Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14 / 292. szám

1996» December 14., Szombat Kultúra ES ZAK-M agyarország 5 □ Adventi játszóház Kazincbarcika (ÉM) - Betlehe­mi bábokat készíthetnek azok a gyermekek, akik elmennek de­cember 15-én, vasárnap délelőtt 10 órára a kazincbarcikai Gyer­mekek Háza Adventi játszóház cí­mű rendezvényére. Zeneiskolások Miskolc (ÉM) - Az Egressy Béni Zeneiskola növendékei adnak hangversenyt két részletben de­cember 15-én, vasárnap a Bartók- teremben (Miskolc, Bartók tér 1.). Az első koncert délután fél 3-kor, a második délután 4 órakor kezdő­dik. A rendezvény első darabját, Gruber Holly Night című művét a tanszak szülőkkel kibővített együt­tese adja elő. Mesék és mondák a rajzokon A magyar mesék és magyar mon­dák címmel honfoglalásunk 1100. évfordulójára meghirdetett gyer- mekrajzpályázat díjkiosztó ünnep­ségét rendezték meg tegnap Alsó- zsolcán a 3. Számú Általános Is­kolában. A millecentenáriumi fel­hívásra alsózsolca három iskolájá­nak tanulói küldték el alkotá­saikat. A rajztanárokból és tanítók­ból álló zsűri - Rézműves Jánosné megyei rajz szaktanácsadó vezeté­sével - tizenkét tanuló munkáját jutalmazta. Felvételünkön az egyik győztes: Nagy István, a Be­nedek Elek Általános Iskola 6. osz­tályos tanulója, mellette Ráki Ist­ván, a 3. Számú Általános Iskola igazgatója és helyettese, Wagner Géza. Fotó: Végh Csaba Tanúim lesztek - Sárospatakról Újabb könyv a Pataki Diákok Miskolci Baráti Társaságától Roma seregszemle Miskolc (ÉM) - Tehetséges ci­gánygyermekek megyei kulturális seregszemléjét rendezi meg a B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet ma, szombaton délelőtt fél 10-től az Ady Endre Művelődési Házban (Miskolc, Ár­pád út 4.). A rendezvényen a megye 32 településének 38 iskolájából 310 tanuló mutatkozik be. Lézershow és tánc Edelény (ÉM) - Lézershow-val színesített bemutatót tart a kazinc­barcikai Danceland Táncszínház december 15-én, vasárnap délután 5 órától az edelényi Szabó Lőrinc Általános Iskola tornatermében. A táncosok többek között az Evita, a Hair, a Macskák, a Fame és az An­na Karenina című musicalekből ad­nak elő részleteket. Monodráma Miskolc (ÉM) - Szabados Amb­rus előadóművész Jézus, e ke­resztről tekintek eltorzult világod­ra című monodrámáját láthatják az érdeklődők december 17-én, kedden délután fél 6-t,ól a TIT Ka- zinczy-klubjában (Miskolc, Szé­chenyi u. 14.). Faragó Lajos Sárospatak (ÉM) - Tanúim lesz­tek címmel újabb emlékköny­vet jelentetett meg a Pataki Di­ákok Miskolci Baráti Társasá­ga. Az Újszászy Kálmán emlé­kére kiadott mű vallomásokat, megemlékezéseket közöl Sáros­patakról és a 465 éves Reformá­tus Kollégiumról, a magyar honfoglalás 1100. évében. Nem­csak egykori pataki diákok szá­mára. A jeles évfordulók alkalmából a Pa­taki Diákok Miskolci Baráti Társa­sága különleges „dolgozatírásra” kérte az öt világrész ma még élő hajdani pataki diákjait, az iskola barátait. Azt kérték, „házi feladat” formájában írják le élményeiket, gondolataikat a Bodrog-parti At­hén, s benne a Református Kollégi­um utolsó fél évszázadáról. A könyvben olvashatnak Patak 1944-45-ös éveiről, a város ostro­máról, a csonka iskolai évekről, az élet újraindulásáról. Az intézmé­nyek tündöklése és hanyatlása cí­mű fejezetben a pataki református iskolák alapítását és az intézmé­nyekben évszázadokon át végzett áldásos tevékenykedést mutatják be. Kegyelettel és tisztelettel emlé­kezve meg a kollégium jeles patró- nusairól, híres tanárairól. A háború borzalmai után az egyházi iskolák elsorvasztása, majd felszámolása következett. A könyvben a személyükben érintet­tek ismertetik meg az olvasót a re­formátus gimnázium és kollégiu­mai államosításának viharos törté­netével, majd a kollégium és taní­tóképző