Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

4 ÉSZAK-Magyarqrszág Helyi Hírek 1997» Január 2., Csütörtök A mezőcsáti városháza híreiből Mezőcsát (ÉM - CSKA) - Parkoló épül Me- zőcsáton. A városatyák decemberi ülésükön döntöttek erről a településfejlesztési, vagyon­gazdálkodási és vállalkozási bizottság előter­jesztése nyomán. A parkolót a Kölcsey úton hozzák létre. A bizottság véleményezi a város rendezési tervét is - amely szerint a város belső területén kisebb módosítások várható­ak. Ez a dokumentáció januárban kerül újra a képviselők elé. Háziorvosok költségtérítése A csáti képviselő-testület meghatározta a há­ziorvosok 1997-es költségtérítését, majd az ANTSZ bevonásával a háziorvosok helyettesí­téséről tárgyaltak. Szóba került még egy be­advány is, amit a háziorvosok terjesztettek elő az ügyelettel kapcsolatban, de erre a napi­rendi pontra még visszatérnek a képviselők. Közlekedéstől az állatorvoslásig A mezőcsáti városatyák által elfogadott ’97-es munkaterv alapján az új évben többek között a MÁV és a Volán tájékoztatását hallgatják majd meg a város és környéke tömegközleke­déséről, a járat- és járműfejlesztésről, de fog­lalkoznak a járványügyi helyzettel, az állator­voslással és módosítják az állattartásról szóló szabályokat is. Drágább lap A képviselők döntése alapján január elsejétől felemelik az önkormányzat által havonta megjelentetett Csáti újság árát harmincról negyven forintra. Nem kelt el a mozi A mezőcsáti önkormányzat pályázatot írt ki a tulajdonában lévő volt mozi épületének eladá­sára. Az épületért 1,5 millió forintot, plusz a forgalmi adót kérték. A beérkezett pályázatok nem feleltek meg a kiírásoknak, ezért az in­gatlant nem értékesítik. Nyitott városházák, ingyendísztermek A miskolci városháza dísztermének használatát nem önkormányzati ren­dezvények esetében a megyeszékhely polgármestere engedélyezheti. Felvételünk az 1996-os mindenki karácsonyán készült. Miskolc, Tiszaújváros, Kazinc­barcika, Sárospatak (ÉM - MB) - Jobbára minden ellentétele­zés nélkül igénybe vehető a megye településein az eddig ki­alakult gyakorlat alapján a vá­rosházák díszterme, nagyter­me. Feltéve, ha közösségi célú rendezvényekre, nonprofit szervezetek kérik a helyet. A rendszerváltás után az önkor­mányzatok rendre meghirdették a „nyitott városházák” programját. Ezen azt értették, hogy a polgár- mesteri hivatalok a korábbi köz- igazgatási gyakorlatot meghaladva valóban a helybélieket szolgálják majd. Mennyire vehetik birtokuk­ba a városházákat ma a polgárok? Tarthatják-e például a helyi hatal­mat szimbolizáló épületekben ren­dezvényeiket? - erről szól összeál­lításunk. Jobbágy Anna Kazincbarcika al­jegyzője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a városháza nagy­termét az önkormányzat intézmé­nyei - természetesen ha az más programmal nem ütközik - térítés- mentesen igénybe vehetik. A társ- intézmények - mint a TAKISZ, az APEH - a város érdekeit szolgáló továbbképzés, tájékoztató céljából szintén helyhez juthatnak. A nem önkormányzati intézmények, cé­gek, hivatalok eddig még nem tar­tottak a teremre igényt, így a vá­rosházának nincs álláspontja arról, mennyit kérnének tőlük mind­ezért. A nonprofit tevékenységet foly­tató intézmények, valamint a város érdekeit szolgáló rendezvényeket tartók a városháza dísztermét Sá­rospatakon is térítésmentesen ve­hetik igénybe - nyilatkozta Kiinga Ágnes jegyző. Néhány esetben - belépődíjas előadások alkalmával - ellentételezésre is sor került már, . de nincs kidolgozott tarifarendszer. Minimális - a takarítás, a világí­tás, a fűtés költségeit fedező - térí­tési díjat számítanak fel, de ezt egyéni elbírálás alapján