Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21 / 298. szám
6 ÉSZAKtMagyarország Kultúra 1996» December 21., Szombat Múzeumépítők Putnok ÍÉM - SZN) - A Nemzeti Kulturális Alap pályázata és számos vállalkozás segíti a putnoki Gömöri Múzeum felújítását. Utóbbi támogatók maguk sincsenek sokkal jobb helyzetben, mint a múzeum, mégis átérezték a problémát: szüksége van a régiónak a társadalmi-kulturális hagyományok őrzéséért felelős, előadói esteket, közművelődési eseményeket rendező intézményre, s az itt felhalmozott értékek megfelelő elhelyezésére. Lassabban haladunk, mint szeretném, de már van látszatja a munkánknak - erősíti meg Bodnár Mónika igazgató az ottjártunk- kor személyesen tapasztaltakat. A felújításátépítés nagyján és nehezén túljutottak, az iroda galériát kapott, a könyvtár, adattár, az egyik raktár és az időszakos kiállítások terme már rendben várja a nyitást. Hátra van még a korábbi állandó kiállítási terület, és egy raktárhelyiség, amelyek nem vizesedtek, sa- létromosodtak annyira, mert az alattuk lévő pince részben „megoldotta” a szigetelést. Számos múzeum és kiállítóterem lett az utóbbi évek takarékossági intézkedéseinek áldozatává az országban, ezért is nagy jelentőségű, hogy a putnoki intézmény ilyen nagy fába vágta a fejszéjét, szinte pénz nélkül. A Nemzeti Kulturális Alap, a serényfalvi téglagyár, a bánya, az ÉMÁSZ, s néhány vállalkozó - a helyiek mellett egy ózdi is - segített pénzzel, építési anyaggal, hozzávalókkal. A város - hiszen az épület az önkormányzaté, így annak is érdeke, hogy megfelelő állapotban legyen - a kivitelezéssel járult hozzá az ügy sikeréhez: a munkálatok kilencven százalékát a városi kommunális gondnokság végzi el, szigorúan anyagköltségen. A múzeum vezetője sok mindent maga szerzett be, hozzáértő segítség mellett menedzselte az építkezést. Bízik abban, hogy nyár elején, vagy a lehetőségek szerint inkább már tavasszal a Társadalom és természet című új állandó kiállítással nyithat a gömöriek múzeuma. Ünnepi hangok Kazincbarcika (ÉM) - Ünnepi hangversenyt rendeznek - a BorsodChem szervezésében - december 23-án, hétfőn este 6 órától Kazincbarcikán a Radnóti Miklós Művelődési Házban. A műsorban közreműködik Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze, a miskolci Castrede füvóskvartett, valamint Fodor Beatrix (ének), Bócz Annamária (ének), Boros Géza (ének), Lint Mariann (ének), Novák András (klarinét) és Bárkányi Éva (zongora), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói. Adventi Alapkő-koncertek Az Alapkő együttes ad karácsonyi koncertet ma, szombaton este 6 órától a sajósenyei faluházban. December 22-én, vasárnap délután 4 órától a diósgyőri evangélikus templomban lépnek fel, igét hirdet Veczán Pál evangélikus lelkész. A két koncertre a belépés ingyenes. December 23-án, hétfőn este 6 órától a sajóbábonyi általános iskolában énekel az együttes. Itt a belépőjegyekből befolyt összeget a szervezők a Sajóbábonyi Hollandkert Alapítvány és az általános iskola alapítványa javára fordítják! Az Alapkő együttes 1990-ben, az avasi Ige templomának alapkőletételekor adta első koncertjét. Nevét is innen kapta. Az azóta folyamatosan működő együttes célja: az evangélium üzenetének átadása mindenkinek. A csoport 6 zenészből, 15 énekesből és az őket segítő 2 technikusból áll. Modern gospel zenét játszanak, amelyet saját dalaikkal egészítenek ki. Előadásaikat koreográfia, pantomim és irodalmi betétek színesítik. Az Európai Unió szakértői Három kövesdi diák második helyen végzett az országos döntőn Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Az „Európa te vagy” elnevezésű, Robert Schuman Középiskolai Tanulmányi Verseny országos döntőjén a mezőkövesdi Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola három növendéke - Ocsai Katalin, Ze- lei Csilla és Kovács István - második helyezést ért el. Jutalmul