Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-10 / 288. szám
14 ÉSZAK-Magyarország Sport 3~~ 1996« December 10., Kedd □ Fekete László Kupa Miskolc (ÉM) - Idén is megrendezték december 6-8. között a miskolci Avasi gimnáziumban a középiskolások részére kiírt Fekete László Kupa teremlabdarúgó-tornát. A mostani megmérettetésre a megye 28 középiskolája nevezett. A szervezők hat csoportba osztották a csapatokat. Pénteken és szombaton a csoport- mérkőzéseket bonyolították le, majd az első két helyezettek keresztbe játszással döntötték el, hogy melyik hat csapat lesz a döntő résztvevője, ahol körmérkőzéssel alakult ki a végeredmény. A vasárnapi döntőbe Tiszaújváros képviseletében az Eötvös és a Brassai jutott, Miskolcot pedig négy csapat - a Baross, az Eötvös, a Földes és a Kilián - „fémjelezte”. A döntő eredményei: Tiszaújváros Eötvös - Földes 3-3, Földes — Brassai 1-5, Miskolc Eötvös - Tiszaújváros Eötvös 0-3, Baross - Földes 3-2, Kilián — Tiszaújváros Eötvös 2-0, Baross - Tiszaújvá- ,ros Eötvös 4-1, Miskolc Eötvös - Földes 1-2, Baross - Brassai 1-0, Kilián - Földes 1-2, Brassai - Tiszaújváros Eötvös 2-2, Brassai - Miskolc Eötvös 0-0, Miskolc Eötvös - Kilián 3-0, Miskolc Eötvös - lián 3-0. ■ Baross 3-1, Baross Kivégeredmény iái 1|§§ ' * 1. Baross 4 ■ 1 ... 1 2- 6 12 2. Miskolc Eötvös 2 1 2 7- 6 7 3. Földes 2 1 2 10-13 7 4. Brassai 1 3 1 7- 4 6 5. Tiszaújváros Eötvös 1 2 2 9-11 5 b. Kilián I 1 3 3- 8 4 A legjobb kapus Molnár Tamás (Kilián), a legjobb mezőnyjátékos Kovács Richárd (Tiszaújváros Eötvös) lett, míg a gólkirályi címet 11-11 találattal kétjátékos érdemelte ki: Kormos István (Tiszaújváros Brassai) és Lója Tamás (Baross). Felvételünk a Szikszó - Kossuth csoport- mérkőzésen készült Fotó: Végh Csaba „Nagyot biztos nem hibáztam” Kálmán Vilmossal a Kazincbarcikai SC őszi szerepléséről Egy, a kevés őszi szép emlék közül: Gál (jobbra) az első gólt lövi a Tisza- vasvári hálójába. A mérkőzést a KBSC 2-0-ra nyerte. Fotó: F. A4. Bánhegyi Gábor Kazincbarcika (ÉM) - Igencsak „adakozó” kedvűnek bizonyult az 1996/97-es NB Il-es labdarúgó-bajnokság Keleti csoportjában szereplő Kazincbarcikai SC. A barcikaiak az őszi szezonban megszerezhető 42 pontból tizenkettőt gyűjtöttek be (3 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség), 15 adott gól mellett a „kapott” rovatba 23 került, így nem csoda, hogy jelenleg a 13. helyen szerénykedik a csapat. A nem túl dicséretes szereplésről (is) beszélgettünk a csapat edzőjével, Kálmán Vilmossal: □ Már a szezon indulása előtt arról lehetett hallani, hogy az idei bajnokságban a Kazincbarcika nem annyira a feljutásra törekszik mint inkább a megkapaszkodásra. • Ennek a bajnokságnak úgy indultunk neki, hogy tudtuk, nem lesz „egetverő” csapatunk. Énnek egyszerűen csak annyi oka volt, hogy nem tudtunk meghatározó já-. tékosokat igazolni. Zömmel NB Ilias csapatból kerültek hozzánk az újak és a régi-újak. Takács és Imp- lom jött vissza Ozdról, velük tartott a kohász-városból Deák és Farkas Tamás. Az egyedüli rutinos, NB I- et is megjárt „újoncunk” Szabó Zsolt volt. Éppen ezért azt terveztük, hogy ebből a társaságból összegyúrunk egy jó kis hajtós, hangyaszorgalmú csapatot, akik ugyan nem vitézkednek, nem brillíroznak, de összegyűjtögetik majd a pontokat. □ Az eredmények azonban nem a tervek szerint jöttek. • Egy szezon kezdése általában a legtöbb csapát szereplését meghatározza. Az első két meccsünkön egyetlen pontot sem szereztünk, és ettől mintha elvesztette volna az önbizalmát a gárda. A baj az volt, hogy mind a két meccsen nekünk állt a zászló, de Hajdúnánáson és Kábán is bosszantó egyéni hibák eredményeként hátrányba kerültünk, és már csak futhattunk az eredmény után. Ezek után nem volt mese, legalább a hazai mérkőzéseinket hozni kellett volna, de ismét becsúsztak olyan apró kis hibák, amelyeken fontos pontok mentek el. Akik kint voltak, azok tudják, hogy a Kecskeméti TE-t az első félidőben mutatott játékunk alapján gólokkal kellett volna megvernünk, mégis 2-2 lett a vége. De ugyanez igaz az egri szereplésünkre is, amikor a mezőny leggyengébb csapata ellen az utolsó percekben gól nélküli állásnál tizenegyest rúghattunk, és a legrutinosabb játékosunk, Sztahon - számomra ma is érthetetlen módon - elhibázta a büntetőt. Csak ezen a négy mérkőzésen minimum hat ponttal szerezhettünk volna többet és altkor csak három ponttal lennénk leszakadva a hetedik helytől. Néhány mérkőzésen azért megmutatta a csapat, hogy fel tudja „szívni” magát, ilyen volt például a Tiszavasvári és a Diósgyőr elleni meccsünk, de többnyire ingadozó formát mutattunk. □ Mindez egyfajta pechszéria, vagy elhibázott taktika eredményének tudható be? • Amikor összeállt a keret, akkor úgy döntöttünk, hogy a csapatot Sztahonra, Lukácsra és Szabó Zsoltra építjük. Ehhez képest az első négy mérkőzésen Lukács és Szabó nem léphetett pályára - eltiltás illetve sérülés miatt -, a hatodik fordulótól pedig sérülés miatt végig nélkülözni voltunk kénytelenek Sztahont. A helyén játszó Sallóra egy rossz szavam sem lehet, mert a fiatal játékos nagyon ügyesen oldja meg a feladatát, de Sztahonnak az NB II-ben már tekintélye van. Őt jobban ismerik, ha ő is játszik a csapatban, akkor az ellenfelek óvatosabban támadnak, nem engednek meg maguknak olyan megoldásokat mint amikor Sallóval állnak szemben. □ A fő gond azonban mégsem ez, hanem talán az, hogy a csapat tizennégy mérkőzésen összesen csak tizenötször „köszönt” be az ellenfelek hálójába. • Azért, mert jelenleg nincs olyan játékosunk, aki egy félidényben 8-10 gólt rúgna. Illetve van, csak neki nincs még meg a kellő NB Il-es rutinja. Az Ozdról hozzánk került Farkas Tamásra gondolok, aki csak három gólt rúgott eddig, de emellett volt 15 olyan százszázalékos helyzete, amiből egy-két éves NB Il-es múlttal a háta mögött legalább tízet belőtt volna. De a többiek sem nagyon jeleskedtek a gólszerzésben, mert a házi góllövőlistán csak háromgólosok szerepelnek Farkas mellett az „élbolyban”: Körösi és Mogyoródi. Közülük az utóbbira pedig tavasszal már nem számíthatunk külföldi szerződése miatt. □ Kálmán Vilmos mennyit vállal magára ebből az őszi szereplésből? • Nagyot biztos nem hibáztam. Kicsiket igen, de ez sajnos benne van a „pakliban”. Nincs mese, tavaszra agilisabbá kell tenni a csapatot. Az úgynevezett vtv-játék (védekezés- támadás-védekezés) elemeit kell kicsit jobban begyakorolni, hiszen ősszel bebizonyosodott, hogy erre a kontrákra épülő és abból visszazárkózó taktika abban hibázott, hogy mind támadáskor, mind pedig a visszazáráskor „megnyúlt” a csapat. Nagyobb lett az ellenfelek területe a kontrákhoz, könnyebben át tudtak játszani minket. Ahhoz, hogy ebben a játékban javuljunk, elsősorban a gyorsaság és az álló- képesség területén kell fejlődnünk. □ Kérdés, hogy kíváncsi lesz-e erre még valaki, mert Kazincbarcikán újabban kicsit megcsappant a focimeccsek látogatottsága. • Nem Barcikán, hanem Magyar - országon. Addig, amíg az NB I-ben kétszázan vagy félezren kíváncsiak egy „rangadóra”, addig nincs okunk kesergésre, mert ennyi nézőnk nekünk is van, még több is. Tavasszal nyolcszor lépünk itthon pályára. Megpróbálunk olyan játékot produkálni, amelyből legalább az látszik, hogy akarunk, hogy mindent megteszünk a győzelemért, és hiszem, hogy altkor a nézők sem pártolnak el a csapattól. Borosi Kupa Miskolc (ÉM) - A B.-A.-Z. Megyei Labdarúgó-szövetség 1997-ben is megrendezi az immár hagyományossá vált Borosi László Terem- labdarúgó Kupát. A selejtezőket 1997. január 24-26. között bonyolítják le, a döntőket pedig január 31- én és február 1-2-án tartják. A döntő helyszíne a miskolci városi sport- csarnok lesz, a selejtezőket pedig előreláthatólag három városban fogják megrendezni. Ezek helyszíneit a szervezők később hozzák nyilvánosságra, mert eddig kilenc város is jelentkezett a selejtezők lebonyolítására. A Borosi Kupán a „hivatalból” részt vevő két megyei NB Il-es csapaton (Diósgyőri ÉC, Kazincbarcikai SC) kívül az NB Ilitől a körzeti bajnokságig bezárólag indulhatnak a csapatok. Nevezési határidő 1996. december 20, nevezési díj csapatonként 2000 forint. Teremfoci Szikszó (ÉM) - Pénzdíjas kispályás teremlabdarúgó-tornát rendez a szikszói Expressz iroda és a B.-A.-Z. Megyei Labdarúgó-szövetség a szikszói sportcsarnokban 1996. december 27-30. között. A tornán indulásra jogosultak az NB Ill-as, illetve szervezett bajnokságban részt vevő, valamint egyéb csapatok. Nevezési díj 12 ezer forint csapatonként, nevezési határidő december 12., csütörtök 13 óra. A torna megrendezése függ a jelentkező csapatok számától. Jelentkezni lehet a 46/349-474-es és a 46/349-475-ös telefonszámon. Szilveszter Kupa Encs (ÉM) - Az Encs Körzeti Labdarúgó-szövetség és az encsi városi sportcsarnok teremlabdarúgó-tornát rendez „Szilveszter Kupa” néven 1996. december 28-29-én az encsi városi sportcsarnokban. A tornán 12 tagú csapatok vehetnek részt. Nevezési határidő 1996. december 19. Nevezési díj csapatonként 5000 forint. Nevezni és bővebb felvilágosítást az alábbi címen és telefonszámon lehet kérni: Városi Sportcsarnok, Pásztor András, 3860 Encs, Gagarin u. 11. Tel.: 46/395-688. Luca-napi torna Mezőkövesd (ÉM) - December 14-15-én immár szokásosan megrendezik Mezőkövesden a Luca-na- pi elnevezésű teremi abdarúgó-tor- nát. Szombaton 8.30-kor kezdődnek a küzdelmek a városi sportcsarnokban, míg 15-én 13 órától lesznek a mérkőzések. A 24 részvevő csapat közül a győztes egy díszes kupát vihet haza, de emelett különdyat kapnak a legjobb focisták is. Mogyoródi Gábor ismét megpróbálja... A karrier eddigi állomásai: KFC, Eindhoven, KBSC, Bordeaux Kazincbarcika (ÉM - KM) - A városban jöttek mentek a hírek a fiatal válogatott játékos külföldi szerződésével kapcsolatban. November 4-én Mogyoródi Gábor felült a repülőre és új klubjához, a francia bajnokság egyik elitcsapatához a Bordeaux-hoz távozott. A szerződtetés valós körülményeiről, a klub kötelezettségvállalásáról, pénzről és a szülők - akik pedagógusok - elsődleges elvárásairól beszélgettünk a fiú édesapjával. □ Sokan találgatták, hogy miért került haza a nagy reményű fiú Eindho- venből. • A kiutazás 1995. augusztus 1-jén történt és.a klub augusztus 21-én megkérte a letelepedési engedélyt. Erről mi megkaptuk a hivatalos papírokat. Ezután szeptemberben szigorító rendelkezéseket hoztak a fiatal játékosok Hollandiában történő szereplésével kapcsolatban. Az Eindhoven nem maradt tétlen, mindent megtettek a maradás érdekében, de ez nem vezetett eredményre és december 18-án elutasították a tehetős klub kérését. (Fentieket a szülők hivatalos iratokkal alátámasztották!: „Rajtunk kívül álló okok kényszerítettek minket erre a lépésre. Szeretnénk megköszönni azt az odaadást, amit a DSV-ért mutattál. Hozzáállásod bizonyította értékedet, mint igazi profi futballistáét. Kívánom neked a legjobbakat, további futballista karrieredhez sok sikert és remélem, hogy a jövőben is találkozunk. Sok szeretettel üdvözöl és a legjobbakat kívánom Neked. Arnesen.”) □ A profivilág szabályai szigorodtak, ezt tudomásul kellett venni. Hogyan tervezték a továbbiakat? • A rideg valóságot elég nehéz volt feldolgozni, de beláttuk, hogy ennek a szépen induló időszaknak vége szakadt. A decemberi hazatérés után ismét az került előtérbe, hogy a tanulást a Ságváriban folytatni kell és év végén eredményesen befejezni a II. osztályt. Kérő ekkor egyébként azonnal jelentkezett Gáborért, a BVSC szerette volna leigazolni. Erre nem került sor és március 1-jén szerződést kötöttünk a KBSC-vel egy évre. □ A felnőttek között bajnoki mérkőzéseken is egyre többször szerepet kapott a még 16. évét be nem töltött fiatalember. Mikor „vették észre” ismételten a külföldiek? • Augusztusban rendezték Ráckevén a hagyományos korosztályos tornát, amelynek döntőjét a magyarok Franciaország ellen vívták. A magyarok tornagyőzelme után a franciák Mogyoródi Gábor „megszólították” Gábort, dicsérték a játékát és mint lehetőséget, felkínálták az esetleges szerződtetést. A megfigyelők a profi világra jellemző alapossággal a VRIES irodán keresztül alaposan „utána néztek” játékosmúltjának. Néhány nap múlva Bállá György menedzser konkrét ajánlattal keresett meg bennünket, amelyben vázolta a franciák elképzeléseit. J Magyar klubbal álltak-e komoly tárgyalásban? • Mi egyáltalán nem favorizáltuk a külföldi szerződést, az utolsó pillanatig a tanulást és a barcikai érettségizést tartottuk elsődlegesnek. Tudomásunk szerint az MTK komoly szándékkal kereste meg a klubot, de ebből végül nem lett semmi. Nagyon tanulságos azonban a hazai egyesületi vezetők gondolkodásmódja, akiknél az iskola, a tanulás nem az első helyen szerepelt. Eindhovenben az volt a nagy dolog, hogy nem bízták a gyerekre, hogy megtanul-e másnapra vagy sem. A klub vállalta Gábor taníttatását, talán ez fontosabb is volt, mint a foci. Ez jó „ki van találva”, mivel az edzésekre szellemileg kellemesen fáradt állapotban érkezett, ahol semmi másra, mint az adott fizikai és technikai feladat megoldására kellett koncentrálnia. Ez egy nagyon egyszerű, ugyanakkor egy praktikus nevelési módszer, mert ott belátták, hogy a sportra fordítható idő ma, - amikor rengeteg információt és új ismeretet kell megtanulni és feldolgozni, erősen behatárolt. □ Térjünk át a múltból a jelenbe. Mit kértek Önök és mit vállalt a Bordeaux a szerződésben? • A mi dolgunk ebben a kérdésben nagyon egyszerű volt. Elővettük az eindhoveni szerződést és ugyanannak teljesítését kértük a franciáktól, akik azt vállalták. Gábor másfél éves szerződést írt alá, amelyet egyhetes próbajáték előzött meg. A feltételek az új helyszínen teljesen hasonlóak voltak mint Hollandiában. Sok csapat, óriási szervezettség, percre pontosan kidolgozott napi programmal. □ Az első benyomások egy új helyszínen döntőek. Milyen körülmények között él Gábor? • Az edzőcentrum a város zöldövezetében található, központjában egy hatalmas kastély, amely a klub székháza. A parkban egymás mellett sorakoznak a villanyfényes edzőpályák, itt edzenek az első csapat játékosai is. A menőkkel való mindennapos találkozás óriási motiváció a fiataloknak, mert természetesen mindenkinek célja, hogy közéjük kerülhessen. Ez nagyon nehéz vállalás, de mindkét fél tudja, hogy mit és miért csinál. A Bordeaux felkészíti a nagyobb feladatokra, mert nem a két szép szeméért vitte oda. A lakás és az iskola szintén ebben a parkban található. □ A szerződéskötés a két fél „belügye” volt, de különféle mendemondák keringenek a városban pénzügyekről. Mi ebből az igazság? • Erre kategorikusan az a válaszom, hogy a szerződéskötéskor nem kaptunk közvetlenül pénzt. Természetesen pénzbe kerül, nem is kevésbe a kinttartózkodás, a taníttatása, az utaztatása, amelyet a klub fizet. A klub vállalta, hogy a családot nyáron tíz napra vendégül látja, ez sem kis költség. Ezek a tételek benne vannak a szerződésben, utána lehet számolni, hogy mennyibe kerül ez a franciáknak. Mi más szemmel mérlegeltünk a döntésnél. Ez egy olyan lehetőség volt, amelyet végül Gábor határozottsága és céltudatossága miatt vállaltunk, remélem élni tud vele.