teszik. A tiszaújvárosi városháza nagy­termében a székek nem mozdítha­tók, ezért kizárólag konferenciajel- legű eseményeket tarthatnak ben­ne. Minden olyan közösségi, a tele­pülés érdekeit szolgáló eseményre ingyen oda adják, aminek időpont­ja semmi egyéb rendezvénnyel nem ütközik. Arra még eddig nem volt példa, hogy külső cég, vállalat for­dult volna hasonló kéréssel az ön- kormányzathoz. A kérelmek elbírá­lása minden egyes esetben a pol­gármester, valamint a jegyző ha­táskörébe tartozik - derült ki Mól-/ nár Tamás szervezési irodavezető szavaiból. Miskolcon a városháza díszter­mét nagyon ritkán adják oda olyan rendezvények céljára, amelyet nem a polgármesteri hivatal szervez. A kialakult gyakorlat szerint a pol­gármester bírálja el a hozzá beér­kező kérelmeket. Ha a kérelmező megkapja a patinás termet, fizet­nie nem kell érte; a városháza nem kér ellenszolgáltatást - tudtuk meg Körösi Istvántól, a városháza gondnokától. A megyeháza dísztermét is - a megyei közgyűlés elnökének elbí­rálása alapján - igénybe vehetik térítésmentesen. Itt viszont már van tarifa is: az üzleti vállalkozá­sok, cégek számára a terembér 36 354 forint egy napra. Ez az összeg már az általános forgalmi adót is tartalmazza. A terem fél napra is bérelhető. Ugyan nem teljes a kihasználtság, de ősztől kora nyárig elég sok konferenciát, egyéb rendezvényt tartanak a me­gyeháza dísztermében - derült ki Havasi Aladárné rendezvényi fele­lős szavaiból. Önmérsékletre intenek Ózdon Ózd (ÉM - BTGY) - Szóvivőt ke­resnek Ózdon, ahol a hatékony, célirányos sajtópropagandátóí várják a városról kialakult ked­vezőtlen kép megváltoztatását. Ez is elhangzott a ’97-es költség- vetési koncepció vitájában. Az 1997-es költségvetési koncepció tárgyalásánál kellő önmérsékletre intette képviselő-társait a város polgármestere. A csődmentes 1996- os év - hangoztatta Strohmayer László - senkit se ringasson hamis illúziókba. 1997-ben az egészség­ügyet kell a középpontba állítani, miközben gondoskodni kell az ala­pellátást teljesítő városi intézmé­nyek zavartalan működtetéséről is. Az egészségügyi ellátás kapcsán Boda István, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke az alábbiakat han­goztatta: az ózdi kórház-rendelőin­tézet végső soron térségi feladatot lát el. így az lenne a korrekt megol­dás, ha működéséhez, illetve fej­lesztéséhez a térség önkormányza­tai is hozzájárulnának. A város jövőjével kapcsolatban ajánlott receptek között a munka­helyteremtő kezdeményezések fel­karolása, a város pozitív imázsá- nak megteremtése szerepelt ki­emelt helyen. Konkrét intézkedés­ként javasolták a képviselők a tér­ségi gazdaságfejlesztő iroda létre­hozását, á szóvivői poszt betöltését is, miután úgy ítélték meg, hogy célirányos, hatékony sajtópropa­gandával a városról kialakult ne­gatív összképet rövid idő alatt ked­vező módon lehetne befolyásolni. A csatornadíjai is megállapították Bükkzsérc (ÉM - CSKA) - Meg­állapította a bükkzsérci képvise­lő-testület az 1997-es legmaga­sabb hatósági csatorna és víz­árat. Mint azt Nagy Lajosné polgár- mestertől a döntéssel kapcsolat­ban megtudtuk, a hatósági csa­tornaár megállapítására azért volt szükség, mert már belterüle­ten is folyik a csatornarendszer kiépítése, s voltak házi bekötések is. Valószínűsíthető, hogy idén - ha részlegesen is, de - üzemelni fog a szennyvízhálózat. _Ém-portré A buszsofőr Miskolc (ÉM - SZA) - A miskolci Ipari Is­kolában, mint esztergályos végzett Sza­bó István, aki jelenleg a Borsod Volánnál szállítja az utasokat Sajóbábony és Mis­kolc között.