együttműködésével a kol­légium „kiterebélyesedése” és „elsorvasztása” idején. Aztán az al­ma mater ’90-es években bekövet­kezett visszatéréséről, visszaszer­zésének történetéről írnak, s arról a felbecsülhetetlen történelmi szerepről, amelyet a Sárospataki Református Kollégium a Magyar- országi Református Egyház törté­netében, hazánk művelődéstörté­netében, de a magyar történelem­ben is évszázadokon keresztül be­töltött. A harmadik fejezetben a diák­városért őrt állók közül emlékez­nek a legjelesebbekre az egykori di­ákok. Többek között Egey Antalra, Szabó Ernőre, Szabó Gyulára, Sza­bó Károlyra, Szabó Zoltánra, Újszászy Kálmánra, Urbán Györgyre. Az emlékezzünk régiek­kel című fejezetben azok mondják el Patakkal kapcsolatos élményei­ket, akik nem a város szülöttei, „csak” hatása alá kerültek egy egész életre. Többek között Balassa Iván muzeológus, Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Fekete Gyula író. Az ötödik fejezet Az örök pataki diák címmel anekdotákat közöl a tréfából kifogyhatatlan, a jó hangulatot mindig szerető pataki humorteremtőkról. A könyvet Mészáros István re­formátus püspök útravalóként megfogalmazott zárszava zárja: „Kollégiumunk és egyházi iskolá­ink legyenek az evangélium példá­zata értelmében népünk életét ger­jesztő kovász és gyertyatartóba tett messze világító fényforrás.” Végezetül - a Pataki Diákok Miskolci Baráti Társasága szavai alapján - mi is: „Szeretettel ajánl­juk ezt a könyvet az öt világrész valamennyi pataki diákjának, a Kollégium barátainak és mind­azoknak, akik a HITET megtart­ják, a magyar HAZÁT és a HALA­DÁST hűséggel szolgálják.” Mondvacsinált utódok A Rákóczi-leszármazottak körüli téveszme nyomában Balázs Ildikó Nemrégiben egy francia származású, kanadai természetgyógyásznő járta fiá­val a Zemplént, felkeresve a Rákóczi- család egykori birtokait. Vissza ugyan nem igényel semmit - úgymond -, csu­pán ápolni szeretné állítólagos szépap­ja hagyományait. Anyagiakat nem kí­ván, viszont - mivel Franciaországban nem hoztak a nálunk az ötvenes évek­ben megfogalmazott törvényhez hason­lót, miszerint történelmi nagyságok ne­vét tilos felvenni -, bátran felvette a Jaquelin Rákóczi nevet. Hogy milyen alapon? Álmában egy titokzatos hang azt súgta neki, hogy a Rákóczi-család- ból való. (Jaquelm, a génpróba és a „puszta hercege”, ÉM, 1996. szept. 21.). Van-e, lehet-é történelmi alapja a „rokonságnak”? A válaszadáshoz R. Várkonyi Ágnes és Tamás Edit törté­nészektől kértünk segítséget.- Nem lehet ilyen leszámlázást feltételezni. Köpeczi Béla és jómagam az elmúlt években sokat kutatott Nyugat-Európában, így ha len­nének Rákóczi-leszármazottak, kiderült vol­na. II. Rákóczi Ferencnek négy gyermeke volt, de közülük csak József (1700, Bécs - 1738 Csernavoda/Csarnavoda, egykori török biro­dalom) és György (1701, Bécs - 1756, Francia- ország) élték túl a szülőket. Nekik viszont nem volt fiú leszármazottjuk - mondta R. Várkonyi Ágnes történész, az ELTE tanszék- vezetője. II. Rákóczi Ferencnek, a szabadságharc nagy alakjának két fia édesanyjuktól elszakít­va, Bécsben nevelkedett. 1706-ban választot­ták el őket anyjuktól, Hesseni Sarolta Amáliá­tól, és a bécsi udvar irányította nevelésüket, amely még nevüktől is megfosztotta őket. Jó­zsef előbb a Marchese di San Carlo, majd Marchio de Romanucci, György pedig a Mar­chese della Santa Elisabeta il Comes Valles de Griunchi nevet kapta. , József még egyéves sem volt, amikor atyja bécsújhelyi börtönbe került a császár foglya­ként. Ezt a fiát Rákóczi soha többé nem látta, mivel csak 1736-ban, apja halála után ment Rodostóba. György 1701-ben született, azok­ban a napokban, amikor Rákóczi már a csá­szár foglya volt. így Rákóczi ezt a gyermekét csak 26 esztendő múlva ismerte meg, amikor 1727-ben apja