Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-03 / 282. szám

1996. December 3., Kedd 6 B Itt-Hon Unalmában kezdett kézimunkázni... A Kachelmann család textilgyűjteményét Edelénynek ajándékozták Laki Lukács László Edelény (ÉM) - A városi Ren­dezvények Házában ez év ta­vaszán Magyar polgári kézi­munkák a millennium tájékán címmel nagyszabású kiállítást rendeztek. A megnyitón Ka­chelmann Róbert és családja Edelény múzeumának ajándé­kozta textilgyűjteményét, mely egy több mint 300 kötetes ké­zimunkakönyv gyűjteménnyel is kiegészül. A város vezetése Kachelmann Róbertét „Pro Űr­be Edelény” díjjal tüntette ki évtizedes, áldozatos gyűjtő- és restaurátor munkája elismeré­seként. Kachelmann Róbert a sors jóvoltá­ból egy olyan nagy családba szüle­tett, amely társadalmi helyzeténél fogva viszonylagos jómódban élt, a „békebeli idők” gazdag szellemi kultúrája és szigorú erkölcsi nor­mái szerint. A család matuzsálemi korban meghalt tagjai „utolsó mo­hikánjai” voltak egy letűnt, sok ér­tékkel bíró magyar történeti kor­nak a ’70-es években. A múlt század végén került Edelénybe az apai nagyapa, Ka­chelmann Walter erdőmémök csa­ládja. A rádió, televízió nélküli vi­lágban a nagymama révén sokat kézimunkáztak a család nótagjai. Maguk hímezték a lányok kelen­gyéjét, a család ruháit és a lakás­textileket. A szorgalmas, erényes háziasszonyt dicsérte, ha szép ké­zimunka díszített mindent. A há­zasságok, a betelepedések révén egyre terebélyesedő nagycsaládban (Weinberger, Farkas, Gaszner, Csiha) illett, sőt kötelező érvényű volt mindenkinek minden techni­kát magas színvonalon elsajátíta­ni. Jó érzékkel, szorgalmasan tet­ték ezt. Tüllhímzés. Készítette Pauks Rózsika. Kachelmann Róbert 1930-ban született Tibolddarócon. Édesapja K Kunó gazdatiszt volt báró Bott- lik István birtokán. Nyolc hónapo­sán súlyos beteg lett. Édesanyja, Gaszner Borbála három napig a karjában tartotta, hogy meg ne ful­ladjon. Később is mindig maga mellett akarta látni. Az anya és Róbert nővére állandóan kézimun­káztak, így unalmában hozzáfogott ő is. Elemista korában megtanult mindenféle technikát. Később, a háború utáni nehéz években - az édesapa is meghalt fogságban 1946-ban - pénzért kézimunkáz­tak, ebből tudott leérettségizni is. A nagynénik megélhetését is se­gítették e tevékenységgel Edelény- ben, Szarvason, Budapesten. Ha­láluk után megörökölték régi anyagaikat. A gyűjtemény kezdetben eset­legesen, a megörökölt, illetve a ke­gyeletből megőrzött darabokkal gyarapodott, majd - egyre tuda­tosabban - vásárlásokkal is bővült. Sok-sok darabot nagy szakmai tu­dást igénylő restaurálással men­tett meg. így vált teljessé, életét meghatározó tevékenységgé szá­mára a kézimunkázással való fog­lalkozás. Az edelényi tavaszi kiállítás a publikáláson túl (Fürge Ujjak, Csipketörténeti érdekességek című könyv) az első alkalom volt a nyil­vános kiállításra. Messze földön hí­re ment, több mint kétezren láto­gatták meg a kiállítást a három hét alatt. A kiállítást követően a család Edelénynek, a Borsodi Tájháznak ajándékozta a gyűjteményt kérve, hogy állandó méltó helyet biztosít­son e város a bemutatására. Októberben, a nemzeti ünnep alkalmából az önkormányzat „Pro Űrbe Edelény” díjjal tüntette ki Kachelmann Róbertét. A gyűjte­mény azonban még