Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-17 / 294. szám
1996. December 17m Kedd 6 B _Itt-Hon-Konyha Karácsonyi pulykarecept Tóth Sándomé (Irmuska) ajánlata Fotó: Farkas Maya Gesztenyével töltött pulyka Hozzávalók (8-10 személyre): 1 darab 2.5-4 kg-os pulyka, 1 kg héjas gesztenye, 4 db tojás, 3 zsemle, 3-4 dl tej, 1 kanál liszt, 1 kanál paradicsompüré, só, 3 ujjnyi füstölt szalonna, 30 dkg pulyka apróhús, 10-15 dkg zsír, 1 mok- káskanálnyi őrölt bors, csipetnyi reszelt szerecsendió, 1/2 liter húslé. Elkészítése: A pulykát megmossuk, majd tiszta konyharuhával letörüljük. Kívül-belül besózzuk, s mintegy 1/2 órán át állni hagyjuk. A gesztenyét bevagdossuk, és forró sütőben kissé átsütjük, majd megtisztítjuk. Kevés vízben félig megfőzzük, majd hozzáadjuk a tejet, és puhára főzzük. A pulyka apróhúst a megáztatott zsemlével ledaráljuk, hozzáadjuk a szerecsendiót, az őrölt borsot, belemorzsoljuk a kihűlt gesztenyét, beletesszük a 4 tojást, megsózzuk és jól megdolgozzuk. A pulyka bőrét felszedjük, és a tölteléket alátöltjük. A füstölt szalonnát vékony szeletekre vágjuk, és ráhelyezzük a pulykára. Amikor ez kész, egy nagy sütőtepsibe tesszük, forró zsírral leöntjük, kevés vizet öntünk alá, és fedő alatt másfél óráig puhára pároljuk. Amikor már puha, a fedőt levesszük róla, s pirosra sütjük. A paradicsompürét pecsenyezsírral lepirítjuk, hozzátesszük a lisztet, a csontlével felfőzzük, és hígan a forró pulykára öntözzük. Tálalása: Sültburgonyát a pecsenyelével ízesítjük hozzá, majd ecetes szilvával és néhány szem sültgesztenyével díszítjük. Kisebb család részére a pulyka egész comb ugyanígy készíthető el. Itt-Hon • • Ö römmel végzem - engedve nagyapám bennem továbbélő földszeretetének - a kerti munkát. Kicsi kertecskémben megtermelem a szükséges zöldséget, gyümölcsfáim jóízű gyümölccsel látnak el, van tizennégy tőke szőlőm is. Gyümölcseimért, szőlőmén a legszebb, legdrágább fizetséget két aranyos unokámtól kapom: „Misi papa ez nagyon finom volt". Ez nekem minden pénznél többet ér! Más örömet is ad kicsi házam kör- Gál Mihály nyéke, olyan furcsa örömet, amit csak a „dombról lefelé ballagó" ember fogad örömként! Például hozzám költözött egy lila akác, és itt is maradt legnagyobb csodálkozásomra. Tavasszal az egyik betonedényemben megjelent egy akácnak látszó kicsi növény. Óvtam őt, közben a kisunokáimat is kénem, vigyázzanak rá. Sikerült megóvnunk, és egész nyáron szépen gyarapodott az „akácka". Hogy hogyan jött hozzánk a száz méterre lévő lila akácfától, máig sem tudom, de gyönyörűen növekedett a komposzttal gazdagított, beton virágedényben. Október végére 120 centiméter magas, szép kis süldő akác lett. Sokat gondolkodtam, ha már engem választott gazdául, nem lehetek hozzá mostoha, annál is inkább men minden oxigéntermelő levelecs- ke tesz énünk, emberekén valamit. Tudtam, hogy ott nem maradhat, hiszen én abban az edényben gyönyörű virágokat nevelek minden nyáron, családom és barátaim gyönyörűségére is. Kiültettem hát a házam elé, az árokpartra, és most ott egy karóhoz kötözve alussza téli álmát. A másik élményem a madarakhoz kötődik. A kertem közepén áll egy villany- oszlop, amelyre négy évvel ezelőtt felszögeztem egy mesterséges odút. Az odú egy fadoboz, melyet énekes madaraknak készítettem, három centiméteres átmérőjű, be- búvó nyílással. Szomorúan tapasztaltam, hogy az idei szeptember utolsó napjaiig sem akadt lakója. Örömmel láttam viszont, hogy a tuja bokraimban valami kis madár két helyen is rendszeresen fészkel és költ. Óvtam őket, néha még az ólálkodó macskák elriasztásával is. Nos hát, szeptember végén verébháborúra figyeltem fel a villanyoszlop és az odú körül. Óvatosan megközelítve őket láttam, hogy egy veréb az odúból tekinget kifelé, a másik (biztos a párja) az odú tetején vitézül verekszik, és kergeti el a többi verebet. Honfoglalás tanúja lennék? Közelebb menve a verebek elrepültek, a benn lévő veréb pedig nagy nehezen kivergődött a kis lyukon, és ő is elrepült. Két nap múlva erős kopogást hallottam az odú felől. Mintha dobot vertek volna. Közelebb settenkedve láttam, hogy egy harkály bővíti bőszen a bejáratot. Annyira belemélyedt a munkába, hogy nem is törődött velem. Ámulva gondolkodtam a látottakon: lehet, hogy bérmunkát végez a harkály? Lehet, hogy kooperál a verebekkel? Lehet, hogy azok szóltak neki, bővítse már meg a bejáratot, mert nem férnek be? Néhány napig ebben a hiszem- ben figyeltem a harkály párt, amint egymást váltva dolgoztak a bejáraton. Egy hét múlva jöttem rá a munka valódi okára. Harkályék végleg elfoglalták az odút. Most már ki- és bejárnak. Néha még belül is kopognak. Lehet, hogy berendezkednek! Hétvégeken nekünk is van két „fiókánk", az unokáink! Esténként az emeleti hátsó szoba ablakából szoktuk figyelni harkályék nyugovóra tértét. Ilyenkor együtt örülünk a madarak boldogságának, honfoglalásuknak. Bárcsak minden embernek lenne egy kicsi „odúja", és boldog nyugovóra térése e világon! Örömök a „dombról lefelé ballagva” Mióta - négy éve - nyugdíjas vagyok, kisimultak az idegeim, némileg bölcsebb, nyugodtabb lettem, más szemmel nézem a világot! Rokkantságom még megenged, egészségem még követel egy kis mozgást kicsiny házam körül és még kisebb kertemben. Mezei István grafikája 1996. December 17., Kedd Itt-Hon B 3 „Fel kellett ébreszteni az embereKet... 11 Cs. Kelemen Andrea Tiszabábolna, Tiszadorog- ma, Tiszavalk (ÉM) - A Tisza-menti települések nagy része távol esik a nagyvárosoktól, így kevesebb a munka, és nehezebb az emberek megélhetése. Evekkel ezelőtt egy testvérpár komoly munkába kezdett a környéken. A későbbiekben három önkormányzat is csatlakozott hozzájuk. Az akadályok ellenére úgy tűnik, hogy Tiszabábolna, Tiszadorogma és Tiszavalk elindult azon az úton, amelyet a Cötkény Kft. kezdett építgetni, és ha időbe is telik, de megvalósulhat a dédelgetett álom: a Tisza-tó környéke turista- paradicsom lehet. De nemcsak erről szól a kft. projektje, hanem tájrehabilitációról, vízrekonstrukcióról és egy új szemléletű mezőgazda- sági tevékenységről is. Sárvári Attilával és Sárvári Zsolttal - a Cötkény Kft. ügyvezető igazgatóival - beszélgettünk erről, a mások számára eleinte utópiának tűnő elképzelésről. • Először is az embereket kellett „felébreszteni” — mondják —, hiszen bár itt élünk, ahol nincs munka, ám teremthetünk magunknak megélhetést, mert a természeti adottságokat fel lehet használni erre a célra is. Nem szabad kishitűen hozzáállni a dolgokhoz. Ha akarunk valamit, azt meg tudjuk csinálni. Persze az új dolgokat nehezen fogadják el az emberek, és voltak, akiknek az érdekeit sértették az elgondolásaink, de már jó úton vagyunk. Véleményünk szerint ha most megállna ez a fejlesztés, akkor már magától is kialakulna itt minden, csak nem most, hanem húsz év múlva. Amit mi akarunk, s amiben sokat segített nekünk a három önkormányzat az az, hogy a térség lakosságának megélhetési lehetőséget biztosítsunk úgy, hogy a tőkebefektetők is jól járjanak. Hiszen rengeteg külföldi jelentkezik nálunk, aki itt akarja befektetni a pénzét. Ugyanakkor meg kell őrizni ezt a természetvédelmi területet is, úgy, ahogy van. □ Melyek a konkrét tervek? • Az itt jelenlévő s a jövőben még megjelenő idegenforgalmat szétosztjuk a három községre. Bábolnán kisebb üdülő- központot, Valkon természetvédelmi üdülőfalut, Dorogmán pedig kempinget építünk. Ez utóbbi már szinte teljesen készen van, ebben az évben mindenképpen be szeretnénk fejezni. A tiszavalkihoz még sajnos nincs meg az anyagi fedezet. A bábolnai tervekhez 6 millió forint visszatérítendő támogatást kaptunk a megyei terület- fejlesztési alapból. Ebből kezdjük meg egy étterem és egy panzió kialakítását a tavasszal. Az