hamarosan Brüsszelbe utazhatnak. A verseny az .Európai Unióhoz való csatlakozásról szólt. Ahhoz, hogy jól szerepeljenek, alapos előtanulmányokra volt szükség.' Szeptember végén kezdték el a felkészülést, Bamóczky Lászlóné történelemta- námő segítségével. De mint mondják, a közös megbeszélések mellett nagyon sokat olvastak, jártak a könyvtárba. Persze, szinte minden tanár segített, és az iskola anyagilag is támogatta őket a feladatok elkészítésében, és az egri tanárképző főiskola informatika tanszékének ugyancsak nagyon sokat köszönhetnek. Hogy milyen feladatokat kellett megoldaniuk? Erre a kérdésre szinte egymás szavába válaszolnak a diákok.- Kérdeztek definíciókat is, de ami a legjobban tetszett mindnyájunknak, az a filmforgatás volt. Egy másfél perces filmet kellett készítenünk, amihez összehívtuk a társainkat is, hogy adjanak ötleteket, segítsenek nekünk. A filmünk az országok közötti összetartásról, összefogásról szólt, hogy Európa együvé tartozik, és a térség országai is oda, vagyis az unióba igyekeznek... Volt olyan is, amikor közvéleménykutatást kellett végeznünk a városban, hogy mennyire tájékozottak az emberek a csatlakozással kapcsolatban, és mi erről a véleményük... A versenyt szerintünk nagyon jól megszervezték, s érdekesek voltak a feladatok is.. . Az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségességéről, sürgősségéről is közös véleményt fogalmaznak meg.- Minél később csatlakozunk, annál jobb - állítják. - Ugyanis megfelelő alapokra, kellő háttérre van szüksége az országnak, kellően fel kell készülnünk gazdaságilag, iparilag a szabad verseny miatt, s természetesen a szomszédos országokkal való megfelelő együttműködés is nagyon fontos. Az Eurójpai Unión túl nagyon fontos még számukra a siker, a szüleik, társaik, tanáraik öröme, és a jutalom, hiszen a nyereményük fejenként ötvenezer forint és egy brüsszeli út. Angol adomány Miskolc (ÉM) - Miskolcon a Ber- zeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, valamint a Zrínyi Ilona Gimnázium kapott könyvadományt - az ország hét kiemelt intézménye közül - az ESU (English Speaking Union of Hungary) és a A XXI. Század Magyarországért Alapítványtól. A szervezetek mindazon iskolák tevékenységét honorálták adománnyal, ahol az angol nyelv oktatása kimagasló szinten folyik. A két miskolci középiskola intézményenként 22 ezer forint értékben válogathat az angol nyelv tanulását és tanítását segítő oktatási anyagok között. A csáti iskoláért Mezőcsát (ÉM) - Megalakult a Mezőcsát Általános Iskola Ifjúságáért Alapítvány. Az alapítvány kuratóriuma kéri mindazokat, akik működésüket anyagilag támogatni kívánják, adományaikat 1996. december 31-ig juttassák el az alapítványhoz. OTP számlaszámúk: 11734217-20006637. Bárdos-hét Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A hagyományokhoz híven idén is megrendezték Mezőkövesden a Bárdos Lajos Általános Iskolában a Bárdos-napokat. Az egyhetes rendezvénysorozat, melynek keretében a városi gyerekek között helyesírási, sport, vers- és mesemondó versenyeket rendeztek, tegnap délelőtt zárult a rajzversenyen készült alkotások kiállításának megnyitójával. A versenyek ünnepélyes díjkiosztása után - ahol oklevelet, és könyv- jutalmat vehettek át a helyezettek - a kassai színészek adtak zenés, irodalmi műsort. Adventi muzsika Mezőkövesd (ÉM) - Karácsonyi hangversenyt rendez ma, szombaton délután fél négytől a mezőkövesdi Szent László-templomban az Autovill Rt., a műsorban közreműködnek többek között a városi zeneiskola tanárai és a Ki mit tud?- döntős Weiner Rézfüvós Kvintett. Szűk, macskaköves utca, omlatag falú, szürke bérházak között. A járda mentén fekete pinceablakok, némelyiken betonpárna, lé- gópincét védhettek ötven éve, az ostrom alatt. Húgyfoltos kapualjak, szemben rikító plakátok sora. Kifosztott autóroncs, kibelezett telefon- fülke, hirdetőoszlop horpadt hengere. Ez a huszonhét bé, torpan meg Juli egy szálkás, fekete fakapu előtt. Menjünk akkor, biccent a másik lány, mire várunk? Próbálok emlékezni. Mire? Nem tudom. Akármire. Itt laktam kiskoromban. Csupi elhúzza a száját, nem voltatok túl gazdagok. Senki nem volt akkor gazdag, mondja Juli. Dehogynem, anyám. Gazdagok mindig voltak. Na, mi van legyökereztél? Vagy már nem akarod? Csupi fintorog. Beszartál, mi? Talán, ha nem így kérdi, ha nem ilyen gunyoros, bántó éllel... Nem szartam be. Gyerünk. Mintha templomba lépnének, a kapu alatt nyirkos visszhang. Kukák kushadnak a sarokban. Valahol üvöltenek. Ötven évet, ezért? Osonnak a macskaszagban. Rozsdás korlát. Körfolyosó. Jé! A gang! A két lány lenéz. Porolóállvány az udvar közepén, elfuserált akasztófa. Alatta kanálisnyílás. Igen, mondja Juli, itt laktam. Ez az a szag. Milyen szag, szimatol a másik, én nem érzek semmit. Juli ellép a vaskorláttól. Pedig igenis emlékszik rá, mint az úttörőnyakkendője csücskének ízére. Az intézeti hálótermek bűzhödött párjára. A falusi iskola olajszagára. Első vére émelyítő, édeskés, mégis savanyú, ijesztő illatára. És erre a szagra is emlékszik. Nem tudná megmondani, mi kavarog benne. A lenti kanális bűze a nyitott felső konyhaablakokon szállongó ételszaggal? Vagy a vedlett, himlőfoltos fal árasztja magából? A hátsó lépcsőház felöl dohos, penészes lehelet csap föl. A szenes pince! Gyöngyöző csövek a szűk pincefolyosó fölött! Minden kanyarban újabb villanykapcsoló, dróthálóval védett, pisla körték, lakat, fagyos, fekete iszapszénkupac dróthálós ajtó mögött. Meszelt téglafalon hullámot vető árnyékok. Balta sújt le. Vágni kellett a szenet, mondja. Milyen szenet? Lavórban hordtuk. Lavórban, a szenet? Csupi elhúzza a száját. Álmodtad, mondja, nem tudhatsz rá emlékezni. Juli ráhagyja, lehet, hogy nem lavór volt, hanem vödör. És volt egy elemlámpa. Színváltós. En világítottam vele. Ilyen kis húzókák voltak rajta. Pirosán is égett. Meg talán zölden. Na és, mondja Csupi, akkor mi van? Fent, a harmadik emeleten párás konyhaablak, pikkelyes ajtófélfa. A csengő rekedt. Az ajtóban gömbölyíted, ősz asszony. Ölén kötény, kezében konyharuha. Ő volna az? Juli nem tud megszólalni. Mi tetszik, kérdi az asszony. Juli rekedten mondja: Bakó Máriát keressük. Bentről borízű férfihang gurgulázik elő. Miért nem hozod már azt a sört, Irén? Irén, rezzen Juli, akkor nem ő. Az asszony hátra szól. A Marit keresik. Borostás, alacsony férfi biceg elő. A húgomat több mint tíz éve elette innen a fene. Mit akarnak vele? Juli megpróbál mosolyogni. Együtt nyaralt a mamámmal tavaly, Hajdúszoboszlón, rögtönzi, tetszik tudni... Nekünk ehhez semmi közünk, vág közbe a borostás ember, épp elég volt az a fél év, amíg itt bőgette a szaros kölykét mialatt kurváskodott, de kivágtam, mint a taknyot! Juli gyomra táján forróság támad. Lehet, hogy ez az ember a nagybátyja? Nem azért küldted te el, szólal meg az asszony. De nagyon tudod, csattan fel a férfi hangja. Az asszony ránéz. Megfértek volna a kisszobában, mondja, ha te nem... Mit nem?! A férfi visszadöcög a homályba. Inkább azt mondd, hol a söröm? Az asszony utána néz. Halkan szól, kéretlenül. Mindig inna. A Marika is ivott, fordul vissza. Pedig hányszor mondtam neki, Marikám, nem lesz jó vége ennek, gondolja a csöpp gyerekedre. De ő csak a maga feje után. Elhallgat, a lányokat mustrálja. Azt mondják, nyaralni volt, kérdi végül. Igen, bólint Juli, kölcsönadott a mamámnak ötszáz forintot, azt hoztuk vissza neki. Kölcsön? Az asszony hiszi is nem is. De miért ezt a címet mondta? Juli vállat von, elnéz az asszony mellett az előszobába. Nagy, barna szekrény sötétlik odabent, oldalán rézfogas, két kabát lóg róla. Mit tetszik gondolni, hol érjük most utói, szólal meg Csupi. Nem tudom, gyerekeim. Állnak. Az asszony megtörli a kezét. Várjatok csak, a múltkor mintha, igen a Klárika