ládákba cso­magolva váija sorsát, a méltó el­helyezést. A városnak és múzeu­mának kiemelt, az idegenforga­lom szempontjából sem mellékes feladata egy ideális kiállítóhely létrehozása. Keresik a lehetősé­geket. Keresztelői rekli és sapka. Kachelmann Erika anyósa családjától, Gyula. v*wv*. Rece terítő. Farkas Gyuláné hagyatékából, Edelény. Mezőségi szálán varrott halottas lepedő részlete. Illyés Géza urológus professzor hagyatékából. Fotók: ÉM-repró 1996. December 3., Kedd Itt-Hon B 3 Az egyik csoport tanulói tek. Ha csak egyet is sikerül közülük talpra állítani, akkor már megérte, hogy ezt a mun­kahelyet választottam. Próbál­nak ügyesek lenni a lányok, ha varrnak, csak a feladatra kon­centrálnak. A tanulók jelen­tős része intézetből került ide, de a többieknek is rendezetlen a családi háttere. Csak abban reménykednek, hogy bizonyít­vánnyal a kezükben majd csak el tudnak helyezkedni.- És mit szólnak mindehhez a diákok? - kérdeztük Szávuly Mária másodikos tanulót.- Nekem már tanultak itt ismerőseim, sőt testvéreim is. Ok biztattak, hogy én is ide jöj­jek. A gyakorlati munka job­ban megy, mint a tanulás. A szalagmunkánál a paplannak az oldalait varrom össze, na­Fotók: ÉM-repró ponta tíz darabot. Munka után az iskolai énekkarba járok. Harmincnégyen járunk össze, én a szopránt énekelem. Ko­rábban a színjátszó körnek is tagja voltam. Szendrőládon élek a szüleimmel, onnan járok be naponta. Öten vagyunk testvérek. Szeretek idejárni, mert ebben a közösségben jól érzem magam, és itt engem is szeretnek.- Általánosba hol Izsófalvá- ra, hol Ormosbányára jártam - meséli Lakatos Ágota harma­dikos tanuló. Szüleim elváltak, és mi Kazincbarcikára kerül­tünk. Vendéglátóipari szak­munkásképzőben szerettem vol­na tovább tanulni, de gyenge volt az átlagom, és gyakorlati helyet sem sikerült szerezni. 1993-ban jöttem ebbe az iskolá­ba, s rögtön a varrodába kerül­tem. Oktatóink szeretnek ben­nünket, segítőkészek. Tanulá­sunkhoz minden feltétel adott, a többi rajtunk múlik. A volt osztályfőnökünknek, Husonyi- cánénak és Edl Ignácnénak kö­szönhetjük leginkább, ha elju­tunk a szakmunkás vizsgáig. Ha nekem ez sikerülne, és anyagi helyzetem úgy alakulna, szeretnék egy kisebb butikot nyitni. Hasonló végzettségű lá­nyokkal dolgozni, szép, modern ruhákat varrni és eladni. Bakos Bertalanné szakokta­tótól megtudtuk, az iskolában a tanulók először az összeszo- kást tanulják meg. Különböző helyekről kerülnek az iskolá­ba, tizennégytől húsz évesig vannak közöttük. Van aki az oldalakat varrja, van aki gomblyukaz. Második osztály­ban kezdik a komolyabb mun­kákat. Női szoknyát, blúzt, nadrágot varrnak, de aztán ké­szítenek énekkari blúzokat, szoknyákat és férfi munkásru­hákat is. A harmadik éveseknek ha­marosan következik a szalag­avató. A végzősök nagyon re­ménykednek abban, hogy sike­rül a szakmát jól megtanulni­uk, és megkapják az oklevelet. Ennek birtokában pedig lesz munkahely - ha csak kis pén­zért is -, hiszen varrónőt min­dig keresnek. __Heti Jegyzet Kastélysorsok Nagy Zoltán A történelmi sorscsapások, a tatárdú- lás, a török hódoltság majd a hlabsburg korszak következménye, hogy a koráb­bi évszázadokból, a középkorból kevés műemlék maradt ránk. A ma becsben tartott műemlék vagy műemlék jellegű templomaink, középületeink nagyobb része a 18. század óta emeltetett. Természetesen a XX. század két világ­háborúja, a rendszerváltások sem ked­veztek - kivált a kastélyoknak. 