Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
znáW Ami ^ rossz a lakosságnak, jó az antikváriumoknak: ahogy romlik az életszínvonal, úgy nő a felvásárlóhelyek forgalma. Egyre többen kénytelenek megválni régi könyveiktől, értékes vagy éppen filléres tulajdonaiktól. Mások viszont éppen ellenkezőleg, az új könyvekéhez képest jóval alacsonyabb árak miatt, a vásárlás szándékával keresik fel a használt könyveket árusító üzleteket. A debreceni Bihar Antikvárium hosszú évek óta működik mai helyén, a Gambrinus közben, s 8-10 ezer áruba bocsátott kötetének jó 80 százaléka használt vagy antikvár példány. A legtöbb vevő a szépirodalmon túl szótárakat, iskolai könyveket, kézikönyveket keres, s ha gyakran megfordul az üzletben, talál is. Rácz Antalné és Horváth Ferencné tulajdonosok tájékoztatása szerint Jókai, Mikszáth, Nyírő, Kodolányi művei mindig gazdára lelnek, de van kereslet Vámos vagy Esterházy iránt is. A kínálatban megtalálni a korábbi időszak ideologikus kiadványait is, ezeket azonban a bolt igen olcsón adja. A könyvekre előjegyzést vesznek fel, a középiskolai diákok pedig tíz százalék kedvezményben részesülnek. Áraikat a kereslet-kínálat viszonya, illetve az új könyvek árszintje határozza meg: általában az új ár harmadáért kapható náluk ugyanaz a kötet. A használt könyvek mellett antikvár példányok árusításával is foglalkoznak. Ezek kelet-magyarországi kínálata azonban meglehetősen szűk, emiatt a gyűjtők közül sokan Budapestre járnak vásárolni. A közelmúlt legértékesebb könyve a nyáron talált gazdára: 34 ezer forintért kelt el Aulius Gal- li 1521-ben Strassbourgban nyomtatott Attikai éjszakák című könyve. Néhány érdekes és értékes cím a decemberi listáról: Tóth Ferenc: A helvéMajdnem minden elkelt Négy, egymást követő évben csak Debrecenben sikerült árverést tartani, pedig próbálkoztak ezzel Szegeden, Sopronban, Győrött, Gyöngyösön is - tudni meg a december 6-án tartott karácsonyi műtárgyaukció katalógusának előszavából. A Tiziano Kft. és a Villás Antikvitás 325 tételnyi anyagából hagyományosan a Kölcsey művelődési központ rendezte meg a bemutatót és az árverést a Bartók Teremben szép számban összegyűlt - budapesti aukciósházakat is képviselő - érdeklődők előtt. A kínálatban a festmények és a grafikák voltak túlsúlyban, az alkotók között a magyar képzőművészet élvonalbeli mesterei is megtalálhatók volta Néhány érdekesebb név és ár a festmények aukciójáról. Berény Róbert: Tengerpart napozókkal Berkes Antal: Enteriőr Boldizsár István: Tájkép Csók István: Sokác lány Félegyházi László: Fekete kancsó Fényes Adolf: Tájkép Gáborjáni Sz. Kálmán: Amalfi Gáborjáni Sz. Kálmán: Korsós csendélet Glatz Oszkár: Az első lecke Holló Lószló: Virágcsendélet Holló László: Tócóskertben Iványi Grünwald Béla: Tanyasi táj Iványi Grönwald Béla: Virágcsendélet Kézdi Kovács László: Erdőrészlet Kiss Bálint: Kislány virágkosárral Koszta József: Kukoricatörők Kurucz D. István: Beszélgetők Menyhárt József: Zöldhátteres csendélet Pálnagy Zsigmond: Aratók Vaszary János: Fürdőző nő Kikiáltási ár Vételi ár 150 000 — 80 000 130 000 100 000 150 000 300 00015 000 15 000 150 00018. 000 60 000 45 000 90 000 200 000 300 000 90 000 90 000 50 000 50 000 120 000 300 000 600 00030 000 120 000 90 000 320 000 750 00030 000 50 000 20 00035 000 65 000 80 000 300 000 tziai vallástételt követő Túl Á Tiszai superinte- nedntziában élt református püspökök élete (1812), Filozófiai értekezések (Velence, 1760), Magyar Büntető Tön'ények (1909), Petőfi összes költeményei (Képes népkiadás, 1879), Hankiss János: A magyar irodalom közelről, vagy Gy. Szabó Béla 25 fametszete 1949-ből. mi. Cserebereakciói ” v'vS »|É||Igl 4 A Szó-Kép nemcsak olvasnivalókat, hanem hasznos szolgáltatásokat is nyújtani kíván havonta megjelenő számaiban, január 15-én új rovatot indítunk, amelyben olvasóink cserére ajánlhatják fel könyvei- . két, CD-ikeí, hanglemezeiket. A kedvezményes akció keretében 15 szóig 100 forintért fogadjuk hirdetéseiket az Észak-Magyaror- szág, a Hajdú-bihari Napló és a Kelet-Magyarország hirdetésfelvevő helyein. Ehhez kapcsolódóan januárban a három megyeszékhelyen cserebere-akciót is szervezünk. Lehetőséget kínálunk arra, hogy olvasóink egymás közt elcserélhessék kulturális cikkeiket: szépirodalmi, gyermek-, idegen nyelvű, szakkönyveiket, CD-iket, hanglemezeiket, de falinaptárak, poszterek, könyvritkaságok, régi folyóiratok, fotók, képesíapgyűjtemé- nyek is gazdára találhatnak. Várjuk tehát önöket január 11-én— szombaton - 10-12 óra között Nyíregyházán,. a megyei könyvtár (Szabadság tér’2.) előterében, ugyanaznap 15-17 óra között Debrecenben, a Hajdú-bihari Napló klubjában (Dósa nádor tér 10.), január 12-én - vasárnap -10-12 óra között pedig Miskolcon, a Calypso kisvendéglő (Városház tér 7.) különtermében. Legyenek a Szó-Kép klub vendégei! A helyről és a2 alkalomról mi gondos- dunk, a többi önökön ülik. WM-, ~ IPf 3Ä í! Aukciók (Budapest) Belvárosi Aukciósház (V. Váci utca 26. Tel.: 267-3539). Hétfő 17 óra: vegyes művészeti aukció. Első Budai Árverőház (II. Margit krt. 16. Tel.: 212-5783). Szerda 17 óra: papírrégiség, képeslap, értékpapír, papírpénz, táncrend, plakát, reklám és kisnyomtatvány, poszter, iratok árverése. Csütörtök 17 óra: vegyes műtárgy- és festményárverés. Péntek 17 óra: telefonkártya-börze és -árverés. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház (V. Kossuth L. u. 10. Tel.: 117-6579). Péntek 17 óra: műtárgyaukció. ü múl: lyempapírba, sztaniolba csomagolták - kinek mi volt - cérnafülecskéket kötöttek rájuk s a fára aggatták, az ezüstpapír ruhás diók, sárga-piros cirmos aranyranett almák s a cérnára fűzött pattogatott kukoricafüzérek közé. •k Ha a csecsemők szemébe néz az ember, úgy érzi, a gyermek tud valami nagyon fontos titkot. Kimondani nem tudja, hiszen még nem tud beszélni. Aztán, mire felnő, elfelejti. Alsórácegresen a gyerekek is .pogány módra születtek. Istenszerette pogány módra. Barta Miska anyja éppen a krumpliföldre igyekezett, amikor megérezte, hogy elérkezett az ideje. Ledobta a vékát meg a kapát, sarkon fordult, hazament. Egy nagy bádogfazékban vizet tett a tűzhelyre, odakészítette az ollót, hogy legyen mivel elvágni a gyermek köldökzsinórját. Megszülte a fiát. Mihály leszel, az öregapád után - mondta neki és magához szorította, hogy ne bömböljön annyira. Az ágy szélén ülve megfürdette, ráadta a nagyobb gyerekek kinőtt kisréklijét, az apja szétfes- lett, darabokra szaggatott ingébe bepelenkázta. bepólyázta. S gondolom, amikor szoptatta, meleg fény derítette föl a föld- padlatú cselédszobát, mert egy másik kisgyerek egészen közelről nézte őket. Ahogy ott állhatott ez a kisgyerek a szomszédban is, amikor Fejér Julianna- félig angyal, félig boszorkány- titokban hideg vízben fürösz- tötte az unokáját, mert sokallta már a lánya kilenc gyerekét, még egy éhes száj, meg szégyen is. De minden hiába, mert ott állt a fateknő mellett az a kisgyerek, a szeme sugarával melengette Hütyüt - így csúfoltuk később -, aki egészséges lett, mint a makk, a betegségek nagy ívben elkerülték. S ahogy azt a teknő mellett álló kisgyereket ismerem, biztos megbocsátott Fejér Juliannának is. így aztán nem csoda, hogy az alsórácegresi karácsonyt Kis- jézus sohasem bízta az angyalaira, ő maga jött el mindig, sokat tudó szeméből ragyogott a titok, mosolyából a reménység. Betlehemező gyerekek a 30-as években Baranya vármegyében. A Helikon Kiadó és a Néprajzi Múzeum A régi világ falun című, a téli könyvvásárra megjelent kötetéből rán és a combomon sajogtak a megmászott fák kérgeinek tenyérnyi, vöröslő horzsolásai, alattomos mácsonyák, koloká- nok, potrohos darazsak, vérszívó bagócsok, szemtelen légyrajok lebbentek föl az emlékezetemben. Meg hát, persze, lepkék, a föld évszakonként változó súlyos illata, fosz- foreszkáló zöldek, esősuhogás, hóesés-béke. Ilyen pogány a természet is. Ilyen Isten-szeret- te pogány. Első betlehemes emlékem is pogány. A gyerekkori emlékezet legtávolabbi, félig- meddig homályba hulló foszlányai közül fénylik elő a kép: olyan súlyossá formálni, mint az övék, s szerettem volna, ha a rám osztott szavak is olyan erővel hullanak, mint a regélők éneke. Nem tudom, milyen sikerrel, de az biztos, a kócokkal, szöszökkel bélelt jászolból, a csutalovak és kuko- ricaszár tehenek közül Kisjé- zuska rám mosolygott. A karácsonyfák is pogá- nyok voltak. Isten-szerette po- gányok. Az asszonyok cukrot olvasztottak, kevercöltek-ka- varcoltak s nemsokára a párás üvegű, hűvös ablakokban der- medezett a tepsikben a szaloncukornak való. Fanyelű, éles késekkel vagdosták szét, seFecske Csaba miskolci költőnek Hol voltam címmel no- f vemberben a gyermekkönyvhétre jelent meg gyermekverseit tartalmazó kötete, a Felsőmagyar- ország Kiadó gondozásában. Lázár Ervin Titok és reménység Hirtelen az jut eszembe, hogy Alsórácegresen a karácsony is olyan ... hogy is mondjam?... olyan pogány volt. Persze Isten-szerette pogány. Egy kicsit sem hasonlított a karácsonyi képeslapok idilljeire, a fenyőillatba belevegyült a pattogatott kukorica meleg szaga, igazi istállószag, a tömjén lebegő füstje helyett kihűlt télikabátok s hótól átázott cipők párája lengte be. Ugyanaz az érzés fog el, mint amikor a városi kőrengetegbe szorultaktól először hallottam a „természet lágy öléről”. Hogyhogy? Mi abban a lágy? - kaptam fel a fejem, s gondolatban végigszáguldottam a Sióparti legelő bökős gazcsonkokkal tűzdelt fűcsomói között, égető királydinnye tüskét bányásztam a talpamból, éreztem a hátamon a Hamarászó galagonyabokrainak hetekig tüzelő karistolásait, a kezem száöt-hat férfi, ringyes-rongyos, kifordított nagy kabátokban, szakadt báránybőrökben, fejükön kupolás kucsma, kezükben dübögő, csörgő szerszámok - láncos botok rémlenek, köcsögdudák - s csak mondják, éneklik monoton, támadóan síró mondókájukat. Félig anyám mögé bújva állok, a szövegből nem értek egy szót sem, de tudom, hogy ezek itt magyarul beszélnek, s mégis mintha valami távoli, titokzatos világ üzenetét hoznák. Évtizedek múlva nevetve mondja apám: „Nem betlehemesek voltak azok, te, regölők.” Pedig felcseperedvén, amikor a magunk-készítette, deszkából, papundekliből eszkábált betlehemi istállócskával házról házra jártunk, mindig azt gondoltam, ezeknek a szakadt gú- nyájú, csörgőbotos embereknek kései utódja vagyok, a járásomat is megpróbáltam Fecske Csaba: Vidám városok I Sárospatak Sárospatakon patkó van a patákon, csizma meg a bokákon, nyikorog a butákon. | Szeged l A paprika Szegeden még a fán is megterem. A halat ott bográcsból l fogják, nem a Tiszából! Debrecen l Az Alföldön áll Debrecen, mindig ott leli, azon a szent helyen turista, s helybeli. Eger I í í - I; Ódon házacskák felett álmos harangszó lebeg. Ha jönnek a kispapok, lányok nyitnak ablakot. | ■ | Hogy ityeg a fityeg? Amikor a hogyishívják olyan izé lett, a micsoda meg másmilyen, vagyis majdnem épp olyan, mint a nemjuteszembemi, szóval akkor nálunk valami ilyesmi volt, ez történhetett.
