Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

4 ÉSZAKIM AGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1996o December 30,, Hétfő Letelt a „kihordási idő” Az ÉSZAK-Magyarokszág levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó A címbeli szakkifejezést az egyenruhásokkal kapcsolatban használják arra az esetre, ha valamilyen egyenruhadarab viselési ideje le­járt. Átvitt értelemben - tréfásan - másra is alkalmazzák. Most például a helyőrségi klub vezetőségére, mert hogy két év „szolgálat” után elérkezett a tisztújítás ideje. Nagy László elnök, nyugalmazott ezre­des a napokban megtartotta a beszámolót a klub kétéves tevékenységéről, melyben az események sokaságát sorolta fel. A klub tagjai között szorgalmas „munkások” nem kis számmal vannak, őket dicséret­ben, jutalomban részesítette. A klub különlegessége, hogy kitűnő kapcsolatai vannak a kassai helyőrségi klubbal, a cserelátogatások rendszeresek. A tisztújító rendezvényen tartózkodó Gusztáv Valenta küldöttségvezető (kitűnő magyarsággal) nagyon szép üdvözlő beszé­det mondott.) A szavazás a régi.vezetőséget alkal­masnak találta a további munkára is, a „kihordási időt” tehát meghosszabbí­tották. Csapó András Miskolc Kenyér és injekció a hajléktalanoknak Közleményben mondott köszöne­tetet a kazincbarcikai éjjeli mene­dékhely orvosa, Erdei Sándor a menedékhely valamennyi dolgo­zója nevében mindazoknak, akik valamilyen módon segítségére voltak a város hajléktalanjainak. A közleményből kiderül: Mol­nár Béla kisiparos rendszeres kenyéradományokkal támogatta az éjjeli menedékhelyet, de Kri- zsán Tivadar hentes mester és családja is folyamatosan segítet­te az intézmény munkáját. Meg­említik a kazincbarcikai önkor­mányzatot - és az ezen belül működő társadalompolitikai osz­tály munkatársait - akik min­den kérés esetében megpróbál­tak segíteni, vagy segítettek is. Az izsófalvai alkohológiai szakkórház és a kazincbarcikai kórház dolgozói sokat segítet­tek a menedékhely lakói között található alkoholbetegek életvi­telének, sorsának, egészségi ál­lapotának rendezésében. A Smithkline Beachem Pharmaceuticals gyógyszer- gyár magyarországi képviselete az általuk gyártott influenza el­leni védőoltásból 25 adagot jut­tatott el Kazincbarcikára, így a menedékhely valamennyi lakó­ja időben megkaphatta a védő­oltást. _Szólástér K iskarácsony, nagykarácsony Az ünnep közeledtével különbö­ző szeretetszolgálatok hívták fel a társadalmat a szegények, elesettek és hátrányos helyze­tűek megsegítésére. Valamikor gyerekkoromban úgy tanultam, hogy a középkori Európán gyakran és rendszere­sen söpörtek végig az éhínség hullámai. Ennek a burgonya megjelenése és általános ter­mesztése vetett véget. Azt is abbán az időben hallottam - mint égbe kiáltó szörnyűséget. - hogy Brazíliában kávéval fűtöt­ték a mozdonyokat a túlterme­lés következtében és a világpia­ci árak befolyásolása céljából. A hazai híradások és e régi infor­mációk hatására egy abszurd ötlet vetődött fel bennem. Ha nálunk - itt és most - annyi a fölösleges burgonya, hogy egy részét beszántják, a többi meg eladatlan hegyekben áll és leg­szívesebben utánunk hajigál- nák, annak a bizonyos jéghegy­nek a csúcsából - vagy közért­hetőbben a sikerdíjak egy ré­széből - miért ne lehetne bur­gonya felvásárlást eszközölni? Végül is mindenki jól járna. Hisz állítólag annyi a fölösleg, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele Bős-Nagymarosnál. Elismerem: irracionális öt­letről van szó. A sikerdíjak sor­sa még kétesélyes. Lehet, az uborkaszezon is eljön, mire pontot tesznek a végére. Meg jóval egyszerűbb krokodil­könnyeket kipréselni a saját és mások szeméből, mint egy ilyen akciót megszervezni és lebonyo­lítani. Evekkel ezelőtt például ebben az/újságban fedeztem fel azt a statisztikai jelentést, amelyik szerint Szabolcsban volt a legtöbb nyilvántartott munkanélküli. Néhány oldallal arrébb pedig tudósítást olvas­tam arról, hogy Szabolcsban több ezer hektáron nem törték le a kukoricát és nem ásták ki a burgonyát, meg a cukorrépát. Ilyen és hasonló történetek hatására egy régi ismerősöm­nek az volt a véleménye, hogy nálunk meg van szervezve a szervezetlenség. Mert ha nem így lenne, ezek a képtelenségek csak úgy maguktól, spontán módon nem következnének be. Úgy látszik, mi híresek va­gyunk arról, hogy itt minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Azóta, amióta az iskolapadot koptattam, nem tudnám megmondani hányszor írták át a történelemkönyveket az „ezentúl minden máskép volt” fedőnevű akció keretében. Attól félek, ha így megy tovább legközelebb az éhínség és a burgonyatermesztés kapcsola­tával foglalkozó részt is át kell majd írni. Azért ami sok, az sok. Már ne is haragudjanak! A szokat­lan, de nem törvénytelen siker­díjtól, az éhséglázadással való nyílt fenyegetéstől, a ki vagy beszántott krumplitól, a szem­forgató felhívásoktól... - így cu- zammen - már nem csak a pi­ros szemű nyusziknak, de a vasmacskának is feláll a szőr a hátán. Az ember fiának meg ki­nyílik a bicska a zsebében. Még akkor is, ha ezért én leszek az első számú ünneprontó! Kiss József Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoz,tatására közöljük- hogy a Szőlástér rovatbán megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve ese­tenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű,; a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. mS A kazincbarcikai éjjeli menedékhely. Sokan - közöttük számos „névtelen" adományozó - segítették idén az intézmény munkáját. Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents