Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-05 / 258. szám
1996. November 5., Kedd 8 B Itt-Hon _Borsodi Portré, A könyvtárosnő Dubicsány (ÉM - LM) - A munka- nélküliség veszélye a középiskolai szakképesítéssel rendelkezőket is fenyegeti. Mint a kazincbarcikai születésű, Dubicsányban lakó Király Viktóriát is, aki óvónői képesítéssel könyvtárosként dolgozik, miközben továbbtanul Szarvason az Óvónői Főiskolán. — Kazincbarcik ín az Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola óvónői szakán végeztem 1994-ben. Először a Hungária Biztosító üzletkötőjeként dolgoztam három hónapig, majd óvónőként a BVK berentei óvodájában 1996. június 1-ig. Aztán megszűnt a munka- viszonyom. 1995-ben úgy döntöttem, hogy elvállalom a községben a könyvtárosi munkát. Az önkormányzat tulajdonában lévő könyvtárban körülbelül 1400 könyv van. Főleg régiek. Szépirodalmiak, mesekönyvek, lexikonok, kötelező olvasmányok. 1995-ben az önkormányzat 50 ezer forintot biztosított új könyvek beszerzésére. Jelenleg 48 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. Többnyire gyerekek, akik hozzám a legközelebb állnak. Az olvasók leginkább konkrét céllal jönnek, megmondják, melyik könyvet kérik. A középiskolások elsősorban a kötelező irodalmat keresik. A legfiatalabb „olvasóim” a legkedvesebbek. A kicsik, az óvodások, akik rendszerint szüleikkel jönnek és boldogan nézegetik, lapozgatják a leporellókat, a színes mesekönyveket. A legidősebb olvasóm 55 éves, ő szépirodalmi műveket kölcsönöz. A közeljövőben kapok egy nagyobb helyiséget, ahol az olvasás mellett lehetőség nyílik a gyermekekkel való személyesebb foglalkozásra is. Jelenleg Szarvasra Óvónőképző Főiskolára járok, az első év második félévét végzem. 1994. novemberétől kezdődően elvégeztem Budapesten egy egyéves, bábcsoport vezetésére képesítő tanfolyamot. Ez elméleti és gyakorlati ismeret- szerzést jelent. Vizsgajátékként a Miéi Mackó című mesekönyv egy részletét adtam elő, természetesen bábokkal - sikerrel. Gyanús volt a lőtt sebű gombász meséje wmmmmmmmmmmmmmmm Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Lőszerrel és lőfegyverrel való visszaélés bűntettében folyik vizsgálat szakértői bevonással a kazincbarcikai rendőrkapitányságon. Az amatőr fegyvermániás úgy „bukott le”, hogy saját magát sikerült alaposan megsebesítenie, a körülményekről azonban nem egészen egyezik az ő, illetve a nyomozók története. Október 25-én délután a kórház jelentette a rendőrkapitányság ügyeletének, hogy egy fiatalember került be hozzájuk, akinek a jobb tenyerét minden bizonnyal átlőtték. Az illető kéz- középcsontja eltörött, azonnali operációra volt szükség, ezért az ügyben nyomozó rendőrök csak két nappal később tudták kihallgatni a sérültet. A férfiú meséje arról szólt, hogy éppen gombászgatott a barcikai sípálya környékén, amikor rátalált egy 22-es kaliberű kispuska-lőszerre. Kíváncsi ember lévén meggyújtotta a füvet és beledobta a töltényt, kiderítendő, mekkorát robbanhat. Mivel a durranás csak nem érkezett, fiatalunk „megpiszkálta a tüzet” - legalábbis erről szólt a sztorija -, s akkor sült el, enyhén szólva rosszul, a tenyerét is átlyukasztva, az a bizonyos poén. Az ügyet vizsgálóknak ettől alaposan eltér a véleményük, amelyet utóbb a családtagok is részben, s nagy nehezen megerősítettek. Azt a részt bizonyosan, hogy a baleset otthon történt, ami a nyomozók számára szinte azonnal nyilvánvalóvá vált. Gyanús volt ugyanis maga a sérülés, amely nem igazán támasztotta alá az elmondottakat, ráadásul sehol nem találtak tűzgyújtásra, lőszerrobbanásra utaló nyomokat a „vallott” területen, a sípálya alatt. A házkutatás során ezzel szemben - micsoda véletlen! - előkerült egy érdekes lőfegyver, s olyan környezetre és eszközökre is rábukkantak a zsaruk, amelyekről igencsak arra lehet következtetni, hogy otthon, házilagosan barkácsolt az átlőtt tenyerű fiú töltényt. Szakértő vizsgálja az esetet, de ahhoz a nyomozás ismerői szerint már most sem fér kétség, hogy a lakásban talált eszköz bizony lőfegyver. Az ügyben a kazincbarcikai rendőrkapitányság lőszerrel és lőfegyverrel való visszaélés miatt indított eljárást, amelyet, ha bebizonyosodik, nullától öt évig teljedó szabadságvesztéssel honorálhat a bíróság. Arról nincsenek információk, hogy a hatóság félrevezetése ez esetben súlyosbítja-e a büntetést, az azonban egyértelmű, hogy a sebesült férfiú - a jobb kezével legalábbis - egy darabig nem fogja „piszkálni a tüzet”. A kertben Virág Lili 4. éves tiszaújvárosi óvodás rajza A kevés pénzt pótolja a lelemény Ebben a szép óvodában 30 kisgyermek érzi jól magát. Fotó: V. Cs. Nagy Zoltán Sajónémeti (ÉM) - Három hegy, a Rátos, a Várhegy és az Isten hegye ölelésében épült az Ózd melletti kicsiny, 700 lelkes község. A város, a kohászat közelsége sokáig jó hatással volt a sa- jónémetiekre, munka lehetőséget biztosított számukra. Újabban viszont jobbára hátrányát látják eme adottságuknak, munka nélkül maradtak a régi kohászok, bányászok. A fiatalabb családok még korábban beköltöztek a városba, helyükre az olcsóbb lakhatás reményében többnyire cigány családok jöttek Ózdról. A falucska története régmúlt évszázadokban gyökeredzik. A helyi hagyomány büszkén tartja számon miszerint: ,Árpád Szerencsnél megállapodván Gömör és Nógrád meghódítására anyai nagybátyjának két fiát, Szoárdot és Kadosát küldte, akik Hubával együtt, a Hangony vize mellett fellovagolva, Sajónémetinél keltek át a Sajón.” A legrégibb plébániaösszeírás (1333-1335) a legelső lelkészi hivatalok között tartja számon Németit Borsod vármegyében. Egy 1909-ben kiadott megyetörténet pedig megemlíti, hogy amikor Mátyás király 1459-ben a cseh husziták leverésére indult, „Sajó Németit” is elvette tőlük, „hol szintén kastélyuk volt”. Más változat szerint a király emeltetett itt magának vélhetően vadászkastélyt, hiszen a terület kínálta a vadászat lehetőségeit. Korábban Bánréve társközsége volt Sajónémeti. Mint általában az ilyen községek, bizony hátrányban maradt a központtal szemben.- Kiesett a község az ország vérkeringéséből - magyarázza a helyzetet Kövér József polgár- mester. - Valaha pedig hadi út kötötte össze a környező településekkel. Kövér József azon buzgólko- dik, hogy a régi utat helyreállítsák. A kezdeti lépéseket már meg is tették. A kisebbségiekkel megszervezték, hogy megtisztítják az út nyomvonalát. Jól jártak, tüzelőhöz jutottak, merthogy leginkább az erdő vette már birtokába a régi út helyét. Az út újjáépítése azért volna hasznos, mert ezáltal egy kerülőt, azaz több kilométert lehetne megtakarítani. Leleménnyel sok olyan problémát megoldanak Németiben, amire elég pénz híján nem volna lehetőség. Ebben közrejátszik a polgármester sokoldalú szakismerete is, nyugdíjba vonulásáig az ózdi szakmunkásképzőben dolgozott, most pedig amolyan műszaki átvevői feladatot is ellát. — A tanács megalakulása óta a rendszerváltásig Bánrévéhez tartoztunk. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik a község - mondja Kövér József. Ma már jó szétnézni a faluban. Rendbe hozták, kicsinosították a középületeket, rendezték a környéküket.- Először a községházát hoztuk helyre, már nagyon elhanyagolt állapotban volt. Ezt követte a közvilágítás rendbetétele. Ott tartottunk, hogy már csak minden negyedik-ötödik oszlopon maradt meg a lámpa. (Most ostomyeles tartók biztosítják a világítást, mondjuk is tréfálkozva: ez már fővárosi színvonal.) Következett az iskola. Egy közbülső, ideiglenes megoldás mellett döntöttünk azzal, hogy később ez jó lesz orvosi rendelőnek. Ez meg is valósult és azóta másfél millió forint értékben vásároltunk műszereket. A „doktornéninek” csak a táskáját kell hoznia, a rendelőt magas szinten rendeztük be. Közben elkészült az új iskola is. Megcsodálhattuk a falucska új óvodáját. Külső megjelenése, berendezése alapján megirigyelhetik a nagyobb községek is.- Ezek után a művelődési házra, a tűzoltószertárra, az italboltra és a szeszfőzdére került sor. A hősi emlékművet is fel kellett újítani, mert a régin már eltünedeztek a nevek. Most grániton örökítettük meg az I. és a II. világháború áldozatainak nevét, az utóbbiak között civilek is voltak és gondoltunk az 1956-os forradalom helyi mártírjaira is. Mind a lakosság, mind az önkormányzat gondos gazdája a falunak. Az említett épületeken kívül felújították az út menti kereszteket és azt a kápolnát, amelyet IV. Béla - a néphagyomány szerint erre menekült a tatárok elől - emlékére építettek. Mondhatjuk, immár összkomfortos a község, a vízvezeték kiépülése után sikerült kielégíteni a telefonigényeket, most pedig a gázprogram fejeződik be. Szerencséjük volt a németieknek, az utolsók között, de még megkapták ehhez az állami támogatóst. A Tartalomból Hétszázötven éves A tiszapalkonyaiak az ország egyik legszebb, legősibb kultúrát sugárzó vidéki településén élnek. A község az idén 750 esztendős, 1245-ből származik az első írásos feljegyzés, miszerint IV. Béla király adományozta a területet György comes fiának, Sándor mesternek és utódainak 25 ekényi mértékben. (2-3. oldal) Kicsöngettek „Ezelőtt negyvenhat évvel szüleim közölték, nemsokára iskolás leszek, s mi mindent fogok ott tanulni. Az iskolát is megmutatták, a Nagyváthy-t, amelyben már édesapám is járt. Ahányszor elmentünk az iskola előtt elfogott a félsz... Felöltöztem ünneplőbe, s vittek beíratni. Én meg sírtam. Édesanyám aztán levonta a következtetést - meglátod egész életedben sokat fogsz még iskolába járni.” (4. oldal) Krumplibőség Az idén bőven termett a krumpli. A termelők arra számítottak, hogy munkájuk, s a ráfordítás megtérül és reménykedtek egy kevés haszonban. Tévedtek. (5. oldal) Kettős ünnep Mezőcsát kettős ünnepet ült október 27-én vasárnap: 250 éve épült a református templom, a református általános iskola pedig öt évvel ezelőtt indult. Az ünnepséget Gazda István, a helyi gyülekezet lelkipásztora nyitotta meg, majd a gyermeki szolgálattétel következett: a református iskola kisdiákjai mutatkoztak be. (6. oldal) Gyerekek honi rajzasztala
