Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
K arácsonyeste kiürülnek az utcák, elcsendesedik B|/ a forgalom, mindenki a családja körében ünnepei - úgy általában. Csak azok nincsenek otthon, akiknek nem adatott meg, hogy hajlékuk legyen, akik a nyugalmunkat vigyázzák, akik a betegágyaknál állnak, akik - ha születik a Jézus, ha hal - dolgoznak. iiyüiujjcus A kisded jászolánál - a beteg gyermek ágyánál A bűn mindenkor üldözendő Ha valahol nem mehet szabadságra mindenki egyszerre, ahol még a legszentebb családi ünnepen is bent kell lenni a kellő látszámú gárdának, az - többek között - a rendőrség.- Jóval kevesebb bejelentés érkezik ilyenkor a miskolci kapitányságra - kezdi Vincze Csaba százados de azért akad néhány elvetemült, aki ilyenkor is „dolgozik”. Hogy ki kerül ünnepnapon ügyeletbe, szigorú, egy évre előre elkészített beosztás határozza meg. Egy rendőr 12 órát van szolgálatban, 12 órát pihen, majd újabb fél nap szolgálat és végül 48 óra szabadidő következik, így aztán a háromnapos ünnepbe mindenki „beleesik” valahogy, van, aki kétszer is.- Én 24-én reggel hétkor kezdek, és csak késő este mehetek haza a családomhoz, akik persze megvárnak az ajándékosztással. 25-én éjszaka aztán már megint én leszek az ügyeHajón és hajlékban - hajléktalanokkal Gáspár Károly nem nagyon van fennakadva azon, hogy a karácsonyt nem otthon tölti, hanem a Máltai Szeretetszolgálat diósgyőri hajléktalan-szállásán - tekintve, hogy ott dolgozik mint vagyonőr és szociális gondozó.- Nálam a karácsonyok az utóbbi öthat évben nemigen nevezhetők családi ünnepnek - ismeri be azóta vagyok elvált. A szolgálatban töltött ünnep egyébként sem ismeretlen „élmény” az életében: korábban tíz évig volt matróz. A Dunán hajózott fel s alá, fedélzetmesterként, olyan „romantikus” elnevezésű vontató- és tolóhajókon, mint „Miskolc”, „Pécs” vagy „Ózd”.- Karácsonykor azért kint a vízen is ünnepeltünk egy kicsit - meséli -, többnyire a klubszobát rendeztük be ünnepi hangulatúvá, fenyőfa mindig volt, legalább egy műanyag, ha igazi fához nem jutottunk. Együtt ünnepelt azon az estén az egész legénység, megajándékoztuk egymást, amivel tudtuk. Emlékei szerint olyankor sokkal békésebb hangulat telepedett a hajóra, az egész matrózkompánia megváltozott, még a kabinstressz is megszűnt egy néhány órára. Ez utóbbi érzés mostanában már nemigen kerítheti hatalmába Gáspár Károlyt: idén február óta dolgozik a hajléktalan-szálláson. A karácsonyi hangulat elől azonban itt sem „bújhat” el.- Huszonnegyedikén este itt lesznek a bentlakók, na meg azok a munkatársak, akiknek nincs családja. Lesz egy kis „családias” ünneplés, a Martintelepről jönnek gyerekek, betlehemes játékot adnak elő. A szeretetszolgálattól ajándékokat is kapunk... Mikuláskor is így történt - itt nem feledkeznek meg az emberekről. Azt viszont még mindenképpen hangsúlyozza a szociális gondozó: az itt meghúzódó hajléktalanok - miként bármelyik sorstársuk - nem olyanok éppenséggel, mint sokan gondolják. Nem valami rossz, vagy a társadalomból kivetendő emberek ők:- Egyszerűen nekik nem volt szerencséjük, valamikor az életük során kicsúszott a talaj a lábuk alól - mondja. - Es higgyék el: nagyon könnyen idejuthat bárki... --------------------------------------------------------------------------l etvezető, ahogy január 1-jén reggel is bent talál majd az új év. De már most tudom - folytatja az „ügyeletes” ügyeletvezető -, hogy a jövő szilveszteréjszakát végig a kapitányságon, a telefon mellett töltöm... Az ügyeletén lévők az ünnepeket is úgy töltik, mintha hétköznap lenne: nem nagyon vesznek róla tudomást.- Néhány állampolgár be szokott ilyenkor telefonálni, hogy kellemes karácsonyt kívánjon - ami némi elégtétel, vagy viszonzás az egyébként jócskán kapott, kevésbé barátságos üzenetekért -, aztán a kapitányság előcsarnokában áll egy fenyőfa; ez az egész „ünnepi hangulat”, nem sok... Ami sok, az a karácsony előtti eset: az ünnep előtt megszaporodnak a betörések, kocsifeltörések. Ahogy a százados fogalmaz: a bűnözők is összeszedik az ajándékra valót. December 24-ére aztán ilyen szempontból már elcsendesedik a város - esetleg egy-két „családi eseményhez” hívják a rendőröket, hogy intézkedjenek. Mondjuk nem jól sikerült a pulyka - ironizál kicsit Vincze Csaba -, meg hasonló „komoly’ esetek...- Egy közhiedelmet azonban el kell oszlatnom - teszi hozzá. - Sokan úgy gondolják, karácsony tájban sokkal több az öngyilkosság, mint máskor. Erről szó sincs: a statisztika semmiféle kiugró adatot nem mutat e tekintetben ................................................- A karácsonyt mindig családjával tölti, de az ünnepnapok közül - és ez alól néha a szenteste sem kivétel - valamelyik mindig áldozatul esik. Az orvosnak ugyanis ünnepek alatt is ügyelnie kell - magyarázza Kiss Klára, a GYEK egyes gyerekosztályának főorvosa. — A kórházban eltöltött 13 év alatt számtalanszor ügyeltem valamelyik ünnepen. Kétségtelenül legrosszabb, ha szentestén kell bent maradni - mondja. - Ha csendes a napunk, van egy kis idő a feldíszített fa mellé lehuppan- ni, beszélgetni a bent maradt gyerekekkel. Néha viszont úgy telik el az ünnep, mint más, szokványos ügyeleti nap. De a karácsony akkor is a Megváltó születésének napja. A fa mellett — még az ünnepek közeledtével - évek óta műsorral kedveskednek a gyerekeknek, ajándékot is osztanak. Az ünnepekre aztán, akit csak lehet, hazaküldenek. A család melegének lelki többlete a gyógyulást is segíti.- Néhány éve szentestén halt meg egyik betegühk - meséli. - Szörnyű volt, bár napok óta eszméletlenül feküdt már. A kórházban - főleg a rosszindulatú daganatos gyerekek közt — föl kell készülnünk arra, hogy a munkánk eredményessége nem csupán rajtunk, a mi tudásunkon múlik. Egy másik alkalommal miután elvégeztük a kezeléseket a gyereken, a gyógyszerek hatására különböző szövődmények alakultak ki nála. A legkritikusabb pillanatban kollégáimmal eljutottunk odáig, hogy éreztük, nem tehetünk egyebet. Vártuk, mi lesz. Majd amikor leroskadva bámultunk magunk elé, Nagy Kálmán tanár úr - akitől egyébként rengeteget tanultam - azt mondta: „Be kell látnunk, ez egy szakma is, nemcsak hivatás”. A tudásunk behatárolt. A kislány egyébként meggyógyult, de azt a napot sose felejtem. Az Isten megadta akkor a lehetőséget, hogy egy emlékezetes küzdelemnek láthassam az eredményét. A karácsonyi ügyeletekről eszébe jut egy kedves történet is. Az ünnep első napján korán reggel utazott ügyeletbe szüleitől. Szerencsen egy mozdonyból ismerőse köszönt rá. Kiderült: úti céljuk azonos, a mozdonyvezető a kislányát ment látogatni a GYEK-be. Klára akkor ült életében először mozdonyon. Szigorúan ellenőrzött vonatok Az időtényezőt figyelembe véve - és azt, hogy az ilyesmit mégsem jókedvében csinálja az ember -, talán a határőrügyeletesé a legkeményebb karácsonyi szolgálat. Akire ugyanis ez a nap esik, az ugyan 72 órás pihenőkkel övezve, de december 24-én mégiscsak reggel nyolctól másnap reggelig egy teljes napot üldögél a miskolci határőr-parancsnokság ügyeleti helyiségében.- Ebbe a 24-72 órás váltásba valamilyen ünnep minden évben beleesik - kezdi Gyárfás Pál őrnagy, az idei „szerencsés” -, de az az igazság, hogy inkább kettő. Tavaly szilveszterkor ülhettem itt bent, tavalyelőtt meg karácsony másnapján. Amikor más otthon van, családja körében, ráadásul ünnepi hangulatban, a határőröknél nem pihenhet mindenki. Egyrészt az igazgatóság területén lévő idegenrendészeti közösségi szállás felügyelete miatt- hiszen onnan sem megy minden lakó haza -, de főleg azért, mert a határsértésre készülők aktivitása sem csökken egy szemernyit sem.