Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-23 / 19. szám

Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1997. Január 23. ÉM'Konyha Az évad étele: a káposzta Miskolc (ÉM) Töltött, rakott, Paradicsomos, dinsztelt káposz­ta... Nagyjából ezek a káposzta­ételek váltogatják egymást a ha­zai családi étrendekben. Bővít­sük a választékot és próbáljuk ki az itt kínált recepteket is - hi­szen most van a káposzta évadja. Rakott lila káposzta hozzávalók: 50 dkg lila káposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 4 db egész tojás, 20 dkg spagetti, 10 dkg vö­röshagyma, 10 dkg óvári sajt, 1 te- askanálnyi só, 1 mokkáskanálnyi köménymag és bors, 5 dkg zsír. Kizsírozott tűzálló edényben réte- gezzük a vékony szálra vágott ká­posztát, vöröshagymát, kemény to­jást, a sós vízben főtt spagettit és a karikara vágott kolbászt. A rétegek közé sót, borsot és köménymagot szómnk. Tetejére reszelt óvári saj­tot teszünk és közepes hőfokon 40 Perc alatt megsütjük. Töltött kel Hozzávalóit: 1 db kelkáposzta (80-90 dkg), 60 dkg darált sertés­hús, 1 db zsemle, 2 tojás, 2 teáska- oálnyi só, 1 mokkáskanálnyi bors, 2 evőkanálnyi pirosarany, ugyan­ennyi zsír, 4 evőkanál liszt, 1 mok­káskanál szódabikarbóna. A kelkáposztát megmossuk, majd sós vízben fedő alatt 15 percig főz­zük. A vízből kivéve kissé lehűtjük, konyharuhára tesszük, majd óvato­san kiterítjük a leveleit. A darált húst a vízben áztatott, kicsavart zsemlével, a tojással, sóval, piros- prannyal (1 evőkanálnyi) és borssal összegyúrjuk. Ezt a tölteléket tesszük a fokozatosan visszahajtott káposztalevelek közé úgy, hogy az kapja vissza eredeti formáját. A konyharuha 4 sarkát összekötjük, forrásban lévő vízben, fedő alatt 30 Perc alatt készre főzzük. Fakanálra lógatva néhány perc alatt kicsor- Sotjuk az egész felesleges vizet. Ez Mő alatt mártást készítünk: zsír­ban lisztet pirítunk, felengedjük 4 öl vízzel, melyben előzőleg elkever­tünk 1 evőkanál pirosaranyat. Sóz­zuk, borsozzuk, jól kiforraljuk és a káposztával együtt tálaljuk. Káposztás rántotta Hozzávalók: 1 zacskó géppel vag­dalt édeskáposzta (1/2 kg súlynyi), f Púpozott teáskanálnyi reszelt hagyma, 8 tojás, só, őrölt bors, 5 deka füstölt szalonna. ** káposztát apróra metéljük, mint­ha tésztára szánnánk. A füstölt szalonnát bőréről levágva pici koc­kákra vágjuk és lassú tűzön kiol- vasztjuk, beletesszük a káposztát, röegsózzuk, megborsozzuk, hozzá­adjuk a hagymát és fedő alatt pu- hára pároljuk úgy, hogy levét elfő- J°- A tojásokat alaposan felveijük, s jünikor a kosztosok már az asztal körül ülnek, akkor a káposztára “ tjük, abba belekeverjük, azonnal tálaljuk. Édes finomságok birodalmában Ahol házias receptek alapján is készülnek cukrászdái sütemények Bodnár Ildikó Miskolc (ÉM) - Az igazi édesszájúak egyformán esküsz­nek a házi és a cukrászdái süte­ményekre. A kicsit válogató- sabbak egyiket vagy éppenség­gel a másikat részesítik előny­ben, ahogyan azt saját ízlésük diktálja. De akadnak olyanok is, akik az otthon sült fánkot semmi pénzért nem adnák, mi­ként egy rezgő töltelékű cuk­rászdái krémest sem cserélné­nek fel egy házi krémessel. Tö­rök Béláné általában a jó re­ceptek híve, ezért a cukrászdái viszonyok közepette házias íze­ket is igyekszik meghonosítani. A parányi belvárosi süteményes boltba belépő aligha sejtheti, mi­lyen sürgés-forgás zajlik nap mint nap a kulisszák mögött. A falatozó és egyben kiszolgáló helyiség mö­gött ugyanis ott az üzem, amelynek 9 cukrásza és agilis vezetője, Tö- rökné Bélóné, Irénke pontos forga­tókönyv szerint dolgozik.- Hajnal öt órától délután kettő­ig nincs megállásunk, a több helyi­séges üzem szinte minden sarká­ban készül valami - mutat körbe Irénke. - Egyébként sem lenne időnk a tétlenségre, mivel minden süteményünk naponta frissen ké­szül. Ezt elváljak tőlünk a vevőink, de nekünk is ez az elvünk. A tortá­kon kívül ötven-hatvanféle termé­ket állítunk elő a megrendelésektől függő mennyiségben, amelynek ki­sebb hányada sós. Olyan kollégák­kal dolgozom együtt, akik nem­csak, hogy jók a szakmában, de kí­sérletező kedvűek is. így aztán időnként előrukkolunk egy-egy új­fajta édességgel, amit addig-addig alakítgatunk, tökéletesítgetünk, amíg az véleményünk szerint „par­tiképes" nem lesz. Az első falat jo­gát mindig magunknak tartjuk fenn, s ha egyöntetűen ízlik min­denkinek az ily módon készült sü­temény, fantázia névvel látjuk el, és a legközelebbi sütést már a ven­dégeinkkel is megkóstoltatjuk. Ha jó a visszajelzés, az édes áru a polc­ra kerül a többi mellé. Ha pedig va­lamelyik nem fogy úgy, ahogyan azt szeretnénk, egy időre vagy vég­leg levesszük a kínálati listáról. Az üzemben tavaly nyártól dia­betikus édes tészták is készülnek, s már jó ideje állatfigurás torták. A vajas helyett pedig’többnyire főzött krémű desszertek.- Bál- sokkal babrásabb és idő­igényesebb a főzött krém, de min­denképpen megéri a többletmunka. Az állatfigurás tortákba is többnyire főzött krém kerül Fotók: Farkas Maya Rózsaszín mázt kap a minyon Két nyomós érv is szól mellette: nincs annyi szénhidrát benne és az íze kevésbé émelyítő. Hiszen jól is­merjük mindannyian azt az érzést, amikor az egyébként nagyon kí­vánt édességet azért nem fogyasz- szuk el az utolsó morzsáig, mert hamar elteltünk vele. A különféle ízesítésű kelt, rétes, piskóta és egyéb tészták többsége a jól bevált cukrászkönyvek előírásai szerint készül, de a kis üzem a há­zias ízeknek is terepet biztosít. Dol­gozói azt tartják ugyanis: igazában az a finom, amit a vásárlók meg­kedvelnek, amiért szívesen vissza­járnak.- Házias receptjeink többnyire faluhelyről származnak, ahol egy­másnak adják át a sikeres tésztale­írásokat az asszonyok. Ezek egyike a sakkszelet, amelyhez először 48 dkg porcukrot 48 dkg Ramaval ha­bosra kikeverünk, hozzáadunk 9 egész tojást, összedolgozzuk. Bele­teszünk 36 dkg lisztet, egy csomag sütőport és ízesítésképpen vaníliát. A kevert tésztát kettévesszük. Egyik felét fehéren, míg a másikat kakaóval színezve sütjük meg ki­zsírozott - esetleg sütőpapírral ki­bélelt - tepsiben. Majd kétfelé vág­juk a lapokat, és baracklekvárral egymáshoz illesztjük a barna és a fehér részeket, hogy négy réteget kapjunk. Ezután az egészet centi­méretes csíkokra felszeleteljük, és úgy illesztjük akár lekvárral akár főzött krémmel azokat egymás­hoz, hogy a fehér mellé barna, míg a barna mellé fehér rész ke­rüljön. Egy napig érdemes kisebb nehezékkel (vágódeszka) nyomat­ni, hogy jobban szeletelhetővé vál­jon. A tetejét ízlés szerint csoki­mázzal vagy porcukorral bevon­hatjuk. Ugyancsak közkedvelt a kara- mell-mézes, amelynek íze hasonlít a lengyel karamellához. 10 dkg margarint 50 dkg liszttel 6 dkg cu­korral és tejben megfuttatott 1 de­kányi szalagáréval, 2 tojással összedolgozunk. A simára kikevert masszát 7 részre elosztjuk, kinyújt­juk és 2 tepsiben egymás után va­lamennyit megsütjük. (A vékony lapokhoz 2 percnyi sütési idő ele­gendő.) A krémhez előbb 70 dkg cu­korból karamellt készítünk, felönt­jük vízzel, s addig főzzük, amíg fel nem olvad a karamell. Majd 7 dl te­jet 14 dkg liszttel csomómentesen kikeverünk, és ezzel a péppel a ka­ramellt még a tűzön besűrítjük. Majd levesszük a gázról és 14 dkg margarint és egy evőkanál kakaót keverünk bele. Forrón kenjük meg a lapokat, melyek 1 nap alatt meg­puhulnak. Fehér vagy csokis máz­zal díszítjük. A bölcsesség és béke kedvelt itala Miskolc (ÉM - BO) - A tea az emberiség legrégebbi italai közé tartozik. Kínában ötezer éve ismerik, eleinte a házipa­tikák gyógyszere volt, később - amikor erősítő, frissítő ha­tását fölismerték - nemzeti itallá vált. Luyü kínai bölcs a teáról szóló könyvében a teát a „bölcsesség és béke italaként” nevezi meg. S ha belegondolunk, e gondolatot na­gyon is illik a teával társítani, amely hangulatos ötórai teák, ba­ráti beszélgetések kísérője lehet. Ám ezt a szerepét igazán csak akkor töltheti be, ha ízletes ital­ként kerül az asztalra. A teát is tudni kell elkészíteni. A kínaiak ezzel kapcsolatban is egy köz­mondásukban bölcsen kifejtették: „Életünk során főleg három dol­got sajnálhatunk: az elrontott if­júságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helyte­len készítéssel elpazarolt finom teákat.” Bizonyára jókora túlzás van az utóbbi - már mint a teára vonatkozó - megállapításban, de azért a teakészítés szabályaira mindenképpen érdemes figyel­met fordítani. Már csak azért is, mert így kaphatunk valójában él­vezetes italt. Ehhez nyújtunk út­mutatót, majd néhány receptet. 1. A vízforraló edényt - éppen úgy, mint azt, amelyikben a teát leforrázzuk - más célra ne hasz­náljuk. Csak tiszta vízzel öblít­sük ki, törölgetni nem kell, mert szagot kap. 2. Pontosan adagol­juk a teát: csészénként általában egy lapos kávéskanálnyit - 1 fil­tert - számítsunk. A tea erőssé­gét fokozhatjuk azzal is, ha hosszabb ideig forrázzuk. Fekete­teát általában öt-hat, míg zöldet három-négy percig. 3. Csak a friss tea jó igazán. Minőségét be­folyásolhatja a víz hőfoka is. (Langyos vízzel nem elég alapos a kilúgozás.) 4. Ne hagyjuk állni sokáig a kész italt, mert felülete lepedékessé válik. 5. Ízesítésül cukrot, mézet vagy cukorpótlót használhatunk. Sokan isszák a teát édesítő nélkül. Dúsításul cit­romlevet, szeszes italt, tejet, tej­színt is tehetünk bele. Szikvizes tea: A szódás szifont előmelegítjük, majd beletöltjük a friss, forró teát, két-három ujjnyit szabadon hagyunk. A patronnal szénsavassá tesszük. A kinyo­mott italt tetszés szerint ízesít­jük. Készíthetjük hidegen is. Brazíliai tea: Csészébe mokkás­kanálnyi darált dióra 2-3 centili­ter szeszes italt töltünk. Azt meg­gyújtjuk. Ha a láng elaludt, rá­öntjük a friss, forró teát. Jellegze­tes ízű, finom ital. Holland teakülönlegesség: a teakészítéshez tejet vagy tejszínt használunk forró víz helyett. Ez­zel forrázzuk le a teát, majd ke­vés rumot teszünk bele. Mézzel ízesítjük. A konyha szentélye Brackó István Még jól emlékszünk a gigantomániás korra, amikor nagy gyárakat, magas há­zakat, hatalmas lakótelepeket és lovar- dányi éttermeket építettünk. Az úgyne­vezett modern, azaz panellakásokban aprócska volt a konyha: abból a megfon­tolásból, hogy a szülők üzemi ebédet esznek, a gyerek a menzán kajál, a hét­végén pedig a család vendéglőbe megy, ahol terített asztal várja... A sok elhibá­zott lépést a konyha szentélyének szám­űzése sokszorosan tetézte. A rideg és tényszerű okok miatt ma a legtöbb famí­liának nem futja pincéres gasztronómiai örömökre. S különben is: ezek a böhöm, ételszagú hodályok nélkülözték az inti­mitást. Be is zárták őket, illetve más funkciójú intézményként hasznosították. (Legyen példa a miskolci Fehér terem, a Katowice étterem, vagy a Búza téri önki- szolgáló.) Az erőszakos kollektivizmus szétzilálta a generációs családokat. De lazultak a kötelékek a mikro-tamílián belül is. Apu­ka túlórázik, esetleg másodállást vállal, anyuka három műszakban dolgozik, a csemeték leckeírás közben, a televízió előtt kapnak be valamit. Ritka alkalom, hogy mindenki egyszerre üljön az asztal mellé. Nyugodtan, élvezve a különböző fogások ízét, aztán pedig, eltelvén a jó falatokkal, kávé és sör mellett ejtőzze­nek, szót váltsanak a világ dolgairól, de leginkább egymásról. A konyha, amely hajdan összefogta a különböző nemze­dékek tagjait: szinte megszűnt. A „tis- lizés" áhítatos és összetartó nyugalma már a múlté. Sajnos... Hivatkozhatnánk a rohanó időre, a zak­latott korra, a hajszás jelenre. Fölemle­gethetnénk, hogy a szabványos ottho­nokban kicsi a konyha. S ez való igaz, hiszen abban - körbeülésre alkalmas - asztalt nem lehet elhelyezni. Ha össze­jön a csapat, akkor is szorongani kell. Nem lehet könyökkoccanás nélkül, nyu­godtan kanalazni, kinyújtózni, időt mú­latni. Ha vendégek jönnek, akkor két részletben esznek, vagy marad a „svéd­asztal" egy-egy tányérral, s állva hódol­va a felemás értékű gasztronómiai gyö­nyöröknek... Aki térre vágyik, az leszedi az ajtót, kidobja az előszobafalat és a beépített szekrényt. így ugyan kevesebb hely marad a ruháknak, de több szék fér el, több az ember, több a szép szó és több a szeretet. Jobb ízű a falat, ha töb­ben esznek... Nosztalgiás kényszerkép­zet ez? Vagy hiú ábránd? A zacskósle­ves, a mikrohullámú sütő korszakában nem konzervatív dolog-e fölemlegetni bölcs eleink ráérős konyhai foglalatossá­gát? Döntse el az olvasó. De ne két hamburger között! _A NEVÉT ADTA Arany János fánkja Páratlanul tündök­letes pályát futott be, halhatatlant al­kotott a magyar li- teratúra legszebb szavú művelője, Arany János ( 18 1 7-1882). Hosszú volt az út a nagyszalontai jegy­zői széktől az aka­démiai főtitkári bársonyszékig. A Toldi szerzője Shakespeare máig leghűbb tolmácso- lója. Verseiben tettenérhető a konyhai örö­mök szeretete és tisztelete is. Az úgynevezett Marcza-fánk receptjét rímbe szedte. „Üss egy csuporba két tojást. Belé kevés sót, cukrot. Verd össze jól és önts hozzá egy meszely tejet; annyi lisztet, hogy palacsin­ta tészta sűrűségű legyen. Akkor tégy zsírt tepsibe, egy ujjnyi vastagul, s ezt forrald fel. Mikor legjobban forr, a tésztát kana- lankint rakd belé és pirosra süsd meg. Punctum.” C. M □

Next

/
Thumbnails
Contents