapom a pénzt. Kérdezem ezek után: miért adnak meg egy olyan címet írásban, ami valójában ebben az esetben téves. Másodszor: miért írják le azt, hogy azonnal kifizetik a pénzt, ha ez sem így történik a valóságban. Horváth Jánosné Miskolc Fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken de. ÍÓ-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, január 27-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Azóta mindenki zárja az ajtaját Ismeretlen, idős ember csöngetett be a minap az egyik miskolci intézménybe, amely többek otthona. Az egyik szoba lakója ajtót nyitott az illetőnek, de amikor az közölte látogatásának célját, a lakó - felismerve a rossz szándékot - segítségért kiáltott. A kiáltásra odaérkező lakótárs kiutasította az épületből a hívatlan „látogatót”, annak azonban esze ágában sem volt az épületet „dolga végezetle- nül” elhagyni, így egy emelettel feljebb próbálkozott. Egy nyitott lakásba belépve már szerencsével járt. Az előszobában meglátta a retikült, amelvből kivette a pénztárcát. majd tovább folytatta bűnös útját az emeleten. Újabb nyitott szobába lépett be, amelynek ugyancsak nem volt benn a lakója. Már nyitotta a táskát, amikor visszatért a tulajdonos, s nyomban felelősségre vonta az idős embert. A romlott lelkületű erre gyorsan kereket oldott. Hogy ki lehetett, arra a mai napig nem derült fény. A tanulság azonban annál nyilvánvalóbb: egy intézet lakói sem érezhetik magukat biztonságban. Ezért az a döntés született: se nappal, se éjjel senki ne hagyja nyitva szobáját, lakását! Serfőző Járna Szólástér A lóvá tett ország Annak idején a múlt századi Amerika egyik kisvárosa érdemelte ki ezt a nem éppen dicsérő jelzőt. Az egyre elkeseredettebb hangvételű olvasói levelek nyomán viszont úgy látszik, ezt a titulust mi is kiérdemeltük. A két eset között persze lényeges a különbség. Ott és akkor - legalább is írója szerint - egy vidám hangvételű történet zajlott. Nem a lóvá tevőket átkozták, hanem a lóvá tetteken mulatott mindenki. Nálunk ez valahogy egészen másként zajlik. Itt azok átkozódnak és szidnak mindenkit, akik elhitték, hogy tőkéjük után 10% kamatot fognak kapni havonta (!), a megvásárolt giliszták akár százszorosát is vissza veszik tőlük, a piramisjátékkal meg lehet ütni a főnyereményt... Továbbá elhitték: egyedül csak azok tudják, képesek és fogják az országot felvirágoztatni, akik korábban lehervasztották... Valamikor úgy tanultam, az embert az különbözteti meg az élővilág többi tagjától, hogy értelme és szabad akarata van. De úgy látszik, az ösztönök és pavlovi reflexek védekező mechanizmusa - adott esetben sokkal hatékonyabban működik, mint az értelem és a szabad akarat. Ezért nem tudonj például ugyanazzal a szemmel és ugyanolyan meghatottsággal szemlélni a szófiai parlament ostromát, mint néhány évvel ezelőtt a berlini fal tetején önfeledten táncolókat. Meg azok sirámai sem tudnak meghatni, akik most arra hivatkoznak, hogy a hitük áldozatai lettek- Mert azt hitték, 3,60 lesz a kenyér, a hervasztókkal kéz a kézben fogják leküzdeni a válságot, megtalálni a boldogulás; hoz és felemelkedéshez vezető utat és együtt fonják kolbászból a kerítést. A dolgok mai állása szerint csak egyetlen szerény ajánla- tom-tanácsom van a jövőt ille' tőén. Olyan szöveget ne is vegyenek a kezükbe, amelyiknek „Választási program” a címe. Egyedül csak azoknak higgyß' nek majd, akik túlélési stratégiában gondolkodnak és egy harmadik honfoglalás reális kepét tudják felvázolni. Mert csakis ebből, egy újabb tatái járás utáni alaphelyzetből szabad és lehet kiindulni. Kiss József, Miskolc Egészséges nyomorultak Ha tudnám, leközlik ezen kis írásomat, azt a címet adnám neki, hogy „Nősülni szeretnék”. Bár tudom, nem