Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 12. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1997- Január 15., Szerda Apropó Húsz százalék Halmos Ildikó Sok minden szóba került a ma még látható miskolci tankönyv- és taneszköz-kiállításhoz kapcsolódó előadásokon. Többek között az is, hogy Magyarországon az iskolaköteles gyermekek húsz százaléka egyszerűen nem tudja megfizetni a tankönyveket. Ha lennének tartós kiadványok, amelyeket tovább lehetne adni, ez a húsz százalék is tudna miből tanulni. De a tartós tankönyv ellen számos érvet hoznak fel a kiadók. A tartós tankönyv előállítása sokkal többe kerül. A drága könyvet kevesen veszik, ezért kisebb példányszámban készül. Ez csak tovább növeli az árat. A tartós tankönyv tehát nagyobb befektetés. De ki fizeti meg? Az iskola vagy a szülő?! - tette fel a kérdést a Könyves Vállalkozók Kamarájának elnöke. Ráadásul a könyvek tartalma elavulhat, és ez is megfontolandó. A kiadóknak nem érdekük két-három évig használható tankönyveket gyártani, mivel hitelképességük egyetlen garanciája az iskolai megrendelés - hangzott az okfejtés. Érthető?! De az már egyáltalán nem érthető, hogy a kamara elnöke, aki maga is pedagógus, azt mondta az őt hallgató szülőknek és pedagógusoknak: lássák be, az a húsz százalék nem is olyan sok. Hiszen az harminc gyerekből csak hat. Csak. De ha belegondolunk, az háromszázból hatvan, háromezerből pedig hatszáz. Persze, lehetne tovább is folytatni, de szükségtelen. Ez országos szinten több ezer gyermek, akiknek szülei nem tudnak könyvet vásárolni. És ahogy látjuk mindenféle az árak emelkedését, ez az arány biztosan nem áll meg húsz százaléknál. Ha pedig a húsz százalék szülei nem rendelnek, a példányszám csökken, az előállítási ár növekszik. A tankönyv tehát nagyobb befektetés lesz. És ha a könyvárak tovább nőnek, lassan majd csak húsz százalék tudja megfizetni. Es akkor a tankönyvkiadók csődbe mennek. Nem kellene mégis kitalálni valamit?! Diáknapok Miskolc (ÉM - Hl) - A megyeszékhelyen ebben az évben is megrendezik a Miskolci Tavaszi Diáknapokat. Az Ifjúsági és Szabadidő Ház, a diáknapok szervezője 1997-ben harmadik alkalommal kíván bemutatkozási és versenyzési lehetőséget biztosítani a miskolci közép- és felsőfokú oktatási intézmények tehetséges diákjainak. Az eddigi két alkalommal óriási érdeklődés fogadta az Ifjúsági és Szabadidő Ház verseny- felhívását. A megyeszékhely számos középiskolájából jelentkeztek diákok, a népszerűségi listát a zenei versenyszámok vezették, a második helyen az írói kategória, azon belül a novella állt - tudtuk meg Bay Judit szervezőtől. A középiskolások mellett felsőfokú oktatási intézmények hallgatói is pályázhatnak. A pályázati felhívást a szervezők már eljuttatták az iskolákhoz. Bár a jelentkezési lapok még nem érkeztek vissza, sokan érdeklődnek telefonon a különféle kategóriák iránt. Ebben az évben először - a Zrínyi Ilona Gimnázium javaslatára - képregény kategóriában is elfogadnak pályázatokat. A selejtezők és a döntők márciusban és áprilisban zajlanak majd. Az elmúlt évben május 11-én, a város napján a kategóriák győztesei gálaműsor keretében mutatták be tudásukat a Miskolci Nemzeti Színházban. Most is terveznek hasonlót, bár a helyszínről még nem döntöttek. Újdonság viszont, hogy a rendezvény zárásaként játékos ügyességi versenyt szerveznek a nevező iskolák részvételével - hallottuk a szervezőtől. A diákok 14-24 éves korig a következő kategóriákban pályázhatnak. Zenei versenyek: könnyűzene (zenekarok, musical), komolyzene (kamarazenekarok, kamarakórusok, iskolai kórusok, szólóének, szólóhangszer), népzene (népi zenekarok, népdalkörök, szóló népdaléneklés). Előadóművészet, színjátszás: vers- és prózamondás, diákszínpadok, pantomim, humor, paródia. Mozgásművészet: néptánc, (szóló, csoportos), társastánc, jazztánc (szóló, csoportos), divattáncok (diszkó, rock and roll, utcatáncok), egyéb (szóló balett, majorette). Jelentkezési határidő február 15. írói pályázatok: novella, vers (minimum 3 mű), dráma. Vizuális műfajok: „Barátság vagy szerelem - választani kell. Nem szolgálhatunk két úrnak.” (R. Crevel) Az idézet szabad feldolgozása festmény, szobor, kisplasztika, plakett, grafika, textil vagy képregény formájában. Beküldési határidő március 31. Istenkísértés - kamaraváltozatban Szép László (Müller Péter) és Kriston Szabolcs (Latinovits Zoltán) Fotó: Bujdos Tibor Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Istenkísértés - ismeri el a rendező, Makranczi Zalán is, ha egy amatőr színtársulat eljátssza a színészkirály, Latinovits Zoltán életének (túl- világi létének) egy részletét. De talán éppen ezért, a kihívás nagysága miatt választották a Dürrenmatt-mű helyett a Müller Péter könyve alapján írt egyfelvonásost a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színház tagjai. Az együttes ezt az előadást viszi el a január végén megrendezendő balassagyarmati színházi találkozóra. Latinovits Zoltán húsz éve halott. Viszont a korabeli felvételeknek köszönhetően itt él közöttünk, időnként levetítik egy-egy filmjét, megszólal a rádióban, vagy elővesszük lemezét, hogy meghallgassuk, ő hogyan mondott verset. De van, aki azt állítja, halála után is beszélt vele. Müller Péter Kígyó és kereszt (Üzenetek a szellemvilágból) című kötetében részletesen beszámol ezekről a találkozásokról. Sőt, később úgy nyilatkozott a szerző, hogy utólag erről a könyvről is megfogalmazta véleményét Latinovits Zoltán. „Úgy érezte, hogy nem voltam elég részletes és könyörtelen az ő életét illetően. Nem derült ki az emberek számára, amit ő nagyon szeretett volna: hogy milyen rettenetesen fontos ez az élet, amit élünk, és milyen mérhetetlen szenvedéssel jár, hogyha itt nem oldjuk meg a problémáinkat”. Müller Péter könyve alapján Szép László, a Pécsi Sándor Guruló Színház vezetője egyfelvonásos színpadi játékot írt. Ezt a Kereszt című szövegkönyvet - egy Dürrenmatt- darabbal együtt - megmutatta Makranczi Zalánnak, hogy válasszon.- Ez volt a nehezebb. Mi is tudtuk, sokan istenkísértésnek érzik majd, hogy Latinovits Zoltán meg- személyesítőjeként közönség elé lép egy fiatalember, egy amatőr színész, de bennünket leginkább a gondolat, az emberi tartalom foglalkoztatott - mondta a hétfői bemutató után az ifjú rendező. Makranczi Zalán jelenleg a miskolci Herman Ottó Gimnázium negyedikes tanulója. Abszolút pályakezdőként vállalkozott erre a feladatra. Igaz, korábban Szép László mellett segédkezett, amikor a Dzsungel könyve című musicalt állították színpadra. Most viszont „rendezhette” mesterét is, hiszen Szép László személyesítette meg az írót, Müller Pétert. A színpadkép tervezője, Puhl János két részre osztotta a teret. Az egyik oldalon, sötét háttérrel - evi- lágon - Müller Péter, és itt jelenik meg Ruttkai Éva, a másik oldalon, sejtelmes fehér fényben - a túlvilágon - Latinovits Zoltán. Egyszerű, világos tagolás. Viszont, aki nem olvasta Müller Péter könyvét, zavarban lehet. Gondolkodhat, hogy is beszélgettek ezek, milyen viszonyban áll egymással a sokat emlegetett Mester és az Isten. Aki pedig a szereplőket kezdi azonosítani, az is zsákutcába fut, még korban sem közelítenek egymáshoz a játszó