Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. December 2.« Hétfő Közlekedési bogarak Jó néhány miskolci gyalogjárót használnak a gépkocsi-tulajdonosok parkolóként ott is, ahol egyébként azt a szabályok tiltják. Akik ilyen helyen találnak kocsijuknak „megállót”, bizonyára sejtik, hogy útban állnak. No persze könnyebb figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a gyalogosok az autókat kerülgetik. Kénytelenek, mi mást is tehetnének, ha egyszer arra visz az útjuk. A sportcsarnokkal szembeni járdaszakasz egyike az inkrimináltaknak. Itt a múltkorában szemtanúja voltam egy köny- nyen balesettel végződő esetnek. Egy autós úgy hajtott fel a járdára, hogy egy éppen előtte elhaladó idős urat majdnem megérintett. Ha nagyobb lendülettel jön, tán még el is gázolja. A másik bogaras megjegyzésem e témában az a járdán hagyott sok-sok olajfolt, amit érdemes mindenkinek kikerülni, hogy ne legyen kettős „balesete”. Mert amellett, hogy könnyen el lehet rajta csúszni, a lábbelije is kitisztíthatatlanul — bepiszkolódhat. H. D. Béres csepp - ajándékba Negyvenöt idős embernek, a bodrogkeresztúri idősek otthona lakóinak szerzett kellemes meglepetést a Béres Alapítvány ajándékával. Szerkesztőségünknek megküldött levelükben így írnak a Béres cseppek fogadtatásáról:„Örömmel töltött el bennünket és hálásak vagyunk azért, hogy idős korunkra tekintettel megajándékoztak bennünket.” Eltorzultak a szép hangok Helyi iskolások a színpadon Műsoros esttel és gáláns vacsorával egybekötött öregek napjára gyűltünk össze Sajókeresz- túr kultúrtermében november 22-én. A több mint egy órás műsort a Miskolci Nemzeti Színház művészei szolgáltatták: slágerek, operettbetétek és magyar nóták hangzottak el. Sajnos túlerősített hangosító- val, ami a kis terem frekvencia- igényét olyannyira túlszárnyalta, hogy a mosolygós hanggal és jó szívvel előadott dalok fülsiketítővé váltak. Ezért nem jött be a vastaps, amit pedig színészeink kiérdemeltek volna. A műsor második része - már bömbölde nélkül - zajlott, így a természetes hangerőt élvezhettük az iskolások és óvodások által adott műsorok révén, azt a fülbemászó, őszinte lélekmegnyilvánulásból fakadó gyermeki orgánumot, ami igazán szívmelengető volt. Tetézte ezt még a gyermekek által - puszi kíséretében - adott egyegy szál szegfű, ami lakásunk vázájában még napokon át emlékeztetett a szép és jól sikerült estélyre. Vacsora után a szeretet dicshimnuszát zengő szép verssel örvendeztetett meg bennünket özv. Máté Istvánné szavalata, majd előjött Retrovics Pista bátyánk - falunk férfi szenioija - nótázó kedve, melyhez felhívás nélkül csatlakoztak a nótázó kedvű öregek. Végeredményben sikeresen zárult tehát az öregek napja. Szerényen és tisztelettel kérjük haknizó művészeinket - az eset kapcsán levonható tanulságok révén -, hogy a jövőben a technika csodája bevetése nélkül is szívesen megelégszünk kellemes hangszínükkel és vidám nótáikkal. Hiszen szép hangjuk anélkül is bőven kitölt egy ilyen kis kultúrtermet. És akkor bizton „vastaps” lesz a jutalom. „Egy öreg” (Név és cím a szerk.- ben) Szerkesztői üzenetek „Társasház” jeligére: A közgyűlés többségi határozattal dönthet a felújításról, melynek fedezetéről a tulajdonostársaknak kell gondoskodniuk. Amennyit a munkára a havi közös költségen túlmenően a többség megszavazott, annyit minden tulajdonostárs köteles teljesíteni. A nemfizetőket a közös képviselő jogosan szólítja fel az összeg befizetésére, és ha ezután sem fizet a tulajdonostárs, kezdeményezheti a bírósági - fizetési meghagyás, bírósági végrehajtás - eljárást. * Cs. B., Miskolc: Öregségi teljes nyugdíjra az a férfi és nő jogosult, aki a születése évének, illetve az életkorának megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és legalább húszévi szolgálati időt szerzett. _ Szólástér írja: az olvasó „Belátta: nem jó ügyet szolgált” Megette a fene - mondhatta a bársony székről lemondott „legutóbbi” népjóléti miniszter, és ezzel megváltoztatta elhíresült mondását, mikor vette a kalapját. Megbízatása után ugyanis azt mondta, „ha a fene fenét eszik is”, végrehajtja a kormányprogramban megfogalmazott átalakításokat a szociális ellátások és az egészségügy területén. Megette a fene... rosszra sikeredett! Igen, rosszul sikerült. Az Alkotmánybíróság határozata szerint is az állam kötelessége a lakosság egészségügyi ellátásának biztosítása. A szakmai érdekekre való hivatkozást - a kórházi ágyak csökkentésénél, a különféle szakosításoknál, összevonásoknál - sorban cáfolták a kórházi és más egészségügyi intézmények közösségének a szakemberei. Továbbmenve: a gyógyszerekre kifizetett költségek az utóbbi években a tízszeresükre emelkedtek, és a gyerekes családok, a fiatalok egyre nehezülő megélhetési gondjai... sorolhatnánk. Egyetlen pozitívum a nyugdíjak 19,5 százalékos emelésének ígérete, de ha ehhez hozzávetjük az infláció tervezett 18 százalékos növekedését, az energiaárak emelését, máris tovább keseredik a szánk íze. Nem csoda, ha a miniszter úr vette a kalapját! Becsületére legyen mondva belátta, hogy nem jó ügyet szolgált. Belátta, hogy 'más kormányzati szervek még azt a keveset sem biztosítják a „népjólét” számára, amit ő jó szándéka szerint elégségesnek tartott. Nem vállalta, hogy továbbra is részt vegyen a szegénység tartósításában, el mélyítésében, szélesítésében. Ismerve miniszter úr korábbi ténykedését úgy gondolom, az ő mentalitásához, érzékenységéhez ez utóbbi, vélhető mondása - „megette a fene” - áll közelebb -, „ha a fene fenét eszik is” kiszólást pedig javaslom felejtsük el. Visszavárjuk a megyébe a képviselő urat! Bállá László Miskolc Horn Gyula elvetélt orszaglása Sűrűsödnek a Horn-kormány tevékenységét bíráló észrevételek, leginkább figyelemre méltóak a rendszerváltás veszteseiként számon tartható szegényedő néprétegek egyre nyíltabb, hangosabb és türelmetlenebb megnyilvánulásai. Az ellenzéki politikusok, a hivatásos toliforgatók, a közvéleményt formáló orgánumok részben megalapozott, részben elfogult véleményét is tapinthatóan élesedő bírálat jellemzi. Mostanság nemcsak a kisebbik kormánypárt viselkedik néha belső ellenzékként, hanem magán a szocialista párton belül is jelentkeznek élesen bíráló hangok. Sajnálatos, hogy egyesek a kormány bírálata helyett és ürügyén, a politikai kultúra minimumát is nélkülöző módon, útszéli hang-, nemben uszítanak, felelőtlenül handabandáznak és mocskolód- nak, és nem ritkán pojáca módon nyilvánulnak meg. Egy napilap teijedelemszab- ta korlátái nem adnak lehetőséget átfogó elemzésre, de néhány általam lényegesnek vélt kérdésben véleménynyilvánításra igen. E sorok ilyen szándékkal és jelleggel íródtak. Az MSZP 54 százalékos parlamenti többsége ellenére - vélhetően a kormányzás társadalmi bázisa bővítése céljából - szükségesnek látta az SZDSZ- el való koalíciót. Ez a „házasság” - mint kiderült - permanens és nyilvános, időnként ízléstelen perlekedéstől hangos. A kormányfő - úgy tűnik - esetenként elfeledkezik a koalíciós kormányzás tényérőF és meghatározó kérdésekben egyeztetés nélkül nyilatkozik, majd visszavonulásra kényszerül. Az SZDSZ pedig néha úgy viselkedik, mintha ő volna a nagyobbik kormánypárt. A koalíció eddigi működését a megengedhetőnél több zavar jellemzi, és alatta van az elvárható szintnek. A választási ígéreteket általában nem szokás betartani, és akiknek szól sem veszik azokat komolyan. Van azonban minimális - semmilyen kódexben tételesen meg nem fogalmazott - határ, amit következmények nélkül nem lehet megsérteni. Nos, Horn Gyuláék képletesen szólva nem ígértek 3,60-as kenyeret (ilyesmit az egyes ellenzéki politikusoknak kár tőlük számonkérni), ugyanakkor a választási programjukban és propagandájukban szó se volt arról, hogy ők a kapitalizmus építésére készülnek, és az ország az eredeti tőkefelhalmozódás egy késői változatának gyakorlatát lesz kénytelen elviselni annak minden szennyes következményével. Az előző kormányt a választópolgár a Horthy-korszak bizonyos elemeit visszahozni kívánó úri gőgje és úgymond szociális érzéketlensége miatt buktatta meg. Az 1994-es választást a szocialista párt azért nyerte meg, mert szociáldemokrata értékek megvalósítását ígérte, és a választópolgárok ezt is várták tőle. Napjainkra kiderült, hogy ez a kormány is becsapta őket, mert a Magyar Szocialista Párt jobboldali politikát folytató polgári párttá vált, kormánya pedig ennek megfelelően cselekszik. A magyarországi közállapotok Horn Gyula országlása idején tovább romlottak. Ennek egyik fontos mutatója a bűnözés - benne a szervezett, maffia- jellegű bűnözés - további gyors növekedése. (Ez évben várhatóan a tavalyinál 100 ezerrel több, 600 ezer körüli bűnözést prognosztizálnak, és ez több mint háromszorosa az 1989. évinek.) A hatalomnak az az érvelése, hogy helyzetünk még mindig jobb, mint egyes nyugati országoké, az állampolgárokat nem érdekli, és nem is fogadják el, csak magyarázkodásnak tekintik. A közbiztonság tovább romlott, az emberek tudatába belopódzott a félelem. Féltik gyerekeiket, hozzátartozóikat és értékeiket. A jogállamiság nem jelenthet tutyimu- tyiságot, a törvényeket be kell tartani és tartatni. A bűnöző pedig féljen, rettegjen cselekményének következményétől. Horn Gyula és kormánya e téren gyengének és erénytelen- nek bizonyult. Napjainkra a közélet meghatározó jelenségévé vált a korrupció. A közelmúltban nyilvánosságra került és elhíresült, Tocsik-ügynek elkeresztelt 800 milliós korrupciós botrány csak a jéghegy csúcsa. A gazdaság, az államélet tele van különböző tocsikságokkal. Kiépült és egyelőre megszilárdulni látszik egy olyan rendszer, amely szinte elismeri - törvényesíti - a jogosulatlan haszonszerzés különböző módszereit. Ilyen például az említett esetben, hogy az állam és az önkormányzatok vitájában egy magánszemély tesz „igazságot” potom 10 százalékos sikerdíjért. A privatizációnak is bizonyosan vannak olyan ügyletei, melyek jogilag tiszták, támadhatatlanok. Ugyanakkor igen sokan - köztük én is - az egész privatizációt az állami vagyon elkótyavetyélésének, országkarcsúsításnak tekinti. A stratégiai ágazatok privatizálása pedig - melyet a Horn kormány nagy sikerként igyekszik feltüntetni - merénylet az ország szuverenitása ellen. Erősen megkopott a kormányfő személyes imázsa is. Az MSZMP egykori reformereinek élcsapatához tartozó, a keletnémetek előtt a határt kinyitó (?), az MSZP-t újjászervező, gépkocsi balesetéből is választási sikert kovácsoló, a diplomáciai életben szerzett tapasztalatait a pártközi és a belső pártvillongásokban jól hasznosító politikus, egyre inkább megfáradt ember benyomását kelti. A szakértőnek kikiáltott kormányában egyre kevesebb a szakértő, és a pártja vezetésében is ritkulni látszik körülötte a levegő. Az önmagát az országot gazdasági összeomlástól megmentő kormányfő szerepében láttatni igyekvő Horn Gyula országlá- sát egyre kevesebben ítélik sikeresnek. „Ha eljön az ideje, szervezeti és személyi akadályai lehetnek a gyökeres változtatásoknak” - mondja Békési László. Ez világos beszéd. A király meztelen. Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy az elkövetkezendő hónapokban minden és annak ellenkezője is megtörténhet. Három lehetséges alapváltozatot megemlítek. l./Idő előtti választások. Ennek valószínűsége - bár nem lehet teljesén kizárni - csekély, miután a szélsőjobboldal kivételével ebben egyetlen politikai erő sem érdekelt. 2./Választások 1998- ban, és addig Horn Gyula kormányoz. Ha az MSZP nem akar totális vereséget, ezt a változatot nem szabad megkockáztatni. 3./Választások 1998-ban, de mihamarabb kormányfő és kormányzati politika változás. Szerintem ezt üdvözölné a lakosság többsége, a következetes baloldal, és ez lenne az MSZP érdeke is. Az 1998-as választások után — annak eredményétől teljesen függetlenül - egy Horn Gyula vezette kormányt teljesen kizártnak tartok. Gáti Sándor a Munkáspárt tagja, Miskolc A hírek nem csak kézigránátokról szólnak Rémisztő hírek érkeznek: kézigránátok robbannak, lövöldöznek, erkölcstelen törvényességgel százmilliókat zsebelnek be. Az olvasó ügy érzi, jégbarlangban élünk, didereg és kezdi elveszteni a hitét, hogy Magyar- országon van még emberszerető, nemeslelkű emberi réteg. Büszkén állítom, hogy van, nemcsak egyedenként, hanem szervezetten is. Különböző politikai meggyőződésű emberek egyetértenek abban, mi a humanitás, és az emberiesség gyakorlásában kézen fogva vallják: ha boldog vagy, adj valamit a kevésbé boldogoknak is. Kicsiség az egész, mégis nagyszerű, és vannak ilyenek. A napokban részt vettem a Martintelepi nyugdíjasklub összejövetelén. Nem gazdag emberek, mit is tudnának „humanizálni”? Ők azt teszik, amit megtehetnek. Szalainé Váradi Katinka szervezésében babákat varrnak, amit beteg gyerekeknek juttatnak el. A Baloldali Nőszövetség ruhákat gyűjtött (nem bálázni), a gyűjteményt felajánlották a Vöröskeresztnek, akik tudják, hogy hová kell elosztani. Különös dolgot láthattunk Felsőtelekes községben. A polgármester tiszteletdíjából jelentős összeget gyűjtött arra, hogy berendezzék az Öregek Otthonát (már működik) azért, hogy a gondozatlan, kispénzű idős emberek igazán emberhez méltó módon éljenek. Amióta Ádám és Éva kiűzetett a Paradicsomból, az emberiség önmagára van utalva. Szerencséje az emberi életnek, hogy ezt sokan meg is értik, és egyedileg, de többségében szervezetten - ha morzsánként is - tesznek valamit azért, hogy az emberiség ne legyen önmaga martaléka, hogy a szeretet ne csak önmagunk felé irányuljon. Az idősek korosztálya ebben példát mutat. (A kivétel erősíti a szabályt.) Mielőtt törvényeket hoznak, jó lenne őket is meghallgatni. Talán kevesebb lenne joghézagos. A közrend, csak a közerkölcsök asszociációja, ha jót akarunk, akkor minél több népes, civil szervezetet hozzunk létre a „nonprofit” humanitás szolgálatára. Akkor a jégbarlang hidege helyett egymás melegét fogjuk élvezni. Csapó András Miskolc Jogsegélyszolgálat Ma, december 2-án, hétfőn délután 4 -6 óra között jogsegély- szolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. □ Olvasóink figyelmébe! . ■ -•, •. ..... • ' Kedves olvasóink tájékoztatására közösük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött' leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.
