Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1996. December 30,, Hétfő _Téka Múzeumi újdonságok Viszóczky Ilona A Herman Ottó Múzeum Évkönyve a vidéki közgyűjtemények egyik legnagyobb hagyomá­nyú periodikája, hiszen 1957-től folyamato­san megjelenik. A kötetei az elmúlt években — alapvetően gazdasági megfontolásokból - ma­gukba olvasztották az 1955-1993 között ugyancsak rendszeresen megjelenő, A Miskol­ci Herman Ottó Múzeum Közleményei című időszaki kiadványt is. A mostani összevont, XXXIII-XXXIV. sorszámot viselő könyv egyértelműen tanúsítja, hogy a miskolci Her­man Ottó Múzeum a régió jelentős tudomá­nyos kutatóhelye és társadalomtudományi kutatásainak fontos szervezője, a kötet szer­kesztői - Veres László és Viga Gyula - pedig a hozzáértő „könyvcsináló” múzeumi embe­rek, mint Komáromi József, Szabadfalvi Jó­zsef, Bodó Sándor tevékenységének elkötele­zett folytatói. Nincs lehetőség ezen a helyen a kötet rész­letező ismertetésére, mivel abban 24 tanul­mány és 21 kisebb közlemény tölti meg a 728 lapot, csupán néhány témára hívom fel az ér­deklődő olvasók figyelmét. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kötet írásai nemcsak Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve a szű- kebb régió múltját, a nemzeti kulturális örök­ségben elfoglalt helyét pásztázzák, hanem ki­tekintenek Kárpát-Európa és az öreg konti­nens más vidékeire is. A régészeti tanulmányok közül B. Helleb­randt Magdolna írása, a kurityáni bronzlelet feldolgozása újra igazolja, hogy a térség köz­ponti szerepet játszik a korai műveltség meg­ismerésében. Pusztai Tamás Muhi középkori mezőváros régészeti kutatásában elért első eredményeit teszi közzé, az írás nemcsak azt tanúsítja, hogy a középkori mezőváros proble­matikája ma még igen sok nyitott kérdést rejt, hanem azt is, hogy a régészet tudománya egyre korszerűbb eszközökkel és módszerek­kel rendelkezik ezek megválaszolásához. Megkülönböztetett figyelmet érdemel Hoff­mann Tamás nagyívű tanulmánya, a szerző a Mediterráneum parasztházait vizsgálja a ko­rai középkor időszakában. A kötet történeti-néprajzi tanulmányai a környező felföldi vármegyék, Torna, Bereg, Ugocsa, Ung népéletéhez szolgáltatnak fontos adalékokat (Paládi-Kovács Attila, Udvari Ist­ván, Takács Péter), új fejezetek tárulnak fel a környezetét átalakító ember tevékenységéről a Bodrogköz és a Taktaköz példáján (Borsos Balázs, Mizser Lajos, Viga Gyula). Miskolc város történetéből Gyulai Éva, Csíki Tamás és Dobrossy István tanulmányai tárnak fel újabb időszakokat és témákat, külön tanul­mány foglalkozik Tokaj zsidóságával (Bencsik János) és Borsod vármegye népének megjele­nésével a millenniumi kiállításon (Fügedi Márta). Több, a város és a megye történeté­hez kapcsolódó személyiség tevékenységének eddig ismeretlen vonatkozásai is feltárulnak a kötet lapjain: Szabadfalvi József Herman Ottóról, Sümegi György Szalay Lajosról, Por­koláb Tibor pedig Csorba Zoltánról értekezik. Sokakat érdekelhet Lénárt Béla írása Borsod megye népiskoláinak történetéről, és Dömö­tör Ákos tanulmánya a Hangony-völgy bejáró munkásainak életmódváltozásáról. A Közlemények rovatból csupán a Szinyei Merse Pál életművével foglalkozó konferencia előadásainak anyagát és Barsi Ernő írását emelem ki - utóbbi Sály tradicionális népi táplálkozását mutatja be. Úgy vélem, hogy a múzeum évkönyve hasznos olvasmány lehet mind az érdek­lődő szakemberek, mind a tudomány új eredményeit az oktatásban frissen felhasz­náló pedagógusok, mind pedig a szűkebb-tá- gabb lakóhelyüket megismerni szándékozók számára. SZIDI-szeretet Miskolc (ÉM) - Hat éve, évente kétszer - ka­rácsony havára és tavasszal - jelenik meg a miskolci Szilágyi Dezső Általános Iskola (SZI­DD iskolaújságja. Kezdetben lelkes csapat ír­ta, aztán ez lassan a diákönkormányzati munka részévé vált. Az idei nyitószám a sze­retet - lévén karácsony, és egy pályázat, ami­re ezzel a számmal neveztek be - gondolata köré csoportosult. Minden osztály kapott egy- egy oldalt, hogy megfogalmazza, mit is jelent neki ez a fogalom. A címlapért pedig verseny folyt az osztályok között. Ki-ki a maga módján próbálkozott: kisfo- galmazások, rajzok, rejtvények, receptek, összegyűjtött közmondások, versek, jótaná­csok, viccek. Kézzel vagy géppel írva, nyom­tatva: igazi gyűjtőmunka. Sok-sok gyertyától csillogó-villogó, arany­gömbös, szaloncukros fenyőfa, fenyőág. Szí­vek, dobozba csomagolt ajándékok, kisvonat, labda, babák. Körötte pedig a család: a kis­testvér, a szülők, a pótnagymama. Mindez ta­lán azért, mert: „A szeretetről a karácsony jut az eszembe” - írta az egyik harmadikos kisdi­ák. De „szeretet nélkül csupán egyszerű bio­robotok íennénk”, ahogy ezt egy idősebb kollé­gája szavakba öntötte. Zenés iskolai helyzetkép A diák sok, a pénz és a hely kevés az Egressy Béni Zeneiskolában Az iskola alapítványára befolyt összegek jelentős részét a hangszerek felújítására fordítják Fotók: Farkas Maya Miskolc (ÉM - DK) - „Lehet az utcán is hegedülni, csak tanul­ni nem. A pici gyerek pici hang­szere nagyon halkan szól” - vá­laszolja Barta Péter az Egressy Béni Zeneiskola igazgatója ar­ra a kissé kegyetlen felvetésre, hogy hát kiálthatnának egy ka­lappal a járókelők közé... Sze­rencsére azért itt még nem is tartanak. De az tény, hogy már most is eladják - szeretnék eladni - a zenéjüket...- Néha kapunk meghívásokat kü­lönféle rendezvényekre - meséli az igazgató. - Hol a növendékek, hol a tanárok játszanak, de volt már kö­zös fellépésük is. Ilyenkor senki nem azt nézi, ki mennyi fellépti dí­jat kap, a szereplésért járó összeg az iskola alapítványát gyarapítja. „Helytelen” hangszerek A szülők tanácsa által működtetett Egressy Béni Alapítvány több célt szolgál. Egyrészt hangszereket vá­sárolnak belőle, másrészt pedig - ez a jövő tanévtől, a tandíj beveze­tésétől lesz fontos feladat - a tehet­ségre és a szociális helyzetre való odafigyeléssel dönthetnek a tandí­jak mérsékléséről. Persze, ezzel is kevesebb jut hangszerre. Pedig a hangszer fogyóeszköz. A hegedűt, ha eltörik, egyszer-kétszer még meg lehet javítani, de többször nem nagyon. Amennyire lehet, mégis in­kább felújítanak, mint selejteznek. Az iskola még Kodály szellemében úgy indult, hogy a zene mindenkié, viszont 80-120 ezres hangszereket nem nagyon tudnak a. szülők meg­vásárolni.- Épp’ most olvastam egy cik­ket arról, hogy ajánlják az iskolák­nak az elektromos orgonát. Per­sze, nagyon szép és érdekes is vol­na, csak hát honnan vegyen az ember 900 ezer forintot?! De ha még pénz - valami csoda folytán - lenne is valahonnan, hely már végképp nincs... Húsz évvel ez­előtt, amikor kijöttünk a Zenepa­lotából, óriási minőségi változást jelentett a saját épület. Jelen pil­lanatban harminc helyiségben tü- dunk tanítani, ami az ottani tíz­egynéhányhoz képest hatalmas ugrás volt. De van 47 tanár... Ami­kor ebbe az épületbe kerültünk, még váltós rendszerben működtek az iskolák. Most viszont mindenki délután jön. És közel nyolcszáz gyerek jár hozzánk... Illetőleg van még egy lehetőségünk: a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában az Avason működik egy kihelyezett részlegünk. Miután a kötelező húsz óra ránk is vonatkozni fog, lehetséges, hogy még néhány álta­lános iskolában legalább előképzés osztályt indítunk. Ebbe az inter­vallumba több óra nem fér. Tantervi tervek A Nemzeti alaptantervvel összefüg­gésben az alapfokú művészeti isko­láknak is készül egy tantervi köve­telményrendszer, és elvileg a tanév végére meg is jelenik.- Nagyjából 15 évenként váltot­ták egymást a tantervek. 1981-ben készült a legutóbbi. Hosszú évek óta bebizonyosodott, hogy ez már nem egészen jó, mert amikor ’81-et írtunk, akkor egyrészt a zeneisko­lák száma lényegesen alacsonyabb volt, másrészt azóta több művésze­ti iskolát hoztak létre, tehát egé­szen másfajta struktúra alakult ki az alapfokú művészeti oktatásban. Az ember azt gondolná, hogy a zene terén nem nagyon változhat a követelményrendszer. De az igaz­gató felvilágosít:- Megjelentek például újabb kor­társ zenei kompozíciók... Valamikor régen a zenei oktatás tanfolyam jel­leggel működött. Minél inkább isko­laszerű lett, és minél inkább emelke­dett a színvonala, annál jobban meg­növekedett a követelményrendszer. Ma azzal az anyaggal, amivel régen le lehetett érettségizni, esetleg felvé­telizni lehet a zeneművészeti szak- középiskolába... A zeneiskolában A és B tagozat működik. A B tagozatra a tehetsé­gesebb gyerekek járnak. Nekik két­szer 30 perc helyett kétszer 45 per­cet engedélyez a minisztérium. De ez is elég kevés.- Nyugaton a képzés még rövi- debb: 22 meg 24 perc. Belegondolha­tunk, hogy a hegedűs bemegy egy ilyen órára, kipakolja a hegedűjét, behangolja, éppen csak valamit el tud játszani, és pakolhatja is össze... Évfordulós értékelés Ebben a tanévben lesz az iskola 45 éves. Ennek megünneplésére ren­deznek egy zenei hetet márciusban, amelyre eljön az iskola első 17 évét igazgató - ma Finnországban élő - Lenke Ruahala. Hangversenyt ad­nak a régi növendékek, a zenekar és az énekkar, megrendezik az észak­magyarországi zeneiskolások gor­donkás találkozóját, illetve egy me­gyei hegedűsversenyt, és lesz tanári koncert a Zenepalotában. A felké­szülés természetesen már most el­kezdődik. Avas-pályázat Miskolc (ÉM) - Az Avas története címmel hirdet pályázatot az Avasi Gimnázium történelmi munkakö­zössége az intézmény fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából Miskolc általános iskolásai részére. A néprajzi, történelmi, irodalmi tárgyú jeligés dolgozatokat 1997. február 15-ig kell a következő cím­re eljuttatni: Avasi Gimnázium, Miskolc 3524, Klapka György u. 2. A pályaművek terjedelme maxi­mum 5-8 gépelt oldal lehet. A jel­igés borítékon fel kell tüntetni a dolgozat készítőjének, felkészítő ta- nái'ának, valamint iskolájának ne­vét és címét. A verseny eredményhirdetését a gimnázium jubileumi ünnepségén, 1997 márciusában tartják. Képes képzés Budapest (ÉM) - Fotó- és video­felvétel-készítő tanfolyamot indít a Magyar Művelődési Intézet Kor­társ Művészetek Osztálya azon pedagógusok részére, akik a fény­képezést vagy a videofelvétel-ké­szítést alapfokon vagy haladó szinten kívánják elsajátítani. Az 1997-ben induló, hétvégekre szer­vezett elméleti és gyakorlati fog­lalkozások célja, hogy minél több tanár önmaga készíthesse el szem­léltető eszközeit álló- vagy mozgó­kép formájában. A tanfolyamról bővebb felvilá­gosítás és jelentkezési lap a követ­kező címen igényelhető: Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művé­szetek Osztálya, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Anyanyelvápolók Budapest (MTI) - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Tár­sasága - Anyanyelvi Konferencia a Magyar Köztársaság kormányától kapott „Kisebbségekért” díjjal járó kétszázezer forintot az Anyanyelv­ápolók Erdélyi Szövetségének célja­ira és a kassai Keleti Napló című lap újraindítására fordítja. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága fokozott fi­gyelmet kíván fordítani - a költség- vetés által is támogatott programja szerint - a kisebbségben és szór­ványban élő magyarság nyelvi és kulturális önazonossága megőrzé­sére, az ifjúság magyarságtudatá­nak erősítésére. A szervezet meg­győződése, hogy a holnap Európá­jában annak a népnek és nemzet­nek lesz biztos jövője, amely tuda­tosan vállalja anyanyelvi, kulturá­lis, hagyománybeli örökségét és az­zal gazdagítani tudja környezetét is - tartalmazza a társaság nyilat­kozata. Stílusváltás kellene az iskolákban Beszélgetés Balogh László pszichológussal a tehetséggondozás lehetőségeiről Balázs Ildikó Debrecen (ÉM) - Tehetség szempontjából nincs különbség a fiúk és a lányok között. Vi­szont a tanárok között nagyon nagy különbségek vannak, pe­dig rajtuk múlik, hogy felisme­rik-e a gyermekekben rejlő te­hetséget. A tehetségkutatásról, a tehetségfejlesztő posztgradu­ális képzésről Balogh László­val, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének ve­zetőjével beszélgettünk. □ Úgy tartják, a lányok szorgalma­sabbak, a fiúk - agresszivitásuk folytán - kreatívabbak. Igaz ez? • Tehetség szempontjából nincs je­lentős különbség fiúk és lányok kö­zött. Egyszerűen a pedagógusokon múlik, hogy mi lesz a gyerekből, hogy felkutatják-e a benne rejlő te­hetséget. Viszont a pedagógusokat meg kellene fizetni a munkájukért, és akkor eredményes lenne a ma­gyar tehetségfejlesztés. O Vannak gyermekek, akik gyakor­lati dolgokban tehetségesek. Szá­mukra mit kínál a tehetségfejlesztő program? • Először is ki kellene lépnünk az egyoldalú intellektuális képzési rendszerből. Olyan tevékenysége­ket kellene felkínálni a diákoknak az iskolai oktatáson belül, amelyek az emberi élet tevékenységének sti­lizált változatai lennének: konyha- művészetet, újságírást, kosárfo­nást, különféle művészeteket kelle­ne oktatni. □ És ezzel megnövelnék az amúgy is túlterhelt diákok óraszámát. Már most is napi nyolc-tíz órát kénytele­nek ülni... Sok a gerincferdüléses, satnya gyerek... • Ennyi órát ülve tölteni nemhogy fiatalnak, de embernek nem való. Ezeket a programokat bele kellene építeni az órarendbe, hiszen ezeken a foglalkozásokon olyan gyermekek is sikerélményt élhetnének át, aki­ket a jelenlegi intellektuális képzés csak eltávolít az iskolától. Akkor ők is hasznosnak érezhetnék magu­kat a világban, érezhetnék, hogy valamiben különbek, mint a má­sik, és megváltozna az iskolához való viszonyuk. Jó példa erre a bu­dapesti Balassi Bálint Gimnázi­um, ahol a kötelező tantárgyak mellett kötelezően választható te­vékenységeket kínálnak fel, a diá­kok pedig féléves próbálkozás után eldönthetik, hogy megfelel-e nekik a végzett tevékenység, vagy másikat választanak. □ El tudják-e sajá-títani a tehetség- gondozó programot a tehetségtelen tanárok? • A posztgraduális képzésben szakmát adunk a tanárok kezébe, melyet meg lehet tanulni. Sok esz­közt kínálunk, amelyeket nem is­mernek a mostani pedagógusok, hi­szen felsőfokú tanulmányaik során is legfeljebb csak érintőlegesen ta­lálkoztak velük. □ Szomorú jelenség az elnőiesedett magyar oktatásügyben, hogy na­gyon sok tehetséges pedagógus hagyja ott a pályát. Ön szerint mi ennek az oka? •Ennek több oka van. A fiúk racio­nalitásuk folytán nem választják a pedagóguspályát, hiszen nekik majd el kell tartaniuk a családju­kat, a pedagógusfizetésből pedig csak nehezen lehet megélni. De nemcsak az alacsony fizetések miatt alacsony a szakma presztízse, ha­nem egy-egy pedagógus alkalmat­lansága és felkészületlensége miatt is. És ide kívánkozik az is, amiről eddig keveset beszéltek: a magyar családok mentálhigiénés állapota. Az oktatás amiatt is eredménytelen, mert sok képzésre alkalmatlan gye­rek kerül az iskolákba. □ Ez inkább csak az általános isko­lákat érinti? • Távolról sem. Az általánosban többnyire kiszűrik a szellemi fogya­tékosokat, de középiskolákba és még a felsőoktatásba is rengeteg olyan diák kerül, akik komoly pszi­chés problémával küszködnek, de ügyesen tudják palástolni. Viszont problémáik leterhelik őket, és csak őrlődnek éveken keresztül, anélkül, hogy bárki is segítséget nyújtana nekik. Ok nem tudnak eredménye­sen tanulni. □ Miért van az, hogy épp’ a legte­hetségesebb pedagógusok közül na­gyon sokan hagyják ott a pályát? • Munkájuk eredménytelensége miatt. Teljesíthetetlen feladatok elé állítják őket az 1978-as oktatá­si terv, amelynek létrejötte komoly szakmai műhiba volt: az iskolák ismeretátadásra, nem pedig ké­pességfejlesztésre szakosodtak. Más stílus kellene, oldottabb lég­kör, amely követelményt támaszt, de a gyerekre jobban odafigyel. A mai pedagógusnak nincs emberi kapcsolata a tanítványokkal: lead­ja az anyagot, és kisiet a óráról. Emlékszem, hogy negyven évvel ezelőtt tiszteltük és szerettük a ta­nárokat. Nyilván az én diákko­romban is volt tanár, aki elől át­mentek a tanítványok az utca má­sik oldalára, de minden diáknak volt legalább egy-két tanára, aki­vel bensőséges kapcsolatot tudott kialakítani. □ Mit tudtak jobban negyven évvel ezelőtt a pedagógusok ? • Az alázatot és az odafigyelést az egyetemen már nem lehet megtaní­tani. Az egyetemekről kikerült ta­nárokat pedig köti a saját tapaszta­latuk: az a fegyelmező feszesség, amelyben elteltek a diákéveik.

Next

/
Thumbnails
Contents