látogatására Rodostóba érke­zett, de annak nagy csalódást okozott. Mikes Kelemen a Törökországi Levelekben számol be a fiatal Rákóczi jelleméről: ,A feje­delem második fia elosontván Bécsből, Éranci- ában ment, és onnét tegnapelőtt ideérkezett. Azt pedig vettem észre, hogy a fiú nem azzal a szívbéli indulatú örömmel köszöntötte az atyát, mint az atya a fiát. (...) A mi hercegünk felől elmondhatjuk, hogy szép iffiú, eszes és értelmes, de természet szerént, mert a tudo­mány azokot fel nem ékesítette. (...) A mi her­cegünknek semmi neveltetése nem volt, és azon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon, azt véghez is vitték - és azt csudálom, hogy írni tud, ha rosszul is. (...) Amint észrevettem ter­mészetét, csendes és nem haragos. (...) Nem tudom, hogy fog szokni a mi baráti életünk­höz: mert itt a neki való mulatságól kopik az álla. (...) Azért itt vadászhat, amennyi neki kell, csak egyebet felejtsen el. Én azt gondo­lom pedig, hogy ugyan azt az egyebet jobban szeretné a vadászatnál. De itt csak a barát­táncot kell járni, más nótát nem fának” (82. levél). György nem bírta sokáig a klastromi rend­tartást: 1728-ban elhagyta Rodostót. Francia- országban telepedett le, 1741-ben nemesi csa­ládból származó francia lányt vett feleségül, akitől egy Zsuzsanna nevű lánya született. Zsuzsanna, akiről állítólag fennmaradt egy ábrázolás is, apácaként halt meg egy francia- országi kolostorban. György, 1756-ban bekö­vetkezett haláláig a francia király által ren­delkezésére bocsátott évjáradékból élt. Józsefet nem érdekelte a politika, szerelmi kalandok kötötték le idejét. 1734 tavaszán el­tűnt Bécsből, Velencében, Nápolyban, Párizs­ban, majd Madridban tartózkodott. Áz 1735- 39-es orosz-török háború idején Konstantiná- polyba ment, a törökök oldalára állt. Fellépése kellemetlen meglepetés volt a bécsi udvarnak. A hódolat virágai a fejedelem sírjánál A Porta az osztrák béke érdekében Rodostóba küldte a magyar kolónia fejéül. A szultán a franciák közbenjárására rangjához illő ellá­tást biztosított számára. 1738-ban rögzítették Magyarország és Er­dély státusát, a porta Józsefet egyenrangú szerződő félnek tekintette. A magyar nép Jó­zsefben a magyar érdekek képviselőjét látta. Ugyanez évben Bécs birodalmi átok alá he­lyezte mint felségárulót. A török nagyvezér egy sereg élén Temesvár felé indította, de nem kapta meg a megfelelő támogatást a török haderőtől. Megbetegedett maláriában, majd 1738. november 10-én Csernavodában gyer­mektelenül hunyt el. Ott is temették el, ké­sőbb Konstantinápolyba szállították hamvait. Onnan kilencven évvel ezelőtt a kassai dómba szállították földi maradványait, amelyek ott nyugszanak atyja, II. Rákóczi Ferenc és an­nak anyja. Zrínyi Ilona mellett. Minderről bővebben Lukinich Imre 1935-ös kiadású Rákóczi-emlékkönyvében olvasha­tunk. A történészek mai álláspontja szerint je­lenleg nemcsak II. Rákóczi Ferencnek, hanem az egész Rákóczi-családnak sincs olyan egye­neságú leszármazottja, aki magáról bátran ál­líthatná, hogy a Rákóczi család utódja. Múzeumi nap Miskolc (ÉM) - Múzeumi napot rendeznek december 16-án, hétfőn délelőtt 9 órától a Her­man Ottó Múzeum Görgey Artúr utcai közpon­ti épületében. A rendezvényen bemutatják a múzeum legújabb kiadványait. A Herman Ot­tó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV. kötete több mint 40 szerző tanulmányát és közlemé­nyét tartalmazza a régészet, a történettudo­mány, a néprajz és a művészettörténet köré­ből. Murádin Jenő és Szűcs György Nagybánya 100 éve című munkája történeti forrásokkal mutatja be a nagybányai művészet évszáza­dát. Katona Judit és Viga Gyula Az interetni- kus kapcsolatok kutatásának legújabb ered­ményei című könyve a Mályiban 1995 októbe­rében tartott konferencia anyagát összegzi. Szabadfalvi József Herman Ottó, a parlamenti képviselő című tanulmányának bevezetőjében a tudós- politikus közéleti tevékenységéről nyújt áttekintést, majd a parlamenti felszóla­lásainak szövegét adja közre. A kiadványok bemutatása után kiosztják a Pro Museo-díjakat.- Ezt követően Pusztai Ta­más Muhi középkori mezőváros 1995-96. évi régészeti kutatásai, Szalipszki Péter Abaúj- Torna vármegye falvainak újszerű kategori­zálása a 19. század harmadik negyedében, Hegyesi Gábor A Bodrogköz egy bogarász sze­mével, és Kováts Tibor Áz elmúlt évek restau­rálási munkáiról címmel tart előadást. A cenzúra „ünnepe” Budapest (MTI) - A folyóiratok támogatásá­ban ma is a kiszorító politika érvényesül. Azok az újságok, amelyek mögött nagy cégek állnak, jelentős támogatást kapnak a Nemze­ti Kulturális Alaptól és a Soros Alapítványtól is. Más lapok, mint például a Magyar Szemle, a Kortárs, a Magyar Napló és a Hitel alig vagy egyáltalán nem számíthat pénzre - mondta Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője a magyar cenzúra napját szer­vezőbizottság pénteki sajtótájékoztatóján. Oláh János, a Fókusz Kulturális Folyóira­tok Szövetségének elnöke arról szólt: ha nem történik változás a folyóirat-támogatás terü­letén, veszélybe sodródhat a jelenlegi sokszí­nűség. Aggodalmukról a szervezet levélben tájékoztatta Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisztert és a Nemzeti Kulturá­lis Alap illetékeseit. Az eseményen hirdették ki az „Én cenzorom” pályázat eredményét. A különdíjat - egy Lenin-mellszobrot - Meruk József újságíró kapta Arcképes felelősség cí­mű írásáért. Az írásbeli kategória díját meg­osztva Buda Géza Eligazítás és Sneé Péter Szellemidézés című írásának ítélték. Egyéb kategóriában Zádor Ferenc tanár kétperces filmje nyert. Az alkotás - amely az 1996. no­vember 11-i országgyűlési közvetítés részlete - a Liberális oktatás- és kulturcenzorok etoló­giája, avagy miért terjed a sötétség a fény se­bességével címet kapta. A díjakat a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége ajánlotta fel. Az Igen és a Magyar Napló folyóiratban meg­jelent pályázatra összesen 26 jelölés érkezett. Zenés történelem Sárospatak (ÉM) - Itt élned, halnod kell címmel zenés történelmi játékot adnak elő a sárospataki művelődési ház együttesei: a Bodrog néptáncegyüttes, az Ördögszövó gyer- mektánccsoport, a ház vegyeskara, a 8-kor együttes az Árpád Vezér Gimnázium tanulói­val közösen december 15-én, vasárnap este 6 órától A Művelődés Házában. A műsorban mintegy 130 amatőr művész, énekesek, tán­cos, versmondó eleveníti fel 1100 éves múl­tunkat a Kárpát-medencében. A pataki elő­adás után december 18-án, szerdán este 6 órától Miskolcon a Rónai Művelődési Köz­pontban láthatja a közönség az összeállítást. Egyetemi muzsika Miskolc (ÉM) - A Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola szimfonikus zenekara rendez kon­certet december 17-én, kedden este 7 órától a Miskolci Egyetem aulájában. A műsorban We­ber-, Saint-Saens- és Schubert-múvek hangza­nak el. Vezényel Miklós-Dienes András. Tiszai tájak a Tiszáin Miskolc (ÉM) - Zele Ferenc festményeiből összeállított tárlatot tekinthetik meg az érdeklő­dők a Tiszai pályaudvar olvasó-várótermében. Zele Ferenc a Heves megyei Füzesabony­ban született 1936-ban. Olyan természeti kör­nyezetben nőtt fel, amely kínálta a képek té­máit. Ma a Tisza, a tiszai holtágak, az örege­dő házikók világában él és fest. Képein a ter­mészeti szépségek és értékek jelennek meg realista stílusban. A szín és a téma harmóniá­ja képeihez köti a szemlélőt. A Vasutasok Vö­rösmarty Művelődési Háza szervezésében lét­rejött tárlat 1997. január 5-ig naponta reggel 8 és este 6 óra között látogatható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents