Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-06 / 259. szám

4 ESZAK^Magyarorszag Helyi Hírek ~ ..._ zr~T996:''NüVERiBiik bT, szerda Malac ka és a diszkont Putnok (ÉM - SZN) - Korábbi döntős alap­ján az illetékes szakbizottságok vizsgalatot folytattak az önkormányzati diszkont üzlet gazdaságosságarol A háromévi működésről elszámolás készült a ráfordítások és a bevéte­lek figyelembevetelével. Az eltérés 565 ezer fonnt, ennek oka az, hogy ’95. végéig az árrés mértéké alacsony volt, az egyéb működési ki­adások összege a városgondnokságnál azon­ban magasnak bizonyult. A hatékonyabb mű­ködés érdekében további elemzéseket tarta­nak szükségesnek a bizottságok, például a fu­varköltség szempontjából. Javítani lehet a költségelszámolás módját, és tartam kell a je­lenlegi árrés mértékét - állapítja meg a tájé­koztató. A forgalmat figyelembe véve a Ma­lacka Gmk. által üzemeltetett húsboltban a segélyutalványoknak maximum 20 százaléka használható fel, 80 százaléka az önkormány­zati diszkontra érvényes. / Bukkanót és KRESZ-órát akarnak Szerencs (ÉM - PT) - Az iskolában elsajá­títható közlekedési szabályok oktatásá­ról konzultáltak tegnap a szerencsi ren­dőrkapitányság oktató termében a kör­zet általános és középiskoláiban KRESZ- tanítással foglalkozó pedagógusok. Bujdosó Ferenc alezredes, a Területi Baleset­megelőzési Bizottság titkára a statisztikai adatok ismeretében arra hívta fel a figyelmet, hogy sajnálatos módon egyre több baleset sze­di áldozatait a tanulók körében. Több esetben maguk idézik elő a veszélyes, alkalmanként tragédiába torkolló eseményeket. Megfelelő KRÉSZ-ismeretekkel felvértezve valószínűleg kevesebbszer kellene gyermeksérüléssel járó balesetek helyszínére száguldaniuk a men­tőknek és a rendőröknek. Kiss Attila, a szerencsi Bocskai István Gimnázium tanára sajnálatosnak nevezte a kulturális tárca azon döntését, amellyel egyik napról a másikra intézményükben is meg­szüntették az órakeretben szereplő két éves közlekedési ismeretek fakultációt. Pedig szakképesítést nyújtó érettségi tárgyként ok­tatták a KRESZ-t. A tanulók alapos, hosszú képzés után valóban biztos ismereteket sze­rezhettek és lényegesen olcsóbban juthattak jogosítványhoz. Jó lenne, ha az illetékes tárca felülbírálná korábbi téves döntését és ismét lehetőséget adna a középfokú intézmények­nek arra, hogy az iskolai órakeretben foglal­kozhassanak ezen ismeretkör oktatásával. A szakember azt is kezdeményezte, hogy egy mesterséges bukkanó megépítésével lassítás­ra bírják a gimnázium mellett száguldó - és a tanulók testi épségét veszélyeztető - gépjár­művek vezetőit. • ÖSSZEÜL HOLNAP A SÁTORALJA­ÚJHELYI KÉPVISELŐ-TESTÜLET. A grémium beszámolót hallgat meg a helyi tűz­oltók munkájáról, a Közgazdasági Szakközép- iskola tevékenységéről, valamint a Zemplén Vízmű Kft. működéséről, emellett tájékoztató hangzik el az iskolák úgynevezett diákszociá­lis helyzetéről is. Engedéllyel lehet műemléket venni Sárospatak (ÉM - SZA) - Eladhatóak a műemlékileg védett lakások Sárospata­kon - erről született döntés a városban. Mint azt Bárány István Sárospatak alpolgár­mestere érdeklődésünkre elmondta: a testület legutolsó ülésén módosította a lakások és nem lakások céljára szolgáló helyiségek el­adásáról szóló rendeletet. A helyi szabályozás eddig nem tette lehetővé a műemléki épüle­tek eladását, melyek közül most a városban kettőre - a Rákóczi út 14., illetve a Kossuth út. 63 szám alattira - is igényüket jelentették be az ott lakók. A módosított paragrafus szerint amennyiben a bentlakók a műemléklakás megvásárlásá­val kapcsolatos szándékukat jelzik, s az elide­genítésére a Műemlékvédelmi Hivatal is en­gedélyt ad, a képviselő-testület egyedi elbírá­lás alapján mondja majd ki az utolsó szót. Letörték a korpuszokat Sajószentpéter (ÉM) - Letörték a korpuszt a templomkerti, illetve a sírkerti keresztről. A rendőrség járt a helyszínen - tudtuk meg Káló Já­nos plébánostól, aki elmondta: sze­rinte vallásellenes cselekmény tör­tént, hiszen a rongálok egyik eset­ben sem vitték el Jézus testének mását. Fazekasok, szobafestők lettek Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Harminc elítélt tett tegnap tan­folyamzáró szakvizsgát a Sáto­raljaújhelyi Fegyház és Börtön­ben. Az újdonsült fazekasok és szobafes­tők vállalkozói képesítést is kap­tak. Mint Fodor Gábor büntetés­végrehajtási százados, a neveléssel és képzéssel foglalkozó osztályveze­tő lapunknak elmondta: a bv-inté- zetek fő feladatuknak tartják az elítéltek visszavezetését a társada­lomba. A visszajelzések azonban eddig azt mutatták, hogy ez a tö­rekvés nem volt túl sikeres, ugyan­is a börtönből kikerült emberek nagy része képzetlen, nem rendel­kezik gyakorlati felkészültséggel sem. Ezért döntött úgy a Sátoralja­újhelyi Fegyház és Börtön vezetése, hogy különböző szaktanfolyamokat indít. Az országos parancsnokság pályázatot nyújtott be a Munka­ügyi Minisztériumhoz, hogy ezt a programot megkezdhesse. Újhelyben a harminc résztvevő há­romszáz órát töltött az elméleti és gyakorlati oktatásokon. A szerve­zők nagy segítséget kaptak az Észak-magyarországi Regionális Munkaerőfejlesztési és Átképző Központtól (ÉRÁK), akik a szak­mai irányítást biztosították. A tan­folyam zárásaként a vizsgáztatók egy olyan oklevelet nyújtottak át a résztvevőknek, amely igazolja, hogy ezen szakmákból ők képesí­tést kaptak, amellett vállalkozói is­mereteket is tanultak. Géczi József az ÉRÁK szektorveze­tője mindezt azzal egészítette ki: oktatóközpontjuknak mindenkép­pen érdeke, hogy olyan emberek kerüljenek ki a börtönből, akiknek nagyobb része munkához is juthat. A tanfolyamot sikeresnek ítélte, már azt is eredménynek tartja, hogy az elítéltek az elmúlt időszak­ban lefoglalták magukat a tanulás­sal. Az osztályvezető tudomása sze­rint a program jövőre is folytatódik. Ott magyarok voltak, itt románok lettek Idehaza keresték a gyökereiket, s kiderült, hogy azok ott maradtak Erdélyben Cs. Kelemen Andrea Mezőkövesd (ÉM) - A század elején, 1907 táján tizennégy matyó család települt egy er­délyi kis faluba, Dólyába. A ké­sőbbi leszármazottak többnyi­re egymás között házasodtak, így lehet, hogy még most is so­kaknak „tiszta matyó vér” fo­lyik az ereiben. E családok kö­zül egy elhatározta, hogy ha­zatelepül az anyaországba, ahol még most is élnek roko­naik Mezőkövesden. Úgy tű­nik, keserű kenyérbe harapott ezzel a döntésével a fiatal pár. Úgy érzik, csak nagyon keve­sen fogadták be őket. Amíg Romániában éltek, naponta „megkapták”, hogy ti magya­rok vagytok. Amióta itt élnek, ők a románok. Csendes délutánon kopogtatunk be hozzájuk, már törik a fény a szántóval ölelt kis ház körül. Arról beszélgetünk: miért kerekedtek fel.- A gyerekek miatt történt - kezdi a fiatalasszony. - Igaz, ak­kor még csak a kisfiúnk volt meg, de azért jöttünk, hogy az ő élete könnyebb legyen, hogy magyarul tanulhasson. Erdélyben csak ro­mánul tanulhatott volna az iskolá­ban. Jobb jövőt akartunk neki. Én már lánykoromban is mindig ide­vágytam. Hiszen magyarok va­gyunk, a matyók leszármazottjai, magyarul beszélünk. Hat éve jöt­tünk át, mostanra magyar állam­polgárok lettünk. Papíron... A fér­jemnek és nekem- is van iskolám, de nem ér az semmit. Mai eszem­mel már nem jönnék át... A féljem beteg, műtötték, agyvérzése is volt - folytatja nekikeseredve. - A kis­lányom kicsi korától beteges. Hó­napokig vándoroltunk egyik ro­kontól a másikig, mire nagy nehe­zen, kölcsönökből tudtunk venni egy kis házat. Eddig is rengeteget költöttünk rá és még nincs vége. De nem is az fáj igazán, hogy anyagilag nem találtuk meg a szá­mításunkat, hanem hogy nem fo­gadnak be minket. Nagyon sok­szor megkaptuk az elmúlt évek­ben, hogy minek jöttünk ide, nem hívott senki bennünket. Sőt olyan is volt, aki azt mondta, hogy „min­den büdös románt visszatúrnék lánctalpassal”. Kevesen akadtak, akik segítő szóval fordultak felénk...- Bozgorok vagyunk - szól köz­be a férje, aki eddig csendben fi­gyelte a beszélgetésünket. Amikor látja értetlenkedésünket, elma­gyarázza a dolgot.- Tényleg hazátlanok lettünk, így hívtak bennünket, magyaro­kat Romániában, ahol nagyon sokszor a fejemhez vágták a ka­tonaság alatt: ha nem tetszik va­lami, menjek haza. Hát én haza­jöttem... Ott hazátlan magyar voltam, itt idegen román let­tem... A rendszerváltás után Ro­mániában még erősebb lett a „magyarozás”, mások lettek az emberek - rázza meg a fejét. - Amikor először elénekelhettük akkoriban a magyar Himnuszt, hát azt nem lehet elmondani. Haza akartunk jönni - harapja el a szót. A fiatalasszony tavaszig gyesen van, de munka nem várja sehol. A férjet valószínűleg leszázalékolják. Az egyik gyerekük iskolás, a má­sik hamarosan óvodába megy. A tízéves kisfiút faggatom: ő hogy érez. Visszamenne-e?- Ha nem románul kellene ott tanulni, talán — bizonytalanodik el a hangja, a szüleit figyelve.- Mi már nem mehetünk, és nem is akarunk visszamenni. Sok mindent otthagytunk, családot, barátokat, s az itteninél jobb anyagi helyzetet - mondja a fiatal­asszony. - De már megszoktunk itt annak ellenére, hogy igen ne­hézre fordult a sorsunk. Különben is, mit gondol: hogyan fogadnának minket a román hatóságok, ha vissza akarnánk települni? Innen már nincs visszaút. Új világban, új életet kezdeni nem könnyű, s számítottunk is erre. Csak nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz. Sok erdélyit ismerek, akik itt élnek az anyaországban. Mit mondjak: van, aki még rosszabb helyzetben van, mint mi. Abban bízom, hogy talán a gyermekeim gyerekei már nem lesznek romá­nok az őseim magyar földjén... Kevés emlék maradt a romániai „otthonból," a képet és a feszületet megőrzi a család Kézenfogva - új gondozóház Ozdon Ózd (ÉM - SZA) - Az ózdi Dó­zsa György úti szociális ott­hon kicsinek bizonyult, ezért- pályázat útján nyert pénzből- új, magasabb szintű szociá­lis otthont építenek a város­ban. A 48 férőhelyes „Kézenfogva” gondozóház át­adása december közepén ese­dékes. Mint azt Zsolnai Piroskától, az ózdi önkormányzat szociális bizottságá­nak elnökétől megtudtuk: már évekkel ezelőtt felvetődött egy újabb szociális otthon létesítésének az ötlete. Az ok, amiért ezt szüksé­gesnek találtak: öregszik Ózd la­kossága, s a Dózsa György úti szo­ciális otthonban, megnövekedett azoknak a száma, akik rendszeres ápolásra szorulnak. A meglévő mel­lé létrehozandó szociális otthon kie­melt, magasabb színvonalú szolgál­tatásokat nyújt majd. A Népjóléti Minisztérium pá­lyázatán nyert 8 millió forintból alakítják át a volt Szent István úti óvoda épületét. A földszinten kétágyas szobák kapnak helyet közös fürdővel, társalgóval, míg az emeleten két- és egyágyas szo­bákat is kialakítanak, de ott már saját vizesblokkal, főzőfülkével együtt. Aki a jelenleg épülőfélben lévő gondozóházba be kíván kerülni, an­nak ezért várhatóan - komfortfoko­zattól függően - 150 ezer-350 ezer forintot kell majd fizetnie. A pontos bekerülési, illetve a majdani téríté­si díjról decemberben dönt a képvi­selő-testület. A bentlakás havi tari­fája előreláthatóan nem sokkal lesz magasabb, mint egy normál szociá­lis otthon esetében. Már érkeztek visszajelzések, s ez arra utal: van igény az otthonra, amelyet nemcsak az ózdiak, de le­hetőségek szerint a térségben élők is igénybe vehetnek. Mivel a gondozóház önálló intéz­ményként működik majd a város­ban, ezért pályázat útján hirdették meg a vezetői posztot. Erről követ­kező ülésén foglal állást a képvise­lő-testület. Szivattyú a „tarái harmat” ellen A hagyományos módszer: jelenleg közhasznú munkások takarítják a tardi árkokat Fotók: Gál Péter Tárd (ÉM - CSKA) - A területfej­lesztési tanács pályázatán nyert 5,4 millió forintból akar­ják felvenni a harcot a „tardi harmat” ellen. A község egy kis katlanban fekszik, s az esőzések idején az utcán folyó iszap néha a pincéket is elönti. De- rekas Sándor jegyzővel és Póta László igazgatási főelőadóval be­szélgettünk az esetenként árvízsze- rűen jelentkező probléma lehetsé­ges megoldásáról. Póta László állít­ja: a gondot az okozza, hogy esőzé­sek idején a falu körüli dombokról lezúduló víz pillanatok alatt meg­tölti a csapadékelvezető árkokat, átereszeket és ezáltal a víz és az iszap az utcán hömpölyög: Ezt a je­lenséget hívják - félig tréfásan - a környéken „tardi harmatnak”. Két-három éve keseríti meg az emberek életét ez a helyzet - teszi hozzá Derekas Sándor. A közhasz­nú munkások már három éve tisz­títják a patakot, az árkokat és az átereszeket. A hatékonyabb megol­dást kínáló teljes beruházás min­tegy hétmillió forint lesz, a költsé­gek harminc százalékot a falu teszi a pályázaton nyert pénzhez. Az épí­tendő rendszert külön a falu szá­mára tervezték. Egy magasnyomá­sú vízsugaras gépről van szó, ame­lyik saját áramfejlesztővel és szi­vattyúval nagyon gyorsan ki tudná tisztítani az esőzések során eltömő- dött átereszeket, árkokat.

Next

/
Thumbnails
Contents