Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1996. November 5., Kedd _Tárlat A székkakasok éneke Tiszaújváros (ÉM) - A székkakasok éneke címmel Drozsnyik István képzőművész alko­tásaiból nyílik kiállítás november 6-án, szer­dán délután 5 órától a Derkovits Kisgalériá- ban (Tiszaújváros, Széchenyi u. 2.). A novem­ber 28-ig látogatható tárlatot Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója ajánlja az érdek­lődők figyelmébe. A Miskolcon élő Drozsnyik István nemigen tud betelni a modem kor kaotikus, drasztikus és lehangoló emberi viszonyainak vizsgálatá­val. Hol az önzés, az agresszivitás pusztító energiáit észlelhetjük képein, hol a közöny, kiégettség vagy a szexualitás felemás jelensé­geit. Máskor meg történelmi, biblikus példák­hoz fordul, minthogy egyetemesebb távlato­kat akar biztosítani emberi színjátékainak. De különben is: a középkorú alkotó lépten- nyomon közvetetten, metaforikusán szemléli a világot. Számára hosszú évek óta a szék je- ' lenti azt a formát, amelyen keresztül figurális diagnózisait megfogalmazza. Nála a jámbor ülőalkalmatosságok minduntalan átlelkesül­nek, életre kelnek, hogy aztán kedvükre öldö­köljenek, szeretkezzenek, dulakodjanak vagy éppen mulatozzanak. Drozsnyik István: Székvirág Ovisok — rajzok Miskolc (ÉM) - Az óvodában jaj de jó, ma­mi! címmel közös rajzpályázatot hirdet a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár Gyermek- könyvtára és az idén 25 éves jubileumát ün­neplő arnóti óvoda. A szervezők várják min­den 4-7 éves korú, rajzolni szerető óvodás je­lentkezését. A szabadon választott techniká­val készült rajzokat A/4-es méretben novem­ber 27-ig a következő címre kell beküldeni: II. Rákóczi Ferénc Megyei Könyvtár Gyer­mekkönyvtára 3530 Miskolc, Görgey A. u. 11. A legsikeresebb pályaművekből a könyv­tár a Gyermekkönyvhét ideje alatt (decem­ber 2-7.) kiállítást rendez. Az ünnepélyes megnyitón, december 2-án délután fél 3-tól a legjobb húsz pályázó könyvjutalomban ré­szesül. Auróra-koncert Miskolc (ÉM) - Az Auróra együttesnek szep­tember közepén jelent meg legújabb albuma „Nincs karácsony” címmel. Sikerült egy olyan lemezt készíteniük, amelyre nagyon büszkék. Az új album 13 dallamos punk-rock nótát tar­talmaz. Optimista hangvételű albumnak mondják. Erről a lemezről is hallhat majd számokat a miskolci közönség november 8- án, pénteken este 7 órától az Ifjúsági és Sza­badidő Házban. Jegyek elővételben 250, a helyszínen 350 forintért vásárolhatók az „ifi- házban” és a Dum-dum disc-ben. Második érintés: élet és halál Az érintő és maj­dan érintendő pro­dukció (nagy kép­ünkön), benne vetített dián a szereplők, és élő­ben Csapó János. Kis képünkön: az előadást követő beszélgetés részt­vevői (balról job­bra) Nánay István .esztéta, Bérezés László kritikus-ren­dező és Kamondi Zoltán a Csarnok Kultusz Motel mű­vészeti vezetője. Fotók: Dobos Klára Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Folytatódott a játék: vasárnap este életről és halálról szólt az Egymást érin­tő a Csarnok Kultusz Motelben. A miskolci teátrum szerelőcsarno­kában futó széria lényege: minden darabnak az előző produkcióhoz kell kapcsolódnia valamilyen mó­don. A Lukáts Andor rendezte nyi­tóelőadás a szerelem-féltékenység- gyilkosság-halál témacsoport köré szerveződött. A bemutató számos ponton érintkezett Bérezés László mostani rendezésével. Az újságíró- kritikus-rendező egyrészt formai elemeket emelt be saját előadásá­ba: ami Lukátsnál a vég (képben és zenében), az nála a kezdet. A tar­talmi folyamatosság jegyében pedig Bérezést is a halál kérdése, illetve élet és halál, élők és holtak viszo­nya foglalkoztatja. Meglehetősen sok mindent sűrít a viszonylag rövid produkcióba, amelyben kísérletet tesz rá, hogy kitágítsa a hagyományos színház­értelmezés adta kereteket is. A da­rab egyik síkjában a színészek hét­köznapi emberekként privát életük egy-egy történetét idézik fel, meg­próbálván áthidalni a rivalda és a nézőtér közötti - elméleti - távolsá­got. Ebből a síkból ível át a történet egy másik síkba - a civil szférából a professzionálisba -, ahol azt él­hetjük végig, amint egy idős ember kilép a végtelenbe, az életből az el­múlásba. A rendező különböző időkben mozgatja a szereplőit, Major Melin­dát, Kovács Vandát, Csapó Jánost, Hevér Gábort és Kardos Ró­bertét. Az egyik idősáv a halni készülő öreg emberé, a másik a vele nem sokat tö­rődő - saját életét élői?) - külvilágé. Bérezés többféle módon is kimerevít egy- egy pillanatot, vetített dián rögzíti a megállított időt, játék közben egymáshoz viszonyítva lassítja, il­letve gyorsítja a színészeket, hogy afféle gondolati sűrítményeket - például haikukat, rövid verseket - mondasson velük. A több részre szabdalt színpadi időt egy vekker hangos ketyegése olvasztja egybe: az óra a valóságos idő múlását mé­ri, a többé soha nem megismételhe­tő negyven percét. Mármost az egymást érintőt azért találtak ki, hogy különböző aktorok a cselekvő gondolkodás je­gyében mutathassák meg: mit is gondolnak a színház nyelvéről. Lás­suk be: ez fontos szándék. Nemcsak azért, mert minden színházcsináló és néző generációnak meg kell fo­galmaznia a maga válaszait az olyan egyszerű kérdésekre, hogy itt és most mit jelent számukra a szín­ház. De azért is lényeges a hiteles színházi nyelv(ek) megteremtésén és bemutatásán fáradozni, mert so­kan - és joggal - poros, avítt műin­tézménynek tartják a színházat. Bérezés László rendezése - vi­tathatatlan alapossága, átgondolt­sága, a tudatos elemző elme általi felépítettsége ellenére - sikerrel nyomta el bennem az új iránti fogé­konyságot, s - gondolom, szándéka ellenére - a hagyományos - kon­zervatív - színjátszás felé terelget­te ízlésemet. Oda, ahonnan a (szín- ház)reformátori, vagy forradalmi hevület nem száműzi a történetet, a karaktereket, a konfliktusokat. Talán azzal érte el ezt, hogy túlsá­gosan széttagolta az előadást, s a széttördeltnek tetsző produkció nem hitelesítette a szándékot, amellyel éppen ebbe a negyven percbe préselte volna bele mindazt a rendező, amit a színházról gon­dol. Az is zavart, hogy a Sámuel Beckett-től és a Csehovtól vett szö­vegeket nem önálló gondolatok hor­dozóinak kellett éreznem, hanem egy teória igazolására szolgáló sze­melvényeknek. S amikor megpró­báltam közel kerülni a teóriához, olyan lapos igazságokat találtam, mint hogy nem figyelünk oda a má­sik emberre, vagy hogy senkinek a sorsában nem osztozhatunk, még­sem szabadulhatunk az amiatti rossz érzésünktől, mert nem te­szünk örökké kísérletet erre. Mindez természetesen nem mű­bírálat, hiszen szó szerinti értelem­ben nincs mű, csak ez a játék, ami­ben három nap alatt próbálnak el­szánt művészek valami akkor és ott érvényeset mondani a színházról. Most a szándékot illeti a dicséret. A hétfejű tündér a Kamarában Lázár Ervin meséi alapján zenés játékot rendez Majoros István Miskolc (ÉM) - Mikkamakka, Vacskamati, Bruckner Szigfrid, Ló Szerafíh, Aromo, Szörnyeteg Lajos, Dömdödöm, Zordon-Bor- don, Gepárd Géza, Dr. Zirr- Zurr, Sziréna-Szeréna - csupa ismerős. Valamennyien Lázár Ervin meséiből érkeznek a Mis­kolci Nemzeti Színházba, hogy A hétfejű tündér című előadá­sok segítségével találkozzanak régi barátaikkal, a mai és az egyszer volt. gyerekkel. A most megnyílt új Kamaraszínház első bemutatója lesz november 6- án, szerdán délután 3 órától a Lá­zár Ervin meséi alapján készült ze­nés színpadi játék. A mesefűzért úgy állította össze a szerző, hogy a Az új játszóhely első bemutatójának próbáján. (Jobbra a rendező) történeteknek közösek a szereplői, és azonos a helyszín is, ez biztosítja az egyébként mozaikszerű darab folytonosságát. Az előadás rendezője Majoros Ist­ván. A szereplők1 Koltai Judit (m.v.), Szitás Barbara, Kardos Róbert, Láng Zsuzsa, Vida Péter, Lukács Gábor, Varga Péter, Deczki Klára, Gömöri Krisztián, Balogh Cecília, Ramocsa Emese. A díszleteket és jel­mezeket Juhász Katalin (m.v.) ter­vezte. A dramaturg Ungár Júlia. Ismerve Lázár Ervin meséit, meseregényeit (A kisfiú meg az oroszlánok, Berzsián és Dideki, Szegény Dzsoni és Árnika, A Négyszögletű Kerek Erdő, Baba Berci kalandjai...), és ismerve Ma­joros István koreográfus-rendező eddigi bemutatóit (Pinokkió, Dió­törő, Coppelia, Leányvásár, A ci­gánybáró...) várhatóan gyerme­keknek, felnőtteknek egyaránt jó és tartalmas szórakozást jelent majd az előadás. „Hangszerelés” Kazincbarcika (ÉM) - Beszámolt működéséről a Kodály Zoltán Mű­vészeti Iskola a kazincbarcikai kép­viselő-testületének legutóbbi ülé­sén. A 31 éves intézmény a zenei oktatáson kívül tizenegy éve tánc­művészetet is tanít, képzőművésze­ti tagozatot működtet, s tizenhat környékbeli településen kihelyezett tagozatokat nyitott, az iskolának jelenleg 1450 tanulója van. Óriási gondot okoz az iskolaépület zsúfolt­sága, minden eddigi helyiségbőví­tésre vonatkozó törekvés kudarcot vallott. Hihetetlen, hogy a hang­szerbeszerzés ma is az 1965-ös évi 15 ezer forintos keret függvénye. Ezért egy megyei felmérés 15 éve már egymillió forintos hiányt mu­tatott, az éves költségvetés pedig közel sem elegendő a hiány pótlásá­ra. A hangszerek állapota azóta csak romlott, az árak sokszorosukra emelkedtek. Mindennek ellenére az iskola eredményei kiválóak. Az in­tézmény végleges elhelyezésén e pil­lanatban a képviselő-testület nem tud javítani, de szem előtt tartja azt, hangszerbeszerzésre pedig a jövő évi költségvetés terhére 3 millió forintot szavaztak meg a városatyák. Szükségtantermek Kazincbarcika (ÉM) - A város legifjabb általános iskolája (is) be­számolt eddigi munkájáról a képvi­selő-testület legutóbbi ülésén. Kide­rült, hogy bár az utóbbi két évben a jelentkező tanulók száma jelentősen csökkent, a szükségtantermek szá­ma még mindig négy. Egy tanuló- csoport pedig a szomszédos Gyerme­kek Házába jár, míg egyet kényte­len az iskola a folyosón elhelyezni. A Dózsa György Úti Általános Iskola a beindulás óta állandóan küszködik a beázásokkal is, de általános felújí­tásra is igen nagy szükség volna. További gond: az intézmény felsze­reltségének állapota is folyamato- ,san romlik. A képviselő-testület úgy döntött, előkészítik az intézkedést a beázás megszüntetésére, gondos­kodnak a szemléltető eszközök fo­lyamatos cseréjéről, s vizsgálják, mit tehetnének a szükségtermek­ben folyó oktatással kapcsolatban. Újságíró-stúdió Miskolc (ÉM) - Alapfokú újságíró- stúdiót indít az Ifjúsági és Szabad­idő Ház. A résztvevők elsajátíthat­ják az újságírói műfajok alapjait, megismerkedhetnek a szerkesztési alapelvekkel, valamint betekinthet­nek a szerkesztőségekben folyó munkába. A tanfolyamot külön ajánlják a most induló helyi lapok, önkormányzati híradók szerkesztői­nek, valamint a helyi szerkesztősé­gek, stúdiók külső munkatársainak. A foglalkozásokat hetente egy alka­lommal, pénteken délutánonként, 5- től 8 óráig tartják. A tanfolyam ve­zetője Görömbölyi László, az Észak- Magyarország főszerkesztője. A stú­dió elvégzéséről a résztvevők okleve­let, valamint (kívánságra) személy­re szóló értékelést kapnak. Az újságíró-stúdióba érettségizet­tek, valamint a középiskola 4. osz­tályát most végzők jelentkezhetnek. Az írásos jelentkezéseket (amely­ben a pályázó bemutatkozik) legké­sőbb november 15-ig kell eljuttatni postán vagy személyesen az Ifjúsá­gi és Szabadidő Ház címére (3531 Miskolc, Győri kapu 27.). A boríték­ra írják rá: Újságíró-stúdió. A pá­lyázók levélben kapnak értesítést jelentkezésük elfogadásáról, vala­mint az első foglalkozás időpontjá­ról. A 75 órás tanfolyam óradíja 240 forint. A teljes összeg első részletét, 10 000 forintot a tanfolyam indulá­sakor, a további két részletet pedig januárban, illetve februárban kell befizetni. További felvilágosítás kérhető Kozma Istvántól, az Ifjúsá­gi és Szabadidő Ház munkatársától a 411-747-es és a 412-508-as tele­fonszámon, illetve a stúdióvezetőtől a 341-888-as telefonszámon. _RÖVIDEN • Sárospatak (ÉM) - Élet az élet után címmel Erdősi Imre természet- gyógyász tart előadást november 18-án, hétfőn délután 5 órától Sá­rospatakon A Művelődés Házában. Belépőjegy 150 forintért váltható. • Miskolc (ÉM) - Reiki I-es és li­es, illetve reinkarnációs tanfolya­mokra lehet jelentkezni Kása Lász­ló telefonszámán: 46/337-079.

Next

/
Thumbnails
Contents