Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-23 / 19. szám
1997. Január 23., Csütörtök A Megyéből Ielentiük ÉSZAK-Magyarország 3 A miskolciakat jegyzik a világban Beszélgetés a Szent-Györgyi Albert-díjas Szentirmai Lászlóval Vándorkupákért verselve versengtek Miskolc (ÉM) - Ötödik alkalommal rendeztek megyei szavalóversenyt tegnap Miskolcon a Kaffka Margit Általános Iskolában a magyar kultúra napja tiszteletére. A hetedik osztályosok kategóriájában első lett Mónus Melinda (Kaffka Margit Általános Iskola, Miskolc), az egyik vándorkupát tehát ő őrizheti egy évig. A második helyen Jenéi Gabriella (Rónai Általános Iskola, Miskolc) végzett, a harmadik pedig Tacsi Imre (József Attila Gimnázium, Ózd) lett. A nyolcadikosok közül az első helyet és a másik vándorkupát Tóth Adrienn (Bársony János Általános Iskola, Miskolc) szerezte meg, második lett Varga Renátó (Petőfi Sándor Általános Iskola, Encs), harmadik helyen ketten végeztek, Necz István (Herman Ottó Általános Iskola, Miskolc), valamint Illés Flóra (Rónai Általános Iskola, Miskolc). Iskolaigazgatók tanácskozása Szikszó (ÉM) - Abaúji iskolák igazgatóinak értekezletét tartják ma délelőtt tíz órai kezdettel Szikszón a Szepsi Csombor Márton Gimnázium Szakképző és Általános Iskola könyvtárában. Elöljáróban Juhász Zsolt, az encsi önkormányzat kulturális ügyekkel foglalkozó főtanácsosa szól a pedagógiai programok fenntartókra, illetve a pedagógusokra gyakorolt hatásáról. A zebrán akart átszaladni Miskolc (ÉM) - Az iskolából hazafelé figyelmetlenül a zebrára szaladt egy gyermek tegnap délután Miskolcon a Győri kapu és a Károly utca kereszteződésénél. A 8 éves kislány nem vette észre a közeledő Polskit, és az autó oldalának szaladt. Elesett, és egyik lábfején áthajtott a kocsi hátsó kereke. A sérültet lábfejtöréssel szállították a megyei kórház gyermeksebészetére. Dombrovszky Ádam Budapest (ISB) - A magyar kultúra napján Szent-Györgyi Al- bert-díjat kapott Szentirmai László, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára. A díjátadást követően kértünk rövid interjút a műszaki egyetemek kandidátusától. Először arra voltunk kíváncsiak, véleménye szerint mivel érdemelte ki ezt az elismerést. • 1979-ben kaptam egyetemi tanári megbízást a Miskolci Egyetemen, ahol azóta is az elektrotechnikai tanszéken dolgozom - kezdte eddigi munkásságának összefoglalását Szentirmai László. - A szakmai múltamat illetően elsősorban én is azt emelném ki, amit a díjátadáskor a miniszter úr: az iskolateremtő és a nemzetközi szférában végzett tevékenységemet. Az UNESCO alkalmazásában hosszabb ideig dolgoztam a Közel-Keleten mint projektvezető, s mint meghívott vendégoktató. Ma is az Európai Unió négy projektjében veszünk részt a tanszékkel. Igazán kedvezőek a lehetőségeink: 12 európai egyetemmel vagyunk egész szoros kapcsolatban. Ennek az eredménye, hogy négy doktori értekezésünk született a nyugati egyetemeken angol nyelven. A közelmúltban a római egyetemen az egyik fiatal tanársegéd a PHD-fokozatot szerezte meg. Egy másik fiatal oktató a torinói műegyetemen végzi doktori tanulmányait. Éppen tegnap volt 24 hallgatónkkal egy beszélgetés, akik nyugati egyetemekre mennek a diplomamunkák elkészítésére. □ Azért önmagáról is szóljon! • A nemzetközi szférában számos tudományos társaságnak vagyok tagja. Talán Ausztrália az egyetlen kontinens, ahol még nem jártam, pedig oda is meg hívtak. Két alkalommal voltam a Massachusetts Institute of Technology-n, amelyik a műszaki egyetemek mekkájának számít. Körülbelül öt nemzetközi konferencia tudományos bizottságában dolgozom. A NÁTO-nak van egy