Észak-Magyarország, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-10 / 288. szám

14 ÉSZAK-Magyarország Sport 3~~ 1996« December 10., Kedd □ Fekete László Kupa Miskolc (ÉM) - Idén is megrendezték decem­ber 6-8. között a miskolci Avasi gimnázium­ban a középiskolások részére kiírt Fekete László Kupa teremlabdarúgó-tornát. A mos­tani megmérettetésre a megye 28 középisko­lája nevezett. A szervezők hat csoportba osztották a csa­patokat. Pénteken és szombaton a csoport- mérkőzéseket bonyolították le, majd az első két helyezettek keresztbe játszással döntöt­ték el, hogy melyik hat csapat lesz a döntő résztvevője, ahol körmérkőzéssel alakult ki a végeredmény. A vasárnapi döntőbe Tiszaújváros képvise­letében az Eötvös és a Brassai jutott, Miskol­cot pedig négy csapat - a Baross, az Eötvös, a Földes és a Kilián - „fémjelezte”. A döntő eredményei: Tiszaújváros Eötvös - Földes 3-3, Földes — Brassai 1-5, Miskolc Eötvös - Tiszaújváros Eötvös 0-3, Baross - Földes 3-2, Kilián — Tiszaújváros Eötvös 2-0, Baross - Tiszaújvá- ,ros Eötvös 4-1, Miskolc Eötvös - Földes 1-2, Baross - Brassai 1-0, Kilián - Földes 1-2, Brassai - Tiszaújváros Eötvös 2-2, Brassai - Miskolc Eötvös 0-0, Miskolc Eötvös - Kilián 3-0, Miskolc Eötvös - lián 3-0. ■ Baross 3-1, Baross ­Ki­végeredmény iái 1|§§ ' * 1. Baross 4 ■ ­1 ... 1 2- 6 12 2. Miskolc Eötvös 2 1 2 7- 6 7 3. Földes 2 1 2 10-13 7 4. Brassai 1 3 1 7- 4 6 5. Tiszaújváros Eötvös 1 2 2 9-11 5 b. Kilián I 1 3 3- 8 4 A legjobb kapus Molnár Tamás (Kilián), a legjobb mezőnyjátékos Kovács Richárd (Ti­szaújváros Eötvös) lett, míg a gólkirályi címet 11-11 találattal kétjátékos érdemelte ki: Kor­mos István (Tiszaújváros Brassai) és Lója Ta­más (Baross). Felvételünk a Szikszó - Kossuth csoport- mérkőzésen készült Fotó: Végh Csaba „Nagyot biztos nem hibáztam” Kálmán Vilmossal a Kazincbarcikai SC őszi szerepléséről Egy, a kevés őszi szép emlék közül: Gál (jobbra) az első gólt lövi a Tisza- vasvári hálójába. A mérkőzést a KBSC 2-0-ra nyerte. Fotó: F. A4. Bánhegyi Gábor Kazincbarcika (ÉM) - Igencsak „adakozó” kedvűnek bizonyult az 1996/97-es NB Il-es labdarú­gó-bajnokság Keleti csoportjá­ban szereplő Kazincbarcikai SC. A barcikaiak az őszi sze­zonban megszerezhető 42 pont­ból tizenkettőt gyűjtöttek be (3 győzelem, 3 döntetlen, 8 vere­ség), 15 adott gól mellett a „kapott” rovatba 23 került, így nem csoda, hogy jelenleg a 13. helyen szerénykedik a csapat. A nem túl dicséretes szereplés­ről (is) beszélgettünk a csapat edzőjével, Kálmán Vilmossal: □ Már a szezon indulása előtt arról lehetett hallani, hogy az idei baj­nokságban a Kazincbarcika nem annyira a feljutásra törekszik mint inkább a megkapaszkodásra. • Ennek a bajnokságnak úgy in­dultunk neki, hogy tudtuk, nem lesz „egetverő” csapatunk. Énnek egyszerűen csak annyi oka volt, hogy nem tudtunk meghatározó já-. tékosokat igazolni. Zömmel NB Ili­as csapatból kerültek hozzánk az újak és a régi-újak. Takács és Imp- lom jött vissza Ozdról, velük tartott a kohász-városból Deák és Farkas Tamás. Az egyedüli rutinos, NB