- A honvédségnél kötelező volt megszerezni a gépkocsivezetői jogosítványt. Nekem ez 1963- ban sikerült. A Borsod Volánnál 6 éve vezetek buszt - mondja a sofőr. Szavaiból kiderül, volt az életében egy olyan időszak, amikor kénytelen volt munka­helyet változtatni, s mivel a lakásához eme cég volt a legközelebb, ott próbálkozott - si­kerrel. A gyors munkába állás szerinte annak volt köszönhető, hogy akkoriban még lehetett válogatni a munkahelyek között. Nem úgy mint most.- Aki ezt a szakmát választja, az tudja, nem könnyű feladatot vállal magára, mivel itt felelőtlenül dolgozni semmiképpen nem le­het. Aki a kormánykerék mögött ül, annak igenis tudatában kell lennie, hogy nem sódert szállít a háta mögött. A higgadtság megőrzése nagyon fontos - teszi hozzá. Ámióta vezet, másfél millió balesetmentes kilométert rótt le az utakon. Meglátása sze­rint a Volán gépkocsiparkja kezd elhaszná­lódni. Ez főleg az ilyen zord, téli időjáráskor bosszulja meg magát, s többnyire ennek kö­szönhetően robbannak le és maradnak ki a járatok. Ám megjegyzi, mindezek ellenére op­timista, már csak azért is, mert amíg egy uta­sért ki kell menni, addig buszsofőrre mindig szükség lesz. Ellenpontok: Védőház névtévesztéssel Miskolc (ÉM) - Vitát váltott ki, hogy helyénvaló volt-e Lo­rántffy Zsuzsannáról elnevez­ni Miskolcon a Református Kismamaházat. Az alábbiak­ban az ezzel kapcsolatos el­lentétes véleményeket kö­zöljük. „Lehangoló és szomorú látvány a köztéri létesítmények, emlékmű­vek, szobrok festékes bemázolása, „besprézése”. Persze vannak, akiknek tetszik a pótművészke- dés, - de az alkotó, és még mások is sokan - a mú bemaszatolását látják az ilyen tevékenységben. Ehhez hasonlít a közelmúltban Miskolcon átadott Református Kismamaház L'orántffy Zsuzsan­na nevére történő „keresztelése”. Anélkül, hogy theológiai vitá­ba bocsátkoznék abban a tekin­tetben, hogy az intézmény építi, vagy rombolja a református egy­ház családi életről vallott tanítá­sait és etikai tételeit, vagy inkább tovább mélyíti az amúgy is alap­jaiban megrendült magyar erköl- csiséget, meg kell említenem: a védőház Lorántffy Zsuzsanna ne­vének felvételével enyhén szólva bemaszatolta a Református Egy­ház régi nagyasszonyának, patró- nusának, vallásunk Debórájának az emlékét. Egy létesítmény névadójának nem elég egy régi nevezetes sze­mélyt előkeresni a múltból. Arra van szükség, hogy a névadó egyé­nisége, szellemi arculata kifejezze az intézmény célját, és fordítva: az intézmény célja egyezzen a ne­vét viselő személyiségével. Ez eb­ben az esetben nem áll fenn. Lo­rántffy Zsuzsanna egyénisége és felfogása ég és föld távolságra van a Kismamaház célkitűzései­től. Arról nem is beszélve, hogy nagyasszonyunk nem ismert „kismamákat”, hanem olyan nagybetűvel írt ÉDESANYÁKAT, akik férjük és családjuk oldalán jóban-rosszban kitartottak, és a A névadó: Lorántffy Zsuzsanna Fotók: Bujdos Tibor születő életet nem „bepottyant gyerekének, hanem isten áldásá­nak tartották. Lorántffy Zsuzsan­na inkább alsó tagozatú iskolát létesített volna Miskolcon! Ha már létrejött valamilyen okból ilyen intézmény a saját hi­bájukból is „krízishelyzetbe” ke­rült „lányok” részére - szerencsé­sebb lett volna más névre keresz­telni. Például Brunszvik Teréz, (Hrabovszkyné) Révész Margit, Vaséi Matild, vagy más bel- missziói munkás nevére. Az utób­biak tevékenysége közelebb áll az intézményben folyó munkához. Mielőbb szükséges a bemasza- tolt szellemi emlék megtisztítása. Remélhetőleg a Református Egy­ház miskplci vezetőtestülete mielőbb megfontolja és korrigálja a névtévesztést” írta levelében Ágoston István református lelkész. * A levél kapcsán megkérdeztük Gálné Ács Máriát, a Lorántffy Zsuzsanna Reformárus Kisma­maház vezetőjét, aki maga is re­formátus lelkész: voltaképp ki ke­resztelte el az otthont, s miért vá­lasztották névadóul épp Lorántffy Zsuzsannát. Elmondta, hogy az alapítvány kuratóriumának valamennyi tag­ja együttesen javasolta Lorántffy Zsuzsanna nevét, mivel ő volt az az asszony, aki - fittyet hányva a kor szokásaira - nagyon sokat tett a magyar anyákért, a csalá­dokért. A vezetőnő kijelentette: az ő céljuk is - a legtöbb esetben - a családok egyesítése. Ágoston Ist­ván felvetését mondvacsinált problémának érzi, amelyből arra következtet, hogy lelkésztársa ke­véssé tájékozott a kismamaház dolgairól. Épp ezért, hogy aggá­lyait eloszlassák, szívesen látják bármikor Ágoston Istvánt a kis­mamaházban, ahol megismerked­het az ott élőkkel és dolgozókkal. * Ágoston István lelkész szóban je­lezte kifogását a református püs­pöki karnak, konkrétan Szabó Sándornak is - mint mondta - hi­ába. Ennek okáról kérdeztük Sza­bó Sándort, aki mindenekelőtt ki­fejezte sajnálatát afölött, hogy ilyen kérdésben, amely voltaképp az egyház belügye, a nyilvános­ság előtt kell polémiát folytatni. Elmondta, hogy a nagytiszteletú úr akkor fejtette ki ellenvélemé­nyét, amikor az alapítványt már az említett néven bejegyezték. Egy esetleges névváltoztatás újabb akadályt gördített volna az intézmény működése elé, amely négy esztendei törekvésük ered­ményeképp valósult meg. A püs­pöki titkár elismerte: meglehet, ha Ágoston István korábban szól, elgondolkodtak volna javaslatán, ám ő személy szerint akkor is ki­tartott volna a Lorántffy Zsu­zsannáról történő elénevezés mel­lett. Mert bár bizonyos szempont­ból - a névadó személyének vé­delmében való gondolkodása mi­att - indokoltnak tartja a nagy­tiszteletű úr felvetését, azonban összességében nem tudja akcep­tálni a véleményét, tekintettel ar­ra, hogy senkinek sem áll jogában a kismamaház névhasználatát korlátozni, főképp az ott élők er­kölcsiségének hátrányos beállítá­sával. Mi lenne - vetette föl Sza­bó Sándor -, ha a Lorántffy Zsu­zsannáról elnevezett utca lakóit életmódjuk szerint kezdenék el szelektálni? A kuratórium szempontja az volt - tudtuk meg a titkártól -, hogy olyan köztiszteletnek és a maga korában is megbecsülésnek örvendő református személyiség­nek a nevét tűzzék zászlajukra, aki példaképül szolgálhat. Lo­rántffy Zsuzsanna épp abban je­lent mintát, ahogyan az eleset­tekhez, a védtelenekhez viszonyult. Szabó Sándor kijelentette: az erkölcsiség kérdésének megítélé­se tekintetében - amely vélemé­nye szerint Ágoston István levelé­nek fő témája - nem azonosítják magukat semmiféle olyan erköl- csiséggel, amely a Szentírásban foglaltaknak ellene mond, legfő­képp pedig a tízparancsolatnak - amelyben pedig többek között benne foglalatik: a „ne ölj!” és „ne paráználkodjál!”. Erre is gondol­tak, amikor kifejezetten a kis­gyermekek életének megmenté­sét célzó intézményt létrehozták. A titkár szerint az országosan ál­talános egészségügyi és szociális visszafejlesztés korában jelzés­ként: „mentsük ami menthető, védjük, ami védhető” jelszóval. Mindezeket figyelembe véve - foglalta össze a református püs­pöki titkár - elvi síkon történő aggályoskodás helyett - inkább segítő támogatást várnának a rá­szoruló védtelenek nevében nem­csak Ágoston István nagytisztele­tű úrtól, de mindazoktól, akik ad­ni képesek. Végül pedig hozzátet­te: megértéssel fogadják Ágoston István egyháztörténész aggályait, de kérik, ő is fogadja megértéssel a Lorántffy Zsuzsanna Reformá­tus Kismamaház törekvéseit. Ab­ban alighanem mindketten egyet­értenek - fejezte be a püspöki tit­kár -, hogy jó lenne olyan boldog emberek és harmonikus családok társadalmában élni, ahol ilyen tí­pusú védóházakra nem volna szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents