Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-07 / 286. szám
II ÉM-hétvég ÉM-inferjú msmmm&mmmmm b December 7., Szombat □ Minősíthetetlen életminőség Beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökével Vizi E. Szilveszter Fotó: Nagy Gábor (ISB) Dombrovszky Ádam A Magyar Tudományos Akadémia feladata a hosszú távú gondolkodás, márpedig ma Magyarországon a társadalom életminőségi mutatói kritikán aluliak. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának legutóbbi ülésén ismertette Vizi E. Szilveszter „A lakosság életminőségének javítása” című kutatási programot. Ezt követően kértük meg az MTA alelnökét, hogy a program részleteiről beszélgessünk. • Az 1994-es akadémiai törvény értelmében az ország stratégiai érdekeit szolgáló kérdésekben a Magyar Tudományos Akadémiának állast kell foglalnia, s a világ tudományával összhangban tanácsot is kell adnia a mindenkori kormánynak - szögezte le Vizi E. Szilveszter. - A Magyar Tudományos Akadémia véleménye szerint a hazai lakosság egészségi állapota az egyik legrosszabb az európai országok között. Az EK-tagokhoz viszonyítva tíz évvel alacsonyabb az életkor Magyarországon. A férfiaknál 65,3 év, a nőknél 74,5 év. A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó közleménye szerint a magyar lakosság természetes fogyása 3,8 ezrelék. Már júliusban 22 ezerrel kevesebben éltek Magyarországon, mint az év elején. Még tragikusabb adat, hogy az aktív korosztályban (19 és 54 év közöttiek) főleg a férfiak körében nőtt a korai halálozások, illetve a rokkant- nyugdíjasok száma. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék előállítóinak a létszáma megfo- gyatkozóban van. □ Milyen szerepet vállalhat ebben a helyzetben az Akadémia? • Az Akadémia feladata a hosszú távú gondolkodás. Márpedig ezekből az adatokból azt következtethetjük, hogy 10-15 év múlva nem lesz, aki az elöregedő lakosságot eltartsa. Mindehhez még hozzájárul, hogy a rendszerváltozás gazdasági terheire, a velejáró idegrendszeri megterhelésekre a magyar lakosság nem volt felkészülve. A múltban „igazságosan” egyenlően osztották el a szegénységet - mindenki között. Csak egy nagyon szűk réteg volt kiváltságos, így gazdag. A lakosság döntő többsége egyformán a szegénységet kapta osztályrészül. Ezért a lakosságban ez pszichológiailag olyan érzést keltett, hogy szinte mindenki egyforma. □ Ma viszont, látványosak a különbségek. • Nem az a baj, hogy vannak nagyon gazdagok. Az a baj, hogy szinte teljességgel hiányzik a középosztály. De sorolhatnám, hogy az egészségi állapot mellett igen rosszak a környezeti tényezők, egészségtelen a táplálkozás, helytelen az életmód. Az egészségre nevelés szinte teljességgel hiányzik az oktatási rendszerünkből. S még van egy drámai adat: az alkoholos májbetegségben meghaltak száma az elmúlt 15 évben nálunk a nyolcszorosára növekedett. Ebben az elsők vagyunk az egész világon. □ Ehhez hasonló adatokról már igen régóta beszélünk. Mit tehet az Akadémia? • A Magyar Tudományos Akadémia a lakosság életminőségének javítása érdekében komplex programot dolgoz ki. Ebbe beletartoznának orvosbiológiai vizsgálódások, olyan agrárbiológiai kutatások, amelyek jóminőségű, egészséges, s aránylag olcsó élelmiszerek előállításához vezetnének. S beletartoznak az ökológiai és biológiai kutatások, amelyek elősegítik az egészségre ártalmas környezeti hatások kivédését. Ez tehát komplex kutatási program lesz, melynek végén több megoldási