I- et is megjárt „újoncunk” Szabó Zsolt volt. Éppen ezért azt tervez­tük, hogy ebből a társaságból összegyúrunk egy jó kis hajtós, hangyaszorgalmú csapatot, akik ugyan nem vitézkednek, nem brillí­roznak, de összegyűjtögetik majd a pontokat. □ Az eredmények azonban nem a tervek szerint jöttek. • Egy szezon kezdése általában a legtöbb csapát szereplését megha­tározza. Az első két meccsünkön egyetlen pontot sem szereztünk, és ettől mintha elvesztette volna az önbizalmát a gárda. A baj az volt, hogy mind a két meccsen nekünk állt a zászló, de Hajdúnánáson és Kábán is bosszantó egyéni hibák eredményeként hátrányba kerül­tünk, és már csak futhattunk az eredmény után. Ezek után nem volt mese, legalább a hazai mérkő­zéseinket hozni kellett volna, de is­mét becsúsztak olyan apró kis hi­bák, amelyeken fontos pontok men­tek el. Akik kint voltak, azok tud­ják, hogy a Kecskeméti TE-t az első félidőben mutatott játékunk alap­ján gólokkal kellett volna megver­nünk, mégis 2-2 lett a vége. De ugyanez igaz az egri szereplésünk­re is, amikor a mezőny leggyengébb csapata ellen az utolsó percekben gól nélküli állásnál tizenegyest rúghattunk, és a legrutinosabb já­tékosunk, Sztahon - számomra ma is érthetetlen módon - elhibázta a büntetőt. Csak ezen a négy mérkő­zésen minimum hat ponttal szerez­hettünk volna többet és altkor csak három ponttal lennénk leszakadva a hetedik helytől. Néhány mérkő­zésen azért megmutatta a csapat, hogy fel tudja „szívni” magát, ilyen volt például a Tiszavasvári és a Di­ósgyőr elleni meccsünk, de többnyi­re ingadozó formát mutattunk. □ Mindez egyfajta pechszéria, vagy elhibázott taktika eredményének tudható be? • Amikor összeállt a keret, akkor úgy döntöttünk, hogy a csapatot Sztahonra, Lukácsra és Szabó Zsoltra építjük. Ehhez képest az el­ső négy mérkőzésen Lukács és Sza­bó nem léphetett pályára - eltiltás illetve sérülés miatt -, a hatodik fordulótól pedig sérülés miatt végig nélkülözni voltunk kénytelenek Sztahont. A helyén játszó Sallóra egy rossz szavam sem lehet, mert a fiatal játékos nagyon ügyesen oldja meg a feladatát, de Sztahonnak az NB II-ben már tekintélye van. Őt jobban ismerik, ha ő is játszik a csapatban, akkor az ellenfelek óva­tosabban támadnak, nem enged­nek meg maguknak olyan megol­dásokat mint amikor Sallóval áll­nak szemben. □ A fő gond azonban mégsem ez, hanem talán az, hogy a csapat ti­zennégy mérkőzésen összesen csak tizenötször „köszönt” be az ellenfe­lek hálójába. • Azért, mert jelenleg nincs olyan játékosunk, aki egy félidényben 8-10 gólt rúgna. Illetve van, csak neki nincs még meg a kellő NB Il-es ru­tinja. Az Ozdról hozzánk került Farkas Tamásra gondolok, aki csak három gólt rúgott eddig, de emellett volt 15 olyan százszázalé­kos helyzete, amiből egy-két éves NB Il-es múlttal a háta mögött leg­alább tízet belőtt volna. De a többi­ek sem nagyon jeleskedtek a gól­szerzésben, mert a házi góllövőlis­tán csak háromgólosok szerepelnek Farkas mellett az „élbolyban”: Kö­rösi és Mogyoródi. Közülük az utóbbira pedig tavasszal már nem számíthatunk külföldi szerződése miatt. □ Kálmán Vilmos mennyit vállal magára ebből az őszi szereplésből? • Nagyot biztos nem hibáztam. Ki­csiket igen, de ez sajnos benne van a „pakliban”. Nincs mese, tavaszra agilisabbá kell tenni a csapatot. Az úgynevezett vtv-játék (védekezés- támadás-védekezés) elemeit kell kicsit jobban begyakorolni, hiszen ősszel bebizonyosodott, hogy erre a kontrákra épülő és abból vissza­zárkózó taktika abban hibázott, hogy mind támadáskor, mind pedig a visszazáráskor „megnyúlt” a csa­pat. Nagyobb lett az ellenfelek te­rülete a kontrákhoz, könnyebben át tudtak játszani minket. Ahhoz, hogy ebben a játékban javuljunk, elsősorban a gyorsaság és az álló- képesség területén kell fejlődnünk. □ Kérdés, hogy kíváncsi lesz-e erre még valaki, mert Kazincbarcikán újabban kicsit megcsappant a foci­meccsek látogatottsága. • Nem Barcikán, hanem Magyar - országon. Addig, amíg az NB I-ben kétszázan vagy félezren kíváncsiak egy „rangadóra”, addig nincs okunk kesergésre, mert ennyi nézőnk ne­künk is van, még több is. Tavasszal nyolcszor lépünk itthon pályára. Megpróbálunk olyan játékot produ­kálni, amelyből legalább az látszik, hogy akarunk, hogy mindent meg­teszünk a győzelemért, és hiszem, hogy altkor a nézők sem pártolnak el a csapattól. Borosi Kupa Miskolc (ÉM) - A B.-A.-Z. Megyei Labdarúgó-szövetség 1997-ben is megrendezi az immár hagyomá­nyossá vált Borosi László Terem- labdarúgó Kupát. A selejtezőket 1997. január 24-26. között bonyolít­ják le, a döntőket pedig január 31- én és február 1-2-án tartják. A dön­tő helyszíne a miskolci városi sport- csarnok lesz, a selejtezőket pedig előreláthatólag három városban fogják megrendezni. Ezek helyszí­neit a szervezők később hozzák nyilvánosságra, mert eddig kilenc város is jelentkezett a selejtezők le­bonyolítására. A Borosi Kupán a „hivatalból” részt vevő két megyei NB Il-es csapaton (Diósgyőri ÉC, Kazincbarcikai SC) kívül az NB Ili­től a körzeti bajnokságig bezárólag indulhatnak a csapatok. Nevezési határidő 1996. december 20, neve­zési díj csapatonként 2000 forint. Teremfoci Szikszó (ÉM) - Pénzdíjas kispá­lyás teremlabdarúgó-tornát rendez a szikszói Expressz iroda és a B.-A.-Z. Megyei Labdarúgó-szövet­ség a szikszói sportcsarnokban 1996. december 27-30. között. A tornán indulásra jogosultak az NB Ill-as, illetve szervezett bajnokság­ban részt vevő, valamint egyéb csa­patok. Nevezési díj 12 ezer forint csapatonként, nevezési határidő december 12., csütörtök 13 óra. A torna megrendezése függ a jelent­kező csapatok számától. Jelentkez­ni lehet a 46/349-474-es és a 46/349-475-ös telefonszámon. Szilveszter Kupa Encs (ÉM) - Az Encs Körzeti Lab­darúgó-szövetség és az encsi városi sportcsarnok teremlabdarúgó-tor­nát rendez „Szilveszter Kupa” né­ven 1996. december 28-29-én az encsi városi sportcsarnokban. A tornán 12 tagú csapatok vehetnek részt. Nevezési határidő 1996. de­cember 19. Nevezési díj csapaton­ként 5000 forint. Nevezni és bő­vebb felvilágosítást az alábbi címen és telefonszámon lehet kérni: Váro­si Sportcsarnok, Pásztor András, 3860 Encs, Gagarin u. 11. Tel.: 46/395-688. Luca-napi torna Mezőkövesd (ÉM) - December 14-15-én immár szokásosan meg­rendezik Mezőkövesden a Luca-na- pi elnevezésű teremi abdarúgó-tor- nát. Szombaton 8.30-kor kezdődnek a küzdelmek a városi sportcsarnok­ban, míg 15-én 13 órától lesznek a mérkőzések. A 24 részvevő csapat közül a győztes egy díszes kupát vi­het haza, de emelett különdyat kap­nak a legjobb focisták is. Mogyoródi Gábor ismét megpróbálja... A karrier eddigi állomásai: KFC, Eindhoven, KBSC, Bordeaux Kazincbarcika (ÉM - KM) - A vá­rosban jöttek mentek a hírek a fi­atal válogatott játékos külföldi szerződésével kapcsolatban. No­vember 4-én Mogyoródi Gábor felült a repülőre és új klubjához, a francia bajnokság egyik elitcsa­patához a Bordeaux-hoz távo­zott. A szerződtetés valós körül­ményeiről, a klub kötelezettség­vállalásáról, pénzről és a szülők - akik pedagógusok - elsődleges el­várásairól beszélgettünk a fiú édesapjával. □ Sokan találgatták, hogy miért ke­rült haza a nagy reményű fiú Eindho- venből. • A kiutazás 1995. augusztus 1-jén történt és.a klub augusztus 21-én megkérte a letelepedési engedélyt. Erről mi megkaptuk a hivatalos pa­pírokat. Ezután szeptemberben szi­gorító rendelkezéseket hoztak a fiatal játékosok Hollandiában történő sze­replésével kapcsolatban. Az Eindho­ven nem maradt tétlen, mindent megtettek a maradás érdekében, de ez nem vezetett eredményre és de­cember 18-án elutasították a tehetős klub kérését. (Fentieket a szülők hi­vatalos iratokkal alátámasztották!: „Rajtunk kívül álló okok kényszerí­tettek minket erre a lépésre. Szeret­nénk megköszönni azt az odaadást, amit a DSV-ért mutattál. Hozzáállá­sod bizonyította értékedet, mint igazi profi futballistáét. Kívánom neked a legjobbakat, további futballista karri­eredhez sok sikert és remélem, hogy a jövőben is találkozunk. Sok szere­tettel üdvözöl és a legjobbakat kívá­nom Neked. Arnesen.”) □ A profivilág szabályai szigorodtak, ezt tudomásul kellett venni. Hogyan tervezték a továbbiakat? • A rideg valóságot elég nehéz volt feldolgozni, de beláttuk, hogy ennek a szépen induló időszaknak vége sza­kadt. A decemberi hazatérés után is­mét az került előtérbe, hogy a tanu­lást a Ságváriban folytatni kell és év végén eredményesen befejezni a II. osztályt. Kérő ekkor egyébként azon­nal jelentkezett Gáborért, a BVSC szerette volna leigazolni. Erre nem került sor és március 1-jén szerző­dést kötöttünk a KBSC-vel egy évre. □ A felnőttek között bajnoki mérkőzé­seken is egyre többször szerepet kapott a még 16. évét be nem töltött fiatalem­ber. Mikor „vették észre” ismételten a külföldiek? • Augusztusban rendezték Ráckevén a hagyományos korosztályos tornát, amelynek döntőjét a magyarok Fran­ciaország ellen vívták. A magyarok tornagyőzelme után a franciák Mogyoródi Gábor „megszólították” Gábort, dicsérték a játékát és mint lehetőséget, felkínál­ták az esetleges szerződtetést. A megfigyelők a profi világra jellemző alapossággal a VRIES irodán keresz­tül alaposan „utána néztek” játékos­múltjának. Néhány nap múlva Bállá György menedzser konkrét ajánlattal keresett meg bennünket, amelyben vázolta a franciák elképzeléseit. J Magyar klubbal álltak-e komoly tárgyalásban? • Mi egyáltalán nem favorizáltuk a külföldi szerződést, az utolsó pillana­tig a tanulást és a barcikai érettségi­zést tartottuk elsődlegesnek. Tudo­másunk szerint az MTK komoly szándékkal kereste meg a klubot, de ebből végül nem lett semmi. Nagyon tanulságos azonban a hazai egyesüle­ti vezetők gondolkodásmódja, akiknél az iskola, a tanulás nem az első he­lyen szerepelt. Eindhovenben az volt a nagy dolog, hogy nem bízták a gye­rekre, hogy megtanul-e másnapra vagy sem. A klub vállalta Gábor ta­níttatását, talán ez fontosabb is volt, mint a foci. Ez jó „ki van találva”, mi­vel az edzésekre szellemileg kelleme­sen fáradt állapotban érkezett, ahol semmi másra, mint az adott fizikai és technikai feladat megoldására kel­lett koncentrálnia. Ez egy nagyon egyszerű, ugyanakkor egy praktikus nevelési módszer, mert ott belátták, hogy a sportra fordítható idő ma, - amikor rengeteg információt és új is­meretet kell megtanulni és feldolgoz­ni, erősen behatárolt. □ Térjünk át a múltból a jelenbe. Mit kértek Önök és mit vállalt a Bordeaux a szerződésben? • A mi dolgunk ebben a kérdésben nagyon egyszerű volt. Elővettük az eindhoveni szerződést és ugyanan­nak teljesítését kértük a franciáktól, akik azt vállalták. Gábor másfél éves szerződést írt alá, amelyet egyhetes próbajáték előzött meg. A feltételek az új helyszínen teljesen hasonlóak voltak mint Hollandiában. Sok csa­pat, óriási szervezettség, percre pon­tosan kidolgozott napi programmal. □ Az első benyomások egy új helyszí­nen döntőek. Milyen körülmények kö­zött él Gábor? • Az edzőcentrum a város zöldöveze­tében található, központjában egy hatalmas kastély, amely a klub szék­háza. A parkban egymás mellett so­rakoznak a villanyfényes edzőpályák, itt edzenek az első csapat játékosai is. A menőkkel való mindennapos ta­lálkozás óriási motiváció a fiatalok­nak, mert természetesen mindenki­nek célja, hogy közéjük kerülhessen. Ez nagyon nehéz vállalás, de mind­két fél tudja, hogy mit és miért csi­nál. A Bordeaux felkészíti a nagyobb feladatokra, mert nem a két szép sze­méért vitte oda. A lakás és az iskola szintén ebben a parkban található. □ A szerződéskötés a két fél „belügye” volt, de különféle mendemondák ke­ringenek a városban pénzügyekről. Mi ebből az igazság? • Erre kategorikusan az a vála­szom, hogy a szerződéskötéskor nem kaptunk közvetlenül pénzt. Természetesen pénzbe kerül, nem is kevésbe a kinttartózkodás, a tanít­tatása, az utaztatása, amelyet a klub fizet. A klub vállalta, hogy a családot nyáron tíz napra vendégül látja, ez sem kis költség. Ezek a té­telek benne vannak a szerződésben, utána lehet számolni, hogy mennyibe kerül ez a franciáknak. Mi más szemmel mérlegeltünk a döntésnél. Ez egy olyan lehetőség volt, amelyet végül Gábor határo­zottsága és céltudatossága miatt vállaltunk, remélem élni tud vele.

Next

/
Thumbnails
Contents