írta levélben, ő az uram másik húga, hogy állítólag férjhez ment a Mari, és hogy hol is... Pedig van ott valami tó... Na, jöjjenek csak beljebb! Üljenek le a konyhában. Mindjárt jövök. Zöld stelázsi, falikút, csorba csempe. A gázrezsón kék vasfazék. Nejlonzsákban száraz kenyér, mellette köteg színes újságpapír. Fal mögött rádió zenél. A stelázsi tetején ezüst színű kézi kávéőrlő, mellette üres befőttes üvegek. A konyhaasztal alatt nagy, barna vödör. Ez volna az? A vödör mellett faládika. Szerszámok vannak benne, mondja Juli. Honnan tudod? Fogók, csavarhúzó, szögek. Inkább azt nézzük meg, mit főz, nyafog Csupi, marha kajás vagyok. Hallgass, sziszegi Juli, jön! Az asszony visszaszól a szoba felé. Pedig úgy volt! Hiába beszélsz! Fújtat. Jöttem haza a piacról a szatyorral, mondja a konyhába lépve, már akkor is fulladtam a szívem végett, jövök fel a lépcsőn, zeng a ház, a kislány üvölt, a Mari üvölt, az uram üvölt... Soha nem ismerte be, de tudom, hogy mit akart vele. A saját édes húgát! Aztán, hogy a Mari meg nem, hát elkezdett ordítani, hogy így meg úgy, szaros kurva, és még aznap bement a tanácshoz, hogy vigyék vissza a gyereket a lelencbe, pedig a Mari akkor már rendesen dolgozott... Mindegy, rég volt, igaz se volt. Nem is tudom, miért mesélem. Az ember megöregszik, nem nagyon van kivel. Hetekig nem nyitja ránk az ajtót senki. Gyerekünk nincs, nem lehetett. Tessék, csak üljenek le. Oda, a hokedlire. Itt van a levél. Mindent elrakok. Sose tudhatja az ember. Juli nézi, ahogy az asszony a konyhaablakhoz húzódik, a beszűrődő, szürke fénybe, hogy jobban lásson. Igen. Itt írja; „...férjhez ment a Mari... az új ember házat épített neki, fekete tetős, nagy téglaház a Kossuth úton..." De hol, kérdi Juli. Az első férje meghalt neki, feleli az asszony. Vasutas volt. Elkapta a vonat. Az apám, rezdül Juli. Nevesincs állomások előtt tisztelgő váltóőrök, piros tárcsás forgalmista, kalapácsos krampácsoló, egy kalauz. Vonatok, messzeve- sző sínek, köd, esőverte ablak mögött elfutó foltok, nyárfasor, akácosok, tanyák, falvak. Melyik város, kérdi végül, hol van az a Kossuth utca? Nem város az gyerekem, falu. Száz vagy százhúsz kilométer ide. A csabai busz vonalán van. Hajdúnádas. Az a neve. Megint odalent, az utcán. Szemerkél az eső. Csupi fázósan toporog. És most, kérdi. A buszpályaudvarra, mondja Juli. Miért nem stoppal? Na, miért nem? Hagyjuk a fenébe inkább, mondja Csupi, úgyis elkapnak. Menjünk diszkóba! Te mehetsz. Juli dühödten indul útnak, utálom a diszkót, mondja. A másik szapora léptekkel követi. Most miér? Hülye vagy? Legalább dugunk egyet, mielőtt elkapnak! Nem kapnak el, morog Juli. Mindig elkapnak, mondja a másik. Nem indul busz csak este. Megveszik a jegyet. Ténferegnek. Az eső eláll, nedvesen csillog minden. Kirakatüveg mögött ruhák, cipők. Az üveg tükrén két arc. Kalauznők lehetnének, gimnazisták, fodrászlányok. De nem lesznek azok. Két ázott csimasz. Dideregnek. Fázom, nyafog Csupi. Hallod? A csajok rég otthon vannak. Hol otthon? Biztosan keresnek már, sóhajt Csupi. Órákig kutyagolnak. Mozira nem maradt pénzük. Csupi hatszáznegyven forintot szedett össze az üzemi öltözőben. A buszjegy több volt, mint háromszáz, kettejüknek. Egy festékboltban két üveg lakkbenzint vettek, egy önkiszolgáló közértben hat kiflit és egy liter tejet. Csupi csokoládét, doboz sajtot lopott. Befalták egy kapu alatt, két kiflit és két háromszögletű sajtot elraktak, tartaléknak. Nemigen beszélgettek. Juli az őszhajú asszonyra gondol. Örül, hogy nem az az anyja. Nem mintha megesett volna rajta a szíve, de nem könnyű megölni egy ilyet. Egy ilyen őszhajút. A konyhájában. Ami azt illeti, senkit sem könnyű megölni. Se késsel, se pengével. A benzin az más. Az ember kiloccsintjá, elég hozzá egy szál gyufa. Lobog az élő fáklya, sikolt, hajlong, menekülne, mint abban a filmben, ahol... (Folytatjuk) □