javaslatot szeretnénk letenni a kormány asztalára. □ Az életminőség javításáról ily komplex megközelítésben nem sokat hallottunk még. 9 Márpedig a polgári demokráciák jellemzője, hogy az élettudományokra a legtöbbet költenek. Az életminőség egy társadalom számára a legfontosabb, hiszen nemcsak az ország jelenére, de a jövőre is kihatással van. Nálunk a rohanó időben, ebben a izgalmakkal telített világban se az állampolgár, se a kormányzat erre nem figyel erre! Pedig a munkaerő újratermeléséről van szó. Egy ország működőképességének a fenntartásához ez a legfontosabb eszköze. □ Ahogy látom, már közgazdasági szempontból közelítik meg a. humán témát is... 9 Jól látja. Ez már egy egészen más megközelítés. Miként az is, hogy hetvenmilliárd forint az alkoholjövedék, az adóbevétel, kb. ennyi „hasznunk van” a dohányból. De a kár sokkal nagyobb. Összkormányzati intézkedéssorozatra lesz szükség, ha valóban meg akaijuk állítani a lakosság egészségi állapotának szörnyű romlását. □ A törvény alapján az Akadémiának milyen jogosítványai. vannak? • Az Akadémia az ország stratégiai kérdéseiben fölemelheti a szavát. Elmondhatja, hogy miként gondolja. Sőt, nemcsak elmondhatja, hanem el is kell mondania. □ Emlékszem, 1989 előtt az Akadémia elég sokszor elmondta álláspontját. Például Bős-Nagymaros ügyben. De a politikusok semmibe se vették a tudományosság legjelesebbjeinek a véleményét. Remélhető-e, hogy ma másként lesz? 9 Van azért pozitív példa is. 1956 megítélésének változása tulajdonképpen egy akadémiai bizottság munkájának köszönhető. A kormányzatnak- akarta, nem akarta - tudomásul kellett vennie. S ez elindított valamit. Igenis ez nagyon jó példa arra, hogy az Akadémia tud olyat mondani, ami nemcsak a kormányzat, de a társadalom cselekvését is megindítja. □ A Horn-kormányzat elmúlt két esztendejének története nem a tudomány, az alapkutatás, az innováció megbecsülésének a korszaka. Mintha... 9 Nem mintha! Igenis drámai a visszaesés. Az utolsók között negyvenhetedikek vagyunk. A GDP 1,5 százalékáról 0,6 százalékára csökkent a kutatásfejlesztés részesedése. Ez súlyos akadálya lesz annak, hogy Magyarország föl tudjon nőni a fejlett országokhoz. Száz évvel ezelőtti ez a gondolkodásmód, amikor a fizikai munkaerő adta egy termék értékének a 80 százalékát. Ma ebben 80 százalék szellemi tőke van. Tehát a szürkeállomány, az emberi agy adja mindennek az igazi értékét. □ A törvény felszólítja az akadémikusokat, hogy mondják el a véleményüket. De vajon, ilyen áldatlan körülmények között valóban lépést lehet, tartani a. legmodernebb tudományokkal? A múltban „igazságosan” egyenlően osztották el a szegénységet — mindenki között. Csak egy> nagyon szűk réteg volt kiváltságos, így gazdag. A lakosság döntő többsége egyformán a szegénységet kapta osztályrészül Ezért a lakosságban ez pszichológiailag olyan érzést keltett, hogy szinte mindenki egyforma. * • • Az Akadémia nehéz helyzetben van. Az intézményhálózat, amelyben roppant erős szellemi tőke és műszerezettség koncentrálódott, tragikus helyzetbe került. Pedig a szellemi tőkét tekintve ez az ország még gazdag, ez az egyetlen nyersanyagunk. Ha viszont ezt nem használjuk úgy, ahogy kellene, akkor nem úgy fogunk Európához csatlakozni, mint egyenrangú társ, hanem esetleg, mint egy bedolgozó. Ez az, amit mindenképpen el kell kerülni. A példák is azt igazolják, hogy ma azok az országok vannak ott a világ élvonalában, akik invesztáltak az oktatásba, a kutatásba. Az Európához való csatlakozás egyik alapkérdésének tartom az oktatási rendszerünk fejlesztését, a kutatás és a technológiafejlesztés támogatását. □ Milyen a kapcsolatuk a kormánnyal? 9 A kabinet 1996. július 16-án megjelentetett egy határozatot a kormány és az Akadémia együttműködéséről. Ez megteremti a kereteit annak, hogy az általunk kidolgozott javaslatokat figyelembe vegye. ígéret van arra is, hogy a kutatásfejlesztésre fordított pénz növekedni fog. □ Mikor készül el az életminőség javítását szolgáló a kutatási program? 9 Jövő évre elkészülnek a javaslatok, s akkor - ha a kormány ezt érdemesnek találja - hasznosíthatja. □ Ha „beleillik” a kormánykoalíciós pártok politikájába... 9 A parlamenti demokráciának az az egyik eleme, hogy mindenki pártpolitikai alapon áll. Még a gazdasági döntések során is. Ez a tragédia. Ezért tartunk itt. Angliában, Amerikában szakértő bizottságok döntenek. □ De hát azokban is pártpolitikusok vannak. • De a polgári demokráciákban, ahol igazi kapitalizmus van, ott nem a rossz tanácsadókat gyűjtik össze. Mert nem az a cél, hogy tönkretegyenek egy országot. □ Nyilván nem feltételezi, hogy most itt Magyar- országon bárki erre törekedne. • Persze, hogy nem. De a párthűség és a párthovatartozások alapján gyakran sajnos ilyenek vannak többségben a tanácsadók között. Az igazi polgári demokráciákban éppen ezért a pártok politikai érdekmezsgyéitől független emberek adják a tanácsot a mindenkori kormánynak. Tokaj - Párizs - Budapest Ecsetvonások Papp Tibor költő, szerkesztő portréjához Tarapcsák Ilona A Párizsban 1962-ben alapított, s 1989-ben hazatelepült Magyar Műhely című irodalmi és képzőművészeti folyóirat egyik szerkesztője Papp Tibor, ha nem is sok szállal, de legalább annyival kötődik Tokajhoz, hogy itt született, s az utóbbi időben egyre gyakrabban jön haza. • Tokajban születtem, a családom akkor ott élt, de érzelmileg a nyírségi Vállajhoz is kötődöm, ahol a nagyszüleim éltek, és Debrecenhez, ahol a középiskolás éveimet töltöttem. 1957 késő januárjában hagytám el az országot. Egy ideig Belgiumban éltem, ahol a műszaki egyetemen tanultam, majd 1961-ben áttettem székhelyemet Párizsba. Ott két évig a Sorbonne szabad hallgatója voltam. Azóta is Párizsban élek. A Magyar Műhely és a vizuális művészet kedvéért kitanultam a nyomdász szakmát, s mint párizsi tipográfus kerestem a kenyeremet, s mint a Magyar Műhely szerkesztője és költő éltem az életemet. □ A Sánta vasárnap című verseskötetét a Se szirmom se házam című vers vezeti be. Énnek utolsó szavai így hangzanak: „vizeket, jártam (éltem) se érdem se szégyen”. Úgy hangzik, mintha Babits Mihály ifjúkori, epilógusát olvasnánk. Valóban úgy érzi, hogy lezárt egy életszakaszt, a kötet megjelenése idején? 9 Ez volt az első verseskötetem, az említett verset 1962-63 táján írtam. Valóban lezárult akkor egy szakasz mögöttem: megszűntem irodalmon kívülinek lenni. Azt, hogy 1956-ban a forradalom egyik részese voltam, úgy tartottam - s valamennyien így gondoltuk -, hogy „se érdem, se szégyen”. □ Későbbi kötetei, különösen a három Vendégszövegek című, avant- garde jegyeket hordoznak. Diaversei, hexameterszerkesztő gépe is a modern kísérletei közé tartoznak. • Az első verseskötet olyan a költőnek, mint amikor valaki belép a szobába, s azt mondja: „Én is itt vagyok.” A második kötet szolgál arra, hogy megmutathassa, hogy egy kicsit más, mint a többi költő. Ilyenkor kezd önmaga lenni, eltérni az elődöktől. Az avantgarde valójában nem irodalom, hanem magatartásforma, amely a megcsontosodott viselkedésminták ellenében alakul ki az emberben. Mivel a XX. század második fele a gép, a fény, az elektromosság, az elektronika, a számítógépek félszázada, természetes, hogy a korabeli szerzők is valamilyen módon kapcsolatba akarnak kerülni vele. így kerültem én is kapcsolatba a számítógéppel 1986-ban. A húgomnak, aki Kazincbarcikán lakott, 1986-ban vettem egy számítógépet. Azt, hogy hogyan hoztam haza, a második, Múzsával vagy múzsa nélkül című verseskötetemben meséltem el. A kötet alcíme egyébként „Irodalom számítógépen”. Igazából sohasem a gép érdekelt, hanem az, hogy az irodalom mit tud ebből profitálni. □ Mit tud az irodalom a számítógépből profitálni? • Az egyik fontos dolog, hogy a képernyőn mozgatni lehet a szavakat. Az otthon írogató költőnek nagyon izgalmas dolog a szavakkal játszani, a képernyőn egyiket a másik elé vagy után „szerkeszteni”. Olyan számítógépes programot szerkesztettem, amelyik verset generál, azaz a számítógép elindul és disztichonok jelennek meg a képernyőn, amiből ez a program tizenhatbilliót képes gyártani. Ez azt jelenti, hogy ha tizenöt másodpercig olvasunk egyet, nyolc és fél millió évre van olvasnivalónk. Ebben az az érdekes, hogy olyan versek is születnek majd, amelyeket a költő maga sohasem látott. A számítógép így nagyon sok mindent megmozgat az irodalommal szembeni szemléletben. □ A tokaji költő gyakori vendég a tokaji. írótáborban. Merre halad, a magyar irodalom ? - ez volt az idei írótábor egyik kérdése. Egyáltalán, hogy érzi magát ezekben a táborokban? • Mióta odaengednek - egészen jól. Ezt azért mondom így, mert én már a ’80-as évek második felében jelentkeztem, hogy szívesen elmennék, de akkor még nem mehettem, ezért civilként, a régi ismerős helyeket megnézni jártam Tokajba. Az írótáborokban azért érzem most jól magam, mert sokat vitatkozhatunk, hiszen rengeteg mindenben nem értünk egyet. Ha mindenben egyetértenénk, bizonyára nem járnék oda. Abban reménykedem, hogy mivel egyre több fiatal jön el az írótáborba, a magyar irodalom egyre nagyobb létszámban lesz ott jelen. Az utóbbi időben az volt az érzésem, hogy a skála szűkülni kezd. A Balassától Eszterházyig terjedő, Magyarországon posztmodernnek nevezett generáció 2-3 évvel ezelőtt még jelen volt, de az utóbbi időben hiányzik. Sok fiatal érkezik az irodalomba, az egyik legjobb csoport az Új Bekezdés, éppen Miskolcon működik. A fiatalokban rejlő erő az, ami miatt a magyar irodalommal kapcsolatban rendkívül optimista vagyok. □ Párizsban is felkarolták a. fiatal magyar költőket és írókat. Milyen kapcsolatokat, alakítottak ki az élő magyar irodalommal a ’60- as, ’70-es években? 9 Először 1968-ban jöttünk haza a salgótarjáni Nagy Pállal egy fordítókongresszusra, hivatalos meghívással. A cseh események miatt nem akartunk jönni, de a Pilinszky Jánossal, Nemes Nagy Ágnessel, Weöresékkel kialakított jó kapcsolatunk - akik egyébként Párizsban is jártak nálunk - mégis azt erősítette meg bennünk, hogy jönni kell. Nemes Nagy Ágnes arról biztosított, hogy nekik fontos az, hogy mi is itt legyünk. Ezért döntöttünk, úgy hogy hazajövünk. Ettől kezdve szinte minden évben legalább egyszer itthon vagyunk, amiben tudunk segítünk. Párizsban is segítettük a fiatal magyar írók pályakezdését: a Magyar Műhelyben publikált először Bálint István, Oravecz Imre, Eszterházy Péter. f' M \/
