Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 12. szám

12 ÉSZAK-Magyarország Sport 1997. Január 15-, Szerda Australian Open — Courier nehézségei Melbourne (AP, MTI) - Az ausztrál nyílt rit 'Ti/ctközi teniszbajnokság férfi egyes szá­mában­három olyan sportember próbálkozott, próbálkozik, akik a múltban megszerezték már a büszke címet, az elsőséget. Közülük a német Boris Becker számára már az első for­duló megálljt parancsolt. Magyar idő szerint keddre virradóra az el­ső helyen kiemelt amerikai Pete Sampras is ütőt fogott a múltbéli címvédők közül. Külö­nösebb gondja nem akadt, „egyhangú” három játszmában törte meg román riválisa ellenál­lását. A harmadik valamikori ausztrál baj­nok, a szintén amerikai Jim Courier viszont annál izzadságosabb mérkőzést követően ju­tott túl az első fordulón. Neki egy viszonylag ismeretlen holland fiatalember okozott szá­mos nehézséget. Persze, végül Courier to­vábblépett. A női mezőnyben már nem folytathatja a hatodik helyen kiemelt Iva Majoli, viszont ezt teheti a sokak szerint esélyesnek számító svájci tinédzser, Martina Hingis. Érdekesebb eredmények: NŐI EGYES Basuki (indonéz) - Sawamatsu (japán) 6:3, 4:l-nél Sawamatsu feladta; Suarez (argentin)- Kschwendt (osztrák) 7:6, 6:3; Grzybowska (lengyel) - Pitkowski (francia) 4:6, 6:3, 6:1; Van Roost (belga) - Fulco-Villella (argentin) 6:0, 6:3; Farina (olasz) - Olsza (lengyel) 6:3, 6:2; Rubin (amerikai, 15.) - Zrubakova (szlo­vák) 7:6, 6:3; M-J. Femandez (amerikai, 14.)- Golarsa (olasz) 6:2, 4:6, 6:2; Testűd (francia)- Wagner (német) 6:3, 6:1; Schnyder (svájci) - Majoli (horvát, 6.) 7:5, 6:1; Yoshida (japán) - Adams (amerikai) 7:5, 6:3; Fusai (francia) - Helgeson-Nielsen (amerikai) 6:2, 6:2; Spirlea (román, 8.) - Kijimuta (japán) 6:2, 6:4; Hab- sudova (szlovák, 9.) - Talaja (horvát) 6:1, 6:2; Hingis (svájci, 4.) - Rittner (osztrák) 6:1, 7:5 FÉRFI EGYES Voinea (román) - Dreekmann (német) 6:2, 6:1, 4:6, 6:4; Dosedel (cseh) - Forget (francia) 6:2, 3:6, 6:3, 6:4; Paes (indiai) - Crabb (auszt­rál) 6:4, 6:3, 6:4; Kucera (szlovák) - Haarhuis (holland) 6:1, 3:6, 6:3, 4:6, 6:4; Tarango (ame­rikai) - Shelton (amerikai) 2:6, 7:6, 7:6, 6:2; Göllner (német) - K. Carlsen (dán) 6:4, 6:1, 6:7, 6:4; Sampras (amerikai, 1.) - Pescariu (román) 6:2, 6:4, 6:2; Ivanisevic (horvát, 3.) - Ellwood (ausztrál) 6:2, 7:5, 6:3; Björkman (svéd) - Ulihrach (cseh) 1:6, 6:1, 6:4, 6:2; Roux (francia) - Stark (amerikai) 1:6, 4:6, 7:6, 6:2, 13:11; Rosset (svájci) - J. Sanchez (spanyol) 6:4, 7:6, 6:1; Draper (ausztrál) - Radulescu (német) 6:2, 6:4, 6:7, 6:3; Gumy (argentin) - Sztanojcsev (bolgár) 6:4, 6:4, 6:4; Kroslak (szlovák) - Gaudenzi (olasz) 4:6, 6:4, 6:2, 6:2; Courier (amerikai, 11.) - Schalken (holland) 6:7, 6:3, 4:6, 6:1, 8:6; Ruud (norvég) - Sieme- rink (holland, 13.) 3:6, 4:6, 7:5, 6:2,10:8 Melboume-i ez is, az is A német Boris Becker címvédőként már csak „turista”. A spanyol Moya állta az útját az el­ső fordulóban. Köztudott, februárban német - spanyol Davis-kupa-összecsapás lesz, így hát érthető, hogy a német csillagot megkérdezték: vállalja-e a játékot az ibériaiak ellen? „Tréfálnak velem?... Spanyol földön legalább tíz olyan tehetséges teniszező bontogatja a szárnyait, mint amilyen Moya. Harmincéves vagyok, a lábaim fokozatosan fáradnak...” - hangzott „Bumbum” Becker válasza. Az őt is­merők persze tudják, ezerszer meggondolja még, mielőtt végleges választ ad majd a szak­vezetésnek Dk-szereplése ügyében. A francia Sarah Pitkowskinak nagy jövőt jó­solnak. Azt mondja, igen jól felkészült az ausztráliai eseményre. „Többek között azzal is, hogy Párizsban a Roland Garros-stadiontól két blokknyira cseréltem lakást. Az edzések­kel hát nem volt baj” - nyilatkozta Pitkowski. Courier köszöni meg az égieknek, hogy öt játszmában továbbjutott az első fordulóból Röplabdafesztivál „hazatérőkkel” Sike (balra) és Juhász (háttal) küzd a Nyíregyházával Fotó: Végh Csaba Miskolc (ÉM - BG) - Kétnapos röplabdafiesztát rendezett a barátság jegyében a Miskolci VSC NB I-es női röplabdacsa­pata az elmúlt héten pénteken és szombaton. A családias jelle­gű találkozón a házigazdákon kívül az NB I-es listavezető Nyíregyháza, valamint az ext­raligás Jászberény felnőtt- és juniorcsapata vett részt. A három város röplabdacsapatai nem most gyűltek össze először, hi­szen a vasutasok a tavalyi bajnoki szezonban rendszeresen játszottak edzőmérkőzéseket mind az akkor még NB Il-es nyírségiekkel, mind pedig a már akkor is extraligás j ászberén yi ekkel. Szombaton négy játszmákat ját­szottak egymással a csapatok. Mis­kolci szempontból a nap fényesen kezdődött, hiszen a zöld-fehérek a nyitómérkőzésen 3:l-re megverték a Nyíregyházát. A Szekér-tanítvá­nyok ezt követően sem pihentek so­kat, mert következett a Jászbe­rény. Az extraliga második felében tanyázó jászságiak még talán fel sem ocsúdtak, amikor már 2:0 állt az eredményjelzőn a Nyíregyháza javára. Szekér László ekkor kivette a csapatból a két center-ászt, Er- dősnét és Szabó Mónikát, de a kie­gészítő emberekkel telitűzdelt nyír­ségiek sem adták olcsón a bőrüket, és igencsak megizzasztották az ext­rásokat az egyenlítésért. Amíg a jászberényi juniorok és a miskolciak bemelegítettek, addig Szekér László vont egy röpke mér­leget a nemhivatalos tornáról: - Otthon is készülődhetnénk egymás között, edzegethetnénk, játszogat­hatnánk, de tizedannyit sem érne, mint ez a másfél nap. Jelenleg a mi csapatunk is csak hat emberből áll, a kiegészítő játékosok ebben a pil­lanatban nem képesek arra, hogy adott esetben meccseket nyeljenek. Ezeken az edzőmérkőzéseken előt­tük a lehetőség, hogy bebizonyít­sák, helyük van a csapatban. Ahogy elnéztem az iramot, rende­sen „pörögtek” a lányok. A miskol­ciak gyors játéka állandó figyelésre serkentette a csapatot. A Jászbe­rénytől kicsit nagyobb ellenállást vártam, de a bajnoki szünet miatt ők is meccshiánnyal küszködnek. Ha a hét eleji edzésre úgy érkeznek a játékosaim, hogy vonszolni is alig buják magukat, akkor ez a két nap elérte a célját. Már csak hat forduló van hátra a bajnokságból. Eddig csak egyszer vesztettünk, több bot­lást nem engedhetünk meg ma­gunknak, ha fel akarunk jutni az extraligába. Hogy tényleg kubai já­tékosokat akarunk igazolni? Egy­szer az elnökünk felvetette, hogy ki kellene menni Kubába, rávenni egy-két játékost, hogy „lépjenek le” hazulról, hiszen a magyarországi életszínvonal még mindig lényege­sen jobb mint az ottani. Ez tulaj­donképpen csak olyan baráti „hadoválás” volt, de az újságok rá­haraptak és már tényként kezelték. Szó sincs külföldiek leigazolásáról, már annak is örülnék, ha ezt a tár­saságot együtt tudnánk tartani. Közben a pályán a hazaiak kü­lönösebb megerőltetés nélkül intéz­ték el 4:0 arányban a „kis-jászberé- nyieket”. A hazaiak trénere, Kő­halmi Richárd most sem tudta meghazudtolni önmagát, csakúgy mint a bajnoki meccseken, most is minden labdamenet után közölte lányaival aktuális észrevételeit. A vereség azonban nem szegte kedvét a jászsági junioroknak, hi­szen a Nyíregyháza trénere 2:0 után ismét lehozta a nyírségi sztá­rokat, így a berényi fiatalok hatal­mas csatában végül értékes 2:2-es döntetlent harcoltak ki. A zárómeccsre most a pálya túl­só oldalán melegített az MVSC ta­valyi feladója, Kovács Éva, aki röp­ke egy percben közölte, nem bánta meg a váltást, nagyon jól érzi ma­gát Jászberényben, ennek ellenére olyan, mintha hazajött volna Mis­kolcra, hiszen a korábbi csapattár­sak nemcsak úgy fogadták, mint egy régen látott barátot, de a Nyír­egyháza elleni meccsen még külön drukkoltak is neki. A feladó új csa­patában első ütőt játszva szemmel láthatóan bizonyítani akart. Ezút­tal azonban hiányozhatott a volt csapattársak biztatása, mert két jó ütés és néhány remekül meghúzott nyitás után a játéka elszürkült, a Bazan vezérelte hazaiak pedig vil­lámgyorsan hozták az első szettet. A második játék vendégsikerrel zá­rait, a harmadikban azonban ismét nekidurálták magukat,a zöldek, akik közül ezúttal a csapatkapi­tány Sike, a plafonközelig ugró Tóth Csilla és a mesteri labdákat osztogató Bazan tűnt ki. A negye­dik szettben Kőhalmi Richárd fel­küldte a teljes cseresért., hogy a jászberényiek se utazzanak haza keserű szájízzel. Hazafelé menet a miskolciak mesterében meg sem állt a szó: - Végre kezdik a lányok megtalálni a közös nevezőt Bazannal. Fantaszti­kus figurákat produkáltak, nagyon jól ütöttek és a mezőnyjátékunk is átlagon felülinek bizonyult. Ha Ka­posvárott is így tudnánk játszani... Egyáltalán, ha így is tudunk telje­síteni, akkor miért nem miért nem mi állunk a táblázat élén? Topalov jelölése Szófia (BTA) - A bolgár nagymes­tert, Veszelin Topalovot is jelölték az Oscar-díjra, amely a tavalyi év legjobb sakkozójának jár. Az 1968 óta létező kitüntetést egy orosz sakklap ítéli oda a legjobbaknak. Eddig a legtöbbször az orosz Anato- lij Karpov részesült ebben az elis­merésben. Karpov kilencszer kapta meg az Oscar-díjat. No de, Okszana...! Bloomfield (AP, MTI) - Újabb részletek láttak napvilágot Oksza­na Bajul ukrán műkorcsolyázónő vasárnap hajnali gépkocsibaleseté­ről. A legfrissebb orvosi diagnózis alkoholfogyasztást Jelzett” a 19 éves sportoló szervezetében. Bajul többszörösen bajba kerülhet, ugyanis a véralkoholszint túllépése mellett a Connecticut állambeli tör­vények alapján csak 21 éves korá­tól fogyaszthatott volna alkoholt. A sportolónő szervezetében 0.168 ez­relék volt a vérben található alko­holérték, a törvények pedig csak 0.100 ezrelék tartalmat engedé­lyeznek. Ha valaki 0.020-szal túllé­pi a törvényes értéket, az automati­kus jogosítvány-bevonással jár. Az ukrán műkorcsolyázónő, aki 1994 óta a Connecticut állambeli Sims- buryben él és edz, Mercedes típusú gépkocsijával Hartford városából hazafelé tartott, amikor az autó hátsó része megcsúszott, és az út menti részen landolt. Barcelona-vereség Nagy meglepetés született a spa­nyol labdarúgó-bajnokság 19. for­dulójában: az FC Barcelona hazai pályán szenvedett vereséget a Her- culestől, amely ezzel a sikerrel is csak a huszadik a tabellán. Barce­lona - Hercules 2-3. Az élcsoport: 1. Real Madrid 43 pont, 2. Barce­lona 40, 3. Deportivo La Coruna 38. Felvételünkön a Barcelona brazil sztárja, Ronaldo (balra) küzd Martinezzel (jobbra). Fotók: AP „Sydneyben még jobb csapat lesz” Az exkapitánynak ezután is oszthat „zsugát" a szövetség Szabó Nora Kazincbarcika (ÉM) - Mielőtt Zsuga Imrét, a KVSE akkori el­nökét 1993-ban szövetségi ka­pitányságra invitálták, már hosszú ideje itthon és külföl­dön is elismert-szaktekintélye volt a súlyemelésnek. Tanítvá­nyai Kazincbarcikán, a Testne­velési Főiskolán, vagy Afriká­ban ugyanúgy becsülték, a szö­vetségi vezetés pedig - no igen, nem véletlenül hívta Barcelo­na után „rendet rakni”. Az egyre kevesebb versenyző „nyersanyaggal” rendelkező és több sebből vérző magyar súly­emelés a Zsuga-éra alatt olyan eredményeket produkált, ame­lyek várakozáson felüliek és meg­határozóak nem csupán az atlan­tai ciklus sikereit, de a jövőt te­kintve is. Zsuga mégis lemondott. Betegségre hivatkozott, s jelenleg is táppénzen van, de továbbra is a szövetség munkatársa. Kazinc­barcikai otthonában nem súly­emelő tárcsák, hanem íróasztal mellett dolgozik. □ Hogy varit • Köszönöm, jól. Kristálytiszta az agyam, de ha nem utálnám annyira, elmehetnék rokkant- nyugdíjasnak, annyi a fizikális nyavalyám. Táppénzen vagyok, ezért nem tudom vállalni a szö­vetségi kapitányságot. Reggel hatkor, vagy még korábban kelek, napközben rendezgetem a szak­mai tartozásaimat. Sok a bará­tom, akiknek dolgozom, most ép­pen egy angol nyelvű anyagot írok. Pihenni szeretnék. □ Vajon miért érzek ki mindebből mégis valamiféle keserűségett So­ha nem lehetett hallani, hogy bár­milyen személyi probléma lett vol­na a szövetségben, és aki Zsuga Imrét ismeri, nehezen tudja elkép­zelni, hogy 50 évesen visszavonul... • Nem is erről van szó. A TF-en tanítani fogok, ha megkérdeznek, elmondom a véleményem, segí­tek. De ha arra kíváncsi: nem vesztem össze senkivel. A munká­val járó konfliktusok megvoltak, sohasem rejtettem véka alá a vé­leményemet, de nem is szeretem a „máié” munkahelyet, ahol az ember nem nyögheti ki, ami a lel­két nyomja. Elmondtam a magam érveit, igyekeztem elfogadni má­sokét. Szerintem normális volt a kapcsolat. □ Úgy tudom, az eredniényeivel is elégedettek voltak. Ón elégedett azzal, amit végzett? • Erre most mondhatnám, hogy László Imrét, a szövetség elnökét kell megkérdezni. De ha minden­képpen tudni akarja, voltaképpen nem vagyok elégedett. Még akkor sem, ha az eredmények önmagu­kért beszélnek, és rajtam kívül senki sem lehet elégedetlen. Én is csak azért érzem ezt, mert talán többet tehettünk volna. Nem vár­tam többet, de tudom, hogy több van ebben a csapatban. Mind­emellett az előző olimpiai ciklu­sok eredményei fényévnyi távol­ságra vannak a mostaniaktól. □ Alapvetően az volt a feladata, hogy Atlantában visszaszerezze a magyar súlyemelősport renoméját. Ez sikerült, de milyen a magyar súlyemelés országos helyzetet • Nem csak ezért kértek fel. Min­denféle szakmai, szervezeti fel­adatom volt. A helyzet pedig jó. Nagyon minimális létszámból kell elérni eredményt, s mivel keve­sebb emberből lehet válogatni, sokkal nagyobb feladat hárul a szakmai vezetésre. Hamarabb kell felismerni a tehetséget, gyor­sabban kell sikert kovácsolni, job­ban kell menedzselni a sportoló­kat. Ez így is működik és ezért mondom, hogy jó a helyzet. Nem csak Atlantából kell kiindulni. Két fiú- és két női világbajnokunk van. Elkészítettük az utánpótlás menedzseri programot. A junior Eb-n a törökökön kívül mindenkit megvertünk. Nem is emlékszem már, hogy utoljára mikor álltunk dobogón, holott ezt az eredményt az a 10 fiú érte el, akik közül ha­tan még húszévesek sincsenek. Nem az eredményeimet akarom sorolni, de ezek tények. □ S vajon beérnek ezek a liatalok? A jelen körülmények között lesz rá módjuk? • Az ő versenyzési feltételeik adottak. Most már a klubokon és a szövetségen múlik, hogyan fog­nak törődni velük. Ráadásul ezek a srácok válltól felfelé is nagyon értékes emberek. Muszáj megbe­csülni őket, mert különben nem lesz Sydney! Márpedig ez a társa­ság a mostani „öregekkel” együtt kiváló csapatnak ígérkezik, re­mek ere-'ni("'< kkel J Sokon mondja.'i. iiog\ magi iá csak az Erdélyből áttelepült ver­senyzők hozták az eredményt... • Éz nem igaz. Először is, ha ki­vonom Ferit és Popát, még min­dig marad erdélyi származású a csapatban. S ha őket nem számo­lom, akkor is magasan Barcelona fölött teljesítettünk. Aki ilyeneket mond, nincs tisztában azzal sem, hogy Feri Attila és Popa Adrián már két és fél éve magyar körül­mények között, magyar vezetés­sel, magyar lehetőséggel edzett és készült az olimpiára. Mátéfi Esz­tertől vajon miért nem kérdezte meg senki, hogy honnan jött, mi­ért segítette a kézilabdacsapatot vb-ezüsthöz, olimpiai bronzhoz? □ Mi lesz most a szövetségi veze­téssel? Ki lesz a kapitány ? • Az elnökség 21-én dönt. Utolsó híreim szerint márciusig akarják végleges formába önteni a dolgot, addig valamiféle ideiglenes meg­oldással lehet működni, klubszin­ten készülni. De utána már köte­lező lesz lépni, mert májusban itt az Európa-bajnokság. Nem tu­dom, ki lép a helyemre. A héten voltam elnökségi ülésen, mivel azt a programot tárgyalták, amit még én készítettem az idei évre, illetve hosszabb távra, az egész sydneyi ciklusra. Mindkettőt szin­te betű szerint jóváhagyták. Most már a szövetségen múlik, hogy kezd-e ezekkel valamit. U Ez volt az utolsó fellépése? In­nentől kezdve már nem osztanak Önnek „zsugát.’’? • Nos, ha megkérdeznek, vála­szolok, megpróbálok segíteni. Ha nem, akkor is lesz mit csinálnom. Hülyeségbe nem megyek bele, mások dolgaiba a partvonalon kí­vülről nem dumálok bele. Ez ala­pelv: nem szerelem az ..oko-'toje- M,lvjt .

Next

/
Thumbnails
Contents