vagyok egyedül, aki szívesen kötné össze az életét valakivel, de még sem teheti. Noha egészséges vagyok, és volna is egy hozzám való, jóra való lány - aki szintén szeretné a kettőnk boldogságát egy családként -, mégis reménytelenül nézünk a kettőnk jövője elé. Több mint két éve annak, hogy együtt járunk, s amikor egymástól elválunk, mind a ketten saját szüléinkhez megyünk haza. Ez a tehetetlen állapot még sokáig elhúzódhat, hiszen se nekem, se a jövendőbelimnek már régen nincs, és még ki tudja mikor lesz munkahelye. Márpedig így családot alapítani, házat venni, gyereket nemzeni, meggondolatlanság lenne. A szüléink nem szeretik a kettőnk „fúzióját”. Azt javasolják nekem és a kedvesemnek is, hogy mind a ketten (külön-külön) olyan házasságot kössünk, amely révén legalább a megélhetésünk biztosított lenne. Mert a szerencsétlen nyugdíjas apám, meg a munka- nélküli anyám nincs olyan anyagi helyzetben, hogy képes lenne két családot eltartani. Ugyan így tengődnek a feleségemnek való szülei is. így aztán mi, a „gyerekek”, akik már a 30. évünket tapossuk, elégedjünk meg azzal, hogy „csak szeretjük egymást, de családi életet belátható időn - talán sohasem - nem élhetünk, mert erre nincs semmi perspektívánk. Nincs munkahely, és még sokáig nem is várható- Még örülhetünk is annak, hogy az idős szüléink megosztják velünk kevéske kenyerüket. Egyszóval: egészségesen munkaképesek vagyunk, mégis nyomorultnak érezzük magunkat. A múlt évben volt arról szó, hogy itt, az északi régióban, nyugati kölcsönből munkahelyeket létesítenek majd. Nagyon vártuk, s a mai napig is figyeljük a híreket, de - legalábbis én - még nem hallottam ilyesfajta vállalkozásról. Ha kimondottan erre kaptunk kölcsönt, akkor miért nem történik már valami a szegények érdekében? Könyörgöm - mások nevében is kérem -, ha még meg van ez a pénz, csináljanak már valamit, mert mi is élni szeretnénk és megnősülni, családot alapítani. Kérem ezt azért is, mert nem az én, a nu hibánk a nyomorúságunk. (Név és cím a szerkesztőségben) Követhetetlen munkaviszony Egy nagy angol politikus mondta: a demokráciában sok hiba van, de nincs jobb. A rendszer- váltás óta Magyarországon is demokrácia van - sok hibával. Ezek közül most csak egyet tűzök tollhegyre, ami nemzedékek jövőjét érinti, a Munkakönyv ügyét. Ezt a könyvet azzal az indokkal szüntették meg, hogy sérti a személyiségi jogot. Meglehet, de még ezzel együtt is jobb volt, mint amit hiánya okoz. Mert most mi a helyzet? Az új nyugdíjrendszer több pilléres, ebben nemcsak a járadék nagysága, hanem az ún. szolgaláti idő is beleszámít. Jó is ez, de csak olyan rendszerben, amelyikben a járadékfizetés évtizedekre visszamenőleg is jól követhető, ellenőrizhető. Ez pedig ma nem megoldott. Rengeteg a behajtatlan követelés (a nyugdíj alapra). Ellenőrizhetetlen a munkavállaló nyugdíj bazisa. A munkaadónak a tárgyhó 10-ig kellene befizetni a járadékot. (Ez a dolgozó bruttó bérének 39 százaléka + 1800 Ft.) Erről egyéni járuléklapot kell vezetni. Ha csődbe meg a vállalkozás, igyekszik3 tulaj megszabadulni mindentől, ami terhére róható, így a papíroktól is. Ennek a munkavállaló issza meg a levét. Néhány hónap múlva nyoma sincs annak, hogy ó nyugdíjalapra dolgozott. Munkakönyv - mely bizonyítaná - nincs. Egy életre vesztes a munkavállaló. Jó dolog a szabadság, de szamárfülek nélkül. A nyugdíj, az Elet joga, a többi csak ennek alárendelve aktivizálható. Ezzel egyetértett a pénzügyminiszterünk is január 14-i értekezletünkön. Már csak az kellene, hogy a személyiség joga ne legyen visszapattanó golyóbis. Csapó András Nyugdíjasok Megyei Szövetsége Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik- A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. D