épületek kialakítása mellett a kerti munkák is folynak A községben álló 160 éves volt parókiát alakítjuk át erre a célra. Az önkormányzatok földterületek apportálásával és - ami nagyon fontos - erkölcsi támogatással segítettek minket. Sajnos nálunk a bankkonszolidáció kicsit másként alakult, mint más térségekben, de bízunk benne, hogy ezek a gondok is megoldódnak majd. □ Programjukban az iskolások felkészítése is szerepel... • A gyerekeket, már egészen kis koruktól kezdve meg kell ismertetni azzal a környezettel, amelyben élnek. Szerepel is a programunkban, hogy már az iskolában készítsük fel őket a természetvédelemre, hogy legyenek, akik a hagyományos népi mesterségeket tovább űzik majd, mint például a kosár- és gyékényfonást. Ez is egy jelentős kiegészítő jövedelemforrássá válhatna. A mezőgazdaságban biotermelést célszerű kialakítani, s az extenzív állattenyésztést. Fontos még a vadászati, horgászati lehetőségek kialakítása is, hiszen ezek a tevékenységi formák jó fizetőképességű vendégkört vonzhatnak a területünkre. Természetesen nem egyszerre, hanem lépcsőzetesen szeretnénk megvalósítani ezt a programot, a már megvalósult részeredmények stabil alapot adhatnak a további fejlesztésekhez. A két testvér és a három önkormányzat elképzeléseit sokan támogatják úgy külföldön, mint itthon. Különböző minisztériumoknál és egyetemeknél pozitív visszhangra talált tervezetük. De aki a Tisza mentén született, az tudja, hogy - a monda szerint - miként született a folyó: kanyargósán, girbegurbán. A program megvalósításának is kanyargós az útja, sok a kitérő, az akadály, de az álom bizonyára megvalósul így is. A tiszadorogmai kempinget még ebben az évben szeretnék befejezni Fotók: Gál Péter Hi n Jegyzet Bizalom Nagy Zoltán Bogácson és Bükkábrányban rácsodálkoztunk a polgármesterek életútjá- ra. Szajlai Sándor, illetve Dudás Sándor immár20-3Óéve állnak a községeik élén a lakosság bizalmából. Kevés vezető bír hasonló életpályával a megyében. Bogozgatjuk, hogyan lehet ezt ilyen hosszan csinálni politikai rendszerváltozás, és - tegyük hozzá - vezetői, munkahelyi stílusváltásokkal együtt. Megkérdeztünk néhány választópolgárt, miként is maradhat egy ember ilyen hosszan egyazon tisztségben. Rendes magyarnak kell lennie - volt a kiinduló válasz. Valljuk be: ez így túl általánosnak hangzik. Mit is jelent ez konkrétan, egy adott közösség esetében? Leginkább azt, hogy a vezető minden idegszálával együtt éljen a faluval, ne csak ismerje, érezze is át a lakosság, a családok problémáit, és legalább is „igyekezzen" segíteni. Igen „legalább is" igyekezzen, mert az ugyebár előre borítékolható, hogy sok gondot, konfliktus-helyzetet a legnagyobb jószándék mellett sem lehet megoldani. Ám a panaszosnak, a nehéz helyzetbe került polgárnak az is sokat számít, ha megértéssel, együttérzéssel találkozik avagy jó tanácsot kap. Igen ám, de az e munkával járó nem is kevés konfliktushelyzet kikezdi a mégoly erős idegzetű ember erejét, nyugalmát is. Szükségesek tehát olyan adottságok, jellemvonások is, amelyek alkalmassá teszik a község, a város élén munkálkodó vezetőt az ütközésekkel járó feladatok ellátására. Ez az adottság alighanem embertársaink szereteténél, a „másság" elfogadásánál kezdődik és folytatódik azzal, hogy szerény, gyakran aprónak tűnő hétköznapi tettekkel szolgálja választóit, törekedjék a közmegegyezésre és a látszatát is kerülje az uralkodói hajlandóságnak. Több olyan polgármester áll településeink élén, akik nem 1990-ben, a rendszerváltással kezdték a közigazgatási munkát. A szabad választásokon történt megmérettetésük, újjává- lasztásuk talán azt jelzi, hogy a politikai elkötelezettségnél fontosabbak az emberi tulajdonságok. Az életúthoz természetesen hozzátartozik, hogy mind a képviselő-testületben, mind a hivatalban jó közösség segítette, segíti munkájukat.