- Sőt, sok szabálytalan határátlépésre spekuláló hiszi azt - meséli az őrnagy -, hogy ünnepnapon csökken a figyelmünk, lazább az őrizet. Pedig szó sincs róla... így tehát még akár karácsonyeste is fülelnek le olyanokat, akik valamilyen oknál fogva - nyilván mindenkinek meg lehet rá az érthető és személyre szabott indoka - nem szeretik, ha egy határőr nézegeti az okmányaikat. Már ha vannak egyáltalán.- Ha jól emlékszem, tavalyelőtt karácsonykor történt az eset a négy román férfival. A Miskolcról Szlovákiába tartó expresszre szálltak fel — de nem egy fülkében, hanem a vonat /első szintjén”, a tetőn helyezkedtek el; ezt mi padlásnak hívjuk. Ez a határátlépés egyik veszélyes módjának minősül. Már csak azért is, mert ott fent, a sötétben és csendben, nehéz megítélni, hol is járhat a vonat. Ez a négy ember is azt hitte egy idő után, hogy már a határ túloldalán vannak. Felszabadultan beszélgetni kezdtek a sikeres és fondorlatos határsértés feletti örömükben - ezt hallotta meg a még a magyar oldalon ellenőrzést végző határőr. Az ünneplő társaságot leszállították a szerelvényről.- ilyenkor, anélkül, hogy a vonat útját feltűnően késleltetnénk, átvizsgáljuk az összes kocsit. Hogy hogyan? - nevet a 28 éve hivatásos tisztként szolgáló Gyárfás Pál. - Évek alatt kialakultak a kifinomult módszerek, amikkel megnézzük a tipikus rejtekhelyeket. Tudják már a határőrök, hol kell keresni ahhoz, hogy találjanak... ----------------— s zükség. A megyei ügyeletnek ugyan így kevesebb feladata van, de a tavaszi-nyári időszakban sokszor így sincs idő befejezni a megkezdett reggelit vagy ebédet.- A karácsony, a húsvét itt bent semmiben nem tér el a többi hétköznaptól. Talán a tarisznya jelzi leginkább az ünnepet. Jobb is a kapun kívül hagyni a problémákat, itt bent már csak a munka a fontos - magyarázza. A karácsony általában csendes. Régebben, amikor még gyertyák égtek a fenyőfán, volt néhány esetük, de mára csendesült az ünnep. A húsvét, a szilveszter is inkább a balesetek miatt jelent gondot a tűzoltóknak.- Ez a munka hivatás - mondja csendesen. - Aki egyszer átesett a tűzkeresztségen, örökké emlékeiben marad, és nem tud égjük napról a másikra kiszállni a ringből. A tűzoltók nagy százaléka él a létminimum alatt, és mégis vállalják. Pedig sok szörnyűséget kell átélnünk nap mint nap. Az összeállítást készítette: Balogh Attila, Mészáros Béla, Bujdos Tibor, Vajda János Aki csak a gyertyalángot nem oltja el- A család megszokta, hogy nem ünnepelhetünk mindig együtt. Ezért számunkra akkor igazi az ünnep, ha mind- annyian együtt vagyunk. így a szenteste nálunk lehet előtte is, utána is egy nappal - kezdi a beszélgetést Tóth András tűzoltószázados. A mezőkövesdi tűzoltóknál vonulósként kezdte 1974-ben. Vonulós annjüt jelent a szakmában, ők mennek, ha riasztás érkezik. A ranglétrán is az alsó fokról indult. Két év múlva Miskolcra került, ahol hamarosan új feladatokkal is megbízták. A megyei parancsnoksághoz - ami az épületben egy emelettel magasabban található - néha elkérték „beugrós” ügyeletesnek. Ez a munkakör merőben más volt, mint a vonulósoké.- Az ügyeletesnek - meséli - szinte maga elé kellett képzelni az eseményeket, a helyszínt. Minél gyorsabban elegendő kocsit kell a helyszínre küldenie, hogy az oltás sikerre vezessen. Akkor még a tűzoltóság felépítése is más volt. A megyei parancsnokság kezében összpontosultak a beérkező információk, ők mozgósították a környékbeli tűzoltóságokat, ők kértek segítséget a szomszédos megyékből, ha a legközelebbi kocsi más megyéhez tartozott. Mára a helyzet sokat változott. A helyszínre elsőként érkező kocsi parancsnokának feladata eldönteni, hogy elegendő-e a kivezényelt autó, vagy még további segítségre van * * \ / **