és a megjelenített személyek. De a szereplők között is zavaróan nagy a korkülönbség. Recsó Ilona középiskolás, Kriston Szabolcs néhány évvel idősebb, viszont Szép László bőven túl van a hetvenen. így nehezen hitelesítik azokat a mondatokat, melyek a két férfi barátságáról, közös emlékeikről szólnak. A valóság bizony zavaró! A nézőnek először is el kellene feledkeznie arról, milyen képek élnek benne Latinovits Zoltánról, Ruttkai Éváról. Aztán el kellene fogadnia, hogy Müller Péter valóban beszélgetett Latinovits Zoltánnal. Utána elvonatkoztathat a szereplők korától. És egyáltalán minden konkrétumtól. Mert ha fikciónak tekintjük, akár élvezhetjük is az előadást. Müller Péter (vagy Latinovits) mondataira érdemes odafigyelni. Kriston Szabolcs mély átéléssel adja át ezeket a gondolatokat. Szerencsére nem a színészkirályt akarja eljátszani, általánosabb, mindannyiunkat foglalkoztató emberi tartalmakról beszél. így tehát dicséretesnek mondható ez a merész darabválasztás. Csak ne zavarna annyira a „névazonosság”. (De hogy mit szól mindehhez Latinovits Zoltán?! Arról Müller Pétert kellene megkérdezni...) Versek hóhullásban Cserépfalu (ÉM) - A Versek hóhullásban című rendezvénnyel köszöntik a magyar kultúra napját a Cserépfalui Hórvölgye Művelődési Házban január 17-én, pénteken délután 4 órától a Matyóföldi írócsoport tagjai és az érdeklődők. Az előadás vendégei: Cseh Károly, Demjén István, Dudás Sándor, La- boda Kálmán, Pap János és Páz- mándi László költők. Az ünnepség résztvevőit Demjén István köszönti, majd Pap János a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületének elnöke beszél az ünnep jelentőségéről. Az írócsoport tagjait Cseh Károly mutatja be. Az irodalmi és zenei délutánon közreműködnek a Cserépfalui Körzeti Általános és Zeneiskola versmondói, énekkara, a zeneiskola növendékei, Poncsák Zsuzsa és Daragó Károly, a zeneiskola tanárai. Grafikai műhely Miskolc (ÉM) - A Miskolci Galéria második alkalommal indítja el sokszorosított grafikai tanfolyamát, melyet márciustól rendeznek a Csabai kapui Alkotóházban. A Miskolci Galéria lehetőséget kíván nyújtani a képzőművészet, ezen belül is a sokszorosított grafika iránt érdeklődők számára, hogy az Alkotóház adottságait kihasználva (felszerelt műhelyek, gépek és eszközök) szert tehessenek olyan szakmai és technikai ismeretekre, melyekre egyébként nem lenne módjuk. A foglalkozásokat három hónapon keresztül szerdánként délután 5 órától este 10-ig tartják. A tanfolyam programja: március: magasnyomású technikák (linóleummetszés, fametszés); április: mélynyomású technikák (rézkarc, rézmetszet); május: síknyomás (litográfia). A tanfolyam vezetője Sáros András Miklós grafikusművész. A részvételi díj 18 ezer forint, mely magában foglalja a sokszorosított grafikai eljárásokhoz szükséges anyag- és eszközigényeket is. Jelentkezni február 21-ig az alábbi címen lehet: Miskolci Galéria Igazgatósága, Miskolc, Rákóczi u. 2., 3530. Telefon: 46/327-628, 329-603 (Szoboszlai Lilla). Dixie-muzsika Miskolc (ÉM) - A Miskolci Dixieland Band várja a zenekedvelőket január 16-án, csütörtökön este 7 órára az Ifjúsági és Szabadidő Házba (Miskolc, Győri kapu 27.). „A magunk örömére alkotni vágyunk” A felföldi fotográfusok az idén a cseh várakat „veszik be" Szathmáry-Király Ádám Fotó: Végh Csaba Szabó Nóra Kazincbarcika (ÉM) - Évekkel ezelőtt, amikor a Felföldi Fotográfusok Szövetsége létrejött, még mindenki - különösebb gond nélkül - el tudott menni az évi „rendes” alkotótáborba. De a fotózáshoz szükséges eszközök, alapanyagok beszerzése is könnyebb volt. Persze, költséges passzió ez egy magányos hobbiművésznek is, nemhogy egy remek csapatnak, amelynek törvényes eltartása még pluszköltségeket ró az egyénre. Márpedig a felföldi fotográfusoké remek csapat, fel sem merül, hogy megszűnhet, csak hát ott a tudat: a lét egyre nehezebb. Ennek ellenére vállalják a tömörülést, annak saját adózott fizetésüket terhelő következményeivel együtt.- Egyébként is nehéz idők jönnek a maguktól szerveződő civil egyesületekre, hát még ha azok kulturális, művészeti tevékenységgel foglalkoznak. A törvény szerint egyszámla kell, ami már önmagában is évi 6000 forint plusz pénzkezelés, s akkor még nem beszéltünk az adónyomtatványokról, bevallásokról, posta- költségről - kezdi keserűen a helyzetelemzést Szathmáry-Király Ádám ügyvezető képviselő.- Tavaly 800-ról 1000 forintra emeltük az éves tagdíjat, amiből 20 ezer forint folyik be. Ez arra sem elegendő, hogy a szervezet önmagát eltartsa. A külföldi fotópályázatokra mindig valutában kellett nevezni, s ma már sok magyar kiállításon is díjat kérnek. Drága a fotózáshoz szükséges anyag, az árak követhetetlen gyorsasággal a többszörösükre dagadtak. Mindez azonban nem jelentene problémát, ha nem szűkültek volna be a mecénás alapok. Nincs mire pályázni, s ha mégis van, szinte lehetetlen finanszírozni az önrészt. Korábban a kis fotográfus szövetség előadásokat szervezett, fedezte az alkotótábori anyag- költséget, vagy annak nagy részét, ez azonban ma már nem megy. A kapcsolattartás a tagokkal is egyre nehezebb.- Ez á kulturális egyesület nem akar pénzt szerezni. Egyszerűen létezni, a magunk örömére alkotni vágyunk. Szervezetten űzzük a hobbinkat, de ebből nem kovácsolunk semmiféle előnyt. Nincs bevétel, nincs ügyeskedés, még csak nem is értékesítjük a képeinket. Tartozhatnánk intézményhez, ahogy nagyon sokan, de akkor oda a függetlenség, a fenntartó diktál. Ha viszont demokratikusan, taggyűlésen dőlnek el a dolgaink, ha önfenntartók vagyunk, nos erre, egyre inkább úgy tűnik, nincs pénz. Reménykedünk, hogy legalább az adónk egy százalékát magunkra költhetjük. Ennek ellenére a csapat dolgozik - végre a mosoly is megérkezik a szervezet vezetőjének arcára. Az elmúlt év értékeléséből kiderül, hogy a nehéz körülmények ellenére 14 FIAP (fotós világszövetség) által jegyzett, vagy rendezett nemzetközi kiállításról 9 (vagy inkább több, de ennyit sikerült sebtiben összeszámolni) díjat hoztak el a Felföldi Fotográfus Szövetség tagjai: Dobosy László, Ancsin Mihály, Lőkös Zoltán, és a Szathmáry-Király házaspár. Közvetlenül az év végén a spanyolországi Serrabloban a beküldött 98 magyar fotóból egyetlen egyet fogadtak el: Szathmáry-Király Ádámné Zsó Három lány címet viselő alkotásáról van szó. Csupán a véletlen műve lehet, hogy Ádám hasonló sikerről értesült a napokban: a XXVII. Nemzetközi Fotográfiai Szalonon a franciaországi Maconban a 63 magyar pályamű közül most is egy került falra, az ő Szék című képe. A cél továbbra is az, hogy elsősorban a nagy nemzetközi fotópályázatokon, kiállításokon legyenek jelen. Megpróbálnak támogatókat keresni, s megtalálni a működéshez szükséges stabil gazdasági hátteret. A kazincbarcikai székhelyű független fotós csapat nemzetközi, hiszen szlovák, cseh, német tagjai is vannak, s szinte mindennapos kapcsolat fűzi őket marosvásárhelyi és kassai fotós barátaikhoz is. Idén az év közös programját, az alkotótábort egy jelenleg Brnóban élő hűséges tagjuk meghívására Csehországban rendezik, ahol számtalan vár- és kastélyprogram szerepel a tervek között. Ez is önköltséges lesz, de még senkinek nem jutott eszébe, hogy kihagyja...