polgári tagozata - a modern villamos-hajtások témában részt vettem ennek a csoportnak a tevékenységében. A közeli hetekben jelenik meg Hollandiában e tárgyban egy terjedelmes könyv, s a szerzői gárdának én is tagja vagyok. □ Kérem, a „nem szakértő” olvasó számára is mutassa be azt a területet, ahol dolgozik! • A modern villamos-hajtások ma a számítógéppel irányított területhez tartoznak, amelynek egyik része a villamos-hajtás és a számítógép között a teljesítmény-elektronika. Ennek az első, s talán legfontosabb megnyilvánulása volt a Holdprogram. Amikor az ember a Holdra szállt, ott mutatkozott be a modern villamos-hajtás és a teljesítményelektronika kapcsolata. De arról is beszélhetek, hogy a legmodernebb kis motorok, amelyeket a szívben helyeznek el, azok is a villamos-hajtás témakörébe tartoznak. Akárcsak a La Manche-csatorna alagút több megawattos szellőző motorhajtása. Szóval a skála rendkívül széles. Ma a világon több villamos-motort gyártanak évente, mint ahány lakosa van a Földnek. □ Ön Budapesten él. • Minden héten ott vagyok néhány napot az egyetemen, sokszor a késő esti órákban is, hiszen a nemzetközi kapcsolatok fenntartása mellett nappal nemigen jut idő a tudományos munkára. □ Jól érzi magát Miskolcon ? • A kollégákkal, a karral kiváló a kapcsolatom. A hallgatóimban megvan a tettre készség. A mai korban a szakmai felkészültség mellett az idegen nyelv ismerete is felértékelődött, s hallgatóim ezzel tisztában vannak. □ Az évek is jelzik, hogy budapest i lakosként, sem „ugródeszkának” tekintette a miskolci tanítást. • Nyugaton az egy teljesen bevett szokás, hogy egy professzor nem a fővárosban dolgozik. Hogy csak az olasz barátaimat említsem: a nápolyi vagy a torinói egyetemek Olaszországban a legkiválóbbak. Bennünket miskolciakat a szakterületünkön mindenütt jegyeznek a világban. Ahol egy komoly nemzetközi konferencia van, ott nem hiányozhatunk. A napokban a miskolci Népkert- ben útépítési munkálatok kezdődtek. Az első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a tereprendezés az egykori Vigadó épület felújításához kapcsolódik. A napokon belül újonnan megnyíló étterem vezetése sietett megnyugtatni a kedélyeket: szó sincs arról, hogy „feldúlnák" a park csendjét, rendjét. Az építés indoka, hogy az ismét működésbe álló verrdeglátöipáir egységnek szüksége van megfelelő közúti csatlakozásra, valamint néhány vendégparkolóra. (Ezért - a szükséges engedélyek és tervek birtokában - láttak hozzá a már korábban is meglévő, a Vigadótól a Király utcáig vezető aszfaltsáv meghosszabbításához, aminek révén egyrészt az becsatlakozik a fő- útba, másrészt lehetővé válik féltucatnyi parkolóhely kialakítása a sportpályák melletti üres terület „rovására". Fotó: Vajda ja nos Népkerti út épül a Vigadóhoz Adókíméléssel garantált egzisztencia Miskolc (ÉM - FJ) - Az úgymond adókímélő céllal létrejött, miskolci székhellyel bejegyzett Garantált Egzisztencia Önsegélyező Egyesület feloszlatása iránt keresetet indított a B.-A.-Z. Megyei Főügyészség. Az ügyészi vizsgálatot az APEH kezdeményezte. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon ’94 októberében bejegyzett cég 10 taggal alakult meg, de viszonylag rövid idő alatt 200 főre gyarapodott az egyesületi létszám. A tagok túlnyomó többsége budapesti lakos volt - tudtuk meg Klimon Zsuzsa ügvésznótől. Hogy miért kellett mégis Miskolcon bejegyezni az egyesületet? Azért, mert itt viszonylag (legalábbis a fővároshoz képest) gyorsan lehetett bonyolítani a bejegyzést. Ä „Garantált Égzisztencia” kapcsolatban állt egy pécsi székhelyű alapítvánnyal (Vita Nova), amelynek részére az egyesület tagjai támogatásokat fizettek be. Ezt a „támogatást” pedig értelemszerűen levonták az adóalapjukból. Mindebben semmi kivetnivaló nem lenne, ha nem jutott volna a hivatalos szervek tudomására, hogy a baranyai Vita Nova Alapítvány a vagyonából „viszonttámogatta” az egyesületet, amely tagjainak szociális segély gyanánt visszafizette ezeket az összeget. Á pénz tehát az egyesületen és az alapítványon keresztül körbejárt, és az a személy, aki befizetett az alapítványnak iksz összeget, az a lánc végén maradéktalanul, azaz adómentesen visszakapta a pénzét a már említett szociális támogatás címén. Ami szintén adómentes... S mivel az alapítványt támogatók köre majdnem azonos volt az egyesületi tagokkal - akik ugyebár ezeket a pénzeket visszakapták -, így a kör íve majdhogynem egyértelmű. Áligha fér tehát kétség az ügyészségi álláspont helyességéhez, miszerint a Garantált Egzisztencia Önsegélyező Egyesület kifejezetten adómegkerülés céljából alakult meg. Hiszen a mór említett „önsegélyezésen” kívül semmilyen más érdekvédelmi tevékenységet nem fejtett ki. Az egyesület és az alapítvány vezetői egyszerűen átlátták, a hatályos adójogszabályok adta lehetőségeket hogyan lehet kihasználni. Hivatalos megfogalmazásban: hogyan lehet az adót kikerülni... Milyen összegek jártak „körbe”? A cirka 200 tag fejenként 50-100 ezer forintot fizetett be, ami hozzávetőleg összesen 18 millió forintra rúgott. Pillanatnyilag nincs büntetőeljárás az egyesület tagjai, illetve vezetői ellen - válaszolta lapunk kérdésére Klimon Zsuzsa -, de a pécsi székhelyű alapítvány, a Vita Nova vezetői ellen tudomása szerint indult büntetőeljárás Baranya megyében. Hogy aztán a híróság úgy látja majd, hogy ez valóban adócsalás, adomegkerülés-e, és ezért feloszlatja a szervezetet? Esetleg úgy foglal majd állást, hogy ez csak a kiskapuk, a lehetőségek kihasználása? Egyelőre nyitott kérdés. Mindenesetre az egyesület megszüntetésére adott egy másik lehetőség is, tudniillik, hogy a szervezet megszűnését állapítják meg. Amikor ugyanis az adóhatóság elkezdte vizsgálni a szervezetet (’95 első fele), rögvest beszüntették tevékenységüket. Ennie a rablónak is kell Miskolc (ÉM - FJ) - Toprongyos külseje, riadt arca, zavartan-szégyenlősen „kapkodó” tekintete dacára a fiatalember akár szimpátiát is ébreszthetne beszélgető- partnerében. Ébreszthetne! Ha történetesen nem tudnánk, hogy M. János 17 büntetőeljárást tud maga mögött, s ha mondjuk a te- refere helyszíne nem a rendőrségi fogda lenne. Ahová ezúttal két- ízbeni fegyveres rablás miatt került. De tudjuk. így a srác „csak” sajnálatra méltó. Nagyon sajnálatra méltó... Rövid időn (öt napon) belül kétszer érte rablótámadás a Vasgyári úton található mini ABC-t. Amint a sértett fél elmondása alapján tegnap már beszámoltunk a történtekről, mindkétszer ugyanaz a fiatalember kényszerítette az eladót, Ádám Józsefet a bevétel átadására. A támadások, miután az elkövető késekkel felszerelkezve követelőzött, fegyveres rablásnak minősülnek - tudtuk meg Engel György alezredestől, a Miskolci Rendőrkapitányság forrónyomos parancsnokától. Az első alkalommal, január 15-én éjjel az árukiadó ablakocskán ugrott be a tettes, és a kasszában lévő mintegy 17 ezer forintnyi összeget vitte el. Talán mert ennek a pénznek a nagyobb részét menekülés közben elhagyta, hétfőn éjjel ismét meglepte az üzletecskét. Ezúttal az ajtó alsó ablakszemét rúgta be, azon mászott be - immár két kést szorongatva. Egy fiatalember azonban az utcáiéi kiszúrta, egy vadidegen turkál a kasszában, s amikor közelebb ment az ajtóhoz, azt is sikerült kivennie a boltos jelbeszédéből, hogy mi is történhet odabenn. Az ifjú szerencsére haladéktalanul értesítette a rendőrséget, s a pillanatokon belül érkező járőrök még a tetthelyen elfogták a támadót. A 25 esztendős rablótámadó, M. János eleinte nyugodtan viselte bilincsbe verését, de előállítása után szinte tébolyult módon tombolt. Ha rendszeresítve lenne a rendőrségen a kaloda, valószínűleg abba kellett volna zárni a fiatalembert, már csak a saját testi épsége miatt is. Mert az még csak hagyján, hogy a testületet pocskondiázta - így Engel alezredes -, hiszen az ilyesmit lassan megszokja a zsaru, meg egyébként is, futball- bíróként esetleg dupla ennyi szidalmat kapna... Mit szól mindehhez az elkövető? Hogyan emlékszik vissza a két támadásra M. János? Őt magát sikerült munkatársainknak szóra, illetve va- kufényre bírni.- Tisztában van vele, mit követett el?- Hát... Betörtem abba a boltba, és az öregtől... - sorolná a már sokszor hallott rablómesét János.- Azt hiszem, félreértett valamit. Azt kérdezem, tudja-e, milyen súlyosnak minősülnek a tettei? A válasz roppant szűkszavú ugyan (:„Hát...”), ám az értetlenkedő tekintet, a szinte megszégyenülten lesütött. szempár minden szónál többet mond. Majdhogynem sajnálja felvilágosítani az ember: 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a fegyveresen elkövetett rablás. Márpedig a kések minden bizonnyal fegyvernek minősülnek majd.- Állítólag a magánál jóval idősebb eladón egyik alkalommal sem lett úrrá a páni félelem.- Hát, nem nagyon akart megijedni, az biztos. Meg is lepődtem rajta. Pláne másodszor, amikor azzal a fadarabbal kezdett el püfölni. Igaz, nem fájt túlságosan, de azért csodálkoztam. Mert hát, tudja, két kés is volt nálam...- Apropó kések! Az imént azt állította. hogy spontán ötletnek engedve támadta meg mindkétszer a boltot. Ehhez mérten legalábbis meghökkentő a késes megjelenési forma. Vagy mindig két bökővei járkál?..- Á, dehogyis! Csak amikor elindultam a városba, nem mertem otthon hagyni „őket”.- Nem merte?! Miért, hol lakik?- Fent Lyukóban. Legalább két percbe telik mire János megérteti velünk, „otthona” sajátságos fogalmát. Lyukóbánvai „lakása” nem más, mint egy meddőhányó. Világítása a Hold, és a jobb esetben a csillagos ég.- És egy meddőkupacon húzta ki eddig a telet?! - hitetlenkedünk.- Nem az egész telet - int mérsékletre János, miközben nadrágja jó húszcentis szakadásába nyúlva megvakarja a térdét -, csak ilyenkor, amikor melegebb van, ilyenkor alszom ott. Ha nagyon hideg van, beké- redszkedek valamelyik ismerőshöz. Kétségbeesett az igyekezet, ahogy próbáljuk visszaterelni a szót a rablásra. Szinte menekülés a megvál- tozhatatlanf?) elől...- Amikor a rendőrök tetten érték, maga formálisan túszul ejtette az eladót . Nem félt, hogy esetleg baja eshet a férfinak, s még nagyobb kalamajkába keveredik? Vagy mit tudom én, nem tartott attól, hogy a zsaruk keresztüllövik? Nem kizárt: jogosan...- Azért is engedtem el egyből, amikor rám szóltak a rendőrök. Mert az hülyeség, hogy magától szabadult ki az öreg: hátulról fogtam, jó erősen, a nyakánál meg ott volt a kés. Maga szerint, ha én úgy akarom, tudott volna moccanni? - nyúl szakadozott gumicsizmája szárába János.- Már ne is haragudjon, , de kicsit furcsa lenne, ha dicséretet várna tőlem „nagylelkűségéért”.- Nem is azért mondtam, de...-De?...- Enni csak kellett nekem is... Kétségtelenül igaza van a huszonéves korára bűnözővé vetemedett M. Jánosnak: enni neki is kell. Talán abban is: bármi áron. Kell legyen azonban jobb, kevésbé agresszív, illetve társadalom-ellenes megoldás. Sőt, meggyőződésünk szerint van is!