1945. után jó ideig több helyütt a régi úri elit szimbólumainak tekintették, amelyet a háború után, amikor tulajdonosaik jobbára nyugatra menekültek, megen­gedett volt kirámolni, a benne találha­tó értékeket elhordani. 1949-ben szü­letett aztán meg a 13. számú törvény- erejű rendelet műemlékeink védelmé­ről. „ 1949-ig - a korábbi törvény hiá­nyosságai miatt - alig 50 épületet nyil­vánítottak műemlékké, 1968-ban vi­szont a feltétlenül fenntartandó műem­lékek száma 1867, s emellett van mint­egy 5000 műemlék jellegű építmény, 1000 városképi jelentőségű épület és 13 védett városrész (rezervátum)"-ol­vashatjuk a Hazánk, Magyarország cí­mű 1970-es kiadványban. Jobb sorsra jutottak váraink, műemlék templomaink, ezeket rendbehozták, karbantartják. Változóbb azonban a kép a falusi kastélyok, kúriák esetében, amelyek sokáig, néhány esetben ma is tulajdonosra, kezelőre várnak. A me­gyét járva, a borsodi részen jó állapot­ban található a híres-nevezetes girincsi Dőry kastély, amely több mint száz ér­telmi fogyatékos gyermeknek ad ott­hont. Borsodivánkán és Hejőbábán idős illetve beteg emberek találtak ott­honra. A sályi Eötvös kastélyban moz­gáskorlátozottgyermekek laknak és ta­nulnak. Bánhorvátiban találjuk a Platthy kastélyt. Dubicsányban a 18. században épült Vay kastélyt a Borsod Volán Rt. üdülőként hasznosítja. Ber- zéken a Potoczky kastélyban ma a pol­gármesteri hivatal működik. Borsod legnagyobb, egyben az ország egyik leginkább számon tartott koraba­rokk kastélya az edelényi Coburg, az utóbbi évtizedekben talán a leghányatot- tabb sorsú, amennyiben nehezen talál tu- . lajdonost. Szerencsésebb a jóval kisebb léptékű hernádnémeti Műnk kastély, amelyet a helyi általános iskola birtokol. Megyénkben a szakirodalom szerint 600 körül van a védett épületek, várak, templomok, kastélyok, polgárházak száma. Becsülendő érték az idegenfor­galom távlatai szempontjából. ték meg, 2. Hejópapi, 3. Ne- mesbikk, 4. Szakáid csapata lett. A Játssz velem! sportve­télkedőn 1. Hejópapi, 2. Hejő- bába, 3. Nemesbikk, 4. Sza­káid tanulói lettek. A gyereke­ket először szülőfalujuk pol­gármestere köszöntötte és ju­talmazta meg, de megajándé­kozták őket a fogászati és pol­gárvédelmi nap szépszámú szponzorai is. A legértékesebb, mindenkit megillető ajándék mégis a részvétel volt. Hiszen mindenki tanult valamit - egészsége és biztonsága érde­kében. Egy kutya letette „tappancslenyomatát" az iskola vendégkönyvébe előadók felhívták a figyelmet a közlekedési balesetek, tűzese­tek megelőzésének, a bűncse­lekmények elkerülésének és a drog elleni védekezés lehetősé­geire is. A készenléti rend­őrség miskolci zászlóaljának rendőrei felszerelésüket, fegy­vereiket mutatták be, amelyek­kel képesek megvédeni az ál­lampolgárokat és megfékezni a bűnözőket. A tanulók - az előadások, látványos bemutatók, filmve­títések után - játékos vetélke­déseken vettek részt. Az Egész­ségesen élj! vetélkedőben öt fős csapatokkal vettek részt az is­kolák alsós tanulói. Az 1. he­lyezést a hejőbábaiak szerez­A miskolci kommandósok fegyvereit is kipróbálták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents